Június harmincadika mindig nagyon ijesztő nap a számomra, mivel elérkezünk az év feléhez és az ember akaratlanul is végiggondolja, mit sikerült ebben a hat hónapban teljesítenie. Mivel nagyon szeretek saját magam elé teljesen értelmetlen kihívásokat állítani, idén is nagy volt a tét: sikerül-e tartanom az ütemtervet, s megnézem 100 filmet június végéig? Vajon több könyvet olvasok el, mint tavaly ilyenkor? Mennyi és milyen új albumokat hallgatok végig? (Igen, ennyire unalmas az életem.)

Bár a blogolásban nem jelentkeztem, a kultúrát ilyen szempontból elég szépen sikerült megkörnyékeznem. Pont 100 új filmnél tartok az éves listámon, 12-szer moziba is eljutottam. Voltam 5-6 koncerten, meghallgattam egy csomó új dalt és albumot és elolvastam 20 könyvet is, ami így elsőre nem tűnhet soknak, de tavaly összesen 25 darabig jutottam, úgyhogy büszke vagyok magamra. Most ebben a posztban próbálom összegyűjteni a legnagyobb kedvenceimet, és meleg szívvel ajánlom bárkinek, aki a nyári szünet kitörésével máris azon kapná magát, hogy unatkozik.

Filmek

Mysterious Skin (2004)
Az itthon Titokzatos bőr címen futó film egyik főszereplője az akkor még kölyökképű, de már nagyon tehetséges Joseph Gordon-Levitt, de meglepő módon nem rajta keresztül találtam rá Gregg Araki rendezésére, hanem a témája ragadott meg teljesen. A Titokzatos bőr két fiú történetét meséli el, akiket összeköt a múlt a tragédiája, de ezt két nagyon eltérő módon dolgozzák fel. A Lolita elolvasása után került elém a történet, talán akkor így jelezném, hogy mire számítsatok. Nagyon kevés igazán mély, elgondolkodtató filmhez volt szerencsém mostanában, de a Mysterious Skin az volt.

Coffee and Cigarettes (2003)
Remélem, Jim Jarmusch rendező neve ma már nem ismeretlen számotokra, hiszen ez a furcsa fazon olyan filmeket álmodott képernyőre, mint a Ghost Dog vagy az Only Lovers Left Alive. Számomra mégis a Coffee and Cigarettes a legkedvesebb, ebben a szkeccsfilmben 11 történetet ismerhetünk meg, melyek mindegyike egy-egy csésze kávé és pár szál cigaretta mellett játszódik. A fekete-fehérben forgatott jelenetekben ráadásul olyan arcokkal futhatunk össze, mint Jack és Meg White, Steve Buscemi, Iggy Pop vagy Cate Blanchett.

Viharsarok (2014)
Nagyon ritkán nézek magyar filmeket, bár az elmúlt egy évben több nagy sikerű mozi is eljutott hozzám, a Liza, a rókatündér és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is messze felülmúlta az elvárásaimat. Én most mégsem ezekről beszélnék, hanem a Viharsarokról, ami remek kontrasztot ad az enyhén szólva bugyuta és nevetséges Coming Out mellé, egy olyan filmről beszélünk ugyanis, ami két magyar fiatal srác kapcsolatát mutatja meg. Azért is tartom kiemelkedőnek, mert eddig nem nagyon láthattunk a vásznon olyan meleg fiúkat, akik a magyar vidéken, egy apró faluban élnek. Érdemes megnézni, minden apró hibája ellenére tanulságos és FONTOS magyar film.

Kingsman: The Secret Service (2015)
Nem voltak nagy elvárásaim, amikor beültem a moziba megnézni ezt a filmet, őszintén szólva azt sem igazán tudtam, miről fog majd szólni. Ehhez képest rég nevettem ennyit és ilyen jót moziban, ennek a filmnek minden mozzanata aranyat ér, hatalmas színészi alakításokkal, egetrengető poénokkal és szerethető motívumaival engem teljesen levett a lábamról. Ha szeretitek a kémfilmeket, akkor azért, ha ki nem állhatjátok őket, akkor azért ajánlom. A zene és a látványvilág is megérne egy misét, és akkor is nézzétek meg, ha tetszettek Zendaya harci mozdulatai Taylor Swift új videójában, mert itt még menőbbeket láthattok.

Big Hero 6 (2014)
Nagyon mérges voltam, hogy a Lego Movie-t nem jelölték az Oscarra, de ha már így történt, a Big Hero 6 abszolút és teljes mértékben megérdemelte az aranyszobrocskát, ugyanis azon kevés (hahh) mese közé tartozik, amin úgy elsírtam magam, mint egy kisbaba. Egyszerűen gyönyörű történet, de tele édes poénokkal és a világ legszerethetőbb robotjával, akiből kérek egyet én is itthonra. Évek óta a legértékelhetőbb film, ami kikerült a Disney gyárból és bele tudnék nyugodni, ha a jövőben is hasonló minőségben dolgoznának.

Könyvek

Andy Weir: A Marsi
Amikor eljutott hozzám a film híre, egyből lecsaptam az öcsém szobájában leledző könyvre, pedig engem általában abszolút nem érdekel a sci-fi, mint műfaj, sem filmekben, sem könyvekben. Ennek ellenére a Marsi egyszerűen lenyűgözött, teljesen magával ragadott és egyetlen nap alatt végeztem az olvasással. Valamiért teljesen magával ragadott a Mars világa, az, hogy milyen lehet ott egyedül túlélni, a könyv sajátságos humora pedig még emberibbé, még elképzelhetőbbé varázsolta számomra a történetet. Alig várom a filmes verziót.

J. D. Sallinger: Franny és Zooey
Kétféle ember létezik a világon, a "Zabhegyező zseniális könyv és mindenkinek el kellene olvasnia" és a "a Zabhegyező aaaannyira túlértékelt, nem értem, mit esznek rajta annyira" csoport tagjai, és ha ez utóbbiba tartoztok, nos akkor... inkább nem mondok semmit,  (Bár sokat elárul a személyiségetekről. Nem mondom meg, miért meg hogyan. De higgyétek el.) Szóval igazából még annak is ajánlanám a Franny és Zooey-t, aki nem rajongott a Zabhegyezőért, mert teljesen más értékei vannak és kicsit nehezebb is olvasni. Lenyűgöző, de nagyon selejtes karakterekkel dolgozik Sallinger, akiket érdemes a regényen keresztül megismerni. Bár beszélhetek itt akármit, a tamáskodók továbbra is tamáskodni fognak.

Erlend Loe: Elfújta a nő
Szégyen nélkül promózom a norvég írókat a blogon, mivel úgy érzem, muszáj az egész világnak megismernie, mire képes ez a kis ország. Szóval Erlend Loe-t legtöbben talán Doppler című regénye által ismerik, ha ismerik. Ha esetleg még nem hallottatok róla, mindenképp guglizzatok rá, egy próbát megér. Az Elfújta a nő Erlend első regénye, és ez a kis tapasztalatlanság meg is érződik rajta, ennek ellenére egy kellemes, olvasható könyvről van szó, amelyben egy kapcsolat mindennapjait ismerhetjük meg kisebb pontokba foglalva. És *spoiler* VAN BENNE SÍUGRÁS. két mondat erejéig, de akkor is. *spoiler vége*

Albumok

Fall Out Boy: American Beauty / American Psycho
Gyönyörűen indult a januárom, hiszen megjelent gyerekkorom egyetlen kedvenc zenekara, a Fall Out Boy új albuma, ami ráadásul két kedvenc filmemről kapta a nevét. Ugyan szerintem nem feltétlenül lett a legjobb FOB lemez, de simán dobogóssá tenném, és nagyon sok dal belelopakodott a szívembe. Az Uma Thurman és a Fourth of July instant kedvencek lettek, de imádom a Centuries-t, a Jet Pack Bluest, és a Novocaine-t is. Igazán tudnám értékelni, ha Pete-ék a közeljövőben erre koncerteznének, mert szeretnék ezekre a dalokra élőben is tombolni.

Imagine Dragons: Smoke + Mirrors
Az unalomig emlegettem már itt a blogon is, de az Imagine Dragons második lemeze egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, talán jobban is megszerettem egy-két dalt róla, mint a Night Visions-ről. Örökre szívembe zártam a Shots szövegét és videóját, de imádom még az I'm So Sorry-t, a Frictiont, az It Comes Back To You-t, a Trouble-t és a Hopeless Opust. oh meg a Summert, a Polaroidot... lényegében felsorolhatnám az egész albumot. Alig várom a januári koncertet.

twenty one pilots: Blurryface
Az év eddigi legnagyobb meglepetése számomra ez az album. Bár a fiúkról már hallottam, amikor a Fall Out Boy-jal és a Panic! At The Disco-val turnéztak, de a zenéjüket csak most ismertem meg, és a szövegeiktől egyszerűen lehidaltam. Komolyan, annyira erős ez az egész album, minden egyes dalban megtaláltam egy kicsit saját magamat és a környezetemet is, és rengeteg erőt és jókedvet lehet meríteni ezekből a számokból. Külön kedvenceim lettek: Tear In My Heart, Stressed Out, Ride, Polarize és a We Don't Believe What's On TV. Hallgassátok őket, nagyon-nagy királyság ez az egész.

Fifth Harmony: Reflection
Simon Cowell, hogy rohadjon meg, már megint megcsinálta. A Fifth Harmony ugye az amerikai X Factorban alakult csapat, nagyjából megfeleltethető a női One Directionnek, except like these girls really know how to sing and stuff. Nagyjából ennyi, de nem hittem volna, hogy ilyen remek debütáló albummal rendelkeznek, főleg hogy a verseny utáni első pár daluk nagyon kis gagyi volt. Kislányokból viszont igyekeztek most igazi nőkké válni, és a Reflection sokkal nőiesebb lett, ráadásul nagyon jól teletömködték feminista üzenetekkel is, és sikerült olyan poplemezt készíteniük, amit élvezet agyonhallgatni. A legnagyobb kedvencemmé a Sledgehammer vált, de nagyon jó a címadó Reflection, a Top Down, a Them Girls Be Like, és a Going Nowhere is.

Catfish and The Bottlemen: The Balcony
A tavalyi listámra sajnos nem került fel a The Balcony, mivel akkor még nem ismertem Catfishéket, idén viszont sikerült rongyosra hallgatnom debütáló albumokat és ha tehetném, még rengeteg embert erre köteleznék. Indie-ért dobogó szívem már az első taktusoknál tudta, hogy szeretni fogja ezt az albumot, komolyan. Kezdésnek szerintem tökéletes, a srácok nagyon-nagyon jók, és szeretném őket jó magasra jutni a ranglétrán, köszönöm szépen. Fogyasztásra ajánlom a Homesick-et és a Rango-t, de zseniális a Kathleen, a Cocoon, a Business, a 26 és az Hourglass is. Meg a borító. Az a legjobb.

Dalok

Nem tudom, biztos a fél világot kihagytam, de egyétek, fogyasszátok, hasonlók. Az első hely azért megtippelhető volt megint.

50 James Arthur – You’re Nobody Til Somebody Loves You
49 Icona Pop - I Love It
48 Natalia Kills - Problem
47 Anna Kendrick - Cups
46 Miley Cyrus - Wrecking Ball
45 Justin Timberlake - Mirrors
44 Passenger  - Let Her Go
43 Zedd feat. Foxes - Clarity
42 The Vamps - Can we dance
41 Jason Derulo - Talk Dirty
40 Little Mix  - Move
39 Glee Cast - Roar
38 One Direction - One Way Or Another (Teenage Kicks)
37 The Killers - Just Another Girl
36 Demi Lovato - Neon Lights
35 All Time Low - Backseat Serenade
34 Panic! At The Disco - This Is Gospel
33 Eminem feat. Rihanna - The Monster
32 Fergie - A Little Party Never Killed Nobody
31 Lady Gaga - Donatella
30 Paramore - Anklebiters
29 Foals - My Number
28 Ellie Goulding - Burn
27 Bruno Mars - Natalie
26 Arctic Monkeys - Why'd You Only Call Me When You're High
25 Little Mix - Salute
24 Capital Cities - Safe and Sound
23 Janet Devlin - Wonderful
22 One Direction - Midnight Memories
21 Fall Out Boy - My Songs Know What You Did In The Dark
20 Lea Michele - Cannonball
19 OneRepublic - Counting Stars
18 Avicii feat. Aloe Blacc - Wake Me Up
17 Macklemore - Can't Hold Us
16 Ylvis - The Fox
15 Imagine Dragons - Every Night
14 Imagine Dragons - Underdog
13 Bastille - Of The Night
12 Fall Out Boy - Alone Together
11 Paramore - Ain't It Fun

Kezdeném leginkább azzal, hogy az idei listám több szempontból is inkorrekt lesz. Először is, bár természetesen top 10-es listával szerettem volna lezárni zeneileg az idei évemet, kiderült, hogy nincs is tíz album, ami idei és sokat hallgattam volna. Nagy nehezen összekapartam tehát kilencet, így lett kilences az ügy. A történethez hozzátartozik, hogy időhiányra fogva rengeteg valószínűleg jó album kimaradt, mert lusta voltam letölteni és meghallgatni pl. Lorde Pure Heroine-ját vagy James Arthur debütáló lemezét. Ennél azonban még egy sokkal súlyosabb vétséget is elkövettem: bekerült egy-két olyan album is a listába, amik tulajdonképpen tavaly év végén jelentek meg, viszont akkor egyáltalán nem hallgattam őket, idén viszont sokat, és egyébként is, az említettek mind idén turnéztak az albummal szóval annyira talán nem is nagy kihágás, de gondoltam azért megemlítettem. Amúgy meg büszke vagyok magamra és megveregetem a vállamat, amiért az egész listára egyetlen, azaz csak egy guilty pleasure lemez került fel. Well done, jövőre talán már ez sem lesz. Jajjjj, izgultok? Én sem.

9. OneRepublic - Naive
Igazából egyszerűen tökéletes az a borító, az a borító kell nekem, annyira tökéletes. Magáról az albumról azért leginkább a kislemezes dalok fogtak meg, nekem a feel againnél meg a counting starsnál tökéletesebb nyár-van-és-autóban-utazunk szám nem is kell.
Miért? Feel Again, Counting Stars, Burning Bridges

8. Paramore - Paramore
Jézusúristen eleinte mennyire nem tetszett ez az album, végig sem tudtam hallgatni és egyszerűen annyira idegennek és selejtnek tűnt a régi Paramore anyagokhoz képest, aztán a nyár elején mégis adtam neki egy második esélyt, és tadamm, volt rajta jó pár dal, amit rendesen megszerettem. Annak ellenére, hogy összességében még mindig elmarad mondjuk a Riot!-tól vagy a Brand New Eyestól ,és hogy azért néhány szám hallgathatatlan, itt a helye a listán.
Miért? Ain't It Fun, Proof, Anklebiters, Be Alone, Fast In My Car

7. Bruno Mars - Unorthodox Jukebox
Na hát Bruno basszus olyan albumot tudott összehozni, hogy még az elsőt is überelni tudta, pedig ez nem volt egyszerű feladat. Még ha nem is jutottam el a pesti koncertre (na jó.. let's face it. ha nagyon akartam volna, ott tudtam volna lenni), azért az unorthodox jukeboxot tisztességesen agyonhallgattam, és olyan csodákat találtam rajta, mint pl. a Natalie ami messze a legjobb Bruno Mars szám ever.
Miért? Natalie, Money Make Her Smile, Treasure, LOOH

6. Panic! At The Disco - Too Weird To Live, Too Rare To Die!
Az év egyik kedvenc visszatérőinek számítanak nálam a P!ATD tagjai, lévén visszahozták a már régen elsiratott gyerekkorom zenei ízlésének egy jókora darabját. Mégsem állítanám, hogy ott folytatták, ahol anno abbahagyták, mert azért mégiscsak érezhető a változás az előző albumhoz képest, és nem árulom el, milyen irányban. Viszont... A Girls/Girls/Boys az év messze legszexuálisabb videóklipje, komolyan, az a klip így üvölti magáról, hogy SZEXI. mint az egész album amúgy.
Miért? Girls/Girls/Boys, This Is Gospel, Casual Affair

5. Imagine Dragons - Night Visions
Amikor a Radioactive befutott slágerként én nem vettem komolyan az Imagine Dragonst, mert nem szokásom egy szám után komolyan venni ilyen kis bandákat, úgy el tudnak tűnni, mint a sicc. Na de aztán egyszercsak, amikor a nestea reklámról kiderült, hogy ja voll, gesundheit, az on top of the world is az ő számuk, hát gondoltam teszek egy próbát a Night Visions albummal, és lássatok csodát, megszerettem őket, meg a dalokat is.
Miért? Amsterdam, Every Night, Bleeding Out, Underdog, Demons, It's Time

4. One Direction - Midnight Memories
A fejlődésemet jelzi, hogy nem került rögtön első helyre a MM, pedig 1, A One Direction valaha elkészített legérettebb és legjobb albuma, 2. POP-PUNK! POP-ROCK! FOLK! zenék vannak rajta, like what. 3, The Boys, though. Mindegy, meg sem próbálom elmagyarázni mennyire überfantasztikusak a fiúkák mert úgysem értitek meg, de hallgassatok bele egy-két dalukba, mert csak.
Miért? Little Black Dress (!!!), Midnight Memories, Better Than Words, Something Great, Happily

3. Bastille - Bad Blood
EZ AZ ALBUM EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS! És ezt kaptam meg az öcsémtől karácsonyra, ami extraszokatlan és figyelmes dolog tőle, tehát én teljesen el vagyok kábulva azóta is. A lemezről annyit, hogy eleinte természetesen a Pompeii miatt töltöttem le, ami még mindig az egyik legerősebb dal az egész albumról, de azóta szépen lassan megszerettem mindent, amihez a Bastillenak köze van, és pluszba még annyit, hogy az Of The Night meg úristen a legjobb feldolgozás ami idén történhetett velem.
Miért? Pompeii, Laura Palmer, Icarus, These Streets, Things We Lost In The Fire

2. Arctic Monkeys - AM
Jajj a szívem szakad meg, hogy Alex Turnerék csak a második helyig jutottak, de hát történt valami olyan esemény az idén, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. De nem ez a lényeg, hanem hogy ÚRISTEN EZ AZ ALBUM ANNNYIRA JÓÓÓ. Mármint...komolyan. Tudom, hogy jópáran csalódtak meg mittudomén, de nekem akkor is annyira tetszik, hogy szavakba sem tudom önteni, és már tökmindegy is, mert ez a poszt is átment ilyen fangirl-őrületbe szóval... HALLGASSÁTOK!!!!
Miért? Do I Wanna Know, Snap Out Of It, Arabella, Why'd You Only Call Me When You're High