A füzetekről és könyvekről meg sem próbálok szót ejteni, mert kb. annyira lennék izgalmas, mint egy unatkozó lajhár (bár a lajhárok, ezt meg kell hagyni, sokkal cukibbak). Régebben mindig nagyon ügyeltem rá, hogy ilyen húúú de stílusos füzetecskéim legyenek, mostanában már csak becseszem az ilyen full egyszerű füzeteket a táskába a tescoban, aztán év közben előbb-utóbb úgy is kidekorálom őket dalszövegekkel meg rajzocskákkal. Meg sok füzetet nem is használok, pár tantárgyból papírokra, vagy ilyen mindenesfüzetekre firkálok, mert nem szeretem a rendszert. A könyveim meg hát... olyan tankönyvek. Mondjuk elég gyűröttek, mert nem tudom, az én táskámban minden összegyűrődik pedig semmit nem csinálok máshogy. Na jó, néha csak így belecseszek mindent egyszerre, de annak még nem kellene ezt eredményeznie, nem? hagyjuk is. 

De akkor ténylegesen a táskámról... Mint azt már szemfüles és kiváló memóriával rendelkező rajongótáborom észrevehette ( ma kivételesen igen, ilyen idiótán fogok fogalmazni. túlpörög bennem a boldogsághormon, azééé), a csodásan varázslatos hátizsákomat idén nyáron sikerült megszereznem Szegeden a Pull and Bear (ez itt a reklám helye) nevezetű boltban és hát azóta tart a szerelmünk. Sokáig én is ilyen mindenféle válltáskákkal hülyültem, de hát pont nem hiányzott ez a hátamnak idén is, így maradt a jó öreg hátizsák. Amit parfümböltba nem ajánlok, viszont ezt leszámítva TÖKÉLETES. Életem legeslegjobb hátizsákja. A kép elég béna lett róla, mert nem, még fényképezni sem tudok, de értékeljétek, hogy próbálkoztam.  

A második kép, na az rejti az igazi izgalmakat. Ezen található minden, ami így belecsempésződött a táskámba a szokásos tanszereken és az elmaradhatatlan regényen kívül. Meg természetesen a telefonkám is rajta lenne a képem, de hát azzal fényképeztem, szóval... képzeljétek oda. Akkor haladok fentről lefelé, sakklépésben, meg néha így crossing overezek ( helló szia meiózis), aztán legfeljebb követhetetlen lesz. Szóóóóval.... A jobb alsó sarokban az a nagy bumszli a pénztárcám próbál lenni, ami nem azért ilyen nagy, mert televagyok kessel, és nem férne el máshova, hanem mert hajlamos vagyok minden blokkot, gyógyszert, hajcsatot és egyebet bennehagyni, ami egyszer véletlenül belemászott. Itt tartom még a kajajegyeimet is, meg a külföldről megmaradt kb. teljesen használhatatlan centeket meg pennyket, just for fun. Felette vannak legújabb szerzeményeim, a NEONSZÍNŰ stabilo filcek. Nagy firkálós vagyok, minden unalmasabb órán ilyen kis krikszkrakszokat meg mintákat alkotok, és ehhez eszméletlen jól jön. Én nem kiemelek, én ilyen kis firkálmányokra pazarlom az amúgy nagyon menő és TÉNYLEG neonszínű filceket. Még a narancssárgát is, pedig a narancs nem is a kedvenc színem. ( a szőnyegem azért narancs, mert amikor azt megvettük, még kicsit máshogy gondolkodtam a világról.) A bal felső sarok a szerintem sokatok által ismert kis pöttyös túró rudis uzsonnás doboz, amiben sajnos nem túró rudi utazik az iskolába, hanem úgy általában sárgarépaszeletkék, alma, körte, szilva, vagy tulajdonképpen bármilyen zöldség és gyümölcs, amit anyu el tud csomagolni nekem koleszba. Paradicsom és szőlő is volt már :D Lényeg a lényeg, imádom a gyümölcsöket, és nekem szünetekben ilyen kényszeres evésmániám van, és idén nagy okosan kitaláltam, hogy nem mindig csokira kellene elcsesznem büfében a pénzem, szóval ez az új megoldás. Nem, nem ilyen fogyókúrás hülyeség, nyugi. Jajj hát ott fent pedig legújabb szerelmem, az új fejhallgatóm van. A szüleim annyira kivoltak azon, hogy a "nagyon minőségi"' fülhallgatóim állandóan tönkrementek, hogy beruháztak egy ilyen Bench csodára. Ami amúgy brutáljól hangzik, csak olyan fura hordani, de tényleg, még nem szoktam hozzá. De azért mencin néz ki, és még tartót is adtak hozzá. Akkor a bal szélt elfoglalja a tolltartóm, ami eredetileg fehér színű volt két éve, amikor megvettem, de hát nálam semmi nem marad tiszta hosszú ideig. Egyébként heavy tools, és mindig ki szoktam színezni a stabilo filceimmel a mintákat, aztán minden nyáron domestosszal lesikálom. (Igen. Ennyire ráérek. Igen.) Amúgy tele van tollakkal, meg ceruzákkal, meg törpojácás törppel, meg ollóval meg néhány hajgumival. Alatta az a kis baglyos cucli a neszesszerem próbál lenni. Magát ezt a cukiságot az osztrák claire'sben vettem egy egész euroért (volt olyan akció, hogy 10 euroért bármilyen tíz cuccot elvihettem. hát ki is használtam.) benne meg hát... tükör, szempillaspirál, szemceruzák, korrektor, kisolló, ragtapaszok... ilyen túlélőkészlet. Mellette meg a csodás avonos testpermetek közül a gránátalmás, még anyutól kaptam ajándékba, aztán így... bármikor jól jöhet. Az a kis virágos csoda, az pedig a HATÁRIDŐNAPLÓM. Mert elhatároztam, hogy idén legyőzöm a hanyagságom , és gondosan és pontosan felírok mindent, amit meg kell jegyeznem. Egyelőre sikerült, de három hét azért még nem a teljesítmények csúcsa. Kiskanál arra az esetre van nálam, ha reggelente vennék magamnak kefírt vagy joghurtot a boltban, mert ez is megesik. Az a kék cucc, az a bérlet- és igazolványtartóm, minden hülye kártyával és papírral, amit el lehet képzelni. A kis tehenes füzetkém, ő meg az ilyen firkálós füzetem, általában dalcímeket írkálok bele különböző betűtípusokkal, és kiszínezem őket. Meg ha bármilyen, nem a naptáromba illő információ a tudomásomra jut, azt is ide írom. Meg pont belefér az ellenőrzőm, így legalább azt sem veszítem el. És akkor az egyetlen dolog, ami mindenki fantáziáját megmozgatta valószínűleg, az a pofátlanul virító cigisdoboz ott középen. Sokatokkal ellentétben viszont még mindig nem cigizem és nem is tervezem, valamint nem is egy Augustus Waters féle metaforával van dolgunk, hanem ez a cigisdoboz, amit öcsém szobatársától kaptam, ez az egyik pénztárcám. El sem tudjátok képzelni azokat a fejeket, amiket meglátsz, mikor valahol ezt előveszed. Mindenki elszörnyülködik, hogy "Te CIGIZEEEL?" aztán mikor megvillantom az ezrest belőle, akkor meg csak szimplán hülyének néznek. Imádom. Életem döntése volt, hogy ezt fogom használni. 

Na ennyi lett volna a móka mára. Remélem élveztétek ezt a csodát, és ha csak feleannyira unatkoztatok, mint én írás közben, már megérte :D Micsoda önreklámot tolok itt, hát mindjárt lehidalok. 

Amúgy kezdek kételkedni abban, hogy itt bárki is olvas engem, de aztán ha néhanapján beesik egy komment, annak úgy tudok örülni, mint (nem jut eszembe jobb mint) a majom a farkának. Áldás békesség hallelujah. Keresem még a megfelelő írási stílust, bocsi.