Az egyetem mellett egyáltalán nem volt egyszerű a Bécsben jövő héten megrendezésre kerülő Eurovíziós Dalfesztivál részleteire odafigyelnem, így aztán annyira nem is ismerem a dalokat, mint amennyire az elmúlt években. Ennek ellenére megpróbáltam összeállítani egy top 10-es listát, a változtatás jogát a szombati döntőig viszont fenntartom, mert vannak olyan dalok, amiket még csak félszer hallottam, és ki tudja, élőben milyen meglepetést okoznak majd.

Szerintem a mezőny amúgy kicsit egysíkú lett idén, nem meglepő módon túlsúlyba kerültek a balladák és a powerful women előadások, a dalok témája sem fogott meg annyira, és egyelőre hiányoznak a szokásos eurovíziós viccesen szörnyű dalok is, de az élő előadások talán még becsempésznek majd mókuskerekeket meg vajköpülő néptáncos lányokat. Ennek ellenére azért nehéz volt csak tíz dalt kiválogatnom, mert imádom például az orosz, az észt és az azeri dalt is, ezek épphogy kiszorultak csak a legjobbak közül.

10. Macedónia: Daniel Kajmakoski - Autumn Leaves
Igazi kis kuriózumnak tartom ezt a dalt a sok nagyívű éneklés között, megfogott ez a nyugalom és kedves báj, ami a verzékből árad. A refrén alapján pedig valamelyik befutott fiúbandának is simán odaadhatták volna ezt a dalt, simán elvitték volna. Danielnek pedig nagyon jó hangja van, és a videóklip külön megérdemelne egy pluszpontot.

9. Moldova: Eduard Romanyuta - I Want Your Love
Ez a dal egy valóságos nosztalgiabomba. Komolyan, mintha egy az egyben valami kilencvenes évek fiúbandáját hallanám, kicsit belecsempészve a refrénbe a keleties hangzásvilágot is. A srác hangjáról pedig a JLS jutott eszembe, úgyhogy duplán igaz a fiúbanda hatás. Ha idén nem lenne ennyire lassú az egész mezőny, valószínűleg nem került volna nálam a top 10-be, de nem volt túl széles a választék partidalokból.

8. Grúzia: Nina Sublatti - Warrior
Egy girlpower dallal indultak a grúzok és az egyetlen visszahúzó erő az lehet, hogy még egy warrior című dal is van a mezőnyben. A kettő közül mindenképp Nináé viszont az erősebb, a verzék kifejezetten erősek és fülbemászóak lettek, és ha jól megcsinálják a produkciót élőben, akkor a grúzok meglepően elől is végezhetnek szombaton.

7. Izland: Maria Olafs - Unbroken
Nagyot csalódtam az északi országokban idén, mivel a norvégokat és az izlandiakat leszámítva nem igazán azt hozták, amit vártam. A svéd indulót például már évek óta ismerem és szeretem, de a Lovers on the sunt már David Guettától sem bírtam, a finnekkel nem tudok mit kezdeni, a dánok pedig inkább átlagosak. Viszont ez az izlandi kiscsaj egészen odarakta magát, a dal fülbemászó, úgyhogy igazán remélem, hogy a döntőben is találkozunk vele.

6. Ausztrália: Guy Sebastian - Tonight Again
Szerintem teljesen jogos az ausztrálok ittléte, évek óta jobban érdekli őket ez a csinnadratta, mint sok európai országot, ráadásul ők nem is nagyon tudnának maguknak hasonló nagyságú dolgot szervezni, hát hagyjuk őket kibontakozni egy kicsit. Az énekest ráadásul én már évek óta ismerem, mint az ausztrál X Faktor zsűrijét, szóval nagy reményeim voltak. És igazából nem is csalódtam, elképesztően fülbemászó ez a dal, a bridge meg nagyon emlékeztet egy-két régebbi Elvis slágerre, így nekem már biztosan van egy down under szavazatom.

Sokadik éve vagyok Eurovízió-rajongó, blablabla. Már évek óta összeállítom a top tizes listás, blablabla. Idén pont érettségizni fogok, így nem várom annyira, blablabla.

Ennyit a szellemes bevezetőről. Andrást kivettem a listáról, mert természetesen elsősorban és mindenek felett neki szurkolok, és büszke vagyok rá, hogy ő képviseli az országot, valamint Magyarország választására az elmúlt három-négy évben, szerintem egyáltalán nincs semmi szégyelnivalónk. Na de. Egy kicsit a dalok minőségéről: Azt hittem, idén semmi jóra nem számíthatunk, erre meglepően sok szám elnyerte a tetszésem, még ha nem is tipikus ESC dalok. Így aztán a tíz kiválasztása is nehezemre esett. Egy valami azonban biztos: idén senki nem vádolhat azzal, hogy csak a skandinávok felé húz a szívem.

10. Hollandia: The Common Linnets - Calm After the Storm
Sajog a szívem Svájcért, mert ők voltak még nagyon esélyesek erre a tizedik helyre, és igazából, ha lehetne, megosztottan ők is ide kerülnének. Na de a hollandokról. Ha valami nagyon megfogott a dalukban, az a két énekes hangja együtt, meg a gitárok, és ez az eszméletlen nyugodtság. Mármint lehet, hogy egész Európa bealszik majd abban a három percben, de milyen édes álom lesz ez. A holland Kings of Convenience-re emlékeztetnek minimális szinten. Nem ESC-anyag, de én sokat fogom hallgatni.
9. Norvégia: Carl Espen - Silent Storm
Itt vegyük bele az elfogultságomat. Amennyire mondjuk a dánoknak és a svédeknek az elmúlt években összejött az élet, a norvégok néha úgy tudtak brutálisan mellényúlni. Idén sem mondanám, hogy a legszerencsésebb a választásuk, de még az én balladaellenes szívemet is meghatotta a Silent Storm. Sok jót nem jósolok Carlnak, de nekem tetszik.
8. Olaszország: Emma Marrone - La Mia Cittá
Az olasz nyelv egyszerűen annyira gyönyörű, hogy nekem zene sem kellene, elég lenne, ha szavalnának. Viccet félretéve, az olaszok sem a legerősebb oldalukat mutatják idén, pedig nagyon szívesen előrébb löktem volna őket a listámon. Így viszont bekerültek a közepes dal, de még mindig jobb, mint a többi kategóriába a dánokhoz és a norvégokhoz.
7. Fehéroroszország: TEO - Cheesecake
EZ UGYE VALAMI ROSSZ VICC? kérdezi mindenki. Igen, az. Vagyis, lehetne az is, de most kegyetlenül őszinte leszek: ez a dal a legfülbemászóbb dolog a világon és pont ezért imádom. Odavagyok az emberünk borzalmatos akcentusáért, az idióta dalszövegért, a hülye címért, egyszerűen mindenért. Gyanítom, hogy nem a fehéroroszok lesznek idén a befutók, de oda se neki. Megtaláltam az idei bűnös élvezetemet.
6. Egyesült Királyság: Molly - Children of the Universe
Na hát a britek annyira érthetetlenek és kb. biztos voltam benne, hogy idén sem fognak értelmes dalt kiküldeni, erre tessék, ők okozták a legpozitívabb csalódást az egész mezőnyben. A legjobban a kórus tetszik, nem is a csajszi maga, de összességében az egészben van valami furcsán megkapó. Végre a kis angolkák is megérdemelnének valami értelmesebb helyezést.
5. Németország: Elaiza - Is It Right
Na hát a németek a britek szöges ellentétei, szerintem Lena óta konkrétan minden évben beletaláltak az ízlésembe, egyedül a tavalyi Cascada-dal volt egy kisebb kilengés. Szóval Roman és Lena után ismét felfedezhettem magamnak valami szuper pontot a német könnyűzenében. Az Is It Right refrénje napok óta a fejemben jár és nagyon remélem, hogy a németek idén is a mezőny elején végeznek majd.
4. Finnország: Softengine - Something Better
A finn  ryan gosling és bandája nem maradhatott ki a listámról, szerintem ha valakinek tippelnie kellett volna, hogy kik lesznek a top 10emben, ez lett volna a legbiztosabb befutó. Minden, amire szükségem van a totális szerelemhez, a refrén ráadásul egyből beleragadt az agyamba, és bár a győzelemre őket sem igen tartom esélyesnek, azért egy-két szavazatot majd rááldozok a rokonokra.
3. Örményország: Aram MP3 - Not Alone
Annyira szkeptikusan álltam ehhez a dalhoz, hogy úúúristen, mindenkinek tetszik, akkor nekem biztos nem fog, és egy perc után majdnem be is zártam, hogy én ilyen lassú kis izéket nem fogok végighallgatni, de a dal második fele az egyszerűen zseniális, és nem sértődnék meg, ha a dobogón végezne az örmény dal, mert egyszerűen brutálisan jó, és le vagyok nyűgözve. Ha idén nem a vicces dalok nyerték meg volna a szívemet, simán megkapták volna az első helyet is.
2. Franciaország: Twin Twin - Moustache
Hát erre nem fogadtam volna, de ez a francia dal egy valami igenállat, én oda meg vissza vagyok, egyszerűen kéééész, nem bírom, annyira rohadt jó, nem tudom körülírni. Tök vicces, mert egy betűt nem tudok kiejteni franciául, és így csak dúdolom magamban, hogy zsövöszíííí, zsövöszááá, fogalmam sincs mit jelent, de megőrjit ez a zene, FANTASZTIKUS. Pedig a franciákat tényleg nem szoktam szeretni.
1. Görögország: Freaky Fortune feat. Riskykidd - Rise Up
A görögök a legnagyobb sunyik ám, mert minden évben annyira bőralámászós, de ezzel együtt nagyon görögös dalt választanak, és ez a furcsa kombó mindig bevonzza őket a legjobb tíz közé nálam. Eddig viszont még nem értek fel a csúcsra. De mindennek eljön az ideje. Szóval amellett, hogy tavaly után idén is sikerült olyan kis faszántos pasinénekest kiválasztani, ami vonzza a női szemeket, szerintem brutáljó partidalt hoztak össze. Nyerni nem hiszem, hogy fognak (bár adja isten), de én azért szurkolok nekik, meg szavazok.

A kimaradottakról annyit, hogy még viszonylag tetszik a svéd és a spanyol dal is, de azokat így magamtól nem hallgatnám agyon. Aztán a dán dal nagyon sokáig top 10es volt, de már most kezdem unni egy kicsit, májusig veszélyes, hogy totálisan megunnám. A szlovén dal került még pozitív kalapba nálam, de a fuvolával való tellegetést nem értem, a macedón és az ír dalban is van talán fantázia, és a lengyel dalt is szeretem. Igazából meglepően sok dalt szerettem meg. Jézus. Na remélem májusig visszatalálok a szkeptikus énemhez.

Sosem titkoltam hogy az Eurovíziós Dalfesztivál a rajongásom tárgyát képezi és már több éve nagyon aktívan figyelemmel követek mindent, ami a versennyel kapcsolatos. Így aztán a magyar válogatóműsor, A Dal lelkes nézőjévé is váltam az évek során és nagyon kíváncsian vártam az idei felhozatalt. ByeAlex tavalyi meglepően sikeres szereplése után szeretném, hogy idén biztosra menjünk, és valami olyan dallal állnánk Európa színe elé, amivel újra a döntőbe kerülhetünk.

A harmincas mezőny viszont erre nem sok esélyest kínál. Bár már a tavalyi válogatott-csapattal sem voltam teljesen megelégedve, idén is vannak olyanok, akiknek a dalát végig sem bírtam hallgatni és azóta is forgolódok álmomban, ha eszembe jut az a pár perces szenvedés. Aztán nem értem ezt a rengeteg mr2-kompatibilis előadót, akik az alter szférából felszivárogtak, ugyanis hiába szeretem a Belmondot és a HoneyBeast sem rossz, de NEM IDE VALÓ. Meg persze vannak olyanok is, akik szerintem messzemenően nagyobb médiafigyelmet kapnak mint megérdemelnék (hella Radics Gigi), és eszméletlenül pocsék daluk ellenére az élmezőnybe sorolják őket. Ezért aztán személyes top 10emet is csak nagy nehézségek árán hoztam össze, de reménykedjünk, hogy ugyanúgy, mint az elmúlt két évben, az első öt valamelyike jut majd el Koppenhágába. (vagyis leginkább az első. inkább mindenképp ő menjen ki. végre)

10. Extensive - Help Me
Vannak azok a dalok, amik annyira rosszak, hogy nagyon, na ez is ilyen, viszont értékelem a lelkesedést, meg hogy amúgy a zenéjük stílusát imádnám, ha és amennyiben tudna énekelni az énekes csávóka és az Eurovízió valaha is értékelte volna az együtteseket. Harmatgyengék, és az, hogy idekerültek, csak az bizonyítja, milyen a mezőny.
9. Pál Dénes - Brave New World
Mivel az elmúlt pár év nagyon csajosra sikeredett eurovízióilag, van egy olyan sejtésem, hogy idén az erősebb nem képviselői fognak újra nagyobb figyelmet kapni (remélhetőleg), és ilyen szempontból egy ilyen csillagszemű juhásszal előállni nem lenne rossz. A dal viszont jóindulattal is csak átlagos, de itthon tuti szeretni fogják, a magyar döntő szerintem szinte garantált. Nem tetszik amúgy.
8. Dér Heni - Ég Veled
Hahh tuti ez tetszik a legkevesebb embernek, de szerintem Heni dala fülbemászó és tipikus rádiósláger, pont ezért persze semmi esélye nem lenne vele kint Dániában, de jogosnak éreztem, hogy felkerüljön a listára, mert azon kevés dal közé tartozik, amit ténylegesen egynél többször hallottam már.
7. New Level Empire - The Last One
Nem tudom mit akar ez a magyar 30 Seconds To Mars, mert hogy szerintem - akármennyire tetszik is a dal a maga módján - tuti hogy meg sem közelítenék Alex eredményét, és csak ebben a közegben eshetett meg, hogy ilyen előre kerültek, mert amúgy közepes a dal, naaagyon átlagos. Még annál is kettővel átlagosabb. Lol lassan Byealexnek érzem magam kritikaírás közben, szerintem csak számára szomorú, hogy ő sem tudott értelmesebben fogalmazni pár szerzeménnyel kapcsolatban.
6. Bogi  - We All
Történet személyes vonatkozása: Bogika a sulinkba jár, tizedikes, idegesít, de mégiscsak öcsém évfolyamtársa és szobatársam osztálytársa. Szóval el sem tudom képzelni hogy libegne be a suliba, ha elérne valamit, de egyrészt az idei dala nem olyan rossz, mint amit tőle megszoktunk, másrészt élmény lenne megosztani a kompromittáló képeimet, amik jó mélyen el vannak rejtve az internet sötét bugyraiban.
5. Fool Moon - It can't be over
Hát amúgy tulajdonképpen ettől sem dobtam hátraszaltót, sőőőt, elsőre kifejezetten unalmasnak tűnt, de egy ilyen akapella gruppetto legalább különleges lenne, amivel lehet, hogy azt érnénk el, hogy utolsó helyen rúgnak seggbe minket, de legalább tudnánk, hogy megint nem álltunk be a sorba. Na mindegy.
4. Joni - Waterfall
Ez a dal szerintem kifejezetten az, ami ha nem magyar színekben indulna, tetszene, sőt, talán a top 10be is beférne egy gyengébb évbe, de ezer százalék, hogy nem szavaznék rá, és szerintem pont ez lehet Joni buktatója, amellett, hogy ha Európa nem tanul a tavalyiból, egymást fogják leénekelni a különböző nőcik  a színpadról (adja az ég hogy ne ez legyen)
3. Knoll Gabi - Sweet Memories
Nem tudom kinek kell fizetni, hogy ne öltöztessék Lana Del Reynek a csajt, ha esetleg őt küldjük ki, mert akkor a fejemet fogom a falba verni. Szóval a dal amúgy talán unalmas meg felejtős elsőre, meg másodszorra, de harmadszorra megragad, és minőségben meg messze minden felett áll idén, ráadásul Gabi nagy pártfogoltja Alexnek, úgyhogy az ő hátvizén eljuthat egy darabig.
2. Király Viktor - Running Out Of Time
Tudom, hogy Viktorral sok embernek baja van. Nekem speciel nem, az egész Király familiából őt találom  a legszimpatikusabbnak, ráadásul végre, ha már van két olyan előadónk, akik tudnak rendesen angolul, használjuk már ki. A dal meg naaagyon fülbemászó,  a fülbemászó-kört nálam mindenképp ez nyerte idén, és bár lenne még hova fejlődni, meg sok függ majd az élő szerepléstől, én sokkal inkább adnék neki esélyt, mint bárki másnak a listáról... Kivéve...
1. Kállay Saunders András - Running
Igen, Andrist. Mert szerintem harmadik éve ő hozza a legjobb, legaladhatóbb dalt a versenyre, borzasztóan tetszik ez a Running is, egyszerűen benne látom idén egyedül a potenciált, hogy valamit is elérjen, és nagyon remélem, hogy végre eléri, amit egyébként már tavaly és tavalyelőtt is megérdemelt volna, és kijut Koppenhágába. Könyörgöm legyen már esze ennek az országnak egyszer.