Akármennyire nem rajongtam régebben a filmekért, az Oscar-díj világa már akkor is lenyűgözött, és minden évben felkerült tetemes filmes bakancslistám élére az akkor aktuális pár Oscar esélyes darab. Amiket aztán jól elfelejtettem megnézni. Idén viszont két felettébb merész elhatározásra jutottam, ha már a tavalyi filmes önképzésem során 161 filmet sikerült megnéznem (Nem tudom, hogy jutott erre egyáltalán időm). Egyrészt kiírtam 2000-től kezdve egészen az idei évig a Legjobb Film vagy mi a halál kategória összes jelöltjét és nyertesét, és tervezek rajtuk végigmenni mint egy rossz éjjeli lepke. Másrészt pedig, és erre szeretnék a mai posztban végülis kilyukadni, megpróbálok minél több idén jelölt filmet még a díjátadó előtt megnézni, hogy ténylegesen eldönthessem, megérdemelten kapták-e a kis krumplik a díjakat, vagy csak ilyen felsztárolt burgonyák voltak. Egyelőre három filmen rágtam át magam, de abban sem vagyok biztos, hogy többre szükségem lenne ahhoz, hogy a főbb kategóriában meggondolatlanul dobálhassam agresszíven a díjakat mindenkire, akiknek ehhez a három műremekhez köze volt. Mert egyszerűen mindhárom film egy külön kis csodának számít jelenlegi életemben.

Még a hétvégén néztem meg az American Hustle-t, vagy Amerikai botrányt, kinek melyik cím ízlik. Felálltam a film végén és már gyűjtögettem is a díjakat, hogy először is jól tarkón vágjam vele Bradley Coopert. Na már most jelen úrfiú szerintem már tavaly Oscart érdemelt volna a Napos oldalért, amiben az én szememben még JLaw mellett is tündökölni tudott, de mivel ez nem történt meg, úgy éreztem, idén aztán tényleg lenne realitása. Aztán Batman bácsink a főszerepben igazából szintén szétjátszotta a fejét, és Amy Adams Golden Globe-ja is sokkal indokoltabbnak tűnik azok után, hogy megnéztem a filmet. A színészi játék zsenialitása viszont nálam teljesen elvitte az egyébként nagyon kis egyszerűre fűzött történetet, és egyetlen örömömet a fantasztikus arckifejezésekben, akcentusokban, finom játékokban és Jeremy Renner parókájában leltem. Mindenképp ajánlós a film, nekem tetszett az az egészen ízesen finom humorérzék, ami a rendezőt jellemezte, pont csak annyira fanyar, amennyire kell és felüdülés az elmúlt évek drámarengetege mellett. Ennek ellenére én a Legjobb Filmet nem adnám oda az Amerikai botránynak,  viszont Jennifer Lawrence díja azért gyanús lehet.

Aztán nem bírtam a bőrömben maradni, és hétfőn ledaráltam a Dallas Buyers Club-ot is. Valószínűnek tartom, hogy nem ez a film lesz a nagyközönség kedvence, sőt, tulajdonképpen abban is biztos vagyok, hogy a kritikusok sem feltétlenül szavaznának rá, de engem Matthew leírhatatlannevű McConaughey szabályosan megvásárolt. Kialakult bennem a csávókáról ez az "elröhögcsélek és romantikus vagyok minden hollywoodi romkomban" kép, és nem hittem volna, hogy ezt egyhamar sikerül lerombolnia. Na hát itt teljes volt a siker. A  Dallas Buyers Clubban egyrészt az is zseniális, ahogy a történetet feldolgozták, másrészt viszont itt is indokolatlanul erősre sikerült a színészi játék. Viszont muszáj megemlítenem, hogy a téma mellett sajnos engem a vágások is egy kicsit túlzottan a Rekviem egy álomért világára emlékeztettek. Ha már RFAD, akkor muszáj megemlíteni Jared Letot, akiben sajnos sokkal több a nőiesség, mint bennem, és igen, ez számomra szomorú. Szóval az a Leto féle elegancia, ahogy eljátszotta a szerepét szintén megérné az Oscar-díjat, így a férfi mellékszereplő kategóriában már most túljelentkezés van nálam.

Szerdán pedig egyetlen kisöcsémmel beültünk a 12 év rabszolgaságra, amitől én eleinte tartottam, mert sosem mozogtam az ennyire reális szenvedésdrámák mezsgyéjén, de ÚRISTEN AZ A FILM *Szirmai Gergely effektek* Elementáris, ez az egyetlen szó, amit használni szeretnék a filmmel kapcsolatban. Engem totálisan letaglózott amúgy és azóta is a hatása alatt vagyok. Amennyire az American Hustle, majd a Dallas Buyers Club után is biztos voltam abban, hogy az ottani férfiút illeti meg a legjobb mellékszereplő díja, annyira szeretném most elmondani, hogy Fassbender borzasztóan brutálisan lenyűgözően játszott és ha valaki, ő megérdemli az Oscart. Ahogy a főszereplő is, itt egyelőre nálam még neki áll a zászló, bár a Wall Street farkasát még nem láttam. A három közül pedig ha döntenem kellene, mindenképp a 12 Years a Slave a nagy esélyes nálam a Legjobb Film Oscarra. Mert eddig mindent vitt.

De még mindig  előttem áll pár film, sok minden változhat. Ti hogy álltok egyelőre a jelöltekkel? Kinek adnátok a díjakat?