Még szerencse, hogy néha eltűnök így egy-egy hétre nyári program ürügyén, így a végére sokkal izgalmasabb lesz, kik is végeznek majd a lista élén (bár akik ismernek egy kicsit, azok szerintem a dobogót könnyűszerrel megtippelhetik). Mivel vasárnaptól csütörtökig Brüsszelben leszek, így igyekeztem elhozni a 100-as "pasilista harmadik kupacát. Igazából csak annyit szeretnék mesélni közben, hogy a lista még most, a végső szerkesztgetés során is alakul. Ahogy vagdosom össze a képeket ps-ben, néha így rámjön az ötperc, hogy húúú őt mégis előrébb kellene tenni, vagy valakin meglepődök, hogy egyáltalán helyett kapott a listán.. Nem tudom, így főleg a középmezőnyben, ami ugye ma vár rátok, annyira nüansznyiak a különbségek. Szerintem például így a hatvanadik és a negyvenedik hely között csak egy igen vékony hajszál van, nem is értem, hogy fér oda húsz ember. Mindegy, nem akarom sokáig húzni az időt, a tovább alatt a részletekkel folytatom, és belinkeltem az előző részeket is, ha valaki esetleg csak most kapcsolódott volna be.
100-81
80-61

Na akkor arról, hogy ki mit keres itt pontosan...Tim Bendzko az egyik kedvenc német énekesem, egyszerűen elképesztő zenét csinál, imádom a személyiségét és olyan kis kellemesen göndör a haja és szőke és nem tudom. Ewan McGregoron szerintem sok magyaráznivaló nincs, Robert Sheehan meg természetesen a Misfitsben rabolta el a szívem a hülye fejével meg akcentusával. Nev Schulman tudott rávenni arra, hogy bármit is végignézzek az MTV-n, ez azért teljesítmény (azóta Catfish függő lettem, de ez más téma). Pete Wentz még gyerekkori szerelem, a 11 éves énem, ha készített volna ilyen listát, valószínűleg első lett volna, ahhoz képest egész jól tartja a helyét. Niall, Liam és Harry igen, a One Directionből. Minek tagadni, tényleg nagy (volt) a szerelem az elmúlt években, és igenis jó pasik/pasikezdemények, tökmindegy minek hívjuk őket. Ők a nagy listázás legnagyobb vesztesei, mert az előző lista írásakor még nem ismertem őket, mostanra meg már elmúlt a nagy rajongó korszakom. De mondjuk másfél éve tuti lett  volna a top 20 mindhármuknak. Grant Gustint a Glee-ben ismertem meg (Sebastian, the criminal chipmunk), de alig várom, hogy még többet láthassam a The Flashben. Eddie Redmayne egy cukorfalat, lehetetlen nem szeretni, George Shelley pedig "kevés" X-Faktoros szerelmem egyike, a kis norvégmintás pulcsijaival egyből megvett. Tom Daley képviseli a vízisportokat a mosolygós fejével, Andrew Garfield pedig először a facebook filmben lett nagy szerelmem a csirkesétáltatásával. Alex Pettyfer filmjeit nem kifejezetten szeretem, de ettől eltekintve iszonyat jól néz ki, meg szőke is, megvettük. Adam Levine évről évre jobban néz ki esküszöm, és azon kevés pasi egyike, akit borostával jobban szeretek, mint anélkül. Egyszer megnéznék egy Maroon 5 koncertet. Aiden Grimshaw meg annyira különleges pasi, imádom a zenéjét és a stílusát is. Zachary Quinto szemöldöke valami vadállat, már csak ezért is helyet kellett neki szorítanom. (ugyanitt: hogy ők nekem Jon Groffal mennyire álompár maradnak örökre). David Tennant meg igen, a Dr. Who miatt, még ha jelenleg még mindig óriási a lemaradásom a sorozattal. De Hamletként is imádtam, tegyük hozzá. Dan Smith édes istenem, világi szerelmem ez az ember, egyszerűen hihetetlen. Alig várom az augusztust és hogy végre lássam élőben is. Nando meg... az első igazi focistaszerelmem, a kis babapofijával, amivel még mindig tizennyolcnak néz ki. De tényleg. Meg a szeplői.