Már két napja halogatom ennek a kis értékelésnek a megírását, és egyáltalán nem azért, mert nem lenne mit mondanom a könyvről. Éppen ellenkezőleg, tulajdonképpen rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem egyszerre, csak egyszerűen tényleg nem tudom, hogyan kezdhetném el úgy a könyv bemutatását, hogy az méltó legyen magához a regényhez.

A legtöbbször az 500 nap nyár című film narrátora jut eszembe, amikor megpróbálom megfogalmazni, miről is szólt Aristotle és Dante története. Ő mondta azt, hogy "This is a story of boy meets girl, but you should know upfront, this is not a love story" Ha ezt egy kicsit átalakítjuk, máris sokkal könnyebb elmagyaráznom, mit is olvastam. A legkönnyebben talán így összegezhetném egy mondatban: This is a story of boy meets boy, but you should know upfront, this is much more than a love story.

Mert tényleg az. Sáenz regényében két tinédzser fiú, Aristotle és Dante életét ismerhetjük meg. Bár a narrátor Aristotle, az első pluszpontot mindenképp azért kapta tőlem a regény, mert mindkét karakter eszméletlenül pontosan volt kidolgozva, és nagyon szépen végig lehetett követni a fejlődésüket, s ezzel természetesen azt is elérte az író, hogy nagyon gyorsan megszeressen mindkét fiút. Aristotle sebezhetősége, azm, ahogy bezárkózott a világ elől, s közben néha mégis úgy érezte, muszáj beszélnie, az a kétségbeesett vágy a világ megértésére végig saját magamra emlékeztetett. S amilyen egyszerűen tudtam azonosulni vele, ugyanolyan egyszerű volt Dante szemszögéből vizsgálni mindent, még ha ő úgymond nem is kapott narrátori pozíciót. Lenyűgözött, amilyen egyszerűen behozta Dantén keresztül Sáenz az élet nagy kérdéseit a legegyszerűbb beszélgetésekbe, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Imádtam azt az őszinte érdeklődést, amit Dante minden mondatában olvastam, a hatalmas érzékenységét, és azt, hogy annak ellenére, hogy Ari sokszor őt érezte az erősebbnek, Dantének is ugyanúgy megvoltak a gyengéi.

Szóval igen, kaptam két olyan főszereplőt, akikre már régóta szükségem volt, akik nagyon sok dolgot megtanítottak nekem a saját életemről, akikkel azonosulni tudtam és akiket nagyon hamar megszerettem. De ez nem lett volna elég. A két fiú barátságának leírására én mostanában nem találtam szebb példát. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy barátság kialakulásának leírása a legnehezebb írói feladatok közé tartozik (ezért is történik meg olyan sokszor, hogy az ifjúsági regények szereplői legtöbbször vagy már egy óvoda-óta-együtt-vagyunk-örökké legjobb barátot kapnak, vagy az újonnan kialakuló barátságaikat két-három mondatban elintézik) Ari és Dante kapcsolata viszont egyszerre fejlődött nagyon finoman és mégis rettentő dinamikusan, egyszer sem éreztem a megírt helyzetek irrealitását, egyszerűen minden egyes mozzanat a helyén volt. Az édes játékok mellett teljesen természetesen jelentek meg az intelektuális beszélgetések, és a minden tinédzsert foglalkoztató kérdések.

De Ari és Dante története nem csak a két fiúról szólt. Ami az egyik legkellemesebb meglepetés volt számomra a könyvvel kapcsolatban, az a szülők ábrázolása. Egy másik szűk keresztmetszet szokott lenni a hasonló stílusú könyveknél, hogy a szülők vagy szinte teljesen elhanyagoltak, vagy csak egy nagyon szélsőséges karaktert kapnak, akiktől végképp nem várhatjuk el, hogy bárhová fejlődjenek. Ennek azonban nyomára sem bukkantam a regény olvasása közben. Épp ellenkezőleg, egyszerűen faltam azokat az oldalakat, ahol Ari szüleit jobban megismertük, és az ő fejlődésük külön története- ami persze ezer szállal kapcsolódott a két fiúhoz - teljesen lenyűgözött, úgy éreztem, hogy Sáenz egy külön történetet is elrejtett magában a történetben. Pont ezért hiszek abban is, hogy Ari és Dante egyáltalán nem merül ki abban, hogy a 15-25 éves korosztály emészti magát rajta, ennél sokkal szebb sorsot érdemel.

Ha mindez még nem lett volna elég, Sáenz írói stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy a könyvet ne lehessen kivenni a kezemből, és az éjszaka közepéig olvassam. Hála az égnek elmaradtak a Coelho-féle bemásolt bölcsességek, helyette kaptam rengeteg eredeti gondolatot, mindezt egy tizenéves fiú abszolút átélhető és hiteles tolmácsolásában, mindenfajta ciráda nélkül. Csodás ez a könyv, és ahogy már említettem, messze túlmutat egy egyszerű szerelmes történeten. Nem is merném annak nevezni, annyival több érték van ebben a párszáz oldalban.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire szeretném, hogy elolvasnátok ezt a könyvet. Egyszerűen annyira elvarázsol az a természetesség és az a könnyű sodrás, ahogy végigrepülsz a regényen, miközben igazán mély gondolatokat olvasol és fontos - de nem szájbarágós - leckéket kapsz életről, fiatalságról, szerelemről. Ari és Dante története mindenképpen felkerült a kedvenc könyveim listájára, és ha kedvet kaptatok az angol nyelvű olvasáshoz, ezt semmiképp ne hagyjátok ki. Csak remélni merem, hogy előbb-utóbb magyarul is megjelenik majd, hogy mindenki élvezhesse azt az élményt, amit Sáenz kínál nekünk.

Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Szerintem: 10/10. nem kérdés.
Kedvenc szereplő: Ari és Dante, imádom őket.
Kedvenc idézet(ek): 
"The problem with my life was that it was someone else's idea."
"I had a rule that it was better to be bored by yourself than to be bored with someone else. I pretty much lived by that rule. Maybe that's why I didn't have any friends"

Nagyon nem követem a könyves trendeket, ez tény. Az Alkonyatig még képben voltam, de utána teljesen elhanyagoltam a manapság divatos könyveket és igazából nem is igen érdekelt. Elvoltam a saját kis klasszikusaimmal, a kultuszkönyvekkel meg a barátok és ismerősök ajánlásaival. Néha persze a tumblr legalább annyira elkényeztetett, hogy egy-egy fontosabb könyvvel arcon dobott (lást perks vagy bármelyik John Green regény), de egyébként teljesen kiestem a könyves körből. Főleg ebből az egész molyos őrületből, mert isten látja lelkem, én próbáltam megbarátkozni az oldallal, de nem igazán sikerült egyelőre. Tény ami tény viszont, hogy az olvasás mintha ténylegesen nagyon divatos lenne mostanában, de arról inkább nem nyitnék vitát, milyen minőségű könyvek kerülnek a kortársaim kezébe.

Azt sem érdemes tagadnom, hogy engem is rengeteg ilyen általam "egyestés"- nek hívott regény megfogott már, és hogy igenis vannak nagyon igényes, értékes fiataloknak szóló kortárs könyvek (hello John Green again), de fogalmazzunk úgy, hogy viszonylag nehezen veszem rá magam, hogy 3-4000 forintokat elköltsek olyan regényekre, amikben nem bízom (A legutóbbi ilyen csapda például az Anna és a francia csók volt. Azt kicsit még mindig bánom. Mindegy) Viszont, nem akarok kimaradni minden jóból, és az elmúlt két hónapban szembejött velem rengeteg olyan könyv, amit el szeretnék olvasni, és felkeltette az érdeklődésemet. És, hogy legalább ne legyen lelkiismeretfurdalásom a pénzköltések miatt, eldöntöttem, hogy angolul fogok olvasni, ezzel is fenntartva annak a látszatát, hogy én tulajdonképpen tanulok (pedig obvi nem). Szóval összeválogattam 12 könyvet angol nyelven, amit jó lenne elolvasnom idén, és - breaking news - még valamilyen féle értékelést is fogok róluk írni.

1. Chris Colfer - Struck By Lightning
Tény: Imádom Chris Colfert. Mivel a filmet már láttam, tulajdonképpen sok újdonságot nem várok a könyvtől sem, de nagyon-nagyon érdekel, hogy mégis hogyan bánik a szavakkal Chris. És ha esetleg a könyv is olyan jó lenne, mint várom, akkor elbújok valami sarokba, mert egyszerűen nincs olyan, hogy valaki ennyire szemtelenül tehetséges legyen mindenben, amibe belekezd, hát komolyan. Szóval ha nem lenne olyan fantasztikus, az talán még megnyugtatóbb lenne.

2. Benjamin Alire Sáenz - Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Amikor úgy egy hete összeállítottam a listát, nem terveztem, hogy ez lesz az első a tizenkettes fogatból, amihez kedvet kapok, de végül így lett, és tegnap hirtelen felindulásból belegabalyodtam a könyvbe és hát nem fogok nagy titkokat elárulni, ez maradjon meg a véleményezős posztba, de... Így utólag nagyon örülök hogy belepaszíroztam a listámba.

3. David Levithan - Boy Meets Boy
Az, hogy ez a könyv is a listára került, viszont nem véletlen, Aristotle és Dante sztorija alapján találtam rá. Nem szeretném kerülgetni a forró kását, igen, mindkettő LGBT téma, és nem, engem tulajdonképpen egyáltalán nem zavar ez a közeg és ugyanolyan történetként tudom kezelni mint egy hetero kapcsolat leírását. Mmm.. azért érdekel, hogy Levithan mit hozott ki ebből a témából, mert a fülszöveg alapján érdekes történet lesz.

4. John Green, David Levithan - Will Grayson, Will Grayson
Ez a regény már jópár hónapja itt csücsül a könyvespolcomon, de eddig még nem igazán éreztem a késztetést, hogy nekiálljak. Na de ez  a 2014, majd most. Egyébként természetesen ezzel a regénnyel szemben kifejezetten magasak az elvárásaim a többihez képest, mert 1. John Green 2. John Green 3. Említettem már John Green nevét? A Boy Meets Boy után pedig valószínűleg már Levithan-nel kapcsolatban is konkrétabb elképzeléseim lesznek.

5. Claire LaZebnik - Epic Fail
Nem tudok értelmes indokokat hozni amellett, hogy a széles kínálatból miért pont ez az egy kapott tőlem esélyt, legyen elég annyi, hogy a címe miatt egyszerűen ellenálhatatlan késztetést éreztem, hogy végigolvassam. Fogalmam sincs mire számítsak, egyáltalán nincsenek elvárásaim, de hát ez a cím... Mindenért kárpótol egyelőre.

6. Rainbow Rowell - Fangirl
Ezzel a könyvvel hol máshol találkoztam volna, mint tumblin. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mégis kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy lehet-e valaki annyira ügyes író hogy mondatokba szorítsa bele azt az őrületet, amit a fangirlködés emberekből kivált. Na mindegy, próbálok nem szkeptikus lenni és remélem nem lesz túl nyálgombóc az egész.

7. Katja Millay - The Sea of Tranquility
Nem sokszor bízom meg az ilyen internetes kritikákban, de akármerre jártam, belebotlottam ebbe a könyvbe, és eddig egészen konkrétan csak jót olvastam róla, úgyhogy már majdnem John Green utóérzetem lett. Ezek után persze örülnék, ha a könyv tényleg jó lenne, és nem lőttem volna bele valami abszolút hülyeségbe.

8. Beth Revis - Across the Universe
Az a borító egyszerűen annyira gyönyörű, hogy teljesen és totálisan elcsábított, pedig ilyen szempontból viszonylag kőszívűnek számítottam eddig. Én igazán, tényleg, szívből csak remélni merem hogy ezt a külsőt nem pazarolták el holmi átlagos leányregényre, és lesz benne majd valami ,bármilyen apróság, ami megfog majd.

9. Cath Crowley - Graffiti Moon
Két ismerősöm is olvasta már ezt a könyvet és két teljesen eltérő véleményt kaptam, egyikük oda-visszavolt, másikuk pedig gyűlölte a sztorit, szóval természetesen nekem már ez is elég volt ahhoz, hogy felpakoljam erre a csodalistára. Hogy aztán kivel értek majd egyet a könyv kivégzése után? El fogom árulni, ne legyen kétségetek.

10. Kody Keplinger - The DUFF: Designated Ugly Fat Friend
Először is nem tudom hogy lehet valaminek ilyen fantasztikus címet adni, komolyan. Azon kevesek közé tartozik a listán amit már ténylegesen hosszabb ideje szeretnék elolvasni, és idén, idén tényleg eljött az idő, hogy belemerüljek. Gyanítom hogy egyes részeken rendesen magamra fogok ismerni, úgyhogy úgy saccolom, hogy ez egy pozitív élmény lesz az év során.

11. Michelle Ray - Falling for Hamlet
Na hogy ebbe hol akadtam bele, arra már egyáltalán nem emlékszem, az viszont ezer százalék, hogy a kis leírás totálisan megfogott, mivel alapjáraton imádom a Hamletet, de tuti, hogy képtelen lennék végigolvasni a shakespearei angolt. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon tetszik a könyv alapötlete, és csak remélni merem, hogy a megvalósítás is megfelelő lesz.

12. John Green - An Abundance of Katherines
Mi mással zárhatnám a listámat, mint egy olyan John Green regénnyel, ami bár már magyarul is megjelent, eddig nem mertem a kezembe venni, mert...nem tudom miért. Mindegy, a lényeg, hogy minden reményem ebben az angol kiadásban van és annyira tetszik az alapsztori, muszáj jónak lennie.

Hát ennyi lenne. Nem tudom, mit várok ettől az évtől olvasás terén mivel azért gyanítom, hogy az érettségi hajrában azért nem pont erre fogom pazarolni a drága időmet (legalábbis remélem). Ezt a 12 kötetet viszont mindenképp szeretném kivégezni és írni is róluk, így aztán nemsokára jövök is Aristotle és Dante történetével, valamint már a Boy Meets Boy-ba is beleolvastam.