elfelejtettem beöltözni az előhalloweenbulira. taylor swiftet hallgatok és jó hatással van a lelkemre (innen már nincs visszaút). utálom, hogy ennyire szeretem a leves-es leveseket, like hogy lehet, hogy én, aki nem szeretem a leveseket, minden nap ott gengelek. rájöttem, mi a legnagyobb problémám az egyetemmel, de arra is, hogy nagyon nincs rá megoldás. lassan le kell adnom az első beadandókat és teljesen bepánikoltam tőle. megnéztem a lucyt és nem tetszett. közben lemaradtam az american horror storyval, a modern familyvel sem úgy haladok, ahogy kellene. a how to get away with murder viszont egyelőre tetszik. szeretnék már valami emberi koncertre eljutni, köszi. nagyon sok emberrel kellene találkoznom. még sosem voltam tejivóban és ez csak most derült ki. nálam még mindig nincs olyan, hogy rossz vicc. fitzgerald novellái teljesen különböznek szókincsben néha a regényeitől, az előbb azt írta le az a drága ember, hogy ass. mostanában léleknyugtatóként józsef attilát olvasgatok, nem biztos, hogy a legmegfelelőbb döntés. szeptember óta csak két darab körömlakkot vettem. viszont háromszor voltam moziban. keresem még  tökéletes kávézót a nagy fővárosban. borzalmasan utolsópillanatrahagyós tudok lenni, és ezt később meg fogom bánni. nem értem a mikroökonómiát. rip me. egyre furcsábbakat álmodok. rettentően sokat alszom hétvégente. megszerettem a bort. öleléshiányom támad általában ilyen szerda környékén. imádom a nagyszüleim kismacskáit. orbánnak és gyurcsánynak hívják őket. nem mentem el tiltakozni az internetadó ellen. de nem véletlen, hogy nem használok nagybetűket. hashtag spórolunk. lényegében semmi értelme az ilyen éjjeli hangulatbejegyzéseknek. szeretnék ezzel a bloggal is valami értelmeset kezdeni. de félek mindentől.