Nem terveztem, hogy ilyen gyorsan kivégzem majd a második évadot is, de hétfő este már az utolsó részek kerítettek hatalmukba. Most már, a múlt héttel ellentétben hatalmas elvárásaim voltak, hiszen többen is mondtátok, hogy a második évad még az elsőre is rátett egy lapáttal. Egy részben egyet is tudtam érteni ezzel, ugyanis a színészek most talán még mesteribb munkát végeztek, mint elsőre. Az árnyalt karakterábrázolások néha olyan mélységekig mentek, amik abszolút nem megszokottak egy amerikai sorozattól, és az a libikóka, az a kötél, amin a szereplők többsége táncolt, nagyon szépen kihozta a kellő fájdalmat, bosszút, könyörtelenséget és gonoszságot...

Read More

Tulajdonképpen mindenféle elvárás és előzetes tudás nélkül vágtam bele a nyári szünetem kitörésével Ryan Murphy-ék horrorsorozatába. A szerzőpáros ugyan jó jelnek mutatkozott, de eddig elég messziről elkerültem a horrort, egyedül a Stephen King könyvek tudtak lekötni a maguk borzongató történeteivel. És mint kiderült, pont ez hiányzott nekem az eddig nagy nehezen leerőltetett horrorokból: a túl sok vér és ijesztően megvágott zene elvette annak a lehetőségét, hogy a tényleges lelki terror-horror kibontakozhasson. Így aztán eleinte erősen tartottam attól, hogy az American Horror Story is beleesik ebbe a hibába. Mert legyen bár akármilyen...

Read More