Szóval költözöm, továbbállok, kinek hogy tetszik. Már régóta érett a döntés, hogy ott hagyjam a g-portált minden szépségével és csodájával együtt, de ebben a hónapban egyszerűen ténylegesen annyi minden történt velem és úgy felfordult már az életem, hogy nem halogathattam tovább a költözést, hiszen a bloggal együtt én is egy kicsit arrébb ültem, meg más perspektívákba helyeztem ezt az életemnek hívott hülyeséget. Tulajdonképpen sajnálom egy kicsit, hogy így alakultak a dolgok, meg egyelőre még erőteljesen barátkoznom kell a blogspottal meg minden gyönyörével, de majd megbékélünk valahogy. 

Viszont, ha már változások, az írási szokásaimon is változtatni tervezek, mert amit az elmúlt időszakban műveltem, az minden volt, csak normális és épeszű nem. Naponta termeltem ki magamból az orbitálisabbnál orbitálisabb baromságokat, csakis azért, mert úgy éreztem, írnom kell, ki kell írnom magamból valamit, ami lehet, hogy igazából ott sincs. Tartalom nélküli posztokkal bombáztam mindenkit a környezetemben, és tetszik vagy nem, ennek előbb vagy utóbb véget kellett vetnem. Mostantól tehát megpróbálok inkább összetettebb, komolyabb témákkal jönni, azokat rendesen végiggondolni, nem öt perc alatt összecsapni egy szösszenetet, és még ha ez a mennyiség rovására is megy, tényleg olyan írásokkal jönni, amik akár érdekesek is lehetnek, vagy legalább megüthetik az általános ingerküszöb legalját. 

Nem tudom, mit mondhatnék még. Talán egy kicsit az oldalról, így elöljáróban. Bár a reindeer-games címileg nagyon a szívemhez nőtt, és hiányozni fognak a kis rénszarvasaim, próbáltam elszakadni ettől a vonaltól, amikor ennek az új csodának címet választottam. És igen, úgy érzem, a Chameleon Blonde-dal megtaláltam a számításaim. A történet itt is egy kicsit összetettebb, ez a két szó egyszerre rengeteg dolgot jelent nekem. A blonde, ebben talán nincs ekkora rejtély, leginkább az én szőkeségemre utal. Kívülről, belülről, mindenhogy, a lényeg, hogy ténylegesen szőke vagyok. A chameleonról pedig, amellett, hogy egy tündérvirág állat, és a színjátszás egyik jelképe, természetesen a Culture Club nagysikerű slágere ugrik be a nyolcvanas évekből, a Karma Chameleon, amit egyszerűen imádok, és az egyik kedvenc dalom. Viccen kívül. Ha mindez még nem lenne elég, a Blonde Chameleon Sam szuperhősneve volt a Glee negyedik évadában, ezzel egy kis plusz pikantériát adva a címnek. 

A kis blogot tehát már most imádom, igazából órákig tudnék írni még arról is, mi várható errefelé, de a teljesség igénye nélkül csak párat sorolnék fel. Több bejegyzésen keresztül fogok foglalkozni a továbbtanulással és a felnövéssel, mint életem központi problémáival, de lesz itt szó a nyári élményeimről, abszolút személyes gondolatokról is. Megmarad az a rossz szokásom, hogy ha egy film, könyv, sorozat nyomokat hagyott bennem, azt nem hagyom szó nélkül, de tervezek még jó kis odamondós-véleménykifejtős bejegyzéseket is különböző témákról. Mindezt a megszokott, hebehurgya, átláthatatlan fannis módon, semmi jóra ne számítsatok tehát. 

Egy dolgot még így megígérek a végére, a ti dolgotok, hogy be is tartsam: Sokkal, de sokkal aktívabb leszek visszajelzések terén, minden kommentre, hozzászólásra válaszolni fogok, mivel tudom, hogy ilyen szempontból eddig eléggé sáros voltam. Remélem ti is annyira szeretni fogjátok a chameleon blonde-ot, mint amennyire én, és ha bármilyen kérdésetek, témaötletetek van, írjatok bátran.