Mert ugye mindig nagyon lelkesen megírogatod ezeket a kultúrösszefoglalókat az évedről, ami mind szép és jó, de akkor most úgy képzeljük el, hogy te egész nap a seggeden ülsz, zenét hallgatsz, filmet nézel meg könyvet olvasol?

Nem, azért nem erről van szó (csak majdnem). 2015. ismételten egy elég mozgalmas év lett számomra, számtalan új ismerőssel és talán baráttal, sok-sok kalanddal, és ha nem is feltétlenül nevezném ezt életem évének, összességében végig nagyon kiegyensúlyozottan boldog és elégedett voltam az életemmel, ami nem hiszem, hogy valaha is előfordult velem előtte, úgyhogy nagyon hálás vagyok ennek az évnek, és azoknak, akik közben az életem részei voltak (igen, ez az elérzékenyülős rész. Nem lesz több ilyen, ígérem). Szóval 2015. hatalmas zsírkirályság volt, és most megpróbálom összeszedni pontokban (mert a listaírás továbbra is a gyengém), hogy mik történtek velem kalandos utamon.

1. Ha jól emlékszem, a januáromat egy matekvizsgával kezdtem, amin nem buktam meg. Az újonnan érkezőknek súgom meg, hogy ez a vizsga volt a nagy mumus első félévben, és először nagyon örültem a hármasomnak.
2. Amíg ki nem derült, hogy amúgy csak 2 pont kellett volna a négyeshez, és a tanárnő külön megkért, hogy menjek el javítani, így szervezhettem át a vizsgaidőszakom fennmaradó részét.
3. Az első film, amit 2015-ben moziban láttam, az Into The Woods volt, és csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy AGOOONY.
4. Januárban egy nagy álmom vált valóra azzal, hogy a tág családdal elutaztunk Zakopanébe és megnéztük a síugró világkupa aktuális állomását. Életem egyik legjobb hétvégéje volt és soha nem fogom elfelejteni.
5. Az ezt követő héten végeztem is a vizsgáimmal, sikerült tehát az első egyetemi félévemet teljesítenem.
6. A második félévemet pedig úgy kezdtem, hogy már az első napomon bezárkóztam a szobába, nem mentem be egy órámra se, helyette rajzolgattam.
7. Nem tudom, időrendben mikor volt, de megnéztem öcsémmel és a legjobb barátjával a Superbowlt, amihez nem értek, de izgalmasnak tűnt, és még Katy Perryt is végigtomboltam.
8. Szintén február elején találkoztam a volt osztályom egy részével és csaptunk egy jó kis csajos traccspartit egy kocsmában. Ahol véletlenül épp a gólyatáboros csoportom is ott volt, szóval két legyet ütöttem egy csapásra.
9. Láttam a tvben, ahogy Anders Fannemel világrekordot ugrik, és ahogy mindenki legnagyobb meglepetésére Schlierenzauer újra világbajnoki dobogóra áll.
10. Részt vettem egy a koli által szervezett táborban is, aminek két ma már jó barátomat is köszönhetem.
11. Plusz a tábor előkészületeként órákig szardíniásdobozokat nyitogattam, nagyon megviselt ez az élmény és azóta teljesen másképp tekinted a szardíniára.
12. Februárban elkezdődtek a keringőpróbáink, ahol legnagyobb örömömre többször is sikerült halálra idegesítenünk a tánctanárt.
13. Úristen februárban elmentünk moziba megnézni a szürke ötven árnyalatát is, kitörölhetetlen élmény marad.
14. Életemben először sütöttem amerikai palacsintát.
15. Véget ért a Glee, és ezzel megszűnt az egyetlen olyan sorozat, amit folyamatosan néztem.
16. Március elején szervezőként vehettem részt a bálon, ami nagyon király volt, mert árulhattam tombolát, ruhatárazhattam -  és most jön az igazi királyság - állhattam a pultban is.
17. Ja és persze itt adtuk elő a csodás keringőnket, szóval már ezt kihúzhattam volna a bakancslistámról, ha lenne bakancslistám, és ha szerepelne rajta ez a sor.
18. Valamikor március közepén öcsémmel és osztálytársnőivel buliztunk végig egy 30Y koncertet.
19. Egy nagyon jó barátnőmmel pedig elmentünk a Liza, a rókatündérre, évek óta ez volt az első magyar film, amit moziban láttam. Bár lehet ez volt életem első magyar filmje moziban.
20. Pár kolistársammal részt vettünk egy zseniális projektben, melynek során fadíszítő versenyhez készítettünk akciótervet a Városligetben.
21. Ehhez pedig járkálhattunk fancy irodákban, ahol volt pogácsa és menő kávégép. Meg szép volt a kilátás.
22. Szobatársam születésnapját mozizással kezdtük, aztán a Corvinus Caféban kötöttünk ki, ahol megismerkedhettünk szobatársam elbűvölő mérnökbarátaival.
23. Akik közül az egyiknek az első mondata az volt hozzám, miután megtudta, hogy a Corvinusra járok: Ha nem lennél lány, most megütnélek #okbye
24. Minden furcsaságuk ellenére amúgy egy nagyon király estét töltöttünk velük együtt, és még a Szabadság hídra is felmásztunk hajnali négykor, és ha ez nem menő, akkor semmi.
25. Uhh valamikor volt névnapom is, annyira nem emlékszem rá, mert nem itthon voltam, és csak egy kupac ajándék várt, mikor hazaértem.
26. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit csináltam áprilisban, mert semmilyen érdemleges feljegyzést nem találok róla. Valószínűleg éltem a kis megszokott életemet.
27. Bezzeg a hónap végét úgy kezdtem, hogy elutaztam egy három napos biciklitúrára a Balatonra.
28. És túléltem. De sokat szenvedtem. De közben jó is volt. Így utólag már nagyon szép emléknek tűnik.
29. Egyébként útközben ünnepeltem a 19. születésnapomat. És sok-sok balatoni bort ittam, és így jóval jobban éreztem magam, mint a hullafáradt nagy átlag. De megérte.
30. Aztán hazaérve itthon is ünnepeltem egy kicsit a családdal, annak örömére, hogy így megöregedtem.
31. Ó és öcsémmel voltunk Intim Torna Illegál koncerten is, ahol nem voltak sokan, így az első sorban mi csaptuk a legnagyobb bulit és ezt Petiék is értékelték.
32. Elfelejtettem említeni, de Zayn márciusban elhagyta a One Directiont, és ez kinda visszahozott engem a fiúkhoz, pedig már épp kezdtem őket elhanyagolni.
33. Májusban elkezdődtek a vizsgáim is, amikkel nagyon sokat szenvedtem és nem is sikerültek a legfényesebben.
34. De meglett minden, így június negyedikén hivatalosan is két félévet végeztem már el az egyetemből.
35. Szenvedéseimnek azonban nem volt vége, fel kellett készülnöm a koli szakirányos felvételijére is, amihez esszét kellett írnom.
36. Közben azért a családdal párszor elmentünk epret szedni, ami furcsa mód az egyik kedvenc kikapcsólodásommá vált.
37. Az alumninak is szerveztünk egy koktélpartit, amin fancy ruhákba öltözhettünk és a muzsika tv-s koktélkeverő bácsitól tanulhattunk el trükköket.
38. A változatosság kedvéért volt még egy szülinapi a Corvinus Caféban, ami szintén jól sikerült.
39. Plusz a kedvenc kolis emberkéimmel kimentünk a Normafához is tábortüzezni, ami valószínűleg szintén ez az örök élmény kategória marad nálam, mert na.
40. Ezek után pedig páran elutaztunk Pannonhalmára kirándulni, ahol bejártuk az Apátságot, kóstoltunk bort, meg karaoke is történt a helyi kocsmában, plusz megmásztuk a hegyet is.
41. Ilyen élmények után mentem el a szakirányos felvételire, de szerencsére sikerrel vettem az akadályokat, szóval felvettek média és kommunikáció szakirányra. Éljen!
42. Most már tényleg elkezdődhetett a nyári szünetem, szóval ki is költöztem a koliból.
43. Az Eurovízión egyébként a belga srácnak szurkoltam, csak ezt májusnál kifelejtettem.
44. Sütöttem nagyon cuki, görögdinnyének kinéző sütikét.
45. Megkaptam az új telefonom, akinek azóta sem sikerült rendes nevet találnom.
46. Július elején öcsémmel elutaztunk Sopronba, bejártuk az egész várost, de minderre csak azért volt szükség, mert...
47. Másodszor is láthattam élőben a Bastille-t a VOLT Fesztiválon.
48. Ezt követően a kiscsaláddal elutaztunk Szegedre, ahol egy hotelben szálltunk meg Szinetár Dórával és családjával (három napig nonstop celebspotting volt, igen):
49. Azért tettük mindezt, mert megnéztük a Mamma Mia! szabadtéri változatát a Szegedi Szabadtéri Színpadon.
50. Ez alkalomból pedig még egy kalapot is vettem, ami azért elég menő, de csak úgy utcára nem mennék ki benne. Bár lehet.
51. Visszafelé megálltunk valami nagyon überkirály fagyizóban, ahol a világ legfinomabb epershake-je került a gyomromba.
52. Megvettem a Titkos kertet és teljesen magával ragadt a színezés világa.
53. Konkrétan napokig csak színeztem és sorozatoztam.
54. Nem tudom, hogy felejthettem ki, de nyári kalandjaim során ellátogattam Kecskemétre és Bajára is, nagyon cuki kis városok.
55. Az idei családi nyaralást Lengyelországba terveztük, így egy éven belül kétszer is eljutottam lengyel barátainkhoz.
56. És ha már így alakult, megnéztük Wislaban a Summer Grand Prix épp aktuális állomását.
57. Ami azt jelenti, hogy igen, most már láttam nyári síugrást is élőben, ráadásul annyi cuki kis síugróba is belebotlottunk!
58. Plusz keresztül-kasul bejártuk Krakkót, a legjobban talán a Zsidó negyed tetszett, de az egész várost imádtam.
59. És abban a hotelben szálltunk meg, ahol anno az EB alatt az olasz válogatott focicsapat.
60. Ezt még nem vallottam be, de kb. a második napon kitört a fogam, ráadásul a felső bal hármas, gy lengyel fogorvosnál is voltam már.
61. Aki nem tudott vele semmit kezdeni, így egy hétig fogatlanul mászkáltam külföldön.
62. A nyaralást ismét sporttal zártuk: a lengyel kerékpáros körverseny zárónapját néztük végig a helyszínen, a kedvenc kerékpárosom egy méterre tekert el mellettem és begyűjtöttünk egy csomó reklámanyagot is.
63. A következő hetet szinte végig a fogorvosnál töltöttem, de végre hozzászoktam, hogy egyedül járjak ide (pedig félek az asszisztenscsajtól mert szőke és antipatikus. Mármint a szőkeséges nem tudom, miért fontos. )
64. Azért is volt ilyen sürgős, hogy legyen fogam (:D), mert öcsémmel a Sziget egy napjára is szándékunkban állt ellátogatni.
65. El is jutottunk persze, elölről tomboltam végig a Marina and The Diamonds koncertet.
66. Aztán nem úsztuk meg a colorpartyt, ami idén sem volt kellemesebb élmény, mint tavaly, de legalább utána menőn néztük ki.
67. Az este legemlékezetesebb pontja a Kasabian koncert volt, azt nagyon éltük mindketten.
68. Aztán amikor leültük megenni a homemade szendvicseinket, összetalálkoztunk KAP-pal a Showder Klubból.
69. De az est fénypontja az volt, amikor a svédavicsi helyett a magyar színpadnál tobzódtunk, és belebotlottunk az Ivan and The Parazol tagjaiba, beszélgettünk egy kicsit, meg kiéltem a fangirl énem és lett közös fotó.
70. Az egész azért vicces, mert a Sziget előtt egy nappal pont azon nyafogtam, hogy én soha semmilyen celebbe nem botlok bele.
71. Mondjuk erről jut eszembe, hogy egyszer a MOM parkban láttam.... várjatok rá... Hajdú Pétert.
72. Augusztus végén még mindig nem volt elég a fesztiválozásból, szóval ismételten öcsémmel elutaztunk Zamárdiba, a Strand Fesztiválra.
73. Ahol részt vettünk életünk első Middlemist Red koncertjén, életünk eddigi legjobb Mary Popkids koncertjén, találkoztunk a The Biebers tagjaival és Járai Márkkal full random.
74. De természetesen az All Time Low miatt mentünk, szóval végre láthattam élőben Alexéket is, kösz élet.
75. Hajnali egykor pedig megnéztük a Kiscsillag koncertjét is, ami csak azért volt vicces...
76. Mert ugyanaznap este Mosonmagyaróváron játszottak és mi arra is elmentünk, első sorban tomboltunk, és Lovasinak mi voltunk a kedvencei, mert csak mi röhögtünk a poénjain.
77. Majdnem kifelejtettem ezt is, de részt vettem életem első osztálytalálkozóján: az ötéves általános iskolai osztálytalálkozóm egy helyi kocsmában tartottuk, és bár nagyon féltem elmenni, végül eszméletlenül jól sikerült, és hajnali ötkor értem haza.
78. Azon gondolkodtam, mivel ment el az időm a nyáron, de rájöttem, hogy kifestettük az egész házat kívülről-belülről, így hetekig bútorokat tologattam, szekrényeket cipeltem és iszonyat időt töltöttem takarítással. De tényleg rettentő sokat.
79. Augusztus végén ideje volt visszaköltöznöm a kollégiumba, ahol az új szobán rengeteget kellett még rendezkedni, így lényegében itt is bútorokat pakoltam egy napig. De megérte.
80. Közben gólyatáborszervező is lettem a koliban, így az első hét nagyjából azzal telt, hogy próbáltuk tető alá hozni a GT-t.
81. És el is utaztunk a hétvégére Ceglédre, ahol szerintem egy elég király star wars témájú gólyatábort sikerült szerveznünk, én legalábbis nagyon élveztem, és annyi-annyi embert megismertem/megszerettem, hogy az elképesztő.
82. Ráadásul mi írtuk a gólyatábor esküjét is, ami szintén sikeres lett.
83. A kiscsoportom pedig megnyerte a nekik megrendezett versenysorozatot, szóval végre átérezhettem a saját kis proud mom momentjeim.
84. Valamikor elkezdődött az egyetem is, de akkor ez olyan kis semmiségnek tűnt, nem aggódtam túl a dolgokat, és annyira az órára járásban sem jeleskedtem.
85. Ilyen pont tavaly is volt, de történtek ilyen bulikák. És milyen jó bulikák voltak ezek!
86. Sikerült találkoznom egy csomó barátkámmal az őszi hónapokban, akiket nagyon szeretek.
87. Sőt, volt osztálytársaimmal is sikerült egy találkát összeszerveznünk a Wikingerben, hogy a kulináris élvezet se maradjon el.
88. A kis gólyáinkkal is szerveztünk egy szuper kis iszogatást a könyvtárban. Nagyon classy volt.
89. Október elején pedig elutaztunk Tokajba, hogy részt vegyünk életem első borkóstoló-túráján, vagy min.
90. Életemben nem ittam ennyi tokaji bort egyszerre, és finoman fogalmazva is remekbeszabott estéken vehettem részt.
91. Ahol a tokaji szüreti napok keretein belül a legmenőbb nyolcvanas és kilencvenes években divatos számokra tomboltunk, egyszerűen zseniális volt.
92. Volt szakirányos mozizás is, egyszer pedig pizzázni és activityzni ültünk össze, hogy aztán az este végén egy kocsmában kössünk ki.
93. Elmentünk a rajk bálra is, ami szintén király élmény volt, bár talán nem annyira emlékezetes, mint a tavalyi.
94. Valamikor az ősszel megbetegedtem, amire már régóta nem volt példa, de most jó másfél hétig köhögtem, taknyom-nyálam egybefolyt helyzet volt.
95. Elméleti síkon filmklubot vezetek a koliban, gyakorlatban eddig egy film volt, de majd idén!
96. Plusz jelentkeztem a bál és a nyári egyetem szervezéséhez is, meg a kolis újság egyik főszerkesztője is lettem.
97. Életemben először beerpongoztam (ne kérdezzétek, ez eddig hogy maradt ki).
98. És szintén először ittem Pumpkin Spice Lattet a Starbucksban. De ennek örömére sütöttem is pumpkin pie-t itthon, amit még azok is imádtak, akik nem szeretik a sütőtököt.
99. A szobatársam készített rólam normális képeket. Wow. Magic.
100. Eljutottam a Zoo Caféba is, ahol végre megfoghattam egy kaméleont, de egyáltalán nem volt életem élménye, szóval letettem róla, hogy legyen egy sajátom.
101. ó és ugyanitt, a hülye arapapagáj, ami tudjátok, az a nagy piros, színes farktollakkal, valamiért nagyon szimpatikusnak talált és egy teljesen váratlan pillanatban hátulról rámszállt, én meg persze halálra ijedtem mert higgyétek el kurvaijesztő, de aztán harcos amazon módba kapcsoltam és elüldöztem, a bácsi meg rám volt mérges, nem a szemtelen papagájára.
102. Voltunk valamikor még az ősszel Kispál és Quimby koncerten Bécsben.
103. Az egyetemen amúgy ebben a félévben az volt a legjobb, hogy elkezdtem olaszul tanulni.
104. Plusz a koliban folytattam a spanyoltanulást is.
105. A szakirányos óráink nagyon királyok voltak, és ezekből december elején már nagyjából le is vizsgáztunk.
106. Ezzel kapcsolatban először kellett egyedül összeállítanom egy kérdőívet, kitöltetnem és kielemeznem, de sikerült leküzdenem az akadályt.
107. Az nyerte a brit X Factort, akinek szurkoltam az elejétől kezdve, ilyen is csak szökőévente egyszer fordul elő.
108. Ősszel nagyon király emberekkel jutottam el mozikába, hands down a kedvenceimmel.
109. Megvettem a One Direction új albumát, ráadásul deluxe kiadásban és egyáltalán nem bántam meg.
110. Elkezdtem a #100happydays projektet instagramon, egyelőre pont a negyedénél tartok, remélem sikerül befejeznem.
111. Voltam kint volt szobatársam de még mindig nagyon jó barátnőmnél Bécsben, megnéztük a karácsonyi vásárt, ettünk kínaiban és felvásároltuk a fél claire's-t.
112. És ez volt az első alkalom, hogy egyedül külföldre utaztam busszal. WOW.
113. Kb. másfél év után eljutottam fodrászhoz, de nagy változásokra nem érdemes számítani.
114. Decemberben letudtam két vizsgát, huszonegyedikén és huszonkettedikén.
115. És végre hazajöhettem egy hónap után, és együtt ünnepeltem a családdal a karácsonyt.
116. Megsütöttem életem első red velvet cake-ét, és ha még nem is tökéletes a recept, a családnak nagyon ízlett.
117. Végre a két kedvenc színemben, türkizben és rózsaszínben pompázott a karácsonyfánk.
118. Kaptam Kindle-t karácsonyra, akit Williamnek neveztem el.
119. Sikerült teljesítenem a könyves kihívást és elolvastam negyven könyvet.
120. Plusz lecsúszott a torkomon 198 film is, ami nem kevés, higgyétek el nekem.
121. Az év utolsó napjaiban még elkaptam egy szörnyű gyomorrontást is, 10 éves korom óta először voltam lázas, így szilveszterkor is itthon voltam és tanultam, de nem bántam, mert öcsémmel nagyon jól elszórakoztunk közben mindenen.

Az év végére azért beerősödött a vizsgaidőszak miatti instant pánikom, így nem nagyon jutott már arra energiám, hogy a tavaly megnézett sorozataimról és elolvasott könyveimről is írjak nektek, de itt az ideje, hogy bepótoljam ezt a lemaradásom. Tudom, hogy senki nem kérdezte, de legalább a vizsgákkal ebben a félévben elég jól haladok, már csak három van hátra, úgyhogy szűk két hét és fellélegezhetek.

Ami a könyveket illeti, a tavalyinál mindenképp sikeresebb évet zártam. Bár az ötven könyvet tartalmazó reading challenge nem jött össze (mondjuk erre nem is nagyon számítottam), azért 40 darabot lehúzhattam a listáról és ezzel egyben teljesítettem a goodreads kihívást is. Tavaly összesen 26 könyvet olvastam, úgyhogy mindenképp örültem az idei eredménynek, mégis van ezeknek a hülye kihívásoknak valami ösztönző erejük, és sok olyan könyv a kezembe került, ami azóta kedvencemmé vált. Mindenfajta rangsorolás nélkül összeszedtem az idei legnagyobb kedvenceimet, amik közül párat talán már említettem, de sosem lehet elégszer hangsúlyozni nagyszerűségüket.

James Frey: Endgame
Nem tagadom, a borítója miatt vettem meg James Frey regényét, szerintem ti is találkoztatok már vele könyvesboltokban, egyszerűen kiszúrja az ember szemét ez a tömény csillogó arany borítás. A könyv egyébként nagyjából annyit tartalmaz, amit egy sokszereplős, tinikről szóló disztópiától elvár az ember, kellően megcsavart a sztori és elkülöníthetőek a karakterek (bár hirtelen most egyikőjük nevét sem tudnám elmondani), és gyorsan olvasható, könnyed olvasmány volt, ami miatt izgulhattam is, de közben rettentően szórakoztatott és ennél nem is vártam többet. Messze nem tökéletes könyv, de várom a folytatást.

David Nicholls: Starter For Ten
Egy alexandrás akcióban jutottam hozzá A nagy kvízválasztóhoz, ami méltánytalanul csúnyácska borítót kapott ahhoz képest, hogy mennyire jó könyv. Mindig is szerettem az ilyen random műveltségi vetélkedőket, a regény főszereplője ráadásul pont akkor kezdte az egyetemet, és olyan pontosan megfogalmazta mindenféle érzésemet az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy ha jól emlékszem, még itt a blogban is idéztem a könyvből. Amiből egyébként film is készült, James McAvoy főszereplésével, amit szintén csak ajánlani tudok.

Ernest Cline: Ready Player One
Megint egy olyan könyv, amiről soha nem is képzeltem, hogy tetszeni fog, mivel olyan messze állok a videójátékoktól, mint... ööö úgyis mindenkinek Makó és Jeruzsálem jut eszébe, szóval mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek ellenére ez a könyv engem rettentően lekötött és elszórakoztatott, lenyűgöztek a nyolcvanas évek popkultúrájára tett utalások és damn it még ahhoz is kedvet kaptam, hogy egyszer-egyszer majd odaüljek öcsém ps konzolához. És halálra idegesítsem a bénaságommal, de ez megint másik kérdés.

Ned Vizzini: It's Kind Of A Funny Story
Már régebben megrendeltem bookdepóról ezt a könyvet, de csak 2015 elején volt alkalmam elolvasni. Nem is emlékszem, hogy anno mi fogott meg a leírásában, de a könyv őszintesége és az, amit képviselt így utólag abszolút meggyőzött arról, hogy jó vásárt csináltam. Imádtam azt a hangot, amivel a főszereplő megszólalt, imádtam, ahogy történetet mesélt, és sokkal-sokkal jobban tetszett a könyv, mint a film, szóval ha valaki Craig sztorijával csak a vásznon találkozott volna, azért adjon esélyt az eredeti történetnek is, megéri.

Joe Dunthorne: Submarine
Egy nemrégi posztban már kifejtettem, mennyire szerettem Dunthorne regényét, de úgy látszik, ismétlés a tudás anyja, én meg még mindig túl sok felesleges szólás-közmondást építek bele a bejegyzéseimbe. Mindegy, jó pap holtig tanul, előbb-utóbb én is leszokok erről. És különben is, jobb később, mint soha. Na, ígérem, abbahagytam. Szóval a Submarine-t én filmként ismertem meg először, és már úgyis az egyik kedvencem volt, de ez a könyv legalább annyira beférkőzött a szívembe. Imádtam a stílusát, imádtam a tempóját, minden sorát csak úgy szívtam magamba és még egy csomó új szót is tanultam közben.

J.D.Sallinger: Franny and Zooey
Még januárban vettem meg Sallinger regényét, mert igen, már nagyon égett az arcom, hogy csak a Zabhegyezőt olvastam, de a Franny és Zooey talán egy picivel jobban is tetszett, mint Holden kalandjai. Nem állítom azt, hogy szívesen ajánlanám minden olyan ismerősömnek, akik hipszterbüszke módon fanyalognak a Zabhegyezőtől (why am I still friends with these people? I don't know), de szerintem egy remek könyv, nagyon különleges karakterekkel, eszmefuttatásokkal és párbeszédekkel, és különleges élmény lehet sokak számára.

Bill Konigsberg: Openly Straight
Az első könyv volt, amit a karácsonyra kapott, azóta William névre keresztelt Kindle e-book olvasómon olvastam, és milyen jó döntésnek bizonyult ez az egyébként teljesen random választás! Bill Konigsberg regénye egy gimis fiú életébe kalauzol el minket, aki új bentlakásos iskolába megy, ahol nem vállalja fel melegségét, hogy ne csak úgy ismerjék, mint "a meleg srácot". Szerintem egy nagyon érdekes felvetés és egy király alapszituáció, amivel az író ráadásul remekül játszott tovább, nagyon szerethető karaktereket és érdekes problémákat hozott fel és egy elgondolkodtató, de szórakoztató könyv kerekedett belőle.

Szabó Magda: Abigél
Már meg nem mondom nektek, miért emeltem le újra a könyvespolcról Szabó Magda regényét, de eszméletlenül örülök, hogy sok-sok évvel az első élmények után újraolvashattam, mert egy egészen új történet bontakozott ki előttem is. Sokkal kevésbé értettem meg a főszereplő Gina most már kislányosnak tűnő hisztijeit, viszont sokkal többet tudtam figyelni a felnőtt karakterekre, az ő indítékaikra és viselkedésükre, és nagyon régen sírtam annyit könyvön, mint idén az Abigél végén. Ezek után persze újranéztem a sorozatot is, szerencsére pont adták a részeket a tvben, és abban sem csalódtam.

Andy Weir: The Martian
A marsi még azelőtt került a kezembe, hogy megtudtam volna, hogy film készül belőle, így csakis azért olvastam el, mert az egész családom áradozott róla és utáltam, hogy nem tudtam részt venni a beszélgetésekben ebéd közben. És ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekel a sci-fi, az űrutazás, a fizika és a kémia, és úgy összességében ez az egész humbug, hát én iszonyatosan élveztem ezt a könyvet. Konkrétan nem tettem le a kezemből hosszú-hosszú órákon keresztül és imádtam azt a stílust, amit Weir Watney szájába adott, igazi élmény volt.Ahogy a film is, de azt a filmes összefoglalóban már említettem.

Piper Kerman: Orange Is The New Black
Nem láttam még a sorozatot furimuci módon, a könyv viszont már régóta várólistás volt. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de megfogott a Kerman által megütött hang, az őszinteség és az, hogy valamilyen szinten bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Sok minden tetszett ebben a könyvben, olvasmányos volt, izgalmas, és alig vártam, hogy a végére érjek, de azért egy-két hiányosságot éreztem. Ennek ellenére azért kedvet adott a sorozathoz, amit így lehet hogy bepréselek majd a következő évembe.

A tovább alatt jönnek a sorozatok, tudom, hogy sokan csak azért jöttetek, de nehogy csalódjatok!

Sok filmet néztem idén is, igen, sokkal többet, mint az egészséges lenne, de ezzel már tényleg nem tudok mit kezdeni, konkrétan olyan függőséggé és kényszeres cselekedetté vált, mint a körömlakkgyűjtés. Nem tudom, ez ilyen. Lényeg a lényeg, sok 2015-ös, vagy legalábbis Magyarországon akkor vetített filmbe is belefutottam, ha jól számoltam összesen 54-et láttam, ami azért nem rossz teljesítmény úgy, hogy összesen kb. 200 filmet néztem végig idén. Moziba is a megszokottnál többször, huszonkétszer jutottam el, úgyhogy igazán nem panaszkodhatom. Persze így is kimaradt pár film, ami lehet, hogy helyet kapott volna a listán, de ezt mindig bele kell kalkulálni. A lista elképzelhetetlenül szubjektív, ne is keressetek benne logikát!

25. The Theory Of Everything és The Imitation Game
Látjátok, ennyire a hatalmas alatt tart az Akadémia, hogy egyszerűen képtelen vagyok kihagyni a jelöltjeit a saját listámból. Azért is került fel A mindenség elmélete és a Kódjátszma is a huszonötös listámra, mert tényleg nagyon remek filmeknek tartom őket egészen egyedülálló színészi teljesítményekkel (innen távolból tisztelgek Eddie Redmayne-nek és a mindig csodás Benedict Cumberbatchnek), csak sajnos (?) tényleg teljesen az Oscarra készültek érzésem szerint, így pont csa annyi érzelmet és fantáziát facsartak ki belőlem, mint amennyit az ilyenektől elvár az ember (persze ez sem kevés).

24. Jurassic World
A családban mindig az öcsém volt az, aki komolyan vette ezt a dínómániát, tudjátok, neki voltak műanyag t-rexei, dínós ágyneműje meg végtelen dinoszaurusz-enciklopédiája, de a Jurassic Park még engem is bevonzott anno a kisgyerekekkel meg a menő képi világgal. Így tizenkilenc évesen is ugyanolyan lelkesen ültem vissza a moziba, mint ahogy anno a tv előtt ültem, és igazából semmilyen szempontból nem csalódtam az új Jurassic moziban. Rendkívül szórakoztató volt, ahol kellett, megijedtem, és Chris Pratt hozta a tőle elvárt figurát, így viszonylag egyszerű volt kedvencet választani. Kellemes élmény volt, s igazából ennél nem is vártam többet.

23. The Hunger Games: Mockingjay Part II.
Nagyon kellemes csalódás volt az Éhezők viadala befejező filmje, főleg az előző rész kicsit elkeserítő monotonitása után. Régen olvastam már, de nekem teljesen visszaadta azokat az érzelmeket a film, mint amit anno a könyv, ugyanúgy izgultam végig pár jelenetet, ugyanúgy voltam elképesztően dühös, amikor egyes szereplők meghaltak és ugyanúgy sírtam, amikor arra volt szükség. Örülök, hogy méltó lezárást kapott a sorozat, és ezúton is kiemelném, hogy ez nem jöhetett volna létre a remek cast nélkül, szóval le a kalappal JLaw, Josh Hutcherson, Woody Harrelson, Sam Claflin (yummy) és a többiek előtt.

22. The Stanford Prison Experiment
Bár egy ideje már letettem arról, hogy pszichológus legyek, a Stanford Egyetem börtönkísérlete még mindig ugyanúgy lenyűgöz, mint pár éve. A létező összes könnyen fogyasztható történetet feldolgoztam már a történettel kapcsolatban: megnéztem a német, és amerikai filmet is, legalább három bbc-s dokumentumfilmet, interjúkat Zimbardoval és TED-talkjait is, szóval sok újat már nem tudott mutatni ez a 2015-ös film sem, viszont abszolút értékeltem, hogy sokkal inkább próbált igazodni az eredeti kísérlethez, mint a The Experiment. Itt tényleg az egyetemet rendezik be, tényleg egyetemistának tűnő fiúk játszódnak, egyszóval sokkal realisztikusabb az egész. Ez eredményezte szerintem azt is, hogy nem lett annyira izgalmas, mint elődei, de Ezra Miller azért így is nagyot alakított.

21. Z For Zachariah
Szintén kevésbé ismert film talán, pedig engem nagyon elgondolkodtatott. Már nem emlékszem, mikor és hogyan akadtam rá, de örülök, hogy végül megnéztem. Alapvetően nem szeretem a posztapokaliptikus történeteket, sem az ilyen furcsán szerelmi nem háromszögeket, de ez a Zakariásos cucc mégis meggyőzött. Azt meg nem is említem, hogy egyébként a sci-fit sem szerettem egészen idénig, de idén nagyon sok jó darab akadt a szemem elé. A filmben egyébként szerepel Chris Pine és Chiwetel Ejiofor is, szóval már csak miattuk is érdemes végignézni.

20. Me and Earl and The Dying Girl
Remélem elolvastatok vagy öt rossz kritikát erről a filmről és most itt álltok értetlenkedve, hogy ez mit keres itt. Pedig az Én, Earl és a lány, aki meg akar halni szerintem az év egyik legjobb fiataloknak szóló filmje lett. Oké, hogy ennek is egy beteg fiatal lány a főszereplője, aki történetesen elég jófej, de kb. itt kimerül a hasonlóság a Csillagainkban a hibával, a Ha maradnékkel és hasonlókkal. A film számomra egy nagyon friss, egyedi hangot ütött meg, a szereplők nem a megszokott bálványszépségek, hanem igazi embernek tűnnek, és kevés ilyen jó filmet láttam még tini barátságról.

19. Birdman
Pont a napokban adták újra az HBO-n a filmet, és valahogy másodszorra már nem ütött akkorát, mint első körben, talán ezért nem is került a top tizembe. Ennek ellenére fenntartom, hogy a Birdman egy nagyon jól megírt, remek színészi játékkal és persze bámulatos operatőri munkával alátámasztott film, amin a vártnál sokkal-sokkal többet sikerült nevetnem, és ami eléggé betalált a szuperhősökkel néha még mindig hadilábon álló énemnél. Abszolút megérdemelte az Oscart, és külön kiemelném a zenéjét is, merthogy engem az nemhogy zavart, hanem sokkal inkább szórakoztatott.

18. Paper Towns
Nem igazán tudtam, mire számítsak a második John Green regény-megfilmesítésből, mert nagyon tartottam attól, hogy Cara Delevingne nem fog majd úgy játszani ahogy azt én elvárnám tőle. Ehhez képest abszolút ő volt a film pozitív meglepetése, majdhogynem jobb Margot volt, mint akit én olvasás közben a fejemben elképzeltem. Nat Wolffot eddig is szerettem, itt is tudta azt hozni, amilyennek én Quentin karakterét képzeltem, és összességében ez a film is nagyon jó hangulatúra sikeredett, viszont nem tartogatott olyan katarzist, mint a Csillagainkban a hiba. De csak ajánlani tudom.

17. The Walk
Januárban nagyon optimistán azt írtam, hogy valószínűleg az év filmje lesz a Kötéltánc, és ha ez azért messze nem is jött be, mindenképp szerettem volna feltenni a listámra, mert ha az általam támasztott magas elvárásoknak nem is mindig felelt meg, összességében egy nagyon jó film volt, és példának okáért sokkal viccesebb, mint az ember gondolná. JGL szerintem jó volt, annak ellenére, hogy elég furcsán nézett ki, a karaktere teljesen átjött és szerettem, ahogy koncentrált. És persze a látványvilág is megérne egy külön misét, gyönyörű, gyönyörű minden egyes kép.

16. Pitch Perfect 2.
Már rég elengedtem, hogy amiatt szégyenkezzek, hogy én rettentően jót szórakozok a Pitch Perfecten és hogy életem egyik legjobb vígjáték-élménye volt az első rész, így aztán kérdés nélkül itt a helye a folytatásnak az év legkirályabb filmjei között. Nem tudtam, mit reméljek ettől a második résztől, de elég változatos új sztorit sikerült kreálniuk egy-pár jó új karakterrel, de persze ezzel nem mentek volna semmire, ha a dalok nem lettek volna üttősek. Külön örültem, hogy mertek egy kicsit kísérletezni és a Muse-tól valamint a Fall Out Boy-tól is feldolgoztak egy-egy dalt, így engem nagyon szórakoztatott ez a másfél óra is. Jaj és kétszer mentem el moziba érte.

15. Mad Max: Fury Road
Sokan talán előbbre várták ezt a filmet és persze nálam is a top 10-ben kezdte, csak aztán ahogy haladtam és újabb és újabb filmek jutottak eszembe, szépen lassan hátratolódott Mad Max kálváriája, ami egyébként egy zseniális film, még úgy is, hogy ez az első Mad Max rész, ami elém került. Tetszett a történet tetszettek a kidolgozott női karakterek, tetszett a főszereplők játéka, viszont - és itt borul ki a bili - nem igazán rajongok az akciófilmekért, így ezzel is úgy voltam, hogy a saját kategóriájában egy kiemelkedő alkotás, csak én annyira nem szeretem ezt a kategóriát.

14. Bridge Of Spies
Steven Spielbergnek van ez a tulajdonsága, hogy szeret engem megsiratni. Mármint komolyan, ez a kedvenc hobbija. Én nagyon reménykedtem, hogy a Kémek hídja megkímél ettől az élménytől, de azért ennek a filmnek a végén is sikerült jópár könnycseppet elmorzsolnom.Mindezt úgy, hogy amúgy a téma különösebben nem érdekelt és fiatalkori Tom Hanks- imádatom is úgy-ahogy túljutottam már, szóval tényleg kemény munka kellett, hogy elérzékenyüljek. De Spielberg még mindig nagyon ért a történetmeséléshez, ez a sztori szerintem nagyon szépen fel lett építve és elő lett adva, az elejétől a végéig minden jelenetnek volt szerepe, még akkor is, ha ezt az elején mondjuk nem vettem észre, és na, nagyon okos film lett a Bridge Of Spies.

13. Ant-Man
Meglepetésekkel volt teli ez az év, és ebből az egyik legnagyobb mindenképpen a hangyaember volt. Szerintem leírtam már párszor, de még mindig nem vagyok Marvel-rajongó, egy-két filmet szerettem meg, de sokat még nem is láttam, a hangyaemberre viszont mégis elráncigált magával öcsém és milyen jól tette! Rég nevettem ilyen jókat, szerintem messze a legviccesebb szuperhősös film volt, amit láttam (a Galaxis őrzőit nem éreztem, pedig tudom, tudom, az is vicces. A Vasember filmeket meg nem láttam még), és Paul Rudd zseniális főhős volt. És ilyen minimális SPOILER, de Thomason, a gőzmozdonyon még napokkal később is nevettem SPOILER VÉGE.

12. Liza, a rókatündér
Nem igazán tudom, mikor fordult utoljára elő, hogy magyar film szerepeljen ilyen kedvencfilmes listámon, de hát valamikor el kell kezdeni. A Saul fiát ráadásul még nem is láttam, pedig akkor lehet, annak is helyet kellett volna szorítanom. Így viszont maradt a Liza, amit moziban néztünk meg és egyáltalán nem bánom, hogy elmentünk rá, mert csodálatos élmény volt. Igazi kis varázsfilm ez a mese, sajátos hangulattal, nagyon édes karakterekkel és a megszokottól eltérő poénokkal, meg persze elképesztő zenével. Viszont ha már magyar filmek, egy gyors kiszólás, hogy idén végre láttam a Viharsarok című filmet is, amit szintén nagyon szerettem.

11. Crimson Peak
Fanni vagyok, nem szeretem a horrort és a sci-fit, 2015-ben mégis mindkét műfajból sikerült kedvenceket találnom. Előbbiből pont a bíborhegy lett az, ami oké, horrornak nagyon-nagyon-nagyon lightos, de nekem már így is túl sötét volt. De egyszerűen olyan elképesztő látványvilággal bírt, mint nagyon kevés film, azok a képek gyönyörűek voltak. És ez persze kiegészült egy egyébként izgi sztorival, a közben kedvenc színésznőmmé avanzsáló Jessica Chastainnel és világ legszexibb hangjával rendelkező Tom Hiddlestonnal (meg a fenekével). Komolyan, Tom nekem a telefonkönyvet is olvashatná napokig, elhallgatnám.

 10. Suffragette
Aminek a legjobban örültem, hogy amikor ezt a filmet néztük a moziban, nem csak nők ültek a közönségben. A férfiak 100%-a harminc évesnél idősebb volt persze, de én azért még reménykedek, hogy van olyan fiatal fiú, aki szívesen megnéz egy filmet a feminista mozgalmakról. Merthogy amúgy érdemes, sőt, én középiskolában simán bevenném mindenféle tantervbe, mert az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy nem is olyan régen még szavazni sem tudtak a nők itt, Európában. Erre remek emlékeztető A szüfrazsett, ráadásul Carey Mulligan szerintem nagyon ritkán olyan jó, mint ebben a filmben, de nagyot játszik Anne-Marie Duff és Helena Bonham Carter is.

09. Pride
Úgy látszik, nagyon bejöttek nekem ezek a mozgalom-filmek az idén, de nem tehetek róla, I'm a sucker for társadalmi ügyek. Hah. Szóval a magyarul remek Büszkeség és Bányászélet (annyira tetszik ez a cím, és ez most nem irónia. Sokkal figyelemfelkeltőbb és többet elmond a filmről, mint a Pride) összekapcsolja az LGBT közösséget és a bányászmozgalmakat a nyolcvanas években, és amellett, hogy borzasztóan epikus filmzenét kreáltak (KARMA CHAMELEON és TAINTED LOVE), tényleg nagyon jól mesélnek el egy érdekes történetet, sok poénnal, de még több elfogadással és szeretettel. Nagyon érdekes film és nagy kedvencem volt idén.

08. Inside Out
Sajnos nem sikerült moziban megnéznem az Agymanókat, pedig már jóval a megjelenése előtt nagyon vártam rá, de így, itthon is nagy hatással volt rám és szerintem az elmúlt évek egyik legjobb meséje. Bár nem ez lett a legmagasabban rangsorolt rajzfilm az idei listámon, de ez inkább csak annak köszönhető, mert a világ összes létező más listáján ez lesz idén a legjobb mese, szóval ott megkapja a megérdemelt figyelmet. Zseniális film egyébként, elgondolkodtató is, és ha valamihez, hát ehhez nagyon szívesen vennék egy vagy több folytatást is (hasonló minőségben persze).

07. Star Wars VII: The Force Awakens
Oké, oké, először nyolcadik volt ez a film, de nincs olyan ember, aki nem szeretné eljátszani, hogy az év végi listáján pont a hetedik legyen a SW HETEDIK része. Értitek, na? Kicsit vicces egyébként, mert az én gyerekkoromnak nagyon fontos részét adta a Star Wars, a családdal szerintem ahányszor leadták tv-ben, annyiszor végignéztük az összeset (sajnos a Klónok háborúját adták a legtöbbször. Mély nyomokat hagyott), így aztán számomra tényleg nagy jelentőséggel bírt az új rész. Ennek ellenére nem láttam az előzeteseket a film előtt, nem olvastam el semmit, és így egy totális meglepetés volt az új rész. Ami persze így nagyon tetszett, hiszen tét nélkül ültem be a moziterembe. Szerettem, szerettem, legyen még és legyen még jobb!

06. Macbeth
Elképesztően vártam ezt a filmet egész évben, mivel a Macbeth a kedvenc Shakespeare drámám (és nem azért, mert megemlítik benne a norvégokat), ráadásul a kedvenc színészem, Michael Fassbender kapta a címszerepet, így aztán csak a legjobbakat remélhettem. És lényegében nem is csalódtam, mind Fassy, mind Marion Cotillard fantasztikusan játszott és a rendezés is hozott pár új perspektívát a darabba. A látványvilágot is nagyon eltalálták, a csatajelenetek különösen tetszettek. Nem volt talán az év filmje, de mindenképp kiváló film volt.

Ahogy említettem, az előző dallista közel sem volt teljes, hiszen rengeteg olyan nem kislemezes/videós/menőséges dal is beférkőzött a szívembe, ami abba a felsorolásba egyszerűen nem kerülhetett bele. Most jöjjenek tehát azok a kedvenceim, amik még nem kapták meg a nekik megfelelő figyelmet a zenepiactól, de ez nem jelenti azt, hogy nem tökéletesek. (Néha csaltam, mert volt olyan dal, ami végülis kislemezesnek is vehető, de igazából nem kapott nagy hype-ot, szóval inkább idetettem. Such a rebel)

50. Brandon Flowers - Diggin' Up The Heart
49. One Direction - Temporary Fix
48. Halsey - Drive
47. Fall Out Boy - Jet Pack Blues
46. Twenty One Pilots - The Judge
45. Little Mix - Weird People
44. Imagine Dragons - Hopeless Opus
43. Fifth Harmony - Top Down
42. Nick Jonas - Wilderness
41. Catfish And The Bottlemen - Business

Nem mondom, azért egy kicsit nehezebb volt nem kislemezes dalokból összegyűjtenem ötvenet úgy, hogy visszafogjam magam, és ne pakoljam rá az egész Made In The A.M.-et úgy, ahogy van, de összességében meglepően gyorsan végeztem vele. Brandon albumáról első hallgatás után is kiemelkedett már számomra ez a dal, a Temporary Fixről pedig már zengtem ódákat nem egyszer, Niall Horan you naughty boy. (Ki kellett törölnöm egy dalt, hogy valahogy ez mégis ráférjen). A Drive refrénje aranyat ér és mindig jópár otp-met eszembe juttatja, ezért került ide is. A Jet Pack Blues nagyon popos-lightos lehet azoknak, akik a kétezres évek végén hallottak utoljára FOB-dalokat, de én (lehet pont ezért is) nagyon megszerettem. A twenty one pilotsról sem nagyon tudok már újat mondani, a The Judge szövegét is imádom, mint mindig. A Weird People a Little Mix lemezének címadó dala, és szerintem elég jó ars poeticája is lehetne a lányoknak. Vagy nekem, ami azt illeti. A Hopeless Opus csak szimplán cuki, a Top Down viszont az egyik legalulértékeltebb dal a Fifth Harmony debütáló lemezéről, szerintem zseniális. Nick Jonas nem kislemezes dalai is nagyot tudnak ütni, ez a Wilderness például nagyon kedves kis dal lett hallgathatóság szempontjából. Cafishéket már említettem az albumlistán is, a The Balcony minden szempontból figyelemreméltó, ezt a Businesst meg külön szerettem.

40. Shawn Mendes - Kid In Love
39. DNCE - Pay My Rent
38. Bastille - Hangin
37. Demi Lovato - Old Ways
36. Troye Sivan feat. Betty Who - Heaven
35. Halsey - Srange Love
34. Nick Jonas - Take Over
33. Adele - Send My Love
32. James Bay - Craving
31. One Direction - What A Feeling

Ez a Kid In Love egy olyan cuki szám, amitől a tizenöt éves énem konkrétan hátast dobott volna, és biztos, hogy akkor nem 1D poszterekkel lett volna telerakva a falam (de, azzal is). A Pay My Rent meg szerintem tök jól viszi tovább a DNCE stílusát a Cake By The Ocean után is, úgyhogy csak így tovább nekik. A Bastille nem kényeztetett el idén, de majd jövőre! Mi év lesz az is, te jó ég. Demi albumáról elsőre ez az Old Ways tetszett meg legjobban, így többet pörgött nálam, mint a többi dal a Confidentről.  A Heaven pedig annyira jó, főleg azért, mert Troye mellett Betty Who-t is egyre jobban szeretem mostanában. A Strange Love szerintem kiemelkedik a Badlandsről, amivel talán nem mindenki értene egyet, DE AZ A SZÖVEG. A Take Over szintén Nick Jonas szólóalbumáról jött, hiába, a Jonas tesók rendesen odarakták ezt az évet (kivéve Kevint, akinek egyetlen megjegyezhető dolga az volt, hogy valamelyik közösségi médián elkezdte követni trumpot és családját). Én végighallgattam a 25-t, igazából nem is volt rossz, de a balladákkal mindig hadilábon álltam, de ez a Send My Love ez hatalmas jamem lett, ha lenne spotify-on, még előrébb végzett volna. A Craving az egyik abszolútkedvencem James Baytől, nem csoda, hogy ide is felkerült, ahogy a What A Feeling is a 1D-től, mert mm... 70-es évek much? Abszolút nem várt stílus much?

30. Kasabian - Doomsday
29. Fall Out Boy - Novocaine
28. 5 Seconds Of Summer - Safety Pin
27. All Time Low - Dancing With A Wolf
26. One Direction - Wolves
25. Twenty One Pilots - Polarize
24. All Time Low - Bail Me Out
23. Fifth Harmony - Reflection
22. One Direction - Olivia
21. Muse - Reapers

Erről is írtam már, de a Kasabian albumáról teljesen elfeledkeztem tavaly, idén viszont a Szigetes koncertjük miatt újra visszatértem hozzájuk, és nagyon megszerettem ezt a pink csodát. A Doomsday pedig rohadtul bentragadt a fejemben, volt, hogy napokig ezt énekeltem. A Novocaine az AB/AP egyik csúcspontja ennél sokkal többet most nem is tudnék róla mondani. A Safety Pin is azok közé tartozott a Sounds Good, Feels Good-on, amiket elsőre is megjegyeztem és dúdoltam magamban. A Dancing With A Wolfnak már a címe is kiváló, és a Bail Me Out-tal nálam vitték a pálmát, ha a Future Heartsról van szó. Ha meg már farkasok, akkor a 1D Wolves című dala nálam telitalálat volt, annyira királyságos a szövege, meg az egész költői kép, amire felépítették. A Polarize mindent tud, amit minden jó twenty one pilots dalnak tudnia kell, a Fifth Harmony albumának címadó dala meg mindent tartalmaz, amit én egy girlpower számtól elvárok, Az Olivia azért is csodálatos, mert Harry Styles tud dalt írni, meg mert THE BEATLES FEELINGS, oh god. A Reapers meg valamiért megragadt a Muse albumról, pedig azért nem hallgattam agyon a Dronest. Majd jövőre.

Nagyon sokat szenvedtem a legjobb dalok összeszedésénél, mert túl sok jelölt volt a listára, és az istennek sem tudtam eldönteni, melyiket szerettem jobban a másiknál, ezért a saját magam gyötrésére meg a ti kínzásotokra kettészedtem a listát, így most csak azok a dalok jönnek, amik ebben az évben kislemezek voltak/videóklip készült hozzájuk, szóval tudjátok, nem ilyen elrejtett dalocskák random albumokon. És ha azt hiszitek, így sokkal egyszerűbb volt döntenem, azért maradjunk annyiban, hogy nincs igazatok. A nem kislemezes lista meg a napokban érkezik. Az előző évek listáit pedig itt elérhetitek: 2014 2013 2012 2012B 2011

50. Simple Plan - Boom
49. Drake - Hotline Bling
48. Muse - Dead Inside
47. Florence And The Machine - Ship To Wreck
46. Fleur East - Sax
45. The Weeknd - Can't Feel My Face
44. Brandon Flowers - Still Want You
43. Olly Murs - Kiss Me
42. Demi Lovato - Confident
41. Selena Gomez - Same Old Love

Alapvetően ide szoktak kerülni azok a dalok, amik a listaírás végén jutnak eszembe, hogy "úúúrég még ezt sem raktam bele", és akkor egyes elemeket ki kell törölnöm, hogy ezeknek jusson hely. A Simple Plan nyári koncertjére ugyan nem jutottam el, de ez a Boom tökéletes hangulatot teremtett nekem itthon is. A Hotline Blinget pedig egyszerűen nem tudtam kihagyni, márcsak Drake cuki táncmozdulatai miatt sem. A Dead Inside nem a kedvenc Muse singlem, az biztos, de a listára kerüléshez ez is elég volt. Florence szigetes koncertjén sem voltam a változatosság kedvéért, és annyira nem is tartom magam nagy rajongónak, sőt, az új albumot nem is hallottam még, de a ship to wreck meggyőzött azért. Fleur Eastnek NEM szurkoltam az X-Factor alatt tavaly, de a debütáló dala meglepően dallamos lett. A The Weeknd slágerét sem szerettem volna elhagyni, mert partiképessé tette a nyaram meg hát nem érzem az arcom. Brandon Flowersről már regéltem eleget, cuki a dal, na. Olly Murs szerintem jó volt műsorvezetőnek, de erről a daláról sem szerettem volna megfeledkezni, a Confident és a Same Old Love pedig Demi és Selena remek választásai, mindkettőt imádom.

40. Who Is Fancy - Boys Like You
39. Rudimental - Lay It All On Me
38. X Ambassadors - Renegades
37. Years & Years - King
36. Major Lazer - Lean On
35. Walk The Moon - Shut Up And Dance
34. Nico & Vinz - That's How You Know
33. 5 Seconds Of Summer - She's Kinda Hot
32. Bebe Rexha - I'm Gonna Show You Crazy
31. Elle King - Ex's and Oh's
30. Loic Nottet - Rhythm Inside

Ariana Grande és Meghan Trainor sem került volna fel a listára Who Is Fancy nélkül, de ez a boys like you elképesztő fülbemászó dal és élőben olyan cukin adják elő. A Rudimental is csak Ed Sheerannek köszönheti a helyét a listán, itt emlékeznék meg arra, Ednek milyen elege volt a konfettiből az X-Factoros fellépésén. A Renegades elméletileg egyáltalán nem vág az ízlésembe, gyakorlatilag meg imádom. A Kinggel kezdődött közelebbi kapcsolatom Olly Alexanderékkel, úgyhogy sokat köszönhetek ennek a dalnak. A Lean Ont akkor kezdtem el hallgatni, amikor még nem volt menő (poor me) és döbbenve nézem, hogy már majdnem 1 milliárd megtekintésnél jár. A Shut Up And Dace-ről viszont lemaradtam és későn találtam rá, azért is szerepel az idei listán. A Tha's How You Know szerintem olyan perfekt nyári dal és NORVÉGOK. A She's Kinda Hot tökéletes promó volt a 5SOS új albumához, Bebe Rexha pedig nálam az év egyik nagy felfedezettje. Elle King dala annyira király, hogy túl menő hozzám, Loic Nottet pedig az egyetlen, akinek a dala befért a válogatásomba az idei Eurovízióból.

29. Little Mix - Black Magic
28. All Time Low - Something's Gotta Give
27. Ellie Goulding - On My Mind
26. Troye Sivan - Youth
25. Little Mix - Love Me Like You
24. Panic! At The Disco - Hallelujah
23. Kygo feat. Ella Henderson - Here For You
22. Aurora - Running With The Wolves
21. Hayley Kiyoko - Girls Like Girls

A Little Mix első két kislemeze az új albumról jól belandolt a középmezőnybe, igazából mindkettőt imádtam, de a Love Me Like You teljesen levett a lábamról ezzel a doo-wop beütéssel, amire nem igazán számítottam a lányoktól. A Something's Gotta Give amúgy is az egyik kedvencem volt a Future Hearts albumról, az On My Mind pedig szerintem Ellie egyik legjobb eddigi dala és mmm tudom, hogy elméletileg nem Edről szól, de azért gyanús. A Youth az új kislemez Troye albumáról és ez mindenképp A+ döntés, mert imádom a dalt. A P!ATD új albumát nagyon-nagyon várom, a Hallelujah pedig igazi megváltásként jött tőlük. Kygoról (NEM KÁJGÓ, oké???) csak annyit, hogy NORVÉG (tehát NEM KÁJGÓ), Ella Henderson meg az egyik kedvenc ex faktorosom, szóval ez egy tökéletes kombináció volt. Aurora pedig szintén NORVÉG, most van befutóban, a running with the wolves pedig a skandináv könnyűzene magasiskolája. Hayley Kiyoko-val random sodort össze a sors youtube-on, de nem bántam meg, ez a girls like girls pl. rengeteget forgott nálam. Ó és igen, direkt szórakoztam a számokkal, nem véletlenül volt ebben a szakaszban 9, az előzőben 11 dal.

Szinte teljesen mindegy, hol kerestek rá először a brit Years & Years együttesre, az első mondatok között említik majd, hogy ők nyerték el a BBC Sound Of 2015 díjat. Ez sokáig nekem sem mondott semmit, de olyan elődök után jutott el hozzájuk az elismerés, mint Sam Smith, Ellie Goulding, Jessie J, Mika vagy Adele, akik azért azóta rendre álomszerű karriert tudhatnak maguk mögött. A rádiók által még itthon is felkapott King után így elég magas elvárásoknak kellett megfelelniük a srácoknak, Mike-nak, Emre-nek és Olly-nak, mikor kiadták debütáló albumukat, a Communiont, ami a héten került a boltokba és így hozzám is.

Ha a média és a kritikusok magas szintet vártak a fiúktól, akkor az én elvárásaim már felhőkarcolóknak voltak tekinthetőek. Nem is feltétlenül a King miatt, bár ez az első kislemez az év egyik, ha nem legjobb popdala és a szöveggel és a videóval együtt valami olyan egységet és konstrukciót alkot, amit abszolút nem várnék el egy épphogy megalakult friss bandától. Ami viszont még ennél is nagyobb hatást gyakorolt rám, az a többi, az elmúlt egy évben megjelenő dal volt, hiszen mind a Take Shelter, a Desire, a Shine és a Real is már jóval a lemez megjelenése előtt bezárta magát a szívembe. Nagyon nagy érdeklődéssel vetettem bele magam az anyag végighallgatásába, hiszen kíváncsi voltam, tudnak-e még meglepetéseket okozni Ollyék, vagy egyáltalán képesek-e azt a magas színvonalat hozni, amihez hozzászoktattak.

Könyörgöm, hadd mondjam ki a lehető legegyszerűbben: IMÁDOM EZT AZ ALBUMOT. Minden hibája, minden apró tökéletlensége ellenére vált a kedvencemmé már az első hallgatás után, mindezt úgy, hogy én hosszú-hosszú évekig arra szavaztam, hogy rendes, domináns gitárjáték nélkül márpedig nem létezik jó zene és az "elekronikus zene" (is this even a thing?) csak rossz lehet. Azóta persze már számtalanszor mea culpáztam, rá kellett jönnöm, hogy az élet nem ilyen egyszerű, és ebben azért a Communionnak is szerepe volt.

A Foundation számomra inkább egy introként és bevezetőként üzemel, mint teljes értékű dalként, annak viszont tökéletes: letisztult, és nagyjából megmutatja, mire várhatunk az elkövetkező bő egy órában. A Real szerintem azért is  válhat az egyik legnagyobb kedvenccé a későbbiekben, mert nagyon egyszerűen tud a dalszöveggel mindenki összhangba kerülni, aki próbált már másnak megfelelni, esetleg olyan emberbe szeretett bele, aki ezt nem viszonozta. Ez a sok bizonytalanság és önbizalomhiány egyébként az egész albumon végigvonul, szinte mindegyik dalban érezhető a sebezhetőség, amit Olly hangja szerintem remekül hoz vissza, abszolút tükrözi azt a törékenységet, amit a dalszövegek hordoznak. A Shine zenei alapja számomra telitalálat lett, a refrén pedig talán a legfülbemászóbb az egész albumról. Nem csoda, hogy ez a dal hozta a King után a legnagyobb sikert az együttesnek, a UK Top 40 második helyéig sikerült felkúsznia és kellemes nyári sláger lehet belőle. A Take Shelter olyan szempontból lóg ki a lemezről, hogy a dallamvilága erőteljesen az R'n'B-re támaszkodik, és így egy kicsit kaotikus, de mégis fülbemászó hangzásvilágot képvisel. Épp ezért lett ez a legtáncolhatóbb szám az összes közül, nagyon jó kiegészítője a Communionnak. A Worship követi a kicsit gyorsabb tempót, amit az előző két dal hozott, stílusban viszont leginkább a Kinghez hasonlít, és az egyik legkönnyebben fogyasztható popdal lett az összes közül. A szöveg teljesen beleillik abba a képbe, amit Ollyék eddig a Reallel és a Take Shelterrel kialakítottak. Ezek után viszonylag éles váltás az Eyes Shut, ami egy gyönyörű, zongorára írt balladaként indul, és Olly hangja teszi különlegessé. A "Nothing's gonna hurt me with my eyes shut, I can see through them" sortól meg megbolondulok, annyira tetszik. Ha további fülbemászó, de minőségi popdalokra vágynánk, akkor nem kell messzire menni, mindent megkapunk a Tiestól. Ezt követi a még mindig az album húzódalának számító King, majd a Desire, ami ugyan dallamában követi a popdalok szabályszerűségeit, a szövege viszont legalább annyira átélhető és érthető, mint a Realé. A Gold és a Without szintén szépen beleillik ebbe a mintába, mindkét dal szerethető, bár nem kimagaslóan különlegesek a többi dal között. Ehhez képest engem a Border egészen felpezsdít, talán ez a másik "táncolható" szám a Take Shelter mellett, ráadásul olyan, mintha egyszerre két refrént kapnánk. Az album egy balladával, a Memoval zárul, ami valahogy egy kerek egésszé teszi a Communion történetét. Mind szövegvilágában, mind zeneileg összefoglalja és lezárja az albumot, megmutatja az erősségeit és kiteszi azt a három pontot is a végére, ami egy szép folytatás reményét jelentheti.

A Years & Years nagyon szépen találta meg azt a csapásvonalat az indie és a mainstream pop között, ami mindkét oldal hallgatói számára fogyaszthatóvá teszi őket, és ezt szerintem gyönyörűen képviselik a debütáló albumon is. Az igényes popzene, bár ma már kevésbé hiánycikk, mint pár éve volt, még mindig közönségre talál és ezért reménykedek abban is, hogy a Years & Years-t is később úgy emlegethetjük, mint Adele, Sam Smith vagy Ellie Goulding nevét. Addig pedig, ha másnál nem is, nálam eddig az év egyik legerősebb debüt lemezét sikerült produkálniuk.

Június harmincadika mindig nagyon ijesztő nap a számomra, mivel elérkezünk az év feléhez és az ember akaratlanul is végiggondolja, mit sikerült ebben a hat hónapban teljesítenie. Mivel nagyon szeretek saját magam elé teljesen értelmetlen kihívásokat állítani, idén is nagy volt a tét: sikerül-e tartanom az ütemtervet, s megnézem 100 filmet június végéig? Vajon több könyvet olvasok el, mint tavaly ilyenkor? Mennyi és milyen új albumokat hallgatok végig? (Igen, ennyire unalmas az életem.)

Bár a blogolásban nem jelentkeztem, a kultúrát ilyen szempontból elég szépen sikerült megkörnyékeznem. Pont 100 új filmnél tartok az éves listámon, 12-szer moziba is eljutottam. Voltam 5-6 koncerten, meghallgattam egy csomó új dalt és albumot és elolvastam 20 könyvet is, ami így elsőre nem tűnhet soknak, de tavaly összesen 25 darabig jutottam, úgyhogy büszke vagyok magamra. Most ebben a posztban próbálom összegyűjteni a legnagyobb kedvenceimet, és meleg szívvel ajánlom bárkinek, aki a nyári szünet kitörésével máris azon kapná magát, hogy unatkozik.

Filmek

Mysterious Skin (2004)
Az itthon Titokzatos bőr címen futó film egyik főszereplője az akkor még kölyökképű, de már nagyon tehetséges Joseph Gordon-Levitt, de meglepő módon nem rajta keresztül találtam rá Gregg Araki rendezésére, hanem a témája ragadott meg teljesen. A Titokzatos bőr két fiú történetét meséli el, akiket összeköt a múlt a tragédiája, de ezt két nagyon eltérő módon dolgozzák fel. A Lolita elolvasása után került elém a történet, talán akkor így jelezném, hogy mire számítsatok. Nagyon kevés igazán mély, elgondolkodtató filmhez volt szerencsém mostanában, de a Mysterious Skin az volt.

Coffee and Cigarettes (2003)
Remélem, Jim Jarmusch rendező neve ma már nem ismeretlen számotokra, hiszen ez a furcsa fazon olyan filmeket álmodott képernyőre, mint a Ghost Dog vagy az Only Lovers Left Alive. Számomra mégis a Coffee and Cigarettes a legkedvesebb, ebben a szkeccsfilmben 11 történetet ismerhetünk meg, melyek mindegyike egy-egy csésze kávé és pár szál cigaretta mellett játszódik. A fekete-fehérben forgatott jelenetekben ráadásul olyan arcokkal futhatunk össze, mint Jack és Meg White, Steve Buscemi, Iggy Pop vagy Cate Blanchett.

Viharsarok (2014)
Nagyon ritkán nézek magyar filmeket, bár az elmúlt egy évben több nagy sikerű mozi is eljutott hozzám, a Liza, a rókatündér és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is messze felülmúlta az elvárásaimat. Én most mégsem ezekről beszélnék, hanem a Viharsarokról, ami remek kontrasztot ad az enyhén szólva bugyuta és nevetséges Coming Out mellé, egy olyan filmről beszélünk ugyanis, ami két magyar fiatal srác kapcsolatát mutatja meg. Azért is tartom kiemelkedőnek, mert eddig nem nagyon láthattunk a vásznon olyan meleg fiúkat, akik a magyar vidéken, egy apró faluban élnek. Érdemes megnézni, minden apró hibája ellenére tanulságos és FONTOS magyar film.

Kingsman: The Secret Service (2015)
Nem voltak nagy elvárásaim, amikor beültem a moziba megnézni ezt a filmet, őszintén szólva azt sem igazán tudtam, miről fog majd szólni. Ehhez képest rég nevettem ennyit és ilyen jót moziban, ennek a filmnek minden mozzanata aranyat ér, hatalmas színészi alakításokkal, egetrengető poénokkal és szerethető motívumaival engem teljesen levett a lábamról. Ha szeretitek a kémfilmeket, akkor azért, ha ki nem állhatjátok őket, akkor azért ajánlom. A zene és a látványvilág is megérne egy misét, és akkor is nézzétek meg, ha tetszettek Zendaya harci mozdulatai Taylor Swift új videójában, mert itt még menőbbeket láthattok.

Big Hero 6 (2014)
Nagyon mérges voltam, hogy a Lego Movie-t nem jelölték az Oscarra, de ha már így történt, a Big Hero 6 abszolút és teljes mértékben megérdemelte az aranyszobrocskát, ugyanis azon kevés (hahh) mese közé tartozik, amin úgy elsírtam magam, mint egy kisbaba. Egyszerűen gyönyörű történet, de tele édes poénokkal és a világ legszerethetőbb robotjával, akiből kérek egyet én is itthonra. Évek óta a legértékelhetőbb film, ami kikerült a Disney gyárból és bele tudnék nyugodni, ha a jövőben is hasonló minőségben dolgoznának.

Könyvek

Andy Weir: A Marsi
Amikor eljutott hozzám a film híre, egyből lecsaptam az öcsém szobájában leledző könyvre, pedig engem általában abszolút nem érdekel a sci-fi, mint műfaj, sem filmekben, sem könyvekben. Ennek ellenére a Marsi egyszerűen lenyűgözött, teljesen magával ragadott és egyetlen nap alatt végeztem az olvasással. Valamiért teljesen magával ragadott a Mars világa, az, hogy milyen lehet ott egyedül túlélni, a könyv sajátságos humora pedig még emberibbé, még elképzelhetőbbé varázsolta számomra a történetet. Alig várom a filmes verziót.

J. D. Sallinger: Franny és Zooey
Kétféle ember létezik a világon, a "Zabhegyező zseniális könyv és mindenkinek el kellene olvasnia" és a "a Zabhegyező aaaannyira túlértékelt, nem értem, mit esznek rajta annyira" csoport tagjai, és ha ez utóbbiba tartoztok, nos akkor... inkább nem mondok semmit,  (Bár sokat elárul a személyiségetekről. Nem mondom meg, miért meg hogyan. De higgyétek el.) Szóval igazából még annak is ajánlanám a Franny és Zooey-t, aki nem rajongott a Zabhegyezőért, mert teljesen más értékei vannak és kicsit nehezebb is olvasni. Lenyűgöző, de nagyon selejtes karakterekkel dolgozik Sallinger, akiket érdemes a regényen keresztül megismerni. Bár beszélhetek itt akármit, a tamáskodók továbbra is tamáskodni fognak.

Erlend Loe: Elfújta a nő
Szégyen nélkül promózom a norvég írókat a blogon, mivel úgy érzem, muszáj az egész világnak megismernie, mire képes ez a kis ország. Szóval Erlend Loe-t legtöbben talán Doppler című regénye által ismerik, ha ismerik. Ha esetleg még nem hallottatok róla, mindenképp guglizzatok rá, egy próbát megér. Az Elfújta a nő Erlend első regénye, és ez a kis tapasztalatlanság meg is érződik rajta, ennek ellenére egy kellemes, olvasható könyvről van szó, amelyben egy kapcsolat mindennapjait ismerhetjük meg kisebb pontokba foglalva. És *spoiler* VAN BENNE SÍUGRÁS. két mondat erejéig, de akkor is. *spoiler vége*

Albumok

Fall Out Boy: American Beauty / American Psycho
Gyönyörűen indult a januárom, hiszen megjelent gyerekkorom egyetlen kedvenc zenekara, a Fall Out Boy új albuma, ami ráadásul két kedvenc filmemről kapta a nevét. Ugyan szerintem nem feltétlenül lett a legjobb FOB lemez, de simán dobogóssá tenném, és nagyon sok dal belelopakodott a szívembe. Az Uma Thurman és a Fourth of July instant kedvencek lettek, de imádom a Centuries-t, a Jet Pack Bluest, és a Novocaine-t is. Igazán tudnám értékelni, ha Pete-ék a közeljövőben erre koncerteznének, mert szeretnék ezekre a dalokra élőben is tombolni.

Imagine Dragons: Smoke + Mirrors
Az unalomig emlegettem már itt a blogon is, de az Imagine Dragons második lemeze egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, talán jobban is megszerettem egy-két dalt róla, mint a Night Visions-ről. Örökre szívembe zártam a Shots szövegét és videóját, de imádom még az I'm So Sorry-t, a Frictiont, az It Comes Back To You-t, a Trouble-t és a Hopeless Opust. oh meg a Summert, a Polaroidot... lényegében felsorolhatnám az egész albumot. Alig várom a januári koncertet.

twenty one pilots: Blurryface
Az év eddigi legnagyobb meglepetése számomra ez az album. Bár a fiúkról már hallottam, amikor a Fall Out Boy-jal és a Panic! At The Disco-val turnéztak, de a zenéjüket csak most ismertem meg, és a szövegeiktől egyszerűen lehidaltam. Komolyan, annyira erős ez az egész album, minden egyes dalban megtaláltam egy kicsit saját magamat és a környezetemet is, és rengeteg erőt és jókedvet lehet meríteni ezekből a számokból. Külön kedvenceim lettek: Tear In My Heart, Stressed Out, Ride, Polarize és a We Don't Believe What's On TV. Hallgassátok őket, nagyon-nagy királyság ez az egész.

Fifth Harmony: Reflection
Simon Cowell, hogy rohadjon meg, már megint megcsinálta. A Fifth Harmony ugye az amerikai X Factorban alakult csapat, nagyjából megfeleltethető a női One Directionnek, except like these girls really know how to sing and stuff. Nagyjából ennyi, de nem hittem volna, hogy ilyen remek debütáló albummal rendelkeznek, főleg hogy a verseny utáni első pár daluk nagyon kis gagyi volt. Kislányokból viszont igyekeztek most igazi nőkké válni, és a Reflection sokkal nőiesebb lett, ráadásul nagyon jól teletömködték feminista üzenetekkel is, és sikerült olyan poplemezt készíteniük, amit élvezet agyonhallgatni. A legnagyobb kedvencemmé a Sledgehammer vált, de nagyon jó a címadó Reflection, a Top Down, a Them Girls Be Like, és a Going Nowhere is.

Catfish and The Bottlemen: The Balcony
A tavalyi listámra sajnos nem került fel a The Balcony, mivel akkor még nem ismertem Catfishéket, idén viszont sikerült rongyosra hallgatnom debütáló albumokat és ha tehetném, még rengeteg embert erre köteleznék. Indie-ért dobogó szívem már az első taktusoknál tudta, hogy szeretni fogja ezt az albumot, komolyan. Kezdésnek szerintem tökéletes, a srácok nagyon-nagyon jók, és szeretném őket jó magasra jutni a ranglétrán, köszönöm szépen. Fogyasztásra ajánlom a Homesick-et és a Rango-t, de zseniális a Kathleen, a Cocoon, a Business, a 26 és az Hourglass is. Meg a borító. Az a legjobb.

Dalok

James Bayről dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy brit, Hitchinben nőtt fel, és nagyjából mindenki a Hold back the river miatt ismeri. Néha Tom Odell vagy Hozier "előzenekaraként" lépett fel, és pár EP után idén jelent meg az első albuma, a Chaos and The Calm, ami a szigetországban rögtön első helyen debütált, de még a magyar MAHASZ listára is feljutott valahogy (ha ez bárhol is releváns lenne. Bár igazából egyáltalán nem az). Jaj meg persze kapott már BRIT awardot. Egyébként meg szerintem egy végtelenül szimpatikus fiatalember, van benne valami imádnivalóan európai, ahogy kiáll a gitárjával, engem egyszerre emlékeztet Ed Sheeranre, Tom Odellre, Hozier-re meg olyan eurovíziós előadókra, mint Paradise Oskar vagy Tom Dice.

Nem szeretnék abba belebonyolódni, hogy stílusilag milyen a Chaos and The Calm, mivel nagyon gyorsan kiderülne, mennyire nem értek a zenének ezen részéhez. A wikipédia, egyetlen megbízható forrásunk viszont az indie popot és az alternatív rockot említi a soul mellett, ami így laikusként teljesen elképzelhetőnek tűnik, úgyhogy maradjunk ennél. A kritikák egyébként nagyon csúnyán elbánták az egész lemezzel, ezért is próbálok egy kicsit a védelmébe kelni, mert attól, hogy a negyvenes szakállas szörnyedményeknek nem tetszett, még nem feltétlenül kell egy borzalmas anyagra gondolnunk.  Az albumon 12 dalt találhatunk, amiket most jó szokásomhoz képest megpróbálok egy kicsit szétszedni.

Craving
"Sheer and wild abandon that's all I need, and someone I can trust, 'coz I'm craving, craving, craving something I can feel"Sokszor félő azoknál az előadóknál, akik egy lassabb dallal válnak igazán ismertté, hogy a lemezük is tele lesz tömködve balladákkal és végtelen unalomba fullad. Ehhez képest James már az első dalával kilép ebből a skatulyából, hiszen a Craving tempósabb mindkét megjelent kislemeznél, ráadásul a dalszövegében nem egyszer ismerek saját magamra, a refrén szerintem tökéletesen ír le egy olyan érzést, ami mostanában mindenhol utolér.

Hold Back The River
"Once upon a different life, we rode our bikes into the sky, but now we call against the tide, those distant days are flashing by"
Bár nem ez volt az első kislemez, mégis a Hold Back The River hozta meg James számára a "sikert és csillogást" (valamilyen mértékben), és természetesen én is ezen a dalon keresztül ismertem meg. Nagyon ritka, hogy valaki egy ennyire visszafogott dallal ennyire betörjön a köztudatba, és ezért is tartom egy kis csodának ezt a fickót. A Hold Back The River egyébként szerintem tipikusan utazós dal, és ha valamikor majd egyszer filmet rendezek, biztos, hogy a soundtracken ennek is helyet hagyok.

Let It Go
"I used to recognize myself, It's funny how reflections change, When we're becoming something else, I think it's time to walk away"
A Let It Go nem lett kifejezett kedvencem, pedig egyébiránt egy nagyon szépen működő szerelmes-szakítós dal, szép ellentétpárokkal és szerintem szövegileg nagyon jó dinamikával, viszont nekem egy kicsit túl lassú és álmosító, így kifejezetten elalvás előtti fogyasztásra javasolnám. Érdekes módon a dallamban messze a refrén lenne a legerősebb, viszont szövegügyileg pont ott érzem gyengébbnek a dalt.

If You Ever Want To Be In Love
"Talking for hours bout a different lifeSurrounding us in memories"