Szerettem volna valami különlegességgel megünnepelni, hogy kevesebb mint egy év alatt 100 részt néztem meg az életemet ezer fokkal elfordító, különös módon kedvencemmé váló Glee sorozatból. Mert hát mégiscsak úgy illik, vagy valami ilyesmi. Ezért arra jutottam, hogy minden egyes részből, azaz a Pilottól a mostani 100-ig kiválasztom a kedvenc dalomat. Ez azért is nehéz lesz, mert valahol a bőség zavarában fogok szenvedni, valahol meg egyet is nehéz lesz találnom, de... kihívás elfogadva. Nem lesz egy rövid lejátszási lista, de... egye fene. 01.01. Pilot: ♫ Don't Stop Believin (New Directions) Ahol minden elkezdődött... Valahogy ez a dal azóta...

Read More

Sokadik éve vagyok Eurovízió-rajongó, blablabla. Már évek óta összeállítom a top tizes listás, blablabla. Idén pont érettségizni fogok, így nem várom annyira, blablabla. Ennyit a szellemes bevezetőről. Andrást kivettem a listáról, mert természetesen elsősorban és mindenek felett neki szurkolok, és büszke vagyok rá, hogy ő képviseli az országot, valamint Magyarország választására az elmúlt három-négy évben, szerintem egyáltalán nincs semmi szégyelnivalónk. Na de. Egy kicsit a dalok minőségéről: Azt hittem, idén semmi jóra nem számíthatunk, erre meglepően sok szám elnyerte a tetszésem, még ha nem is tipikus ESC dalok. Így aztán a tíz kiválasztása is nehezemre esett. Egy valami...

Read More

Muszáj mindent kiírnom magamból ami bennem van, mert nem akarok semmit elfelejteni, úgyhogy elnézést minden teljesen logikátlan mondatsorrendért, vagy felépítési és nyelvtani hibákért, és akármiért, még mindig egy kicsit (NAGYON) a hétvége hatása alatt vagyok. Előzménynek röviden tömören annyit mesélnék el, hogy évek óta nyaggatom anyuékat, hogy menjünk el megnézni egy síugróversenyt élőben, de sosem reménykedtem abban, hogy ez a valóságban meg is fog történni, mert a szüleim borzalmasan életképtelenek, bármilyen megszervezett eseményről van szó, ahol sok ember van. Komolyan, ti még egy ilyen tömegfóbiás családot, mint az enyém, nem láttatok. Néha nem is értem, mit keresek közöttük....

Read More

Emlékeztek arra, amikor szeptember környékén még teljes lelkesedéssel vetettem bele a Glee új évadába, és olyan bohókás-fannis módon odáig is eljutottam, hogy kifejtsem véleménem a részről? Azóta jópár részt magunk mögött hagyhattunk már, és bennem is rengeteg érzés és gondolat kavargott a sorozattal kapcsolatban. Bár az meg sem fordult a fejemben, hogy kaszáljam újonnan rajongásig szeretett dalospacsirtáimat, de nekem is be kellett látnom, hogy az új évad korántsem muzsikál olyan fényesen, mint elődjei. Leginkább az ötödik résznél éreztem a teljes csődöt és mélypontot, valamint a karácsonyi rész sem férkőzött a kedvenceim közé, így aztán nagy elvárásaim nem voltak...

Read More

Ki akartam bírni anélkül, hogy regényeket írjak az Oscar-díj mint olyan fontosságáról vagy nem fontosságáról, úgyhogy ezt az örökérvényű vitát inkább semmisnek veszem, a lényeg, hogy a mai napig rohadt sokan figyelnek erre a díjátadóra, szóval én is haladok az árral, meg úgy egyébként is, na. Idén pedig, életemben talán először, viszonylag sok jelölt filmet láttam már a tegnap éjjel előtt is, így kivételesen nem csak random válogattam ki, kinek is adnám a díjakat. Itt kéremszépen minden meg van alapozva rendesen. Annyit még azért hozzátennék, hogy szerintem olyan szempontból igenis jelentősége van az Oscarnak (tessék, nem bírom ki...

Read More