22:34
American Horror Story - A második évad
22:34Nem terveztem, hogy ilyen gyorsan kivégzem majd a második évadot is, de hétfő este már az utolsó részek kerítettek hatalmukba. Most már, a m...
Nem terveztem, hogy ilyen gyorsan kivégzem majd a második évadot is, de hétfő este már az utolsó részek kerítettek hatalmukba. Most már, a múlt héttel ellentétben hatalmas elvárásaim voltak, hiszen többen is mondtátok, hogy a második évad még az elsőre is rátett egy lapáttal. Egy részben egyet is tudtam érteni ezzel, ugyanis a színészek most talán még mesteribb munkát végeztek, mint elsőre. Az árnyalt karakterábrázolások néha olyan mélységekig mentek, amik abszolút nem megszokottak egy amerikai sorozattól, és az a libikóka, az a kötél, amin a szereplők többsége táncolt, nagyon szépen kihozta a kellő fájdalmat, bosszút, könyörtelenséget és gonoszságot a színészekből. Zachary Quinto és Jessica Lange szerintem ha kell, a csillagokat is lejátszották volna az égről, és nálam ebben a második évadban messze ők tündököltek a legfényesebben. Nagyon tetszett még a történetvezetés is, kicsit talán még jót is tett, hogy nem volt úgy teletömködve visszatekintésekkel ez az évad, mint az első. Látszott, hogy ez a 13 részes történet is szépen végig lett gondolva, nem jókedvükben írogatták a forgatókönyvet, és imádtam, ahogy az utolsó pár epizódra minden részlet a helyére került.
Ha már a történet, ezt is egy kicsit összetettebbnek éreztem az előzőnél. Nagyon tetszett, ahogy az egész évadot felfűzték a bűn, büntetés és bűnhődés örök hármasára, és ahogy kiemelt figyelmet kapott a különböző bűnök lelki háttere és okai. Ez tette ezt az évadot lényegesen hihetőbbé, mint az előzőt, még akkor is, ha útközben a gonoszról és űrlényekről beszélgettünk. A helyszínválasztást szintén dicsérnem kell. Hol máshol lehetne helyszínt adni egy amerikai horror történetnek, mint egy elmegyógyintézetben, amit ráadásul az egyház tart fenn? Furcsa módon egyáltalán nem zavart, ahogy a vallás belekeveredett a sztoriba, az pedig külön tetszett, ahogy egy kicsit a történelem is szerepet kapott.
De azért nem voltam maradéktalanul elégedett, engedjétek meg, hogy egy kicsi kritikát is megfogalmazzak. Nekem ez az évad valamiért sokkal kevésbé volt hátborzongató. Bár elméletben ugyanúgy megkaptam mindent, sőt, a vérből és a szörnyűségektől sokkal nagyobb dózist szántak nekem, valamiért sokkal nyugodtabban ültem végig minden jelenetet. Kezdem azt érezni, hogy ez egy ilyen egyéni probléma. Ha így visszagondolok, én magam sem értem, miért nem akasztott ki egyetlen Bloody Face jelenet sem, miért nem érte el az ingerküszöbömet, amit Jude-dal csináltak... Imádtam a sorozatot, de valami mégis hiányzott. Illetve, kicsit nálam az abszurd, nem tudom hova tenni jelenetek is ebben az évadban feltűnőbbé váltak. De ennek ellenére még mindig messze az egyik legjobb sorozatnak tartom az American Horror Storyt és as Asylum nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek mindenhol.
De most! a tovább alatt, mint mindig, jön a pure madness, aka egy challenge a második évadról, és egy, amiben összehasonlíthatom az első két évadot. wuhuu.
Ha már a történet, ezt is egy kicsit összetettebbnek éreztem az előzőnél. Nagyon tetszett, ahogy az egész évadot felfűzték a bűn, büntetés és bűnhődés örök hármasára, és ahogy kiemelt figyelmet kapott a különböző bűnök lelki háttere és okai. Ez tette ezt az évadot lényegesen hihetőbbé, mint az előzőt, még akkor is, ha útközben a gonoszról és űrlényekről beszélgettünk. A helyszínválasztást szintén dicsérnem kell. Hol máshol lehetne helyszínt adni egy amerikai horror történetnek, mint egy elmegyógyintézetben, amit ráadásul az egyház tart fenn? Furcsa módon egyáltalán nem zavart, ahogy a vallás belekeveredett a sztoriba, az pedig külön tetszett, ahogy egy kicsit a történelem is szerepet kapott.
De azért nem voltam maradéktalanul elégedett, engedjétek meg, hogy egy kicsi kritikát is megfogalmazzak. Nekem ez az évad valamiért sokkal kevésbé volt hátborzongató. Bár elméletben ugyanúgy megkaptam mindent, sőt, a vérből és a szörnyűségektől sokkal nagyobb dózist szántak nekem, valamiért sokkal nyugodtabban ültem végig minden jelenetet. Kezdem azt érezni, hogy ez egy ilyen egyéni probléma. Ha így visszagondolok, én magam sem értem, miért nem akasztott ki egyetlen Bloody Face jelenet sem, miért nem érte el az ingerküszöbömet, amit Jude-dal csináltak... Imádtam a sorozatot, de valami mégis hiányzott. Illetve, kicsit nálam az abszurd, nem tudom hova tenni jelenetek is ebben az évadban feltűnőbbé váltak. De ennek ellenére még mindig messze az egyik legjobb sorozatnak tartom az American Horror Storyt és as Asylum nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek mindenhol.
De most! a tovább alatt, mint mindig, jön a pure madness, aka egy challenge a második évadról, és egy, amiben összehasonlíthatom az első két évadot. wuhuu.
