Valahogy amikor arról beszélnek, milyen extramenő is végzősnek lenni, úgy végigmenni a folyosón, hogy a kisebbek köszönnek neked (amúgy aha..köszönnek, persze. ez maximum a mi időnkben volt elvárható, köszönni az idősebbeknek, ma már... borzalom), valahogy azt mindig elfelejtik említeni, mekkora idegbaj az egész. 

És most kivételesen nem is arról beszélek, hogy májusban-júniusban nekem itt mindenből le kellene éretségiznem, vagy hogy még mindig nem tudom, mit is kezdek magammal az érettségi után, nem, ennél sokkal konkrétabb és földhözragadtabb problémáim vannak. A ballagás, azon belül is a ballagási ruhánk, amely már most, szeptember elején olyan vitaáradatokat kevert az osztályban, hogy rossz nézni.

Még augusztusban megígértettem magamnak, hogy bármi történik, én nem húzom fel magam, tudom nagyon jól, hogy mindenki mekkora irányító középpályás az osztályunkban, én majd szépen visszahúzódom, nem idegeskedek, és mindent elfogadok, mert nem hiányzik egy ilyen plusz stresszfaktor. Rám vall persze, hogy két hétig sem bírtam, és már most legszívesebben megtépném az osztály egy részét (de úgy ténylegesen megtépni. Cicaharc vagy mi a fene. Na, pont olyan esne jól a lelkemnek). Hogy miért?

Alapjáraton sosem voltam teljesen konzervatív típus, mindig benne voltam a különleges megoldásokban és jó ötletekben, de valamiért evidensnek tűnt számomra, hogy a ballagáshoz legésszerűbb és legcélszerűbb ruha az egy kosztüm, amit aztán felsővel meg kiegészítőkkel úgy bolondítunk meg, amit akarunk. Nem véletlen, hogy hosszú évek tradíciója áll a kosztüm mellett: Valószínűleg nem azért választotta azt annyi osztály, mert éppenséggel annyira divatos és fantasztikusan néz ki. Viszont egyszerűen nem tudok elmenni amellett, mennyibe is fog nekünk fájni egy ilyen ruházkodás. Ha nagyon optimistán nézem is minimum 25 ezer a ruhára fog elmenni, és ha már lesz pofám ennyi pénzt elkérni a szüleimtől (de ha a saját pénzemről lenne szó, ugyanezen a véleményen maradnék), akkor már olyanra szeretném költeni, amit később is használni tudok. Soha nem adok ki több tízezreket még olyan ruhákra sem, amiket alig lehet lerángatni rólam, mert egész nap abban vagyok, nem ám egy ilyen egyszeri mulatságra. Egy kosztüm elképzelhetetlenül jól jön érettségin, későbbi csodaéletemben vizsgákon, állásinterjúkon meg lényegében bármilyen hivatalos környezetben. Emellett persze ott az az egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy ahány lány, annyi alak és forma, és a kosztüm azon kevés ruhadarab közé tartozik, amiket kicsi finomításokkal és csalásokkal szinte mindenkin viselhetővé és csinossá lehet varázsolni. 

Ehhez képest mi az a "csodálatos" ötlet, amely megragadta jópár osztálytársam fantáziáját? EGY EGYBERUHA. Értitek? Egy blézerfelsővel, jó, most nem ez a lényeg, hanem, hogy egy ilyen kis ruhácskában parádézzon ott mindenki. Na most. Szerintem konkrétan lehetetlen olyan ruhaszabást találnunk, ami mindenkin viszonylagosan értelmezhetően álljon, mert tök más megy egy vékony pálcikalányhoz, mint egy szélesebb csípő-nagy mell kombóhoz, vagy hozzám, a magas és nagydarab csodához. Ez nem kérdés, ez egy kijelentés, így van, hiába mondják nekem, hogy "de úgy varratjuk, leveszik a méreteid" ÉRTEM ÉN BAZDMEG HOGY BELEFÉREK A RUHÁBA DE ATTÓL MÉG NEM FOG JÓL ÁLLNI, MI NEM FELFOGHATÓ EZEN? A másik, hogy ugyan  hova tudom én még ezt a ruhát, ami valószínűleg nem fog jól állni, felvenni így a való életben? Elmehetek benne érettségizni? Nem nagyon gondolom ,főleg, ha, mint ezek a nagy kreatív gombóckák tervezik, még színeket is keverünk a ruhába. Vizsgázni vizsgázhatok benne? Öö.. nekem nem lenne pofám hozzá, de lehet, hogy ez az én neveltetésemből adódik (anyu egyetemi tanár. end of story). Magyarul fizethetnék tényleg baromi sokat azért, hogy porosodhasson egy ruha a szekrényemben. Arról nem beszélve, hogy ruha ide vagy oda, valamiben  mégiscsak érettségiznem kellene, tehát egy kosztümre még ezen felül is be kellene ruháznom, és feltételezem, ezzel az osztály nagy része így lenne. És lehet, hogy egy-két embert annyira feldobja a pénz, hogy ez belefér, de nem mindenki ilyen szerencsés.

De nem is ez a legnevetségesebb, hanem az, ami miatt egyáltalán felmerült ez a "ne kosztümben  ballagjunk" téma, most figyeljetek: Azért ne, mert az nem egyedi. Na pontosan itt fog el borzasztóan hosszú cinikus röhögőgörcs, mert ez egyszerűen NEVETSÉGES. Kezdve attól az alapelvtől, hogy szerintem pénzen és ruhán egyáltalán nem lehet egyediséget vásárolni, egészen addig, hogy minél inkább rágörcsölünk a témára, annál átlagosabb és/vagy nevetségesebb lesz az eredmény. És nekem ne mondja senki, hogy egy kosztümös megoldásból nem lehet egyedi dolgokat varázsolni. Annyi-annyi lehetőség van, a blúztól kezdve a virágos brossokon keresztül a kendőkig és a nyakláncokig, komolyan, pont nekem, a divatanaabétának kell ezt elmagyaráznom? Ez az egész egyediséghajszolás meg a legnevetségesebb és legszánalmasabb dolog, nem is ragozom  tovább. 

Egyetlen szerencsém van egyébként, hogy ahogy körbepillantottam a termen, rengeteg lány szemében láttam az egyetértő csillogást, és jól sikerült is megbeszélnünk az igazunkat. Meg aztán ott van az osztályfőnök-szülő ütőkártyánk, egyik fél sem hallotta még csodás terveinket, és nem hiszem, hogy mondjuk az álmodozó tiniknél jóval praktikusabb szüleik is ennyire oda meg vissza lennének a ruhácskánk ötletétől. 

Mindegy, az a legfontosabb, hogy a napi kiakadásom megvolt, pedig a tabló és a képek még szóba sem kerültek, a szallagavatóról meg az ottani táncról nem is beszélve, amik hasonlóan nagy falatok lesznek.

Nektek mi a véleményetek? Megéri beruházni egy ilyen csodarucira? Ti miben ballagtatok / fogtok ballagni? Mennyibe fájt egyáltalán a felszerelésetek?