Most, hogy már megérkeztünk a voltos AM koncert hetébe, bevallhatom, hogy napok óta a setlisteket böngészem, így elég tiszta kép kialakult bennem azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk vasárnap, és összességében elégedett vagyok. Ennek ellenére, ha én állíthatnám össze a koncert dallistáját mondjuk úgy húsz számból, az valahogy így nézne ki. (Nézzétek el nekem, hogy az első album a kedvencem... igazán nem tehetek róla)
1. Still Take You Home
anno emlékszem azért szerettem meg annyira ezt a dalt, mert a sok hosszú cím közül ez meg a dancing shoes maradt meg egyedül. Utóbbi sajnos kimaradt a listáról, de a Still Take You Home-ra nagyon szívesen indítanám a partit, már csak a what do you know? you know nothing miatt is. Ugyanitt: bármikor hazavihetnek.
2. Don't Sit Down Cause I've Moved Your Chair
eeey macarena. Az egyik legnagyobb kedvencem a Suck it and See-ről ez a dal, és valahogy olyan kellően fontos üzenetet hordozna mindenkinek, aki nem élvezi a koncertet. Már ha ilyen létezik ugye, és remélem, hogy nem lesz ilyen.
3. Snap Out Of It
A legnagyobb kedvencem az egész AM albumról, már első hallásra beleszerettem így nagy öröm, hogy még videó is készült hozzá, szóval mégsem bánik velem annyira mostohán a sors. Igyekeztem amúgy nem az album dalaival telepakolni a listát, bár azért tényleg hiányozna egy Arabella is. Túl sok dalt szeretek, ez a baj.
4. Crying Lightning
Ez volt az első Arctic Monkeys videó, amit az MTV-n láttam, és valamikor ilyenkor szerettem bele az együttesbe, még akkor is, ha a Humbug album összességében nem vált a kedvencemmé. A Crying Lightning viszont ahh fantasztikus, meg szerettem Alex haját ilyenkor.
5. Cornerstone
Egy kicsi lassítás sosem árt. Nem fogom azt hazudni, hogy a lassabb dalaik miatt szerettem bele a majmokba, de azért van egy-két gyöngyszem, ami elég sokszor forog itthon. Na például ilyen a Cornerstone is.
6. Piledriver Waltz
Annyit vaciláltam a Reckless Serenade meg eközött, mert mindkét dalt imádom, aztán végülis a hertbreak hotel miatt a piledriver waltz felé húzott a szívem, meg nem tudom, Submarine, Submarine, Submarine.
7. Do I Wanna Know?
Akkora boldogság volt tavaly meghallani ezt a dalt, és azóta instant replay megy a fejemben, lehetetlenség megunni, és olyan kifinomultnak érzem magam, amikor esős éjszakákon a tejes teámat iszogatva ezt hallgatom.
8. 505
Nem tudom mi késztetett arra, hogy egy blokkba kerüljenek a kedvenc lassú dalaim, de ha már így alakult, akkor nem hagyhattam ki a 505-ot sem, még akkor sem, ha mindig sírhatnékom támad, ha meghallom.
9. Fluorescent Adolescent
Ha egyszer filmet fogok rendezni, ezzel fog kezdődni, csak úgy csak azért a miheztartás végett kijelenteném. No wonder hogy sokak kedvence ez a dal, teljesen indokoltan ennyire népszerű és hát én IMÁDOM.
10. Teddy Picker
Ennek a dalnak egyszerűen minden sorát imádom, és nem is igazán tudom, miért. Emlékek is kötnek hozzá, meg etc, szóval nagy boldogság lenne, ha egyszer hallhatnám élőben. Valami csodában bízom vasárnap, egen.
11. Brick By Brick
Amikor először végighallgattam a Suck It and See-t, ez volt az egyetlen olyan dal, ami ténylegesen belemászott a fülembe, aztán lássatok csodát, azóta is ottmaradt. Imádom, hogy Matt énekel jajj istenem komolyan ez a dal egy csoda.
12. The View From The Afternoon
Annyira szeretem, ahogy Alex azt mondja, hogy Anticipation, valamiért mindig a Rocky Horror jut róla eszembe, amitől nevetnem kell, kettős nyíl: szeretem a számot is. egyébként meg you should bear that in mind tonight bear that in mind...
13. This House Is A Circus
Olyan nehéz volt kiválasztanom, hogy mi kerüljön ide, mert a lista írásakor ez a hely maradt utoljára üresen és természetesen ezer jelentkező maradt a posztra. Aztán eszembejutott ez a dal, meg hogy mennyire szeretem az első sorát, és így megkapta a csodálatos 13-as helyet.
14. Fake Tales of San Fransisco
Lassan kifogyok a mondanivalóból, de komolyan, az egész Whatever People Say I Am, That's What I'M Not egy kibaszott miracle, nem tudom szebben kifejezni magam. KICK ME OUT, KICK ME OUT, ladies and gentlemen.
15. I Bet You Look Good On The Dancefloor
Mégegyszer hadd írjam le mekkora gyönyör volt, amikor rájöttem, mekkora popkulturális utalás van a your name isn't Rio but I don't care for sand sorban a duran duran számára, na de meg egyébként ez a dal az Arctic Monkeys. Akárhányszor megnézem a klipet, röhögőgörcsöt kapok a cukiságuktól.
16. Hold On We’re Going Home/Come Together
Teljesen mindegy, hogy melyik, de nagyon-nagyon örülnék egy feldolgozásnak. Imádtam, ahogy az egyik kedvenc Beatles dalomat átdolgozták, a Hold On We're Going Home pedig kb. ezerszer jobban tetszik, mint az eredeti, szóval igen. COVERPOWER
17. Why'd You Only Call Me When You're High
Hát ezt a dalt úgy végig fogom ordítani vasárnap, mint ahogy annak rendje és módja. Velem nem játszadoznak, hogy több középiskolás amerikai filmet idézzek, this song is my jam.
18. When The Sun Goes Down
Majdnem a legnagyobb kedvencem AZ ALBUMról, de csak majdnem. Valószínűleg szerepet játszik benne a videóklip, hogy ennyire megszerettem, mindenesetre he's a scumbag don't you know.
19. Mardy Bum
Az előbb a majdnem emiatt a dal miatt, volt, igen. Messze a legnagyobb kedvencem így minden közül, egyszerűen a szövege aranyat ér. De nem hagyhattam ezt legutoljára, mert mindannyian tudjuk, hogy jól lezárni ezt a koncertet csak egy módon lehet...
20. R U Mine?
És ez az R U Mine. Kész. Évek óta ez a csengőhangom, csak azon parázok, nehogy megpróbáljam felvenni a telefonom, mikor meghallom. Nem, csak viccelek, de tényleg, addiktív ez a dal, minden mértékben, rohadtul imádom az a nagy igazság.

Rengetegszer belefutok tumblin ilyen csodás tesztekbe, és valami perverz örömöt találok abban, hogy kitöltögessem őket, és ezt másokkal is megosszam. Itt egy újabb csemege, a változatosság kedvéért öt felsorolt variáció közül kell választani minden kérdésben. Ahol indokoltnak éreztem, magyarázatot is kaptok.

1. Coca Cola, Pepsi, Sprite, Mountain Dew vagy Dr. Pepper?
Lehet azért is, mert Dr.Pepper azért nem egy ilyen mindennapaztiszok kategória és így még nem untam meg, vagy mert még nem kóstoltam a Mountain Dew-t. Ha a három alapból kellene választanom, azért biztosan a Sprite-ot mondanám, még ha furcsa íze is van.
2. Kutyák, macskák, lovak, gyíkok vagy hörcsögök?
Nem szeretem az állatokat, továbbra sem. De a kismacskák legalább képeken cukik, a gyíkok meg olyan... gyíkok.
3. TV, mozi, gép, iPod vagy játék konzol?
A gépemet szeretem, mert mindenre jó, de úristen, moziban filmet nézni... még mindig állat.
4. Rock, rap, pop, metal vagy punk?
El nem tudjátok képzelni milyen nehéz kérdés ez, mert a metálon kívül mind a négy stílusból hallgatok előadókat, és nagy kedvenceim vannak mindenhol. Talán azért maradtam a rock-pop-punk triónál, mert ezeket bármilyen kombinációjukban is szeretem hallgatni.
5. Fekete, fehér, kék, piros vagy zöld?
fekete all tha way. Bár a zöldnek is szeretem bizonyos árnyalatait (MENTAAA)
6. Saláta, hamburger,jégkrém, sült krumpli vagy gyümölcs?
Imádom a fagyit. Nekem az így jöhet bármikor bármilyen mennyiségben. Télen főleg.
7. Bölcsőde,óvoda, általános, gimi vagy egyetem?
Pozitívan állok a jövő elé, de nem tudom nem szeretni az elmúlt pár évet :3
8. USA, Kanada, Ausztrália, Franciaország vagy Anglia?
Egyik sem áll a képzeletbeli ranglistám élén, hogy finoman fogalmazzunk. angolföldön meg a franciáknál legalább jártam és London meg Párizs tényleg gyönyörű.
9. Úszni, horgászni, napozni, vidámparkba menni vagy kempingezni?
Ismételten egyik sem az én világom, napozni kifejezetten gyűlölök, de akkor legyen az úszás, ha nincsenek a környéken halak.
10. Hógolyózni, hóembert építeni, hóangyalt csinálni, szánkózni vagy korcsolyázni?
IMÁDOM A TELET.
11. Magyar, matek, természettudomány, töri vagy művészetek?
így próbáljon az ember egyetemet választani, ugye...
12. Gumicukor, nyalóka, rágó, csoki vagy vattacukor?
mániákusan szeretem a gumicukrot.
13. Xbox 360, Gamecube, Playstation, Nintendo Wii vagy Handheld?
bár lenne közöm ezekhez...
14. Facebook, WordPress, Tumblr, YouTube vagy Google?
nincs twitter :(( a tumbli azért mindenek fölött áll így.
15. Cuki, kemény, okos, szexi fiúk vagy ez a kérdés hülyeség?
de azért a cuki-okos kombó >>>>
16. Balerinák, magassarkúk, ugg csizmák, flip flopok vagy  deszkás cipők?
mindegy, csak kényelmes legyen. meg ne legyen olyan hülye csámpáscsizma
17. Kora reggel, dél, kora délután, késő délután vagy este?
nem igazán tudom miért
18. Fürdő, nappali, hálószoba, konyha vagy a padlás?
Bár a konyhában van a kaja... nem gondoltam én ezt meg.
19. Face-to-face, vezetékes, mobil, chat vagy twitter?ITT A TWITTER. utálok telefonálni. mániákusan.
20. Csőfarmer, trapéz, capri nadrág, rövidgatya vagy szoknya?
borzalmasan elefánt lábaim a rövidnadrágokban nagyon szomorúak, de who gives a fuck.
21. Póló, pulcsi, top, csőtop, vagy halter top?
Mindegy, csak takarja a karomat.
22. McDonald’s, Wendy’s, KFC, Burger King vagy Dairy Queen?
Egyszer szeretnék eljutni egy DQ-ba, de addig marad a KFC.
23. Kocsi, repülő, vonat, hajó vagy gyaloglás?
fura vagyok, de lényegében imádok utazni, mindegy, hogy mivel.
24. Kávé, tea, víz, tej vagy üdítő?
Néha ilyen britté változom, de a kávék is úristen.
25. Dráma, vígjáték, horror, akció vagy thriller?
Nem vagyok oda az ész nélküli horrorért és az akciófilmekért.

Egyszerű, egytagú metafora. Én vagyok a másik oldal. Magyarul: Megértem. Hastala Vista állandó lelkiismeretfurdalás, amiért nem tanulok. Éljen a szabadság. Meg az Alaptörvény. Meg Hoffmann Rózsika, aki szerint nagy a kísértés, hogy elhagyjuk az országot. Óó, életében először észrevett valamit. Szóval. Ilyen érettségi.beszámoló féle. Ami természetesen önfényezésbe fog átcsapni. Mert titokban egy nagyképű állat vagyok. De legalábbis biztos vagyok benne, hogy mindenki ezt gondolja rólam csak nem mondja ki. Ha szerény vagyok, az a baj, ha nem, az. Mindegy is.

Május ötödikén kezdődött a hacacáré. Én már tizenegyedik végén túlestem a beavatáson egy középszintű német érettségi képében (99 %), amit ősszel követett ugyanezen nyelv emelt verziója (98%). Nyelvvizsga-ügyileg szintén nem kellett aggódnom: A tizedik végén még csak középfokú németemet tizenegyedik végén felsősokra bővítettem, angolból pedig tizenkettedik decemberben egyből a felsőfokot céloztam meg, és sikerült is (98%). Németből OKTV-n voltam az elmúlt két évben, nem nagy dicsőség, de tavaly egy huszonhatodik, idén meg egy huszonhetedik helyet sikerült összekaparnom, úgyhogy papírnak ez sem volt rossz. Magyarul: nagy stresszfaktor nem volt a dologban, csak magamnak kellett bizonyítanom. Emelt szintű vizsgát nem is vállaltam már be, négy közepem maradt, a magyar, matek, töri trió mellett levezetésként az angolt választottam.

A magyarral kezdtünk, szerintem erre készültem az egyik legkevesebbet, mert... az elmúlt hat évet olvasással töltöttem, a fogalmazási készségemmel sosem volt gond, novellát és verset pedig képtelenj vagyok elemezni, így már előre tudtam, hogy ha törik, ha szakad (értsd: nem Kosztolányi a novella), az érvelést választom. A szövegértésre szintén nem nagyon készültem, viszont be kell látnunk, hogy azzal nagyon nagy szerencsénk volt. Az elmúlt évek messze legkönnyebb, legérthetőbb szövegértési feladatsorát kaptuk. Folytatódott ez a tendencia a fogalmazással is, a lassú olvasás volt az érvelő esszé témája, és még az én nagyon önkritikus fejem is úgy érezte, hogy jól sikerült. Ráadásul a kedvenc olvasmányaimról írhattam, Örkény egyperceseitől Ibsen drámáin át, Bulgakov A Mester és Margaritáján keresztül egészen a Harry Potterig mindennek helyet találtam. Nagyon boldogan jöttem ki a magyarról, és bár előtte tartottam az esetleges hibáktól, utólag úgy éreztem, jól sikerült.

Kedden jött a matek, és ettől tartottam a legkevésbé. Mindig az erősségeim közé tartozott a matek, zsenge ifjú koromban megyei versenyeket vertem, meg hetedikben országos versenyen lettünk hatodikak, és úgy összességében én voltam az egyik olyan lány, akinek csak úgy...megy a matek. Nem nagyon tanultam rá soha, a közép érettségire is annyit készültem, hogy pár feladatsort végigcsináltam. Teljesen nyugodtan ültem be, de az első rész gyanúsan egyszerű volt. Túl könnyűnek tartottam, negyed óra alatt végeztem, így tudtam, hogy a második részben lesz a csavar. És...igazam lett. Nem mondom, hogy nem tudtam megoldani a feladatokat. De hosszú időt vett igénybe. A próbafeladatsorok alatt egyszer sem volt szükségem a 135 percre, most viszont végig ott ültem és bőszen számoltam. Nem is voltam biztos az eredményeimben, főleg, hogy  szórásos és a valszámos feladat mellett döntöttem. Nehéz volt, megszenvedtem vele, de megérte.

A szerda volt a mélypont. A történelemtől tartottam a legjobban, mivel itt nem hagyatkozhattam csak a logikámra vagy az olvasmányélményeimre. Tanulni kellett volna, és én meg is próbáltam, egyszer elolvastam minden könyvet, meg megoldottam jópár feladatsort, és azok biztató eredményt mutattak: mindig sikerült egy-két hibával végigmennem rajta. De amit idén kaptunk.. végiglapoztam a feladatsort és rámtört az instant pánik. Nem is az esszék miatt, ott a Mátyás-téma elég kiszámítható volt az előző évek alapján, arra rendesen felkészültem, az 56-os forradalmat előző este néztem át, az invesztitúraharc pedig elég egyszerű volt. De a feladatsor... A legtöbb feladattal nem volt problémám, de a képhamisításos feladaton nagyon begörcsöltem. Akik nincsenek képben: Két kép volt egymás alatt , annyi különbséggel, hogy az egyikről a rajta  szereplő egyik embert eltüntették. Azt kellett volna kitalálnom, hogy ki tüntetett el kit kinek a szónoklata alatt és miért. Nagyot röhögtem utána a töritanárok egyesületének elnökének nyilatkozatán, aki szerint azért volt jó ez a feladat, mert megmutatta, hogy milyen fontos a forráshasználat és több időt kell rá fordítani. Ja, szerintem is az érettségiben kell megmutatni szerencsétlen tanárnak meg diáknak hogy mit kellett volna négy évig csinálni. Nagyon kiborultam és csalódott voltam, mert persze más hibáim is voltak és egyszerűen mérges voltam. Tudtam, hogy meglesz az ötös, nem is azért aggódtam, csak az önérzetemet sértette, hogy nem tudtam mindent. Maximalista vagyok. Sírtam is miatta. Mindegy.

A csütörtöki angol volt a próbaérettségim: ez volt az, amire ténylegesen SEMMIT, de SEMMIT nem tanultam. Nem is tudtam, mi vár rám, de nagyon jól szórakoztam. Egyszerű volt, egyedül a hallásértésben volt egy-két szó, amit az istennek sem sikerült meghallanom, de minden mást teljesen korrektnek tartottam. Legalább pozitív élményekkel zárhattam a négy napot. Ráadásul az angol volt az első érettségi, aminek megtudtam az eredményét, az angoltanárom tanítja az öcsémet is, így már másnap kiderült, hogy az írásbelim 98 %-os lett. Örültem, mint majom a farkának.

A többi írásbeli eredményt május 30-án tudtuk meg. Az öröm meg csak egyre nagyobb lett. A mumus törimben öt hibám lett, az esszéim hibátlanok lettek, ez így 94 százalékot ért. A matekon 99 százalékot értem el, egy igaz-hamist rontottam el, de így is teljes volt a boldogság. A magyarom pedig száz százalék is lehetett volna, de egy helyen sikerült leírnom a lassút egy s-sel (figyelmetlenség level 100), így végül a tanárnőnek le kellett vonnia a helyesírás miatt egyet. Azért annyira nem bántam. Ezek után viszont elég kevés motivációm maradt  tényleges tanulásra, mivel a matekom és a németem duplázásával is bőven meghaladtam a 460 pontos álomhatárt, ami elméletileg kelleni fog nekem nemzetközi gazdálkodásra. De természetesen nagy volt a bizonyítási kényszerem: ilyen eredmények után nem akartam csalódást okozni a tanáraimnak (igen, ilyen vagyok. szörnyű)

A töri és irodalomtételeimet én dolgoztam ki magamnak, mert ezeket fontosnak tartottam és mert nagyon nem bírom, ha egy tétel nem az én logikám szerint van felépítve. Egy barátnőmmel közösen szenvedtünk a törikkel, amikhez képest az irodalom felüdülés volt. A nyelvtantételekkel kapcsolatban viszont nem voltam ilyen lelkes, nem igazán szerettem a nyelvtant sohasem, ezeket ilyen gyűjtögető módszerrel szedtem össze. Angolra pedig megtartottam azt a jó szokásomat, hogy nem készülök, bíztam a jó szerencsémben. Magára a tanulásra 10 napot szántam. Ez volt életem első fontos próbatétele: sosem kellett még ténylegesen tanulnom így valamire (az idegen nyelv szerintem teljesen más, erről majd később). Ezért saját magam is teszteltem azzal, hogy tudom-e tartani az ütemtervet, nem lustulok-e el, és belemászik-e egyáltalán a fejembe az anyag. Minden nap 3-3,5 fél órát töltöttem tanulással: 3 napig végigdaráltam magamban a töritételeket, újabb 3 nap jutott az irodalomra, 2  a húsz nyelvtantételre, és az utolsó két napon ismételtem át mindent újra. Nagyon lelkiismeretes voltam, mindent átolvastam, de természetesen minden tantárgyból volt egy-két olyan tétel, ami mumusként nehezedett felém: irodalomból Nagy László költészetét, töriből az oszmán-török birodalom hódításait, nyelvtanból meg a retorikát nem bírtam beleverni a fejembe, így ezekkel egy kicsit többet foglalkoztam. Amiket pedig a legszívesebben húztam volna, az irodalomból Kosztolányi Esti Kornélja, Örkény és a groteszk és Babits én-világ kapcsolata, töriből a Magyarország a II. világháborúban, a 48/49, és a felvilágosult abszolutizmus, nyelvtanból meg az általános iskolai tételek. (szóképek,l hangalak-jelentés-etc).

Amikor viszont pénteken reggel felkeltem, valamiért úgy éreztem, töriből a 48-as forradalmat fogom húzni. Reggel a megnyitó nagyon jó hangulatú volt, és nekem nem kellett sokáig izgulnom: másodikként voltam beosztva, így nyolc órakor már bent ültem a teremben. Az angollal kezdtem, először a női-férfi szerepkről ( nyelvvizsgatémám is ez volt), a divatról (nagyon elszidtam mindennek), meg a mobil előnyeiről kellett pár mondatot mondanom, aztán egy étterembe elhívós szitu volt, itt jött a legnagyobb rizikó. Tanárnőm megkérdezte, hogy milyen magyar desszertet tudok ajánlani neki. And I was like baby, baby, baby, ooh. Hirtelen beugrott a madártej angol megfelelője, már épp kezdtem örülni, mire megkérdezte, hogy az miből van. Motyogtam valamit a tejről meg a tojásról, de ennyi volt. Gyorsan ugrottunk a kifejtős feladatra, és megvalósult az, amire tizedik óta vágytam: vizsgahelyzetben végre a sportról beszélhettem. El is merültem a téli sportok és a síugrás világában, úgy kellett elhallgattatni. A vizsgaelnökünknek egyébként onnantól kezdve szimpatikus voltam, mikor a bevezető how are you kérdésre Augustus Waters klasszikusát idéztem. I'm on a rollercoaster that only goes up. Jött a magyar tételek kihúzása. Irodalomból Mikszáthot kaptam, ami ugyan nem Esti Kornél, de örültem neki. Nyelvtanból viszont mit húztam...hát persze, hogy a retorikát, ráadásul a gyakorlati feladathoz közöm se volt. Kicsi szívbajjal ültem le kidolgozni, inkább az irodalommal foglalkoztam először, leírtam jól az elemzéseket, bevezetőm és befejezésem is volt röpke negyed óra alatt, így áttérhettem a nyelvtanra. Írtam egy frappáns bevezetőt, valamit kiszenvedtem magamból a tényleges kérdéshez és a gyakorlati feladathoz is, de nem voltak túl nagy reményeim. Aztán kiültem a padra, és hála az égnek választhattam, hogy mivel kezdek, így belevetettem magam Mikszáthba. Szerintem nagyon jól sikerült, majdnem teljesen elégedett voltam magammal, és újonnan szerzett magabiztossággal vágtam bele magam a nyelvtanba. Elkezdtem a retorika befejezőjét, kb. öt-hat mondat után jutottam el oda, hogy  kimondjam, hogy szükség van a kommunikációs tényezőkre, mint a közös nyelvre és a közös előismeretekre. Erre mit kaptam az asztal másik oldaláról? "Azt hiszem, ezek a közös ismeretek meg is vannak, köszönöm" Hát én olyan boldog voltam, hogy ez elmondhatatlan. Szárnyalva mentem kihúzni a töri tételemet, és mit kaptam: az 1848-49es forradalmat. Majdnem ugráltam örömömben: Lehetőséget kaptam, hogy az érettségin szidhassam Kossuthot és Dembinskit (akik szerint ők a legjobb emberek a történelemben: come at me bros, we have to have this fight). Nekiálltam kidolgozni, ki sem nyitottam az atlaszt, a forrásokkal sem igazán foglalkoztam. Előtte viszont kicsit megijedtem, mert hallgatva a többiek feleletét, mindannyian kaptak keresztkérdést. Kimentem, kilenc percig folyamatosan beszéltem és beszéltem, lassan én is untam magam, de a végén csak sikerült meghallanom a legjobb mondatot: Köszönöm, nincs is kérdésem, nagyon szép volt. YES OH GOD YES. Elmondtam búcsúmat, és kihátráltam a teremből.

Ma pedig minden lezárult a bizonyítványosztással. Dicséretet kaptam minden tantárgyból külön-külön és kitűnő lett a bizonyítványom is, szóval nagy a boldogság. Kaptam menő alaptörvényt, jutalomkönyvet, meg minden ilyesmit. És igen, megtekinthetitek a bizonyítványom. Nem azért tettem ki, hogy mindenki orra alá kössem. Csak egyszeűen nevetséges, hogy ha én kirakom, egyből nagyképűsködök, ha egy közepes tanuló kirakja, az tök természetes. Teljesen oké, ha most azt mondjátok magatokban, hogy nem vagyok okosabb nálatok. Valószínűleg igazatok van. Ez csak egy állapotfelmérés volt. Hogy épp akkor, abból a tananyagból mit tudok. Nem kockáztattam, nem mentem emeltezni sem bioszból sem matekból. Biztonsági játék volt, ami sokszor a szerencsének is köszönhetően most így sikerült. Nem érzem magam ettől különlegesnek, sem nagyon okosnak, vagy akárminek. Nem is nagyon tudom, hogy kellene-e. Hogy kell-e büszkének lenni? Hogy ez így most mi. Ez most csak így van. 98 százalékos érettségi átlag, meg 495 pont. Nem fog sehol sem számítani, sehol senki nem fogja elismerni. Szépnek meg úgysem vagyok elég szép. Legalább ez kárpótol. ÉLJEN A NYÁR.

Nem szeretem a nyarat, mert egyszerűen megőrülök a melegtől és borzasztóan tudok szenvedni. Ennek ellenére úgy tűnik az idei nyaram meglehetősen fantasztikus lesz, már ha minden úgy jön össze persze, ahogy azt eddig terveztem. Jöjjön tehát a lehető legkiszámíthatóbb poszt a blog történelmében - nyári tervek a'la fanni. ( Nem tudok franciául. Fogalmam sincs, hogy kell ezt leírni. Azt is anyutól kellett megkérdeznem, hogy a Tartuffe-ben hogy ejtem ki a neveket. Mindegy.)

1. LEÉRETTSÉGIZNI - ez tűnik a legnehezebb kihívásnak, pedig a nehezén már, ha minden igaz, túl vagyok. A három darab maradék szóbelim június huszadikán, pénteken esedékes. Bizony, szorít az idő, a tételek meg csak nem akarnak belemászni a fejembe, de én mindent megteszek. A blogban erről nem is írtam, de a twitter követőim már biztosan besokalltak az érettségi-tweetjeimből, szóval annyira nem ereszteném bő lére. Az írásbelik jól sikerültek, de mindig van hová fejlődni, így aztán a max pontokra hajtok töriből, magyarból és angolból is. Szombaton megkapom majd a bizonyítványom, vasárnap pedig a bankett, ami egyelőre csak egy púpnak tűnik a hátamon, de legalább a kaja jó lesz.

2. ARCTIC MONKEYS - Még mindig nem igazán fogtam fel, hogy Alex Turnerék Magyarországra jönnek, de ha már így alakult, nem hagyom ki ezt a fantasztikus alkalmat, hogy élőben is meghallgassam az egyik kedvenc együttesemet. Már rengeteg emberrel megbeszéltem, hogy találkozunk ott, szóval öcsém valószínűleg rövid időn belül fog idegbajt kapni, de már két éve megállapodtunk, hogy ha az Arctic Monkeys jön, akkor mi együtt megyünk, úgyhogy kérdések nincsenek.

3. SZÍNJÁTSZÓS TÁBOR - az utolsó, minden valószínűség szerint. Mivel az Arctic Monkeys koncert másnapján kezdődik, így elő kell vennem a szervezői tehetségemet, ugyanis fogalmam sincs, hogy a francba fogom ezt megoldani úgy, hogy senkitől ne kérjek túl nagy szivességet. Vagy 0 alvással kezdem a tábort, de az meg ugye nem túl szerencsés. A táborról amúgy annyit, hogy egy hét masszív színjátszás, ami egyrészről szép búcsúztatója lesz az elmúlt négy évnek, másrészről viszont egy kicsit tartok is tőle, mert az ilyen helyeken nagyon sok furcsa ember is megfordul, és bár általában jól bírom a furcsaságokat, higgyétek el nekem, itt van pár olyan dolog, ami átlépi az ingerküszöbömet.

4. BRÜSSZEL - Nem tudom említettem-e itt, hogy még a tavasszal nyertünk egy társadalomismereti versenyen pár osztálytársammal egy brüsszeli utat, na ennek is megtudtuk már az időpontját, július közepén öt napot fogunk a belga fővárosban tölteni. Jártam már egyébként Brüsszelben két éve, de akkor csak egy napot maradtunk, így azért lesz ott még bepótolnivalóm bőven. Hab a tortán, hogy az európai parlamentbe is elmegyünk, na meg persze az osztálytársakkal eltöltött külföldi utaknál kevés jobb dolog van, pláne, ha az egész ingyenes.

5. CSALÁDI NYARALÁS - Ha minden igaz, a történelem során először kiterjesztett családi nyaralásunk lesz, és unokatesómékkal utazunk majd le Olaszországba, Toszkánába, ami úristen nagyon régóta álmom, imádom az olasz kultúrát és természetesen a gasztronómiát is, szóval a fő életcélom, hogy újra igazi olasz pizzát és fagyit ehessek, hahh. Még szervezés alatt van a történet, szóval annyira nem éltem bele magam, de felemelő lenne esténként unokatesóimmal belevágni az olasz éjszakába.

6. SZIGET - évek óta terveztem, hogy meglátogatom a legnagyobb magyar fesztivált, de mindig azt mondtam magamnak, hogy csak akkor vagyok hajlandó ennyi pénzt kiadni érte, ha olyan előadók jönnek, akik tényleg fontosak nekem. És láss csodát, 2014-ben sikerült eljutni ide. Bastille, Miles Kane, The 1975, Imagine Dragons, The Kooks, Tom Odell, Jake Bugg, a Blink, de még Macklemore is hatalmas buli lesz, és egy hetes ott tartózkodásom alatt azért lesz időm arra, hogy ismerősökkel és barátokkal is találkozzak. Jajj.

7. GÓLYATÁBOR - nem kellene persze ennyire előreszaladnom, de ha minden a tervek szerint halad és felvesznek a csodálatos egyetemre, és még mindig lesz kedvem elkezdeni, akkor semmi esetre sem szeretném kihagyni a gólyatábort, mert biztosra akarok menni, hogy nem történik ott semmi izgalmas. Na jó, igazából tényleg érdekel, hogy milyen, meg hát meg kell ismerni a jövőm meghatározó alakító tényezőit, szóval igen. Gólyatábor. Fantasztikus.

Persze ezer dolgom van még. Először is el kellene kezdenem a jogsit, mert a nyelvvizsgák miatt ez eddig kimaradt az életemből, aztán jó lenne valamit dolgozni is a nyáron, csak sajnos erre elég kevés időm marad majd, de igyekszem. Öcsémnek megígértem, hogy németül tanítom majd, de természetesen rengeteg sorozatot és filmet is kell néznem, olvasnom, osztálytársakkal és barátokkal találkozókat szerveznem, meg felkészülnöm a fővárosi életre. Éljen 2014, meg hogy jobban élek, mint 4 éve.

“Underneath this veneer of slightly crazy and mildly socially retarded, I'm a complete disaster"

SPOILERVESZÉLY!!!

1. Lidewij, play Bomfalleralla immediately !
2. Augustus V, mint Venedetta plakátja az ágya felett.
3. Hazel Pink Floyd pólója.
4. Ed Sheeran dala a stáblista alatt.
5. Hogy már a trailertől is elsírtam magam.
6. Some infinities are bigger than other infinities.
7. AMSZTERDAM
8. John Green backstage fotói a színészekkel
9. Ansel és Nat alternatív posztere (EZ)
10. Shailene hangja
11. It's a metaphor.
12. Hazel sötétkék körömlakkja
13. A hinta.
14. Az  An Imperial Affliction borítója
15. Ahogy Augustus megfordítja Isaac szájában a cigit a tojásdobálós jelenet előtt. 
16. A tojásdobálós jelenet.
17. A One Republic What You Wanted-e a trailerben.
18. Augustus reakciója a repülőben.
19. ANSEL TUD JÁTSZANI.
20. ÉS SHAILENE IS. NAGYON.
21. Ahogy megjelenítették az sms-eket a filmben.
22. BOOM CLAP THE SOUND OF MY HEART
23. A könyv filmposzteres kiadása
24. Nat Wolff volt a tökéletes Isaac (még ha a könyvben szőke is Isaac. emelett elsiklok)
25. Ahogy Hazel apukája erősebb karakter volt a filmben, mint a könyvben
26. Hazel könyvespolca, és a minta a falán.
27. A karácsonyfaégőkkel kivilágított fák az étteremben.
28. Literally the heart of Jesus
29. A lépcsők az Anne Frank múzeumban
30. Ahogy Isaac széttöri a kupákat vagy miket. 
31. Augustus kb. úgy vezet, mint én vezetnék, ha be mernék ülni a volán mögé.
32. Cancer perks.
33. I can't believe i have a crush on a girl with such cliché wishes
34. A rengeteg nevetés
35. És a könnyek is.
36. I love it when you talk medical to me.
37. A BENZINKÚT. ÖSSZETÖRTE A SZÍVEM.
38. Isaac búcsúbeszéde.
39. When the scientists of the future show up at my house with robot eyes and they tell me to try them on, I will tell the scientists to screw off, because I do not want to see a world without him.
40. HOGY FELIRATOSAN ADTÁK A FILMET KÖSZÖNÖM MINDENKINEK.
41. Ahogy Augustus nekimegy az ajtónak, amikor először találkoznak.
42. Hogy a kritikusok többségének tetszett a film.
43. Willem Dafoe pont olyan Peter Van Houten volt, mint amilyennek elképzeltem.
44. A pincér az étteremben. IMÁDTAM. 
45. Hazel Magritte pólója. 
46. A kis Hazel, és ahogy bemutatták a történetét.
47. Ahogy a doktornő egy icipicit sassy volt. 
48. Ahogy a filmben megcsinálták a csontváz-szobrot.
49. És ahogy tényleg kisgyerekek játszottak rajta. 
50. Hogy Hazel az AIA-ben préselte le a narancssárga tulipánjait.
51. That's the thing about pain. It demands to be felt.
52. Augustus kacsintása szintén az Oranjee-ben.
53. Az, hogy nem a világ legmenőbb cuccaiban, hanem sokszor tényleg melegítőnaciban voltak. 
54. Hogy Shailene tényleg csak nagyon minimális sminket kapott. 
55. I’m a good person but a shitty writer. You’re a shitty person but a good writer.
56. You gave me a forever within the numbered days and i can't tell you how thankful i am for our little infinity.
57. Hamartia.
58. A support group felépítése.
59. És Patrick éneke. Mindent vitt.
60. I'm a grenade.
61. I'm on a rollercoaster that only goes up, my friend.
62. Hogy Magyarországon előbb adták a filmet, mint Amerikában (HA. HA. HA)
63. You put the killing thing right between your teeth, but you don't give it the power to do its killing.
64. Monica kocsija. 
65. És ahogy Isaac letapizta like wtf.
66. A halmazok.
67. Ahogy Augustus meghajolt a csók után (you goofy bastard, you)
68. Jake Bugg és Tom Odell dalai.
69. A "szexjelenet" vagy hogy is hívjam. Annyira természetesen édes lett.
70. Hazel oxigéntankja vagy nem tudom mi. Teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem.
71. Amikor Hazel mindig magánál tartja a telefonját, hátha Gus ír neki. 
72. Gus apukája Just Hazelnek hívja Hazelt.
73. A párhuzam aközött, amikor Gus és amikor Hazel várakozik a kórházban.
74. Hogy kb. a film negyedét láttam már csak a különböző előzetesekből.
75. A jelenet, amikor Hazel és az anyukája arról beszélgetnek, hogy nincs pénz elmenni Amszterdamba.
76. Sorry. My bad.
77. A Lancaster család vacsorái. 
78. How are your eyes Isaac? They're good. They're not in my head is the only problem
79. Between the three of us we have 5 legs, 4 eyes, and 2.5 working pairs of lungs, but we also have two dozen eggs.
80. All your efforts to keep me from you are gonna fail. 
81. Gus piros pulcsija.
82. It would be a privilege to have my heart broken by you.
83. Ahogy elkezdődik, és ahogy vége lesz a filmnek. 
84. You don't take pot. That's the kind of thing I would know with a fake I.D.
85. Az, amilyen természetességel ebben a jelenetben Hazel a konyhapulton ül.
86. We're just friends. Well, she is, I'm not. 
87. Gus arca, amikor a repülőn Hazel odanyom egy puszit az arcára. 
88. A Grouplove dal. 
89. De lényegében az egész soundtrack, ha eddig nem jöttetek volna rá.
90. Az, hogy a majdnem tökéletes könyv majdnem tökéletes filmmé tudott változni.
91. Amikor Gus és Isaac videójátékoztak. 
92. Stop flirting with me!
93. Amikor Gus elmondja Hazelnek, hát tudjátok.
94. You never worry if she is smarter than you: You know she is.
95. Amikor Hazel rájön, hogy a levelet Gus írja. 
96. Minden jelenet, amiben telefonon beszélgetnek egymással.
97. You don’t get to choose if you get hurt in this world, but you do have some say in who hurts you. I like my choices. I hope she likes hers.
98. Okay?
99. Okay.

Abban a mérhetetlen szerencsében volt részem tegnap este, hogy megnézhettem a Csillagainkban a hiba című filmet egy premier előtti vetítésen. Ha már így történt, úgy gondoltam, megpróbálom magamhoz képest összeszedetten leírni, mit gondolok az egyik kedvenc kortárs ifjúsági regényem filmes adaptációjáról.

Aki egy kicsit is jártas a ma felkapott amerikai regények világában, minden bizonnyal összefutott már John Green nevével, s legnépszerűbb regényéről, a Csillagainkban a hibáról (angolul: The Fault In Our Stars).Már többször próbáltam én is összefoglalni, miért is vált ekkora kedvencemmé a könyv, de elég nehéz volt szavakba önteni az érzéseket, amik a regény olvasása közben elragadtak. Ha esetleg mégsem futottatok még össze a könyvvel, a történetről röviden talán annyit, hogy két rákos fiatal, Hazel és Augustus fantasztikus gondolataiba és nehéz sorsába tekinthetünk bele olyan remekbeszabott írói teljesítménnyel, értékes gondolatokkal és fontos mondanivalóval, hogy azt többen megirigyelhetnék.

Nem csoda hát, hogy a világhírű regényre felfigyelt a filmipar is, és az íróval szorosan együttműködve el is készítették a könyv alapján a csütörtöktől a mozikba kerülő filmet. És ebben a mondatban van elrejtve a kulcsszó: a regény alapján. Nagyon kevés ennyire pontos adaptációval találkozni manapság, és biztos vagyok benne, hogy a könyv rajongói élvezettel vetették bele magukat azokba az apró csodákba, amiket a filmbe rejtettek az alkotók. Fontos, s szinte klasszikusá vált mondatok és párbeszédek kerültek szó szerint a mozivászonra, és aprólékosan ügyeltek rengeteg részletre. Talán pont ez válhat a későbbiekben a film egyik legnagyobb előnyévé: sikerült megragadnia és a korlátaihoz képest pontosan visszaadnia azokat a momentumokat, amiért a könyv is ennyi fiatalnak kedvencévé vált.

Egy valamit tehát kijelenthetünk: a könyv olvasói szerintem kellemesen fognak csalódni a filmben, és meg fogják találni a szépségeit. Hogy a színészek munkáját is dicsérjem, a karaktereket meglepően pontosan és szerethetően sikerült ábrázolniuk. Ansel Elgort például brutálisan jól hozta Augustust, és hiába képzeltem el a karaktert a fejemben egy kicsit másképp, a gesztusaival, a grimaszaival és az egész mozgáskultúrájával és beszédével sikerült olyan élesen felidéznie bennem Gust, amire egyáltalán nem számítottam a film megnézése előtt. Abszolút tündöklött ebben a filmben, számomra még Shailene Woodley-nál is igazibbnak tűnt. Aki egyébként a megszokottnál kicsit erősebben tudta hozni a regény főhősnőjét, Hazelt, nekem legalábbis sokkal jobban tetszett itt, mint a Beavatottban. Vele kapcsolatban viszont még mindig azt tudom a legnagyobb előnyként felhozni, hogy egy szerep kedvéért bármikor képes ténylegesen átlagos lánnyá válni gyönyörű díva helyett. Külön kedvencemmé vált még Nat Wolff, s az általa hozott Isaac karakter, nagyon jól sikerült megoldania minden fontos mondatát, és kerek egésszé vált az ő történetszála is. De istenigazából a felnőtt mellékszereplőkre sem lehet panaszom. A szülők nagyon jól egyensúlyoztak azon a vékony cérnán, amit egy ilyen helyzet jelenthet számukra, Willem Defoe pedig - ahogy tőle várható - nagyon erősen hozta az élettől megundorodott író összes jellemvonását. A parádés színészi játékok mellett elemi erővel ütött a film zenéje, a vidámabb részek tempós popdalait nagyon jól egyensúlyozták a fiatal tehetségek balladái egy-egy szívszorító jelenetnél.



A zene, a színészek, és a flottul kiválogatott jelenetsorok alapozhatták meg a film egészét átölelő keserédes hangulatot. Nagyon vékony jégen táncoltunk nézőként a kitörő nevetések és a kicsorduló könnycseppek között, és a film végére mindkettőből akadt bőven. Pont ebben rejlett a film varázsa tehát: ugyanúgy magával rántott engem, lelkes rajongót, mint anno a könyv. Ugyanúgy belefeledkezhettem Hazel és Gus történetébe, ugyanúgy egy kicsit a magaménak érezhettem a kedvenc gondolataimat. A film végig pörgött, nem lehetett megunni, és bár néhány kihagyott jelenetért vérzett a szívem, be kellett látnom, hogy amennyire ez lehetséges volt, a legjobb és legfontosabb momentumok kerültek a két órás filmbe, és ezért megérte az a kevés áldozat.

A Csillagainkban a hiba tehát egy nagyon erős adaptációja egy méltán népszerű könyvnek, egy valamiről azonban nem sikerült meggyőződnöm a két óra alatt, és csak nagyon remélni tudom, hogy a könyvet nem olvasó kritikusok nem lesznek kőszívűek. Abban ugyanis nem vagyok biztos, hogy a történet annak isn ugyanennyire élvezhetővé vált, aki nem olvasta John Green könyvét. A jelenetek számukra akár túl gyorsan is pöröghettek, nagyon hirtelennek tűnhettek a hangulatváltások. Röviden: tényleg csak remélem, hogy az átlagos mozinézőknek is legalább olyan élményt nyújthat majd a film, mint nekünk, rajongóknak nyújtott.

Így aztán nagyon lelkesen tudom ajánlani a filmet mindenkinek, akinek tetszett a könyv. Tudom, hogy sokan fenntartásokkal vannak a filmes adaptációkkal kapcsolatban, de a Csillagainkban a hiba iskolapélda is lehetne ilyen tekintetben. Azoknak pedig, akik most találkoztak először a történettel és szívesen megnéznék a moziba, szintén csak bátorító szavakat tudnék üzenni és ezennel meg is kérném őket, hogy miután kijöttek a moziból, írják meg, hogy őket is megragadta-e őket a történet. A Csillagainkban a hiba június 5-től, csütörtöktől a mozikban!