Egy valamire szerettem volna koncentrálni a könyv olvasása közben, hogy ne csak azért szeressem, vagy ne csak azért találjam különlegesnek, mert két fiatal fiú bimbozó románcát hivatott megjeleníteni. Próbáltam elvonatkoztatni a Levithan körül egyre csak gyűlő rajongók táborától, meg attól, hogy már az mennyire lenyűgöz, hogy valaki ilyen témákat hoz be a kortárs ifjúsági irodalomba.

Nem garantálom, hogy ez teljes mértékben sikerült, de azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy Levithan írói stílusa az LGBT témától eltekintve is meggyőzött, és összességében a történet sem nyújtott semmivel sem kevesebbet, mint amit a fülszöveg ígért. Ez alapján ugyanis a könyv egy, a különböző szexuális hovatartozásokat szinte teljesen elfogadó közösség mindennapjaiban ábrázol egy középiskolás fiút, Pault, aki - micsoda véletlenek a Boy Meets Boy cím alapján - szerelmes lesz egy másik fiúba, Noahba. Látszólag a könyv tényleg nem is kínál nekünk semmi mást, mint egy átlagos tini szerelmi történetet, ezzel az apró különbséggel. Tökéletesen megtalálható a regény felépítésében az a szál, az a ritmus, amit kb. minden ilyen "lányregénynek" csúfolt társában megtalálhatunk.

Mégis, ha egy kicsit jobban belengondolunk, ebben a könyvben azért sokkal több volt, mint egy egyszerű tiniszerelem. Először is, mindenképp méltatnám azt az igencsak idealista és optimista környezetet, amibe Levithan belehelyezte a szereplőket. Igazából nagyon megfogott, amilyen természetesen hozta el nekem azt a világot, ami az én kicsi, szintén csak felettébb idealista lelkemnek tényleg természetes lenne, vagyis hogy teljesen mindegy, hogy te most fiúként fiút szeretsz, lányt szeretsz, mindkettőt szereted, nem tudod melyiket szereted, lánynak érzed magad, ez tökmindegy. És valójában persze nagyon jó lenne egy ilyen világban élni, de lássuk be, hogy ma ez még elég messze van (nem fogok belemenni a témába bővebben mert akkor napestig itt ülhetnénk)

Visszatérve a könyvhöz viszont, amit kifejezetten a pozitív oldalon említenék meg, azok a mellékkarakterek és az ő személyes történetük. Levithan a regényben azt is elérte - bár azt nem tudom eldönteni, hogy szándékos avagy teljesen véletlen módon - hogy a főszereplőnk Paul, és problémahalmaza tűnjön talán a legátlagosabbnak. Valamiért úgy éreztem, hogy hagyta, hogy az egész regényen át a többi személyiség tündökölhessen. Ott volt például Tony, aki számomra az egyik legnagyobb reménységet jelentette. Paul meleg legjobb barátjaként akármilyen lényegtelen problémát kaphatott volna, de neki pont a nagyon vallásos szülőkkel kellett megküzdenie, akik ugye, mint jó vallásos emberek, mélységesen elítélték fiuk szexuális hovatartozását. Tetszett ez az apró csavar, hogy azért akárhogy is, de belekerült az idillien rózsaszín társadalmi képbe egy szelet mindabból, amit Tonynak, Paulnak és Noahnak mondjuk a való életben kellene elviselnie. De a többi iskolai karakter is teljesen rendben volt, a kedvenceim között említeném meg még Infinite Darlenet, aki a helyi drag queen-ként az iskolai focicsapat quarterbackje volt (nem értek ehhez a játékhoz, nagyon nem, úgyhogy, maradjunk ennél)

Ami viszont talán számomra a csalódást jelentette a könyvben, s ami miatt nem varázsolt el teljesen, az a két középpontban álló karakter üressége volt. Azt már említettem, hogy Pault túlragyogták a többiek, és ezt nem is mindig éreztem bajnak. Igazából a karakterével épp emiatt volt könnyű azonosulni, ráadásul Levithan írói hangja abszolút magával ragadott, így aztán ezek a hiányosságok a regény közben fel sem tűntek. Csak utólag lett volna nehéz pár mondatban jellemeznem Pault. Ami pedig Noaht illeti, a rejtélyes fiúnk annyira rejtélyes maradt számomra, hogy egy-egy karakteres jellemvonáson képül semmi nem rajzolódott ki a személyiségéből. Persze, elragadó volt a maga módján és Paul szemszögéből az olvasó is könnyen megkedvelhette őt, de igazából nem ismertem meg teljesen, és így az a felemészthetetlen vágy, hogy a regény végére boldogságban egyesüljenek, ez nem érkezett meg.

Kicsit tehát maradt bennem hiányérzet, de a témaválasztás, Levithan írói stílusa és összességében a könyv könnyedsége és párbeszédei magával ragadtak és mindenképp pozitív élményként maradt meg bennem a Boy Meets Boy. A maga tanulságai is megvoltak, a nagyon nevetős meg az éppen pityergős pillanatai, úgyhogy könnyed nyári olvasmánynak meg előítélet-elűzőnek mindenképp ajánlanám.

Boy Meets Boy
Szerintem: 7/10
Kedvenc Szereplő: Tony
Kedvenc idézet: "We pencil-sketch our previous life so we can contrast it to the technicolor of the moment"