Lassan vége a második szemeszternek is az egyetemen és a változatosság kedvéért továbbra is csak olyan semmitmondó kijelentésekkel tudok szolgálni, mint Charlie tette a Perks-ben, azaz egyszerre vagyok boldog és szomorú, és még mindig azon agyalok, hogy ez hogyan lehetséges. Találtam útközben viszont egy nagyon jó könyvet, ami az első egy fejezetében szóról szóra megfogalmazta, hogy mit is várnék el az egyetemi éveimtől, aztán egy egész könyvön keresztül döntötte meg ezt az álomképet, de meglepően élvezetes módon. David Nicholls A nagy kvízválasztójáról beszélek, és minden egyetem előtt álló, vagy épp a magyar felsőoktatásban sínylődő, a nyolcvanas évekért nosztalgikus...

Read More

Pár éve már elkezdődött a listakészítési mániám, de mostanában már annyira ritkán találok más írnivalót, hogy a közeljövőben töménytelen mennyiségű olyan listára számíthattok, ahol megpróbálom egy-egy kedvenc előadóm számomra legfontosabb 10 dalát összeszedni. Az Imagine Dragons a többséghez hasonlóan én is a radioactive-en keresztül ismertem meg, de nagyon sokáig nem vett rá a lélek, hogy meghallgassam debütáló albumukat,a Night Visions-t. Erre aztán csak 2014-ben került sor, amikor már a csapból is az On Top of The World folyt nestea helyett és a glee miatt megszerettem az It's Time-ot.  Onnan persze nem volt megállás, rongyosra hallgattam az első albumot...

Read More

Nagyon régen nem írtam már itt zenei albumokról, legalábbis arra nem nagyon volt példa, hogy egyetlen lemeznek egy egész bejegyzést szenteljek. Most mégis ez a célom, mivel James Bay debütáló albuma teljesen beletalált a lelkembe, és muszáj indokolatlanul hosszan kifejtenem, miért estem bele a Chaos and The Calmba. James Bayről dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy brit, Hitchinben nőtt fel, és nagyjából mindenki a Hold back the river miatt ismeri. Néha Tom Odell vagy Hozier "előzenekaraként" lépett fel, és pár EP után idén jelent meg az első albuma, a Chaos and The Calm, ami a szigetországban rögtön első helyen...

Read More