Az év végére azért beerősödött a vizsgaidőszak miatti instant pánikom, így nem nagyon jutott már arra energiám, hogy a tavaly megnézett sorozataimról és elolvasott könyveimről is írjak nektek, de itt az ideje, hogy bepótoljam ezt a lemaradásom. Tudom, hogy senki nem kérdezte, de legalább a vizsgákkal ebben a félévben elég jól haladok, már csak három van hátra, úgyhogy szűk két hét és fellélegezhetek.

Ami a könyveket illeti, a tavalyinál mindenképp sikeresebb évet zártam. Bár az ötven könyvet tartalmazó reading challenge nem jött össze (mondjuk erre nem is nagyon számítottam), azért 40 darabot lehúzhattam a listáról és ezzel egyben teljesítettem a goodreads kihívást is. Tavaly összesen 26 könyvet olvastam, úgyhogy mindenképp örültem az idei eredménynek, mégis van ezeknek a hülye kihívásoknak valami ösztönző erejük, és sok olyan könyv a kezembe került, ami azóta kedvencemmé vált. Mindenfajta rangsorolás nélkül összeszedtem az idei legnagyobb kedvenceimet, amik közül párat talán már említettem, de sosem lehet elégszer hangsúlyozni nagyszerűségüket.

James Frey: Endgame
Nem tagadom, a borítója miatt vettem meg James Frey regényét, szerintem ti is találkoztatok már vele könyvesboltokban, egyszerűen kiszúrja az ember szemét ez a tömény csillogó arany borítás. A könyv egyébként nagyjából annyit tartalmaz, amit egy sokszereplős, tinikről szóló disztópiától elvár az ember, kellően megcsavart a sztori és elkülöníthetőek a karakterek (bár hirtelen most egyikőjük nevét sem tudnám elmondani), és gyorsan olvasható, könnyed olvasmány volt, ami miatt izgulhattam is, de közben rettentően szórakoztatott és ennél nem is vártam többet. Messze nem tökéletes könyv, de várom a folytatást.

David Nicholls: Starter For Ten
Egy alexandrás akcióban jutottam hozzá A nagy kvízválasztóhoz, ami méltánytalanul csúnyácska borítót kapott ahhoz képest, hogy mennyire jó könyv. Mindig is szerettem az ilyen random műveltségi vetélkedőket, a regény főszereplője ráadásul pont akkor kezdte az egyetemet, és olyan pontosan megfogalmazta mindenféle érzésemet az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy ha jól emlékszem, még itt a blogban is idéztem a könyvből. Amiből egyébként film is készült, James McAvoy főszereplésével, amit szintén csak ajánlani tudok.

Ernest Cline: Ready Player One
Megint egy olyan könyv, amiről soha nem is képzeltem, hogy tetszeni fog, mivel olyan messze állok a videójátékoktól, mint... ööö úgyis mindenkinek Makó és Jeruzsálem jut eszébe, szóval mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek ellenére ez a könyv engem rettentően lekötött és elszórakoztatott, lenyűgöztek a nyolcvanas évek popkultúrájára tett utalások és damn it még ahhoz is kedvet kaptam, hogy egyszer-egyszer majd odaüljek öcsém ps konzolához. És halálra idegesítsem a bénaságommal, de ez megint másik kérdés.

Ned Vizzini: It's Kind Of A Funny Story
Már régebben megrendeltem bookdepóról ezt a könyvet, de csak 2015 elején volt alkalmam elolvasni. Nem is emlékszem, hogy anno mi fogott meg a leírásában, de a könyv őszintesége és az, amit képviselt így utólag abszolút meggyőzött arról, hogy jó vásárt csináltam. Imádtam azt a hangot, amivel a főszereplő megszólalt, imádtam, ahogy történetet mesélt, és sokkal-sokkal jobban tetszett a könyv, mint a film, szóval ha valaki Craig sztorijával csak a vásznon találkozott volna, azért adjon esélyt az eredeti történetnek is, megéri.

Joe Dunthorne: Submarine
Egy nemrégi posztban már kifejtettem, mennyire szerettem Dunthorne regényét, de úgy látszik, ismétlés a tudás anyja, én meg még mindig túl sok felesleges szólás-közmondást építek bele a bejegyzéseimbe. Mindegy, jó pap holtig tanul, előbb-utóbb én is leszokok erről. És különben is, jobb később, mint soha. Na, ígérem, abbahagytam. Szóval a Submarine-t én filmként ismertem meg először, és már úgyis az egyik kedvencem volt, de ez a könyv legalább annyira beférkőzött a szívembe. Imádtam a stílusát, imádtam a tempóját, minden sorát csak úgy szívtam magamba és még egy csomó új szót is tanultam közben.

J.D.Sallinger: Franny and Zooey
Még januárban vettem meg Sallinger regényét, mert igen, már nagyon égett az arcom, hogy csak a Zabhegyezőt olvastam, de a Franny és Zooey talán egy picivel jobban is tetszett, mint Holden kalandjai. Nem állítom azt, hogy szívesen ajánlanám minden olyan ismerősömnek, akik hipszterbüszke módon fanyalognak a Zabhegyezőtől (why am I still friends with these people? I don't know), de szerintem egy remek könyv, nagyon különleges karakterekkel, eszmefuttatásokkal és párbeszédekkel, és különleges élmény lehet sokak számára.

Bill Konigsberg: Openly Straight
Az első könyv volt, amit a karácsonyra kapott, azóta William névre keresztelt Kindle e-book olvasómon olvastam, és milyen jó döntésnek bizonyult ez az egyébként teljesen random választás! Bill Konigsberg regénye egy gimis fiú életébe kalauzol el minket, aki új bentlakásos iskolába megy, ahol nem vállalja fel melegségét, hogy ne csak úgy ismerjék, mint "a meleg srácot". Szerintem egy nagyon érdekes felvetés és egy király alapszituáció, amivel az író ráadásul remekül játszott tovább, nagyon szerethető karaktereket és érdekes problémákat hozott fel és egy elgondolkodtató, de szórakoztató könyv kerekedett belőle.

Szabó Magda: Abigél
Már meg nem mondom nektek, miért emeltem le újra a könyvespolcról Szabó Magda regényét, de eszméletlenül örülök, hogy sok-sok évvel az első élmények után újraolvashattam, mert egy egészen új történet bontakozott ki előttem is. Sokkal kevésbé értettem meg a főszereplő Gina most már kislányosnak tűnő hisztijeit, viszont sokkal többet tudtam figyelni a felnőtt karakterekre, az ő indítékaikra és viselkedésükre, és nagyon régen sírtam annyit könyvön, mint idén az Abigél végén. Ezek után persze újranéztem a sorozatot is, szerencsére pont adták a részeket a tvben, és abban sem csalódtam.

Andy Weir: The Martian
A marsi még azelőtt került a kezembe, hogy megtudtam volna, hogy film készül belőle, így csakis azért olvastam el, mert az egész családom áradozott róla és utáltam, hogy nem tudtam részt venni a beszélgetésekben ebéd közben. És ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekel a sci-fi, az űrutazás, a fizika és a kémia, és úgy összességében ez az egész humbug, hát én iszonyatosan élveztem ezt a könyvet. Konkrétan nem tettem le a kezemből hosszú-hosszú órákon keresztül és imádtam azt a stílust, amit Weir Watney szájába adott, igazi élmény volt.Ahogy a film is, de azt a filmes összefoglalóban már említettem.

Piper Kerman: Orange Is The New Black
Nem láttam még a sorozatot furimuci módon, a könyv viszont már régóta várólistás volt. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de megfogott a Kerman által megütött hang, az őszinteség és az, hogy valamilyen szinten bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Sok minden tetszett ebben a könyvben, olvasmányos volt, izgalmas, és alig vártam, hogy a végére érjek, de azért egy-két hiányosságot éreztem. Ennek ellenére azért kedvet adott a sorozathoz, amit így lehet hogy bepréselek majd a következő évembe.

A tovább alatt jönnek a sorozatok, tudom, hogy sokan csak azért jöttetek, de nehogy csalódjatok!

Nagyon nem követem a könyves trendeket, ez tény. Az Alkonyatig még képben voltam, de utána teljesen elhanyagoltam a manapság divatos könyveket és igazából nem is igen érdekelt. Elvoltam a saját kis klasszikusaimmal, a kultuszkönyvekkel meg a barátok és ismerősök ajánlásaival. Néha persze a tumblr legalább annyira elkényeztetett, hogy egy-egy fontosabb könyvvel arcon dobott (lást perks vagy bármelyik John Green regény), de egyébként teljesen kiestem a könyves körből. Főleg ebből az egész molyos őrületből, mert isten látja lelkem, én próbáltam megbarátkozni az oldallal, de nem igazán sikerült egyelőre. Tény ami tény viszont, hogy az olvasás mintha ténylegesen nagyon divatos lenne mostanában, de arról inkább nem nyitnék vitát, milyen minőségű könyvek kerülnek a kortársaim kezébe.

Azt sem érdemes tagadnom, hogy engem is rengeteg ilyen általam "egyestés"- nek hívott regény megfogott már, és hogy igenis vannak nagyon igényes, értékes fiataloknak szóló kortárs könyvek (hello John Green again), de fogalmazzunk úgy, hogy viszonylag nehezen veszem rá magam, hogy 3-4000 forintokat elköltsek olyan regényekre, amikben nem bízom (A legutóbbi ilyen csapda például az Anna és a francia csók volt. Azt kicsit még mindig bánom. Mindegy) Viszont, nem akarok kimaradni minden jóból, és az elmúlt két hónapban szembejött velem rengeteg olyan könyv, amit el szeretnék olvasni, és felkeltette az érdeklődésemet. És, hogy legalább ne legyen lelkiismeretfurdalásom a pénzköltések miatt, eldöntöttem, hogy angolul fogok olvasni, ezzel is fenntartva annak a látszatát, hogy én tulajdonképpen tanulok (pedig obvi nem). Szóval összeválogattam 12 könyvet angol nyelven, amit jó lenne elolvasnom idén, és - breaking news - még valamilyen féle értékelést is fogok róluk írni.

1. Chris Colfer - Struck By Lightning
Tény: Imádom Chris Colfert. Mivel a filmet már láttam, tulajdonképpen sok újdonságot nem várok a könyvtől sem, de nagyon-nagyon érdekel, hogy mégis hogyan bánik a szavakkal Chris. És ha esetleg a könyv is olyan jó lenne, mint várom, akkor elbújok valami sarokba, mert egyszerűen nincs olyan, hogy valaki ennyire szemtelenül tehetséges legyen mindenben, amibe belekezd, hát komolyan. Szóval ha nem lenne olyan fantasztikus, az talán még megnyugtatóbb lenne.

2. Benjamin Alire Sáenz - Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Amikor úgy egy hete összeállítottam a listát, nem terveztem, hogy ez lesz az első a tizenkettes fogatból, amihez kedvet kapok, de végül így lett, és tegnap hirtelen felindulásból belegabalyodtam a könyvbe és hát nem fogok nagy titkokat elárulni, ez maradjon meg a véleményezős posztba, de... Így utólag nagyon örülök hogy belepaszíroztam a listámba.

3. David Levithan - Boy Meets Boy
Az, hogy ez a könyv is a listára került, viszont nem véletlen, Aristotle és Dante sztorija alapján találtam rá. Nem szeretném kerülgetni a forró kását, igen, mindkettő LGBT téma, és nem, engem tulajdonképpen egyáltalán nem zavar ez a közeg és ugyanolyan történetként tudom kezelni mint egy hetero kapcsolat leírását. Mmm.. azért érdekel, hogy Levithan mit hozott ki ebből a témából, mert a fülszöveg alapján érdekes történet lesz.

4. John Green, David Levithan - Will Grayson, Will Grayson
Ez a regény már jópár hónapja itt csücsül a könyvespolcomon, de eddig még nem igazán éreztem a késztetést, hogy nekiálljak. Na de ez  a 2014, majd most. Egyébként természetesen ezzel a regénnyel szemben kifejezetten magasak az elvárásaim a többihez képest, mert 1. John Green 2. John Green 3. Említettem már John Green nevét? A Boy Meets Boy után pedig valószínűleg már Levithan-nel kapcsolatban is konkrétabb elképzeléseim lesznek.

5. Claire LaZebnik - Epic Fail
Nem tudok értelmes indokokat hozni amellett, hogy a széles kínálatból miért pont ez az egy kapott tőlem esélyt, legyen elég annyi, hogy a címe miatt egyszerűen ellenálhatatlan késztetést éreztem, hogy végigolvassam. Fogalmam sincs mire számítsak, egyáltalán nincsenek elvárásaim, de hát ez a cím... Mindenért kárpótol egyelőre.

6. Rainbow Rowell - Fangirl
Ezzel a könyvvel hol máshol találkoztam volna, mint tumblin. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mégis kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy lehet-e valaki annyira ügyes író hogy mondatokba szorítsa bele azt az őrületet, amit a fangirlködés emberekből kivált. Na mindegy, próbálok nem szkeptikus lenni és remélem nem lesz túl nyálgombóc az egész.

7. Katja Millay - The Sea of Tranquility
Nem sokszor bízom meg az ilyen internetes kritikákban, de akármerre jártam, belebotlottam ebbe a könyvbe, és eddig egészen konkrétan csak jót olvastam róla, úgyhogy már majdnem John Green utóérzetem lett. Ezek után persze örülnék, ha a könyv tényleg jó lenne, és nem lőttem volna bele valami abszolút hülyeségbe.

8. Beth Revis - Across the Universe
Az a borító egyszerűen annyira gyönyörű, hogy teljesen és totálisan elcsábított, pedig ilyen szempontból viszonylag kőszívűnek számítottam eddig. Én igazán, tényleg, szívből csak remélni merem hogy ezt a külsőt nem pazarolták el holmi átlagos leányregényre, és lesz benne majd valami ,bármilyen apróság, ami megfog majd.

9. Cath Crowley - Graffiti Moon
Két ismerősöm is olvasta már ezt a könyvet és két teljesen eltérő véleményt kaptam, egyikük oda-visszavolt, másikuk pedig gyűlölte a sztorit, szóval természetesen nekem már ez is elég volt ahhoz, hogy felpakoljam erre a csodalistára. Hogy aztán kivel értek majd egyet a könyv kivégzése után? El fogom árulni, ne legyen kétségetek.

10. Kody Keplinger - The DUFF: Designated Ugly Fat Friend
Először is nem tudom hogy lehet valaminek ilyen fantasztikus címet adni, komolyan. Azon kevesek közé tartozik a listán amit már ténylegesen hosszabb ideje szeretnék elolvasni, és idén, idén tényleg eljött az idő, hogy belemerüljek. Gyanítom hogy egyes részeken rendesen magamra fogok ismerni, úgyhogy úgy saccolom, hogy ez egy pozitív élmény lesz az év során.

11. Michelle Ray - Falling for Hamlet
Na hogy ebbe hol akadtam bele, arra már egyáltalán nem emlékszem, az viszont ezer százalék, hogy a kis leírás totálisan megfogott, mivel alapjáraton imádom a Hamletet, de tuti, hogy képtelen lennék végigolvasni a shakespearei angolt. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon tetszik a könyv alapötlete, és csak remélni merem, hogy a megvalósítás is megfelelő lesz.

12. John Green - An Abundance of Katherines
Mi mással zárhatnám a listámat, mint egy olyan John Green regénnyel, ami bár már magyarul is megjelent, eddig nem mertem a kezembe venni, mert...nem tudom miért. Mindegy, a lényeg, hogy minden reményem ebben az angol kiadásban van és annyira tetszik az alapsztori, muszáj jónak lennie.

Hát ennyi lenne. Nem tudom, mit várok ettől az évtől olvasás terén mivel azért gyanítom, hogy az érettségi hajrában azért nem pont erre fogom pazarolni a drága időmet (legalábbis remélem). Ezt a 12 kötetet viszont mindenképp szeretném kivégezni és írni is róluk, így aztán nemsokára jövök is Aristotle és Dante történetével, valamint már a Boy Meets Boy-ba is beleolvastam.