VANNAK DOLGOK, AMIK VÁLTOZNAK! TE ÚR ÉG. Szóval az előző években mindig fanyalogva ültem le megírni a legjobb albumokat tartalmazó listát, mert alig-alig tudtam összekaparni nyolc-tíz jó albumot az évben (utána persze rátaláltam azokra, amiknek helyük lett volna az adott évi legjobbak között, csak épp későn kaptak szerepet az életemben). Idén bezzeg! Csak úgy tobzódtam a jobbnál jobb albumokban, ezért rendhagyó módon egy top 15 listát állítottam össze, ami összesen 17 lemezt tartalmaz. Ennek ellenére is voltak viszont, akik kimaradtak, róluk gyorsan szeretnék megemlékezni. Egyrészt ha most visszamehetnék tavaly ilyenkorra, a 2014-es listára mindenképp feltenném a Catfish and The Bottlemen bemutatkozó lemezét és a Kasabian tavalyi albumát. Mindkettő remek darab, csak nem értek el hozzám időben. Másrészt épphogy lecsúszott az idei toplistáról Ellie Goulding Deliriuma és Carly Rae Jepsen Emotionje mellett Demi Lovato Confidentje is. Mindhárom csajszi szerintem abszolút élete legjobbját hozta eddig, hatalmas slágerekkel és olyan popzenével, ami túlmutat azon, amit eddig csináltak, csak sajnos nem volt elég időm megszeretni a nem kislemezes dalaik egy részét.Ugyanígy járt Jess Glynne is, aki szerintem egy remek debütálást tudhat magáénak az I Cry When I Laugh albummal, de sajnos nem jutott rá elég figyelmem, ahogy az Eagles of Death Metal Zipper Down névre hallgató, és Sabrina Carpenter Eyes Wide Open című lemezére sem. De remélem, ezeket jövőre pótolni tudom, ahogy Grimes, Melanie Martinez és Lana Del Rey 2015-ös albumát is. Most viszont térjünk rá a nekem legjobban tetsző albumokra! A lista szigorúan szubjektív (alliteráció) és aki valamennyire figyelte az évem, nagyjából kitalálhatta a lista szereplőit, de hátha még így is tudok meglepetéseket okozni.

15. Brandon Flowers: The Desired Effect és Muse: Drones

Tök békésen megvoltam a top 15-ös listámmal, amikor eszembe jutott, hogy Brandon második szólólemezét kifelejtettem, úgyhogy muszáj volt belepréselnem. A Rolling Stone azt írta a The Desired Effect-ről, hogy a legjobb poplemez, amit mostanában rockzenész kiadott, és nem is erthetnék ennél jobban egyet (Hogy fordítjuk magyarra az I couldn't agree more-t?). Az egész lemez mintha a nyolcvanas évekből pottyant volna ide, szinte mindegyik dal belemászik a füledbe és az egyetlen hibája, hogy túl rövid lett. Nem állítom, hogy Brandon jobb egyedül, mint a Killers-szel, de én nagyon szeretem azt is, amit szólóban csinál. A Muse albuma ezzel szemben nem lett tökéletes, viszont még mindig szeretem őket annyira (meg még mindig öcsém abszolútkedvenc zenekara), hogy hallgassam őket, hogy a dalok megszerettessék magukat és hogy ne haradugjak a Drones-ra. Sőt, talán kicsit jobban is kedvelem, mint elődjét. 

Miért érdemes? Brandon Flowers: Still Want You, Diggin' Up The Heart, Can't Deny My Love, Between Me And You // Muse: Dead Inside, Mercy, Reapers, Defector

14. Shawn Mendes: Handwritten

Shawn arcával szerintem először az MTV-n  találkoztam, amikor mindig a Something Big-et promózták az MTV Pushban, és úgy voltam vele, hogy cukorfalat ez a gyerek, meg nem is rossz ez a dal, de nem biztos, hogy szükségem van rá az életemben. Aztán valahogy mégis rávettem magam, hogy meghallgassam a debütáló albumát spotify-on és... még mindig nem voltam teljesen meggyőzve, de már voltak dalok, amiket elmentegettem különböző lejátszási listákra. Valamikor az év második felében Shawn aztán kijött egy Drag Me Down feldolgozással, ami nagyon tetszett, ezért adtam neki még egy esélyt, és totálisan megérte. Szóval a Handwritten nagyon király album, csak érdemes többször is végighallgatni, meg jobban odafigyelni rá, mint én tettem.

Miért érdemes? Life Of The Party, Stitches, Kid In Love, Something Big, I Don't Even Know Your Name

13. CHVRCHES: Every Open Eye

A változatosság kedvéért, a CHVRCHES-t sem igazán ismertem az idei évig. Persze, róluk legalább már hallottam, de soha nem vettem a fáradságot, hogy igazán utánuk keressek. Aztán valamelyik spotify-kalandozásom közben összeakadtam a Leave A Trace című dalukkal, és szerelem volt első hallásra, konkrétan rongyosra pörgettem az ősszel és annyira lelkes voltam, hogy amikor megjelent az album, egyből ráugrottam. Nem okoztak csalódást, bár továbbra is a Leave A Trace maradt a kedvencem, azért volt még jópár dal, ami megmaradt az emlékezetemben. Egyébként meg az együttes mindenféle feldolgozásait is ajánlom, azokat is érdemes végighallgatni. És jönnek Szigetre! Szóval az biztos király lesz. 

Miért érdemes? Leave A Trace, Bury It, High Enough To Carry You Over, Never Ending Circles

12. James Bay: Chaos And The Calm

James Bay bemutatkozó albuma annyira megtetszett áprilisban, hogy külön posztot szenteltem neki itt a blogon, amit ITT el is olvashattok. Kérdezhetitek, hogy milyen albumok kerültek az első tíz helyre, ha már a tizenkettedikről így tudtam fosni a szót, de ez az év tényleg egy hatalmas jutalomjáték volt a számomra. A Chaos And The Calmról röviden annyit, hogy szerintem az év egyik leglalulértékeltebb albuma, és nekem még annak ellenére is sikerült megszeretnem, hogy alapvetően nem vagyok a balladák legnagyobb rajongója. James ráadásul annyira gyönyörű szövegekkel dolgozik, hogy az egyik dalából vett idézettel díszítettem például a nagyon vad és nagyon eredeti aesthetic sideblogomat tumblin. 

Miért érdemes? Craving, Best Fake Smile, Collide, Let It Go, Hold Back The River

11. Fifth Harmony: Reflection és Little Mix: Get Weird

Ha a lánycsapatokat vesszük, ez az év egyértelműen az X-Factorban a One Direction után szabadon összebarkácsolt lánybandák cicaharcáról szólt, ugyanis mind a Fifth Harmony, mind a Little Mix most robbantott igazán nagyot. Épp ezért én nem is szerettem volna közöttük különbséget tenni, mert a maga módján szerintem mindegyik csapat különleges, szuper adottságokkal rendelkezik, és képes olyan slágereket kidobni, amik napokig a fejemben járnak megállás nélkül. A Fifth Harmony első lemeze, a Reflection sokkal csajszisabbra, nőcisebbre vette a figurát, mint az első kislemezeik, és nagyon jót tett nekik ez a váltás. Ez a felszabadult feminizmus (nagyon érzem ezeket a szójátékokat) annyira működött, hogy a BOSS és a Worth It is Amerika és Európa-szerte slágerré váltak. A Little Mix ezzel szemben már a harmadik albumánál jár, a lányok viszont most úgy döntöttek, kicsit visszavesznek a szexiségből, és az új album egy kicsit visszatért ahhoz a not a girl, not yet a woman hangnemhez, ami a debütáló lemezüket jellemezte. Ezzel sikerült kicsit elkülöníteniük magukat a Fifth Harmonytól és ez nagyon jót tett nekik. A Get Weird tele van kísérletekkel, és milyen jól sikerült kísérletek ezek... Nem mellesleg Jade-ék elképesztően jók élőben is, és a Radio 1 Live Lounge feldolgozásaik minden szempontból aranyat érnek. 

Miért érdemes? Fifth Harmony: Sledgehammer, Reflection, Top Down, Them Girls Be Like, Going Nowhere // Little Mix: Hair, Weird People, Secret Love Song, Love Me Like You, OMG, Black Magic

10. Troye Sivan: Blue Neighbourhood

Nem tudom, hangsúlyoztam-e már, de nem igazán szeretek youtubereket nézni. Nagyon kevesen kötnek le öt percnél tovább, és senkit nem követek rendszeresen, csak néha nézek meg egy-egy érdekesebb című videót. Troye azon kevesek közé tartozik, akiknek legalább a nevét megjegyeztem és legalább tíz videóját láttam, szóval good for him. Énekesként viszont zseniális és az idei, Blue Neighbourhood albumába szinte azonnal beleszerettem. Elképesztő, hogy ilyen fiatalon milyen szövegek születtek nála és hogy milyen izgalmas mindegyik dala. Ó és a gyermek májusban Bécsben fog koncerezni, úgyhogy minden tervem, hogy ott tomboljak majd ezekre a dalokra. Meg egyébként színészként sem utolsó Troye, nemrég láttam a Spud című csodát, amiben ő a főszereplő és zabálnivaló. És ki ne felejtsem, hogy a Blue Neighbourhood dalaihoz készített videók abszolút és minden tekintetben ajánlottak, én imádom őket!

Miért érdemes? Youth, Wild, Fools, Heaven, Talk Me Down, Ease, for him, Blue

9. Imagine Dragons: Smoke + Mirrors

Egészen valószínű, hogy minden más évben az Imagine Dragons idei albuma a top ötben végzett volna, idén viszont - utálom ismételni magam, de muszáj - túl sok elképesztően királyságos dolog történt. Ez viszont semmit nem von le a Smoke + Mirrors értékéből, ami abszolút felülmúlta az elvárásaimat, mivel megugrotta a Night Visions szintjét, sőt egy-két dalával, mint az I'm So Sorry  vagy a Friction még kellemes meglepetést is okozott. Amikor megjelent az album, annyira bezsongtam, hogy készítettem egy top 10-es ID listát, ezt ITT elolvashatjátok. Meg hát amúgy nyilván nem bírom ki, hogy ne említsem meg, hogy Danék januárban újra Magyarországra jönnek koncertezni, így a múltkori Szigetes kaland után most az Arénában láthatom őket, ha minden jól sikerül és addigra végzek a vizsgáimmal. Legyen így!

Miért érdemes? Shots, Friction, I'm So Sorry, Polaroid, Hopeless Opus, Trouble, It Comes Back To You

8. 5 Seconds Of Summer: Sounds Good Feels Good

Az ausztrál négyes tavalyi bemutatkozó lemeze is az akkori lista nyolcadik helyén végzett, most viszont egy sokkal erősebb mezőnyben kerültek ugyanerre a helyre. Ahogy azt egy pár hete EBBEN a bejegyzésben is leírtam, szerintem Luke, Calum, Michael és Ashton most találtak rá igazán arra az útra, amin haladniuk kell, és ebben rengeteget segítettek nekik a Madden tesók, akik amúgy azt nyilatkozták, pont a 5SOS miatt kaptak újra kedvet a zenéléshez. És külön szeretném kiemelni a Jet Black Heart névre hallgató dalt, amihez a napokban készült el a videó is és szerintem messze a srácok eddigi legjobb dala és még engem is sírásra késztetett ( jó, ez nem akkora teljesítmény, de gondoltam, azért megemlítem). Ó, és csak hogy tetézzem a jó híreket, a 5SOS májusban Bécsbe érkezik és én mindenképp nagyon szeretnék eljutni a koncertjükre.

Miért érdemes? Jet Black Heart, Safety Pin, Permanent Vacation, Money, She's Kinda Hot, Castaway, Catch Fire, Airplanes

7. Halsey: Badlands

Halsey nálam az év egyik legnagyobb felfedezettje, pedig nem kezdődött felhőtlenül a kapcsolatunk. Tudjátok, ő volt az a tipikus előadó, aki mindig feltűnik a tumblidon, mindig tök random emberek reblogolják a dalszövegeit és csak egyszerűen mindig mindenhol ott van, neked meg márcsakazért sincs kedved meghallgatni. Na, én is így voltam vele, aztán egyszer Youtube-on mégis belebotlottam a Hold Me Down-ba és annyira megtetszett, hogy rögtön minden akkor elérhető dalát csontig járattam. Nagyon-nagyon vártam ezt az albumot és szerencsére nem kellett csalódnom. Az egész Badlands tele van fantasztikusabbnál-fantasztikusabb dalszövegekkel és Halsey olyan ügyesen manőverezett, hogy pont talált egy eddig betöltetlen lyukat a zenei ízlésemen. Mellesleg meg istenkirály a lemez borítója, hands down az idei év legjobb borítója. Meg amúgy ez a csaj is nagyon érti az életet. Jó, na. Hallgassátok!

Miért érdemes? Strange Love, Colors, Drive, Young God, New Americana, Hold Me Down, Ghost, Coming Down

6. All Time Low: Future Hearts

Emlékszem, nagyon aggódtam, hogy el fogom véletlenül hanyagolni Alexék új lemezét, mert valahogy anno a Don't Panic-kel is így jártam: amikor megjelent, épp csak végighallgattam, aztán hónapokkal később esett csak le, milyen király számokkal van tele. Idén viszont volt egy hatalmas motiváló erőm, hogy rendesen szétjátsszam a Future Hearts-ot még a nyáron: az All Time Low annyi általam kihagyott osztrák koncert után végre ellátogatott Magyarországra is, így 2013 után másodszor is a Strand Fesztiválon találtam magam, Zamárdiban. Szóval igen, a Future Hearts az év egyik meghatározó albuma volt számomra, annyi meglepetést ugyan nem tartogatott és nem is mondanám a legjobb ATL lemeznek, de vannak dalok, amik teljesen a szívemhez nőttek és összességében egy király album ez, akárki akármit mond. Csak jöjjenek vissza minél előbb ide!

Miért érdemes? Bail Me Out, Cinderblock Garden, Something's Gotta Give, Dancing With a Wolf, Sattelite, Runaways, Old Scars/Future Hearts

5. Marina And The Diamonds: Froot

Oké, ez is egy érdekes kaland volt. A Froot és a Happy megjelenése után nagyon-nagyon lelkes voltam, úgy éreztem, méltó utódja lehet majd az Electra Heartnak, aztán amikor az album megjelent, valamiért mégis csalódott voltam, és alig-alig hallgattam végig a dalokat. Nyáron viszont erőt vettem magamon, mivel egyre közeledett a Sziget Fesztivál, ahol bizony Marina is fellépett, és nagyon nem akartam úgy odaérni, hogy nem fújok minden dalt kívülről. És hála az égnek, második-harmadik hallgatásra már sokkal jobban bejött az új album, főleg, amikor rátaláltam a Savagesre, ami azóta is az egyik kedvenc Marina dalom. Annyira belelkesültem augusztusban, hogy összeállítottam egy top 10-es Marina listát, ezt ITT elolvashatjátok. FYI a Szigetes koncert zseniális volt, életem egyik legjobb koncertélménye és alig várom Marina márciusi fellépését Budapesten! Mindenkinek csak ajánlani tudom, de tényleg. Vagyis... majdnem mindenkinek. Aki szereti az igényes popzenét meg a jó szövegeket, azoknak abszolút. 

Miért érdemes? Savages, Froot, Forget, Can't Pin Me Down, Better Than That, I'm A Ruin, Happy

4. Twenty One Pilots: Blurryface

Természetesen a Twenty One Pilots új albumára is a tumblin keresztül találtam rá, tulajdonképpen nagyon hasonlít a sztori a Halsey-történet kezdetéhez, annyi különbséggel, hogy már bőven megjelent az album, amikor az első 21p dalt meghallgatam, így nem kellett várnom a csodára, egyből megtalált. Szóval az a helyzet, hogy a két srác minden egyes dala zseniális. Mindegyik. A Blurryface minden egyes sorába szerelmes vagyok és olyan szintű energiát mozgósítanak meg bennem ezek a szövegek, amin még én is elcsodálkoztam. Az év meglepetése számomra ez az album, minden szempontból. Kicsit kilóg a megszokott zenei ízlésemből, meg egy kicsit pont beleillik. Nem tudom, tényleg ódákat tudnék zengeni a szövegekről és a világ nyolcadik csodája, hogy ezt olyan dallamvilágba tudták becsomagolni, hogy könnyednek és slágeresnek hasson az egész, de mégsem gagyinak. I don't even know they are just fuckin great. 

Miért érdemes? Tear In My Heart, Stressed Out, Lane Boy, Polarize, We Don't Believe What's On TV, Message Man, The Judge, Ride, Not Today

3. Years & Years: Communion

És elérkeztünk végre a dobogóhoz! I was one hell of a ride. Szóval nem elég, hogy egy csomó eddigi kedvencem új albumot adott ki, hogy megjelent a zenei életemben Troye, James, Halsey és a 21p is, még ráadásként szembejött velem a Years & Years is, és totálkáros lettem. Engem Ollie Alexander és zenekara konkrétan tönkretesz. Nem tudom, milyen stílusban játszanak pontosan, az a lényeg, hogy elméletileg rohadtul nem kellene ennyire szeretnem, valamiért viszont minden egyes kicseszett daluk a kedvencemmé vált. Persze, a King által ismertem meg őket, de amikor kijött a Communion, az egész olyanná vált, mint valami függőség. Szinte 24/7 ez pörgött a fülemben, mennyi-mennyi hosszú vonatutat kísértek végig a srácok, számolni sem merem. Az év debütalbuma a Communion számomra és alig várom, hogy Ollyék a közelben koncertezzenek. Bécsben már tutira lesz fellépésük, de én még bízom a magyar fesztiválokban is. A Communionról egyébként bővebben is írtam, azt ITT elolvashatjátok. 

Miért érdemes? Take Shelter, Shine, Eyes Shut, Desire, Border, Real, I Want To Love, Worship, King

2. Fall Out Boy: American Beauty/American Psycho

Két évvel ezelőtt visszatért az "első kedvenc zenekarom", a Fall Out Boy, és ez akkor annyira meghatott, hogy a Save Rock And Rollt az év albumának neveztem az Arctic Monkeys és a Bastille előtt. (ITT megnézhetitek az akkori listát). Most az AB/AP is majdnem a dobogó csúcsára került, de valakiknek sikerült az utolsó kanyarban Patrickékra hajrázni. Pedig az AB/AP egy nagyon király lemez, így visszatekintve talán erősebb is, mint a Save Rock And Roll és nagyon boldog vagyok, hogy a srácok ennyire kísérletezős kedvükben vannak és ennyi mindent kipróbáltak ebben az évben. Volt egy nagyon király videójuk az Uma Thurmanhez és az Irresistible-höz is, utóbbihoz egy új verzió is készül Demi Lovatoval (ez mennyire király!), arról nem is beszélve, hogy egy egész remix albumot kiadtak, ahol mindenféle hip-hop előadókkal dolgoztak. Tudom, hogy sokaknak ez nagyon furcsa a 2000-es évek FOB lemezeihez képest, de én abszolút nyitott vagyok az ilyen változásokra. Már csak élőben is szeretném hallani a legnagyobb kedvenceim erről az albumról. 

Miért érdemes? Uma Thurman, Jet Pack Blues, Fourth Of July, Immortals, Centuries, Novocaine, Favorite Record, American Beauty/American Psycho

1. One Direction: Made In The A.M.

Furcsa módon utoljára 2012-ben fordult elő, hogy a One Direction végzett volna az albumlistám első helyén, az akkori állapotokat ITT megnézhetitek. Pedig egyébként utólag a Take Me Home messze nem volt akkora eresztés, mint a MM és a Four. Azt viszont szerintem lehetett sejteni, hogy idén a MITAM vezeti majd a listámat, miután egy kicseszett 121 pontból álló listát írtam arról, miért lett ez a One Direcion eddigi messze legjobb lemeze. (ITT elolvashatjátok). Nagyon nem szeretném túlragozni, annyi a lényeg, hogy a fiúk albuma számomra egy abszolút meglepetés: érett, átgondolt és tele van olyan popdalokkal, amire nagyon-nagyon sokan irigykednének. Az más kérdés, hogy ezt nagyon sokáig persze nem fogják elismerni, meg egy kicsit el is veszett a MITAM a Purpose és a 25 által kevert viharban, de ez az album király, és ha csak egy valaminek adtok esélyt idén, az az legyen. Ha nem is lesz instant kedvencetek, biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok úgy eldobni, hogy fúú, ez egy szar. Bevallom, én abszolút nem vártam ezt a fiúktól, engem is megleptek és nagyon kíváncsi vagyok hogy mivel térnek majd vissza a másfél évesre tervezett szünetükről. 

Miért érdemes? Hey Angel, Drag Me Down, Perfect, Infinity, End Of The Day, If I Could Fly, Long Way Down, Never Enough, Olivia, What A Feeling, Love You Goodbye, I Want To Write You A Song, History, Temporary Fix, Walking In The Wind, Wolves, A.M., (Home)