Azok számára, akiknek csak a mára négytagúra csökkenő, de még mindig brit-ír fiúbanda kislemezeihez volt szerencséjük, furcsa lehet, hogy a négy albumon milyen mélységekbe és magasságokba kalandoztak a One Direction tagjai. Most olyan dalokat próbáltam összeszedni, amikre abszolút nem számítani a Steal my girl és a Best Song Ever elképesztő sablonossága mellett, vagy ahol egy minimális kísérletet láttam kitörni a csodálatos skandipop alapokból. Magyarul olyan dalok, amiket azoknak ajánlanék, akik tényleg abban a tévhitben élnek, hogy a One Direction rajongók (ahonnan egyre biztosabban tudom magam végre kihúzni) hetven ugyanolyan dalt hallgatnak egyfolytában.

Stockholm Syndrome (FOUR)
Tulajdonképpen azon kevés dal közé tartozik, ami kihúzza az utolsó albumot a teljes jellegtelenségből és valószínűleg az egyetlen szám, aminél több kritikus is felkapta a fejét, hogy hoppá, itt még lehet valami (persze aztán ez el is múlt). Egyrészt, bár a Stockholm Syndrome is értelmezhető szerelmes dalnak, ha csak minimálisan is, de rétegeltebb a szövege, másrészt viszont a zene is jelentősen eltér a megszokottól, és valamiért a dallam is egészen máshogy fülbemászó, mint a többi. A dalhoz egyébként Harry Stylesnak volt a legtöbb köze szerzőileg, ami indikálja, hogy a gyermek tényleg érti egyébként ezt az egész populáris zenevilágot, csak viszonylag kevés lehetőséget kap kibontakozni.

Change Your Ticket (FOUR Deluxe)
Csak a deluxe dalok között kapott helyet ez a dal a 2014-es lemezen, pedig nálam több "standard" dalt is kenterbe ver. A sokak által csak a the 1975 és a One Direction szerelemgyerekének tartott számról nekem is először Matty Healy és bandája jutott eszembe, és valószínűleg ezért is került olyan kezül a szívemhez. Természetesen azért nem kell olyan minőséget elvárni sem szövegben, sem zenében, mint mondjuk a Girls-től vagy a Chocolate-től, de ez a slightly familiar dallamvilág is előrelépés a megszokottól. A szöveg viszont sajnos marad a szokásos szerelem témakörben, még ha nagy ritkán legalább elejtenek szexuális töltetű célzásokat, ezzel is összezavarva a tizenkét éves lánykákat, megijesztve viszont édesanyjukat. Fun fact: én is most tudtam meg, de a dalhoz a srácokon kívül annak a Sam Martinnak is köze van, aki mostanában David Guettával "zenélget" (feel the irony).

Act My Age (FOUR Deluxe)
Hangsúlyozni szeretném, hogy a lista nem a legjobb One Direction dalokat szedi össze, mivel az Act My Age a legnagyobb jóindulattal sem pakolható a leghallgathatóbb és legelviselhetőbb számok közé, viszont... iszonyatosan vicces. Konkrétan olyan, mintha a fiúk lennének az új részeg tengerészek, vagy valamilyen ír kocsmában ünnepelnének két pofa sör mellett. Abszolút elbírna egy videóklipet például, kifejezett felüdülés lenne. Biztos ilyen ajándéknak kapták a sok munka után.

Right Now (Midnight Memories)
Nem kisebb név jegyzi ezt a dalt, mint Ryan Tedder, akinek a OneRepublic összes slágerén kívül olyan dalokat köszönhetünk, mint a Bleeding Love, Beyoncé Halo-ja vagy Demi Neon Lights-a. Nem csoda tehát, hogy előbb-utóbb a One Direction is felkérte, így született meg a Right Now, aminek a producere ráadásul az a Jake Gosling, aki Ed Sheerannel dolgozik  már egy ideje. A Right Now egyébként egy középszerű Tedder dal, de még így is az egyik legerősebb One Direction dal. Az azóta normális huszonévesként tengődő Zayn Malik javára kell viszont írnom, hogy a refrén, és lényegében az egész dal miatta működik rendesen, talán az ő hangi adottságaihoz passzol a legjobban ez a dal Hogy nélküle milyen lesz, azt megtudják azok, akik pár héten belül ellátogatnak a bécsi koncertre. Bár fogalmam sincs, rajta van-e a setlisten.

Little Black Dress (Midnight Memories)
És itt jön Fanni kedvenc One Direction dala, amit valószínűleg azért szeretett meg ennyire, mert teljesen kilógónak és különlegesnek érezte a Midnight Memories albumon (meg mert Louis sokat énekel benne, de az ilyen gyenge pontokat nem illik nagy nyilvánosság előtt megvitatni). Kivételesen nem az az fő erőssége, hogy milyen rövid a dal (két és fél perc), és még csak nem is a hosszú gitárszóló miatt tetszett meg, hanem leginkább azért, mert teljesen olyan, mintha kereszteztük volna a Ramones-t a One Directiontől megszokott skandináv popzenével (ezzel a skandináv poppal tudom, hogy sokat jövök, de szerintem sokkal inkább arra hasonlít, mint a brit popra). Ez a szerelemgyermek pedig meglehetősen jól sikerült.

Rock Me (Take Me Home)
Fontos hozzávaló, hogy a Rock Me a második albumon jött ki, amikor a One Direction fiúk tényleg nagyon kisfiúsak voltak még, akkor épp a baby boy kinézet és image volt a divatban. Ezért is ért aztán meglepetésként, amikor kijöttek ezzel a fuck me-vel, pardon rock me-vel, ami ráadásul nyomokban tartalmazta a we will rock you tapsolós rendszerét is, meg egy egy kilencvenes évekbeli fiúbanda-érzetet is keltett az emberben. Én a mai napig a felnövési kísérletük egyik első állomásának tartom a dalt, ami egyébként egy Dr. Luke szerzemény. Hit the pedal, heavy metal,

Over Again (Take Me Home)
Azt talán többen is tudják, hogy Ed Sheeran több dalt is odaadományozott a világ kedvenceként kezelt fiúbandának, a Little Things-ből például kislemez is lett, az 18 pedig a FOUR egyik legszebb szerelmes dalának számít. Az Over Againről viszont sajnos hajlamosak elfeledkezni az emberek, pedig egyszerűen gyönyörű szövege van és a fiúk nagyon szépen, kimérten, finoman, nem túl nyálasan adják elő, és szerintem egyáltalán nem gyalázzák meg vele Ed munkásságát (nem egy ilyen kommentet olvastam, és még hatalmas Ed Sheeran rajongóként sem tudok vele egyetérteni).

Moments (Up All Night)
Ha már Ed Sheeran, emlékezzünk meg erre a dalra az első albumról, ami mindenkinek adott reményt azzal kapcsolatban, hogy a fiúk jó irányba haladnak majd. Nagyon egyszerű és visszafogott dal, és csodák csodájára mind az öten énekelnek benne (the good old days, amikor azon kellett izgulni, hogy az másfélórás lemezen Louis és Niall négy vagy ötpercnyi szólót kap összesen). Szóval egyértelműen a legszebb lassú dal az Up All Nightról, mérföldekkel veri nálam a Gotta Be You-t és mindig nosztalgikus hangulatba kerülök tőle, szóval engedjétek meg, hogy most átadjam magam ennek a csodának.