Először is szeretnék már most elnézést kérni minden olyan tündéri olvasomtól, aki nem szereti, nem nézi/nézte a glee-t, és fogalma sincs, mi ejtett foglyul engem idén nyáron. Tudom, hogy túl gyakran árasztom el ezt a blogot csalódáskeltően glee-vel átitatott bejegyzésekkel, és túlzásba viszem. Igen, többek között ez is azért van, mert a szerelmünk viszonylag újkeletű. Anno dazuma a síugrásról is ennyit dumáltam, a One Direction - periódus is sokkal-sokkal borzalmasabb volt az elején, és abban is biztos vagyok, hogy ha egyszer ama megtiszteltetés ér engem, hogy szerelmes leszek, akkor sajnos arról is nullahuszonnégyben fogok ömlengeni.  Addig viszont maradt...

Read More

001. Keresve sem találnátok olyan embert, aki kevésbé szereti a futást, mint én. Tudom én, hogy mostanában marha menő futni meg fogyni meg egészségesen élni, de hát engem a futás felbosszant mert annyira céltalan és értelmetlen körbe-körbe rohangálni, ráadásul a bokasüllyedésem miatt kb. 5 perc lassú kocogás után is már úgy fáj a bokám, mint másnak így 1 óra után szokott, plusz hála a hófehér bőrömnek kb. ugyanennyi idő elég, hogy át is váltsak malackába, majd rák úrba színügyileg. Lényeg a lényeg, a futást nem nekem találták ki, hiába a legultraszuperebb sport. Plusz, ilyen szar szmogos győri levegőben...

Read More

Még idén áprilisban került először a kezembe John Green regénye, és már akkor is olyan szinten felbolygatta a lelki világomat, hogy viszonylag hosszan tudtam róla ömlengeni egy blogbejegyzés formájában. Azóta a napokban angolul is kiolvastam, de a varázsából semmit sem vesztett ez a könyv. Ugyanazt gondolom, ami pár hónappal ezelőtt is kialakult bennem: Úgy vezeti fel neked az élet nagy kérdéseit és válaszait, hogy észre sem veszed. Magával ránt, mint egy hurrikán, és egy egészen más világba visz. Nevetsz, sírsz, dühöngsz és legszívesebben magadra zárnád az ajtót és napokig csak csapkodnál, de szereted. Szereted, még ha szilánkraira zúzza...

Read More

Eszméletlenül régóta szemezgettem már az ilyen "Mi van a táskámban?" stílusú posztokkal, csak az a nagy és szomorú igazság, hogy az iskolán kívül nagyon össze-vissza vagyok táskailag, szinte semmi olyan nincs, ami állandóan velem lenne, így nem sok értelmét láttam a semmiről kisregényt írni. Most viszont, micsoda csoda, elkezdődött ez az iskolának hívott őrültekháza, és mint egy jókislány, én is telepakoltam mindenféle földi jóval a vadonatúj iskolatáskámat.  A füzetekről és könyvekről meg sem próbálok szót ejteni, mert kb. annyira lennék izgalmas, mint egy unatkozó lajhár (bár a lajhárok, ezt meg kell hagyni, sokkal cukibbak). Régebben mindig nagyon ügyeltem...

Read More

Fel nem tudom fogni, hogy voltam képes régebben annyit olvasni. Valamiért viszont az elmúlt egy évben nagyon elhanyagoltam az egyébként egyik kedvenc időtöltésemet, és ezt az őszt arra is szeretném szánni egy kicsit, hogy újra felfedezzem magamnak a könyvek csodáit. A történethez hozzátartozik, hogy mániákus könyvvásárló vagyok, és jelen pillanatban legalább húsz, még olvasatlan de már megvett könyv hever szétszórva a szobámban, ezekből próbáltam összegyűjteni a legfontosabbakat és egy kis bakancslistába rendezni.  Sophie Hannah: Idegen arcocska Még karácsonyra kaptam unokatestvéreimtől ezt a meglehetősen ijesztő borítójú könyvet, és talán emiatt, talán csak a lustaságom miatt, de a mai napig...

Read More

Valahogy amikor arról beszélnek, milyen extramenő is végzősnek lenni, úgy végigmenni a folyosón, hogy a kisebbek köszönnek neked (amúgy aha..köszönnek, persze. ez maximum a mi időnkben volt elvárható, köszönni az idősebbeknek, ma már... borzalom), valahogy azt mindig elfelejtik említeni, mekkora idegbaj az egész.  És most kivételesen nem is arról beszélek, hogy májusban-júniusban nekem itt mindenből le kellene éretségiznem, vagy hogy még mindig nem tudom, mit is kezdek magammal az érettségi után, nem, ennél sokkal konkrétabb és földhözragadtabb problémáim vannak. A ballagás, azon belül is a ballagási ruhánk, amely már most, szeptember elején olyan vitaáradatokat kevert az osztályban, hogy...

Read More

Nyitottam magamnak egy kis eldugott helyet, ahol nyafogok a mindennapjaimról, de tényleg nagyon személyesen, káromkodva, összeszedetlenül, felvállalhatatlanul, de mégis fannisan. ha valakit érdekel, annak nagyon szívesen megadom a címet, jelentkezni érte lehet facebookon, twitteren, személyesen, telefonon, e-mailben, smsben, és itt, KOMMENTBEN, egy darab e-mail címmel, ahova elküldöm a csodás pöcegödröt. Ami egyébként nagyon menő és már két egész poszt van rajta, nagyon személyes témákban. Ja. Szóval aki szükségét érzi az igazi fannisfannisnak, az írjon. Itt meg mindjárt lesz új poszt, sok mindennel vagyok adós, tudom. Amúgy ne érezzétek szükségnek a dolgot, ha egy ember olvas, az is jó,...

Read More

Annyiszor terveztem már, hogy írok arról, milyen is tulajdonképpen balkezesnek lenni, csak aztán mindig elkallódott ez a csodatéma a sok aktualitás között. Pedig annak, aki, mint az emberek többsége, jobbkezes, elképzelhetetlennek tűnhet, hogy a balkezesek még ma is mennyi hátránnyal szembesülnek. Akármennyire demokrácia, meg 21. század meg modernség, még mindig rengetegszer, de tényleg rengetegszer érzem úgy, hogy nem nekem találták ki ezt a világot.  Egyél, ahogy tudsz, csillagom Kiskoromban mindig hatalmas sértésnek vettem, hogy akárhova mentem, fordítva terítettek meg nekem, és mielőtt még nekiállhattam volna élvezni az ízeket, át kellett vennem a jobb oldalról a kanalamat. Apróságnak tűnhet,...

Read More

Nagyon  készültem én erre az "itt az iskola" posztra, mert hát ilyenkor mindig annyi mindenről lehet beszélni, koleszos beköltözésről, meg órarendekről, idegesítő osztálytársakról és hasonlókról. Gondolkodtam rajta, mennyire akarom itt részleteiben közölni az eseményeket, aztán nagy okosan arra jutottam, hogy az abszolút publikus és tündérien mesés dolgokat megosztom itt, a többinek meg majd csinálok egy ilyen kis titkos helyet, amit annak fogok elárulni, aki megkér rá.  De akkor a napos oldalról: Nagyon féltem az idei beköltözéstől, mivel a tavalyi négyesünkből ketten is elmentek, a harmadik lánnyal (aki imár egyébként ötödik éve volt szobatársam) meg ilyen elég...érdekes lett a...

Read More

Az egyetlen és utánozhatatlan last.fm-nek plusz a telefonomnak köszönhetően varázslatosan össze tudtam állítani, miket hallgattam leggyakrabban a nyáron. A lista nem teljes, nem pontos, valamint nem tükrözi a valóságot, mert az úgy nem lenne az igazi. Kicsit finomítottam dolgokon, fogalmazzunk úgy. De a 10 leghallgatottabb előadóm a nyáron *dobpergés* 10. All Time Low - idén nyáron valamiért ők lettek az ilyen utazóspajtásaim, a 2-3 órás vonat- és buszutakra általában ATL lemezeket kapcsoltam be, az meg plusz indok volt, ha netalántán véletlenül öreg néni ült mellém, akik sokkal offenzívebbnek érezték a jelenlétemet, ha ez szólt a fülesemből, és nem...

Read More