2015 legjobb filmjei

Sok filmet néztem idén is, igen, sokkal többet, mint az egészséges lenne, de ezzel már tényleg nem tudok mit kezdeni, konkrétan olyan függős...

Sok filmet néztem idén is, igen, sokkal többet, mint az egészséges lenne, de ezzel már tényleg nem tudok mit kezdeni, konkrétan olyan függőséggé és kényszeres cselekedetté vált, mint a körömlakkgyűjtés. Nem tudom, ez ilyen. Lényeg a lényeg, sok 2015-ös, vagy legalábbis Magyarországon akkor vetített filmbe is belefutottam, ha jól számoltam összesen 54-et láttam, ami azért nem rossz teljesítmény úgy, hogy összesen kb. 200 filmet néztem végig idén. Moziba is a megszokottnál többször, huszonkétszer jutottam el, úgyhogy igazán nem panaszkodhatom. Persze így is kimaradt pár film, ami lehet, hogy helyet kapott volna a listán, de ezt mindig bele kell kalkulálni. A lista elképzelhetetlenül szubjektív, ne is keressetek benne logikát!

25. The Theory Of Everything és The Imitation Game
Látjátok, ennyire a hatalmas alatt tart az Akadémia, hogy egyszerűen képtelen vagyok kihagyni a jelöltjeit a saját listámból. Azért is került fel A mindenség elmélete és a Kódjátszma is a huszonötös listámra, mert tényleg nagyon remek filmeknek tartom őket egészen egyedülálló színészi teljesítményekkel (innen távolból tisztelgek Eddie Redmayne-nek és a mindig csodás Benedict Cumberbatchnek), csak sajnos (?) tényleg teljesen az Oscarra készültek érzésem szerint, így pont csa annyi érzelmet és fantáziát facsartak ki belőlem, mint amennyit az ilyenektől elvár az ember (persze ez sem kevés).

24. Jurassic World
A családban mindig az öcsém volt az, aki komolyan vette ezt a dínómániát, tudjátok, neki voltak műanyag t-rexei, dínós ágyneműje meg végtelen dinoszaurusz-enciklopédiája, de a Jurassic Park még engem is bevonzott anno a kisgyerekekkel meg a menő képi világgal. Így tizenkilenc évesen is ugyanolyan lelkesen ültem vissza a moziba, mint ahogy anno a tv előtt ültem, és igazából semmilyen szempontból nem csalódtam az új Jurassic moziban. Rendkívül szórakoztató volt, ahol kellett, megijedtem, és Chris Pratt hozta a tőle elvárt figurát, így viszonylag egyszerű volt kedvencet választani. Kellemes élmény volt, s igazából ennél nem is vártam többet.

23. The Hunger Games: Mockingjay Part II.
Nagyon kellemes csalódás volt az Éhezők viadala befejező filmje, főleg az előző rész kicsit elkeserítő monotonitása után. Régen olvastam már, de nekem teljesen visszaadta azokat az érzelmeket a film, mint amit anno a könyv, ugyanúgy izgultam végig pár jelenetet, ugyanúgy voltam elképesztően dühös, amikor egyes szereplők meghaltak és ugyanúgy sírtam, amikor arra volt szükség. Örülök, hogy méltó lezárást kapott a sorozat, és ezúton is kiemelném, hogy ez nem jöhetett volna létre a remek cast nélkül, szóval le a kalappal JLaw, Josh Hutcherson, Woody Harrelson, Sam Claflin (yummy) és a többiek előtt.

22. The Stanford Prison Experiment
Bár egy ideje már letettem arról, hogy pszichológus legyek, a Stanford Egyetem börtönkísérlete még mindig ugyanúgy lenyűgöz, mint pár éve. A létező összes könnyen fogyasztható történetet feldolgoztam már a történettel kapcsolatban: megnéztem a német, és amerikai filmet is, legalább három bbc-s dokumentumfilmet, interjúkat Zimbardoval és TED-talkjait is, szóval sok újat már nem tudott mutatni ez a 2015-ös film sem, viszont abszolút értékeltem, hogy sokkal inkább próbált igazodni az eredeti kísérlethez, mint a The Experiment. Itt tényleg az egyetemet rendezik be, tényleg egyetemistának tűnő fiúk játszódnak, egyszóval sokkal realisztikusabb az egész. Ez eredményezte szerintem azt is, hogy nem lett annyira izgalmas, mint elődei, de Ezra Miller azért így is nagyot alakított.

21. Z For Zachariah
Szintén kevésbé ismert film talán, pedig engem nagyon elgondolkodtatott. Már nem emlékszem, mikor és hogyan akadtam rá, de örülök, hogy végül megnéztem. Alapvetően nem szeretem a posztapokaliptikus történeteket, sem az ilyen furcsán szerelmi nem háromszögeket, de ez a Zakariásos cucc mégis meggyőzött. Azt meg nem is említem, hogy egyébként a sci-fit sem szerettem egészen idénig, de idén nagyon sok jó darab akadt a szemem elé. A filmben egyébként szerepel Chris Pine és Chiwetel Ejiofor is, szóval már csak miattuk is érdemes végignézni.

20. Me and Earl and The Dying Girl
Remélem elolvastatok vagy öt rossz kritikát erről a filmről és most itt álltok értetlenkedve, hogy ez mit keres itt. Pedig az Én, Earl és a lány, aki meg akar halni szerintem az év egyik legjobb fiataloknak szóló filmje lett. Oké, hogy ennek is egy beteg fiatal lány a főszereplője, aki történetesen elég jófej, de kb. itt kimerül a hasonlóság a Csillagainkban a hibával, a Ha maradnékkel és hasonlókkal. A film számomra egy nagyon friss, egyedi hangot ütött meg, a szereplők nem a megszokott bálványszépségek, hanem igazi embernek tűnnek, és kevés ilyen jó filmet láttam még tini barátságról.

19. Birdman
Pont a napokban adták újra az HBO-n a filmet, és valahogy másodszorra már nem ütött akkorát, mint első körben, talán ezért nem is került a top tizembe. Ennek ellenére fenntartom, hogy a Birdman egy nagyon jól megírt, remek színészi játékkal és persze bámulatos operatőri munkával alátámasztott film, amin a vártnál sokkal-sokkal többet sikerült nevetnem, és ami eléggé betalált a szuperhősökkel néha még mindig hadilábon álló énemnél. Abszolút megérdemelte az Oscart, és külön kiemelném a zenéjét is, merthogy engem az nemhogy zavart, hanem sokkal inkább szórakoztatott.

18. Paper Towns
Nem igazán tudtam, mire számítsak a második John Green regény-megfilmesítésből, mert nagyon tartottam attól, hogy Cara Delevingne nem fog majd úgy játszani ahogy azt én elvárnám tőle. Ehhez képest abszolút ő volt a film pozitív meglepetése, majdhogynem jobb Margot volt, mint akit én olvasás közben a fejemben elképzeltem. Nat Wolffot eddig is szerettem, itt is tudta azt hozni, amilyennek én Quentin karakterét képzeltem, és összességében ez a film is nagyon jó hangulatúra sikeredett, viszont nem tartogatott olyan katarzist, mint a Csillagainkban a hiba. De csak ajánlani tudom.

17. The Walk
Januárban nagyon optimistán azt írtam, hogy valószínűleg az év filmje lesz a Kötéltánc, és ha ez azért messze nem is jött be, mindenképp szerettem volna feltenni a listámra, mert ha az általam támasztott magas elvárásoknak nem is mindig felelt meg, összességében egy nagyon jó film volt, és példának okáért sokkal viccesebb, mint az ember gondolná. JGL szerintem jó volt, annak ellenére, hogy elég furcsán nézett ki, a karaktere teljesen átjött és szerettem, ahogy koncentrált. És persze a látványvilág is megérne egy külön misét, gyönyörű, gyönyörű minden egyes kép.

16. Pitch Perfect 2.
Már rég elengedtem, hogy amiatt szégyenkezzek, hogy én rettentően jót szórakozok a Pitch Perfecten és hogy életem egyik legjobb vígjáték-élménye volt az első rész, így aztán kérdés nélkül itt a helye a folytatásnak az év legkirályabb filmjei között. Nem tudtam, mit reméljek ettől a második résztől, de elég változatos új sztorit sikerült kreálniuk egy-pár jó új karakterrel, de persze ezzel nem mentek volna semmire, ha a dalok nem lettek volna üttősek. Külön örültem, hogy mertek egy kicsit kísérletezni és a Muse-tól valamint a Fall Out Boy-tól is feldolgoztak egy-egy dalt, így engem nagyon szórakoztatott ez a másfél óra is. Jaj és kétszer mentem el moziba érte.

15. Mad Max: Fury Road
Sokan talán előbbre várták ezt a filmet és persze nálam is a top 10-ben kezdte, csak aztán ahogy haladtam és újabb és újabb filmek jutottak eszembe, szépen lassan hátratolódott Mad Max kálváriája, ami egyébként egy zseniális film, még úgy is, hogy ez az első Mad Max rész, ami elém került. Tetszett a történet tetszettek a kidolgozott női karakterek, tetszett a főszereplők játéka, viszont - és itt borul ki a bili - nem igazán rajongok az akciófilmekért, így ezzel is úgy voltam, hogy a saját kategóriájában egy kiemelkedő alkotás, csak én annyira nem szeretem ezt a kategóriát.

14. Bridge Of Spies
Steven Spielbergnek van ez a tulajdonsága, hogy szeret engem megsiratni. Mármint komolyan, ez a kedvenc hobbija. Én nagyon reménykedtem, hogy a Kémek hídja megkímél ettől az élménytől, de azért ennek a filmnek a végén is sikerült jópár könnycseppet elmorzsolnom.Mindezt úgy, hogy amúgy a téma különösebben nem érdekelt és fiatalkori Tom Hanks- imádatom is úgy-ahogy túljutottam már, szóval tényleg kemény munka kellett, hogy elérzékenyüljek. De Spielberg még mindig nagyon ért a történetmeséléshez, ez a sztori szerintem nagyon szépen fel lett építve és elő lett adva, az elejétől a végéig minden jelenetnek volt szerepe, még akkor is, ha ezt az elején mondjuk nem vettem észre, és na, nagyon okos film lett a Bridge Of Spies.

13. Ant-Man
Meglepetésekkel volt teli ez az év, és ebből az egyik legnagyobb mindenképpen a hangyaember volt. Szerintem leírtam már párszor, de még mindig nem vagyok Marvel-rajongó, egy-két filmet szerettem meg, de sokat még nem is láttam, a hangyaemberre viszont mégis elráncigált magával öcsém és milyen jól tette! Rég nevettem ilyen jókat, szerintem messze a legviccesebb szuperhősös film volt, amit láttam (a Galaxis őrzőit nem éreztem, pedig tudom, tudom, az is vicces. A Vasember filmeket meg nem láttam még), és Paul Rudd zseniális főhős volt. És ilyen minimális SPOILER, de Thomason, a gőzmozdonyon még napokkal később is nevettem SPOILER VÉGE.

12. Liza, a rókatündér
Nem igazán tudom, mikor fordult utoljára elő, hogy magyar film szerepeljen ilyen kedvencfilmes listámon, de hát valamikor el kell kezdeni. A Saul fiát ráadásul még nem is láttam, pedig akkor lehet, annak is helyet kellett volna szorítanom. Így viszont maradt a Liza, amit moziban néztünk meg és egyáltalán nem bánom, hogy elmentünk rá, mert csodálatos élmény volt. Igazi kis varázsfilm ez a mese, sajátos hangulattal, nagyon édes karakterekkel és a megszokottól eltérő poénokkal, meg persze elképesztő zenével. Viszont ha már magyar filmek, egy gyors kiszólás, hogy idén végre láttam a Viharsarok című filmet is, amit szintén nagyon szerettem.

11. Crimson Peak
Fanni vagyok, nem szeretem a horrort és a sci-fit, 2015-ben mégis mindkét műfajból sikerült kedvenceket találnom. Előbbiből pont a bíborhegy lett az, ami oké, horrornak nagyon-nagyon-nagyon lightos, de nekem már így is túl sötét volt. De egyszerűen olyan elképesztő látványvilággal bírt, mint nagyon kevés film, azok a képek gyönyörűek voltak. És ez persze kiegészült egy egyébként izgi sztorival, a közben kedvenc színésznőmmé avanzsáló Jessica Chastainnel és világ legszexibb hangjával rendelkező Tom Hiddlestonnal (meg a fenekével). Komolyan, Tom nekem a telefonkönyvet is olvashatná napokig, elhallgatnám.

 10. Suffragette
Aminek a legjobban örültem, hogy amikor ezt a filmet néztük a moziban, nem csak nők ültek a közönségben. A férfiak 100%-a harminc évesnél idősebb volt persze, de én azért még reménykedek, hogy van olyan fiatal fiú, aki szívesen megnéz egy filmet a feminista mozgalmakról. Merthogy amúgy érdemes, sőt, én középiskolában simán bevenném mindenféle tantervbe, mert az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy nem is olyan régen még szavazni sem tudtak a nők itt, Európában. Erre remek emlékeztető A szüfrazsett, ráadásul Carey Mulligan szerintem nagyon ritkán olyan jó, mint ebben a filmben, de nagyot játszik Anne-Marie Duff és Helena Bonham Carter is.

09. Pride
Úgy látszik, nagyon bejöttek nekem ezek a mozgalom-filmek az idén, de nem tehetek róla, I'm a sucker for társadalmi ügyek. Hah. Szóval a magyarul remek Büszkeség és Bányászélet (annyira tetszik ez a cím, és ez most nem irónia. Sokkal figyelemfelkeltőbb és többet elmond a filmről, mint a Pride) összekapcsolja az LGBT közösséget és a bányászmozgalmakat a nyolcvanas években, és amellett, hogy borzasztóan epikus filmzenét kreáltak (KARMA CHAMELEON és TAINTED LOVE), tényleg nagyon jól mesélnek el egy érdekes történetet, sok poénnal, de még több elfogadással és szeretettel. Nagyon érdekes film és nagy kedvencem volt idén.

08. Inside Out
Sajnos nem sikerült moziban megnéznem az Agymanókat, pedig már jóval a megjelenése előtt nagyon vártam rá, de így, itthon is nagy hatással volt rám és szerintem az elmúlt évek egyik legjobb meséje. Bár nem ez lett a legmagasabban rangsorolt rajzfilm az idei listámon, de ez inkább csak annak köszönhető, mert a világ összes létező más listáján ez lesz idén a legjobb mese, szóval ott megkapja a megérdemelt figyelmet. Zseniális film egyébként, elgondolkodtató is, és ha valamihez, hát ehhez nagyon szívesen vennék egy vagy több folytatást is (hasonló minőségben persze).

07. Star Wars VII: The Force Awakens
Oké, oké, először nyolcadik volt ez a film, de nincs olyan ember, aki nem szeretné eljátszani, hogy az év végi listáján pont a hetedik legyen a SW HETEDIK része. Értitek, na? Kicsit vicces egyébként, mert az én gyerekkoromnak nagyon fontos részét adta a Star Wars, a családdal szerintem ahányszor leadták tv-ben, annyiszor végignéztük az összeset (sajnos a Klónok háborúját adták a legtöbbször. Mély nyomokat hagyott), így aztán számomra tényleg nagy jelentőséggel bírt az új rész. Ennek ellenére nem láttam az előzeteseket a film előtt, nem olvastam el semmit, és így egy totális meglepetés volt az új rész. Ami persze így nagyon tetszett, hiszen tét nélkül ültem be a moziterembe. Szerettem, szerettem, legyen még és legyen még jobb!

06. Macbeth
Elképesztően vártam ezt a filmet egész évben, mivel a Macbeth a kedvenc Shakespeare drámám (és nem azért, mert megemlítik benne a norvégokat), ráadásul a kedvenc színészem, Michael Fassbender kapta a címszerepet, így aztán csak a legjobbakat remélhettem. És lényegében nem is csalódtam, mind Fassy, mind Marion Cotillard fantasztikusan játszott és a rendezés is hozott pár új perspektívát a darabba. A látványvilágot is nagyon eltalálták, a csatajelenetek különösen tetszettek. Nem volt talán az év filmje, de mindenképp kiváló film volt.



05. Big Hero 6
Igazából a top ötömben egyik film sem olyan, ami kifejezetten hozzám illik, vagy amit talán várnának tőlem az emberek, vagy amit leginkább én várnék magamtól. A Hős6os például abszolút nem az én világom elméletben: egy ázsiai (ahh) kisfiú (ahh) kap egy robotot (ahh). És én meg imádom. De olyan szinten, hogy az elképzelhetetlen. Tavaly még meg voltam sértődve, hogy a Lego Movie-t nem jelölték Oscarra, de ha már így alakult, annyira-annyira örülök, hogy a Big Hero 6 kapta meg a díjat, mert egy nagyon jó mese. Idén semmin nem sírtam annyit, mint ezen a mesén, és ez nálam azért nagy szó. És persze pluszpont az Immortalsért is.

04. The Martian
Nem fogok már többet nyafogni róla, de amúgy én nem szeretem az ilyen sci-fi dolgokat. Vagyis nem szerettem annyira, és hogy ez megváltozzon, abban nagy szerepet játszott  A marsi is. Először a könyv jutott el hozzám öcsémnek köszönhetően és konkrétan faltam az oldalakat és hangosan felnevettem egy-két ponton. Úgy, hogy ez engem még mindig hangsúlyozottan nem érdekelt. Ezután persze utánanéztem a filmnek is és nagyon megörültem, mikor megláttam Matt Damont és Jessica Chastaint a szereplőlistán, aztán mikor végre észrevettem azt is, hogy Ridley Scott a rendező, igazából teljesen megnyugodtam. ÉS JÓ LETT A FILM IS! Damon remek, de igazából mindenki odateszi, totál visszahozta nekem a könyv hangulatát és egy több, mint korrekt adaptációról beszélhetünk. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok.

03. Ex Machina
Számomra talán ez volt a legnagyobb meglepetés az első öt között, merthogy az Ex Machinára is teljesen random akadtam rá, még mielőtt a magyar oldalak is felkapták volna, és engem teljesen elvarázsolt. Szerintem egy remek ötletet dolgoznak ki és jó a megvalósítás is. Nem mennék bele abba, hogy hol mi pontos meg nem pontos, többek között az ilyenek miatt tartottam távol magam eddig a sci -fitől (le a kötekedőkkel, it's a freakin movie az istenért), inkább azt hangsúlyoznám ki, hogy Alicia Vikander mennyire remekül játszik és hogy engem Domhnall Gleeson sehol nem győzött meg még annyira, mint itt. És wow, ez a második olyan film a top 10-ben, ahol együtt játszik Oscar Isaac-kel. Coincidence? I think not.

02. Whiplash
Őszintén? Nem tudtam, mit várjak ettől a filmtől, mert bár Miles Teller hülye kis képét eddig is imádtam, azért nem nagyon tartottam komoly színésznek, ez a film viszont teljesen átalakította a fejemben róla kialakított képet. Mostantól már nemcsak ő a srác, aki nem néz ki jól, de valamiért mégis jól néz ki, hanem egy nagyon-nagyon jó színész. A multimilliomos (nem) jazzdobos persze nem egyedül remekel, J.K. Simmonsról is regéket lehetne zengeni, már ha épp nem lennék fullra beszarva a karakterétől. Szóval a Whiplash egy remek zenei sportdráma, és messze a legnagyobb kedvencem a tavalyi Oscar-garnitúrából

01. Kingsman: The Secret Service
Nagyjából azért ki lehetett találni, hogy a Kingsmant nem fogom kihagyni a listámból, de az még engem is meglepett, hogy első helyre került. Pedig a megjelenésekor nem is volt a szondámon a film, de a többiek meg akarták nézni, hát elmentem velük, mert miért ne, és mennyire megérte! Nagyon ritkán szórakozok olyan jól, mint azt a Kingsmanen tettem. Szuper sztori, remek karakterek, végtelenül édes kiskutya (a pugok a gyengéim, na), az év egyik legjobb zenei aláfestése (minden jelenetben túl jó), és kiszámíthatatlanul jó poénok. Nem tudom, pont kellő szatíra és irónia volt benne, hogy komolyan tudjam venni. Minden jelenete aranyat ér. Nem mellesleg a főszereplő srác - és ez itt a reklám helye - fogja játszani Eddie-t az áprilisban megjelenő Eddie, The Eagle-ben, ami a síugrásról szól. Ismétlem. Film. A síugrásról. Hugh Jackmannel. Reklám vége.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Flickr Images