Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről az egész mizériáról, mert hogy valószínűleg ténylegesen mindenkinek az agyára megyek már a "két percre van a felvételi jelentkezés leadása, most mégis mit csináljak, hova menjek, mi legyen" kiakadásaimmal. Megnyugtat a tudat, hogy a környezetemben még mindig sok hasonlóan kétségbeesett és tanácstalan arcot látok, de azért mindenkinek jobb lenne, ha sikerülne eldöntenem, mit is kezdjek magammal a jövőben.

Anyuék is megérezhették, hogy semmiben sem vagyok biztos és ezért egyre inkább magáévá tesz a pánik ( mivel nem egyeztem bele ebbe a kapcsolatba, akár megerőszakolásról is beszélhetnék, de mint robin thicke olyan szíves-örömest elmagyarázta nekünk, én tulajdonképpen ezt akarom), úgy döntöttek, hogy egy kicsit megpróbálják terelgetni a dolgokat, így a hétvégén eljutottam egy elég komoly pályaválasztási tanácsadásra, ami nem merül ki az ilyen sablonos "személyiségtesztekben" és lehetetlen valamint indokolatlan szakmákban, hanem tényleg nagyon fontos dolgok kiderültek elsősorban saját magamról, ami alapján meg aztán tényleg sok lehetséges elemet kihúzhattam a "mi leszek, ha nagy leszek" listámról.

Nem tudom, ki mennyire követi figyelemmel nyár óta a továbbtanulós szenvedéseimet, de az akkori tizes listámban azért döntőre a pszichológia, a skandinavisztika és a Corvinus nemzetközi gazdálkodása állt előkelő helyeken. Na most ebből kettőt alapból kilőhettem a hétvége után. Kiderült ugyanis többek között, hogy történetesen rengeteg olyan tulajdonságom van, ami nem passzol a pszichológusi foglalkozáskörhöz, magyarul valószínűleg nyűgnek érezném az egész életemet. Ennek a hírnek megsúgom örültem, mert az utóbbi időben egyre inkább eltávolodtam ettől a tervemtől, csak nem tudtam ezt hogyan közölni a külvilággal. Most már viszont boldogan kijelenthetem, hogy nem leszek pszichológus, szóval egy gonddal kevesebb. A skandinavisztika viszont tökéletesen belevágna minden elképzelésembe olyan szempontból, hogy a tolmács, a fordító és a nyelvész az egyik legelőkelőbb helyen volt az ajánlott szakmák között. Ennek ellenére mégsem hiszem, hogy a skandinavisztikán fogok kikötni. Arra jutottam ugyanis így a finish előtt két perccel, hogy a skandinavisztika mégis csak lekorlátoz, elég kevés lehetőséget és kiutat ad és a nyelvet annyira, amennyire én szeretném, máshol is megtanulhatom.

De akkor még is mi maradt? Nemzetközi gazdálkodást fogok tanulni? Vagy igen, vagy nem. Egyrészt ugyanis nem épp ez lenne az ideális foglalkozás a kitöltött tesztek alapján, viszont ez az a szak, ahonnan rengeteg irányban el lehet indulni, és  ezek között az irányok között már lenne olyan, amit élveznék. De akkor mi került még a levesbe? Akármennyire megdöbbentő és sokkoló számotokra, a hétvégén kiderült, hogy az, ami engem a legjobban érdekel, amit valószínűleg legjobban élveznék és amihez a képességeim is adottak az nem más, mint a..... média. A pop art, a művészetek, az írás, a divat, a mozgókép, a kritika. Na most a szüleim ezt nem nyelték le olyan könnyen, de ez alapján meg a legoptimálisabb szak persze a kommunikáció és média lenne. Ami egyrészt titkos esélyesként rajta volt a nyári listámon (hát ismerem magam vagy ismerem magam?) másrészt viszont rengeteg kockázattal jár, telített a piac, kicsi az igény, nyomulni kell (ami nem az erősségem), és bármikor előfordulhat, hogy egy call centerben vagy egy mekiben kötök ki. Így aztán nem vagyok biztos abban még, hogy belevágok-e. Ami viszont biztos, és ami a nap tanulsága volt számomra, hogy akármit is kezdek majd magammal, a médiát egyszerűen nem fogom tudni kikerülni, Ady módjára föl-földobott kőként visszatérek még hozzá. Hogy ez majd újságírás, blog, könyvkiadás, forgatókönyv-írás vagy valami egészen más formájában fog kiteljesedni, azt nem tudom, de hogy nem fogom annyiban hagyni, az ezer százalék.

A személyiségemről is nagyon sok minden kiderült amúgy, sok tulajdonságomra és jellemzőmre megtaláltam a magyarázatot és jópár kijelentés hatalmas önigazolásként szolgált, úgyhogy mindenképp megérte ezt az egy napot a történet. Aztán persze ez sem garancia arra, hogy boldog hercegnőként fogom élni elkövetkező napjaimat, de egy biztos, hogy jópár lehetséges buktatót sikerült így még időben elkerülnöm.