Tudom, hogy még nyári szünetes léptekkel is évekkel ezelőtt volt az Arctic Monkeys soproni koncertje, és már nagyjából az is elfelejtette, aki ott volt, mégis muszáj nekem is elkészítenem a saját beszámolómat. A késésnek nagyon egyszerű oka van egyébként: vasárnap éjjel hazaértem, és másnap reggel nyolckor már a vonatra vártam Győrben, hogy elvigyen táborozni egy hétre. Nemrég értem haza, és azóta legalább 10 különböző AM-beszámolót elolvastam, így bizton állíthatom, hogy sok újat nem tudok majd mesélni. Viszont ha már itt ez a blog, legalább megírom a saját verziómat is.



Soo... természetesen mi vagyunk azok, akik képesek eltévedni sopronban, de egy idő után következetesen követtük a hülye magenta színű nyilakat/feliratokat és olyan háromnegyed négy körül meg is érkeztünk a csodálatos volt fesztivál helyszínére. Olyan nagyon nem vesztegethettük az időt, mert négykor kezdett az Intim Torna Illegál, akik ugye még mindig a kedvenc magyar zenekarom, és ha már úgy adódott, hogy egy valag pénzt kifizettünk erre a napra, legalább minden lehetséges programot kihasználunk. Valami ilyesmi volt legalábbis a hozzáállásunk, amikor a rohadt melegben (borzasztó meleg volt) megérkeztünk. Körülnéztünk a nagyszínpadnál és hamar realizáltuk, hogy nagyjából két választásunk van: vagy az első sorba állunk, de akkor viszonylag a szélén leszünk és onnan kb. együttesenként jobb esetben két embert látunk (but still, első sor).. vagy beállunk nagyon jó helyre, szinte teljesen középre, de a második sorba... Obvi emellett döntöttünk és én egyáltalán nem bántam meg mert úristen de asdfghjkl helyünk volt végig. However, négykor elkezdődött az ITI koncert és elég vicces helyzet alakult ki. Az első sor ugyanis természetesen csak Alexék érkezését várta, így mogorva arccal ülte végig a koncertet, mi pedig (közben összefutottunk három csajjal, akikkel már múltkor is végigbuliztunk egy ITI koncertet) hatalmas partit csaptunk a második sorban mert kurvajó volt a koncert, nincs rá jobb szó. Annyi energia volt most a fiúkban, Janó szerintem háromszor annyit ugrált mint szokott, és a kőarc AM-fanokon kívül mindenki rohadt jól érezte magát. (Azért azon röhögtem mikor Peti külön megköszönte az első sornak... feel the irony). Igazából egyedül az volt a rossz, hogy kicsit rövid volt a koncert, de olyan meglepetés ért hogy úristn. Pont azon gondolkodtam koncert közben, hogy a hatdiplomást, ami a kedvenc számom tőlük, még soha nem hallottam élőben, erre nem eljátszották? Jajj de boldog voltam. Szóval nekem már csak emiatt is érdemes volt elmennem, már így koradélután szétugráltam és üvöltöztem magam, így a hangom már ekkor elment. Utána még szerencsére gyorsan eloszlott a tömeg és volt idő elmenni pisilni meg szerezni magunknak itókát. Letelepedtünk a perfecto helyünkön, vártuk a Mary Popkids koncertet... Nem mondom, hogy kifejezett rajongójuk vagyok, és iiigen, sokkal jobban örültem volna, ha Ivánék lépnek fel, mert úgy lett volna a tökéletesnél tökéletesebb a nap, de Sanyócáékkal kapcsolatban sem voltak ellenérzéseim, így maradtunk.

Hát a koncert eleje bűn unalmas volt, már bocsánat. Alig ismertem a dalokat (ez oké, az én hibám, de..) a hangosítás rettenetes volt, néha megsüketültem az énekesek üvöltözésétől, és a angulat sem volt az igazi. Bár a legmélyebb pont természetesen Somló Tamás volt a színpadon, amúgy is szenvedtünk a negyven fokban, elegünk volt az életből, erre megjelenik ez a dög, akit amúgy sem szeretek és annyit pofázik... Már majdnem borzalmasat csalódtam Popkidsékben, de a végére... nagyon jól felpörgött a buli. Az új albumukról játszott pörgősebb, rockosabb dalaik nagyon bejöttek (főleg a Riot), aztán jöttek az ismertebb dalaik, és a végére még aranybogár kedvenckém is vendégszerepelt, úgyhogy a koncert végére én teljesen megszerettem a Mary Popkidset, és már nem is haragszom rájuk annyira, amiért majd a Bastille koncert előtt is őket kell hallgatnom. Na a koncert utánra viszont kezdett besűrűsödni a tömeg, mögöttünk egy srác nyomta az ingyencirkuszt, mert mindenkit rá akart venni, hogy engedjék át a barátainak a helyet (mondanom sem kell, elég elutasító válaszokat kapott). Előttünk a hatalmas AM rajongók is már rendesen szenvedtek azért, meg így mindenkin látszott, hogy a meleget elkívánja a francba, de ekkor már olyan közel volt a cél...

Maradtunk Strypesra is, mert a többséggel ellentétben öcsém és én ismerjük őket, és egy-két daluk rendszeresen forgott az autóutakon, így aztán azt a pár dalt szívesen meghallgattuk élőben. Igazából lehet, hogy tényleg neki volt igaza, és pár év múlva sokkal többet fog érni, hogy láttuk őket élőben, mindenesetre nekem már most nagyon tetszettek, brutális energiákkal dolgoztak a színpadon és olyan kis bubusgatnivaló fejük volt. A szájharmónika meg mindig is ilyen gyenge pontom volt, soo... Le is töltöttem azóta több számukat is, engem teljesen megnyertek maguknak a kis sajátos őrültségükkel. A környezetemmel azért nem ez volt a helyzet, de igazából ekkor engem ez már nem zavart (pedig máskor mindennél jobban gyűlölöm a nyafogó lányokat, akiket "lökdösnek", meg "melegük van" meg hasonlók... édes drága kisszívem, te hova jöttél?)

Elmentek a srácok és elkezdődött az izgalom. Igazából akkor fogtuk fel hogy mennyire awesome király helyünk van, amikor elkezdték felpakolni a felszerelést, mert konkrétan mindenkire ráláttunk és nekem ez nagyon fontos volt, mert... imádom a dobosokat nézni koncertek közben. Nálam ez ilyen kikötés. Szereztünk vizet a biztonságiaktól, aztán beszélgettem két csajjal arról, vajon mennyit késnek Alexék (emberek, akik elkezdtek örülni kilenc óra nulla nullakor :D :D :D ) Aztán csak megjelentek a fiúk a színen és...SZAUNA. Nagyon röhögtem, annyira meleg volt, hogy a finnek irigykedhettek. Természetesen a Do I wanna Know ? alatt elkezdődött a lökdösődés is, mert persze mikor máskor jutna eszébe az intelligensebbnek, hogy ő amúgy az első sor közepéről akarja nézni a koncertet... Mindegy, amúgy semmilyen durva dolog nem történt, és szerintem két-három szám után abszolút intelligenssé vált mindenki, lehet, hogy szerencsénk volt, de nagyon jó közeget fogtunk ki. A koncertet végigordítottam, buliztam, táncoltam, nem tudtam levenni a szemem a színpadról, és életem öröme volt, hogy egész jól megértettem Alex akcentusát. Sok kritikát olvastam a koncerttel kapcsolatban, amire abszolút számítottam, mivel magyarországon vagyunk. Igazából annyival reagálnék, hogy aki egy kicsit is ismeri a zenekart, az szerintem pontosan tudta, miért jött, és nem tudott csalódni. Szerintem a fiúk nagyon profi koncertet csaptak, én élveztem a dalokat, és szerintem magukhoz képest még kommunikatívabbak is voltak, esküszöm. A setlistet tudni lehetett előre, nem volt meglepetés. Én már akkor is sokalltam az új album túlsúlyát és nem éreztem működőképesnek a setlistet, de ilyen szempontból kellemes volt a meglepetés, pont a kellő pontokon jöttek a lassabb dalok, és nem tudom. Jó volt, most mit ragozzak ezen? A kedvencem természetesen a Snap Out Of It volt, amit Alex végigröhögött (???), aztán a Crying Lightning is ilyen kisebb szívbaj kategória volt, a Fluorescent Adolescent alatt majdnem elsírtam magam annyira kellett a lelkemnek. Az I wanna be yours meg a végén hát beszabehu volt.

Nem tudom mit mondhatnék még? Teljesen korrekt koncert volt, pont olyan, amilyenre számítottam és amit elvártam a majmoktól. Hacsak valakinek nem az volt a célja, hogy direkt rosszul érezze magát, szerintem nem lehetett rossz koncertről beszélni. Aki pedig végigszenvedett másfél órát ennyi pénzért az komolyan mondom, hogy vessen magára. Aki jól akarta magát érezni, az szerintem megtette, és ennél többet én nem is vártam az Arctic Monkeystől. Nagyon jó nyitása volt ez a fesztiválszezonomnak, és ezek után rettentően várom a Szigetet is. Jajj és ha ennyi beszámoló nem volt elég, tessék, itt van pár: ezek nekem is tetszettek. X X  X  X  X

Alcímnek mehetne akár a "koncert amiről mindenki titkon álmodik" címke is.

Szóval remélem nem okozok azzal meglepetést senkinek, hogy az Intim Torna Illegál számomra A MAGYAR ZENEKAR, és igen, szerintem a mai hazai könnyűzenei palettán nincs jobban hozzámillő együttes. Kb. a hipnotizőr király és a vágjál lyukat a kádba sikerei óta figyelemmel követek mindent, ami a zenekarral történik, ennek ellenére a koncertekkel kapcsolatban eddig nagyon peches voltam: zsinórban három győri koncertet kellett kihagynom azért, mert épp külföldön tartózkodtam - magyarul sokkal jobb dolgom volt. A sors iróniája így, hogy az első Intim Torna Illegál koncertemre Zamárdiban került sor idén augusztusban, ahol ugye a Fall Out Boy-ra váró tömegben én jól végigtomboltam minden dalt. Szép volt, jó volt, de elégnek azért nem mondhattam volna. Reménykedtem persze valami jó kis győri  dzsumbujban, de a sors úgy hozta, hogy még addig sem kellett elmennem.

Tegnap ugyanis az Intim Torna Illegál Mosonmagyaróváron adott koncertet, ami kivételesen TÉNYLEG közel van hozzánk, úgyhogy természetesen semmi pénzért nem hagytam volna ki.Mivel viszont nem szoktam óváron partizni, nem nagyon tudtam, mire készüljek helyszínileg, meg úgy minden. Tízre írták a koncert kezdést, ennek megfelelően mi olyan negyed 11-kor meg is érkeztünk oda öcsémmel. Nem árulok el nagy titkot, ez a Faház nevű hely egy viszonylag kicsi romkocsma. Konkrétan annyira, hogy színpad sincs, szóval a zenekar konkrétan egy magasságban volt velünk meg minden. Elég nagy volt még a csönd, mi leültünk meg elkezdtünk sörözni. Nagyban isszuk a kis sörünket, erre öcsém a sarokban meglát egy egyedül lézengő setlistet, ami látszólag már senkinek sem kellett, hát mi ezt nagy cselesen eltulajdonítottuk, muhahah. Úgyhogy van setlistem, hát már csak emiatt is megérte elmennem úristen. VÁÁÁ. na mindegy, a fangirlködést későbbre hagyom. Szóval fél tizenegy körül befutottak a srácok, benéztek a kocsmába, beszélgettek mögöttünk a technikusokkal aztán elzúztak átöltözni. Mi ugye konkrétba a technika előtt ültünk ilyenkor, így háromnegyedkor pont elkaptuk azt a mondatot, amikor az együttes egyik tagja bejelentette, hogy 11-kor kezdenek.

11-kor kezdtek is amúgy. Annyit az elhelyezkedésről, hogy az első sort már olyan este 8 óta - ahogy így kihallottam - hat nagyon durván rajongó lány foglalta, akik végigsikítozták az egész koncertet meg ott sipítoztak, néha leütöttem volna őket. Mindegy, mi szépen beálltunk a második sor legközepére, pont az énekessel, Petivel szemben, ami azt eredményezte, hogy hát milliószor rámnézett, meg mosolygott, meg kb. az egész Eva Mendest meg Nézz rám a buszont nekem énekelte miközben max. egy méterre állt tőlem, szóval ha ez nem koncertélmény, akkor mi az? Mivel van setlistem, kivételesen azt sem felejtettem el, milyen számokat ordibáltam végig. Nagyjából minden kedvencemet játszották a másfél óra alatt, végig szuperprofin, nagyon kedvesen és annyira közvetlenül édes istenem. Egyszer még az egyébként a koncert első felében magába fordulónak és mogorvának tűnő dobos, Ádám is rámkacsintott - mármint komolyan - na azóta ő is életem még nagyobb szerelme. De hát akkor ért a legnagyobb szívinfarktus, mikor a koncert vége után bejelentették, hogy várjuk meg, amíg átöltöznek, aztán jönnek vissza bulizni. Én meg így röhögtem, hogy ááá, ilyen úgysincs. DE VAN. Szóval mi már így épp készülődtünk öcsémmel, megittuk az utolsó korty sörünket, amikor Peti elment mellettünk, és ahogy arra néztem, visszamosolygott rám meg megsimogatta a vállam, ami mozdulatot azóta sem tudok hovátenni, na mindegy. Utána tényleg visszajöttek amúgy, és Petit sikerült elkapnom pár pillanatra, mondtam neki, hogy milyen szuper volt a koncert, mondta, hogy jaaa, látta hogy élveztem (na mindegy), meg beszélgettünk még pár percig illetve próbáltunk fotót készíteni de ehhez sötét volt, szóval kb. semmi nem látszik, mindegy, a lényeg, hogy én tudom, hogy mi van rajta :D Aztán őt letámadtak a fenti kis leányzók, úgyhogy én még gyors megpróbáltam levadászni Ádámot, ami szintén összejött, és megölelt. jujj. Zárásképp még a másik két zenekartaggal, Sanyival és Janival is sikerült lepacsiznom, na ez már csak hab volt a tortán. Utána gyors hazajöttünk de hát azóta több értelemben is totálisan a koncert hatása alatt vagyok. Mert egyrészt fáj a nyakam meg a kezeim a tombolástól, másrészt azóta sem jött vissza, harmadrészt meg hát a koncert utáni depresszió minden jelét mutatom, mert élményszintileg tényleg ez volt életem koncertje és annyira közvetlenek voltak és úúúúristen, hát én kész vagyok. Úgyhogy öcsém - aki egyébként Zamárdiban szerette meg őket - már itt nyafog nekem, hogy decemberben menjünk el a veszprémi koncertre is. Hogy is mondjam.... nem rajtam fog múlni.