Nagyon  készültem én erre az "itt az iskola" posztra, mert hát ilyenkor mindig annyi mindenről lehet beszélni, koleszos beköltözésről, meg órarendekről, idegesítő osztálytársakról és hasonlókról. Gondolkodtam rajta, mennyire akarom itt részleteiben közölni az eseményeket, aztán nagy okosan arra jutottam, hogy az abszolút publikus és tündérien mesés dolgokat megosztom itt, a többinek meg majd csinálok egy ilyen kis titkos helyet, amit annak fogok elárulni, aki megkér rá. 

De akkor a napos oldalról: Nagyon féltem az idei beköltözéstől, mivel a tavalyi négyesünkből ketten is elmentek, a harmadik lánnyal (aki imár egyébként ötödik éve volt szobatársam) meg ilyen elég...érdekes lett a viszonyunk, ezért tőle sem számíthattam túl sok fényességre. Az új szobatársaktól meg mindig tart az ember, mert ha összezárnak valami nyomorék/életképtelen/szőkeribi bandával (előítéletes és gonosz vagyok bocsi), akkor tönkreteszik a vattacukrosan édes és rószaszín utolsó évemet, és halál az ilyenekre. De! Egy rohadt nagy mázlista állat vagyok, mert a kis új szobatársaim nem tűnnek bérgyilkosnak, képesek az alapszintű emberi kommunikációkra, nem büdösek, és nem horkolnak. Nem, amúgy nyílván nem örülnék ennyire a fejemnek, ha csak ez lenne a pozitív tulajdonságuk. Igazából így röpke három nap után nagyon megszerettem őket, három tizedikes tündérbogárról van szó, az egyik öcsém osztálytársa ráadásul, tehát bennük van a boogie meg a lehetőség. Azért is menő az egész, mert én  vagyok a naaagy és a tapasztalt, és rohadtul belefáradtam már a saját hülyeségembe, hogy mindig idősebbekkel leszek jóba, akik 1. Itt hagynak a francba 2. Mindig ők a tapasztaltabbak 3. Mindig rohadt kicsinek érzem magam mellettük. Most, viszont, hogy kisebbekkel vagyok, enyém a kánaán. Jó, azért nem, mert ők hárman már tökre összeszoktak, de összességében ultrahamar befogadtak. Ráadásul olyan kis csodalányok ezek, hogy van vízforralójuk, meg szendvicssütőjük, egy luxus lesz az életem. 

A ziskoláról meg annyit, hogy borzasztóan kiábrándító végzősnek lenni, mert még mindig képes vagyok kicsinek és elveszettnek érezni magam, ami tulajdonképpen röhejes, de I can't help it. Ott ülünk a kis végzősök szintjén, az új termünkben, és még mindig nem hiszem el, hogy ez történik. Hogy én április 30-án, tizenhét évesen el fogok ballagni. Ez egy rossz vicc. Ha amúgy valakit érdekelne (bár úgysem. max röhögni jó), a bal oldalon ülök legelőn, vagyis első padban egyedül, és még mielőtt megkérdeznétek, választhattam volna más helyet is, de 1. Az első padban ülök mindig jógyereknek vannak elkönyvelve, vagyis azt csinálnak, amit akarnak, a tanár úgysem lát, alvás, puska, whatever comes... 2. Ott sokkal jobb a társaság. 3. Imádok óra közben azzal szórakozni, hogy az osztály reakcióit figyelem arra, ami az órán történik, és ezt csak innen látni tökéletesen. Amúgy az egyedüllét meg még sokkal hasznosabb, meg mióta a kis volt padtárskám elhúzott Amerikába, nem is nagyon volt olyan, aki mellett szívesen ültem volna (mármint az ilyen üresen maradó emberekből, szóval értitek...) Úgyhogy beültem a pole pozícióba, megint elhatároztam, hogy idén aztán tényleg figyelni fogok, ehhez képest ma bioszfakton majd elaludtam, de mindegy. Mmm.. Az órarendem. Nem olyan raj, mint a legtöbb végzősnek lenni szokott, mert nekem jókislány módjára vannak faktjaim, plusz bejárok németre, pedig már érettségiztem. Mielőtt megkérdeznétek, azért mert 1. emelt érettségit teszek most ősszel 2. ha esetleg bécsbe mennék, nem árt, ha tudok még németül 3. igazából nincs olyan rossz viszonyom a nyelvvel sem 4. és ott a mi van ha, akkor, ha esetleg elmegyek megint oktvzni. Na, de visszatérve az eredeti tárgyra... A mi nagyon menő iskolánk annyira menő, hogy A és B hetünk van, csak hogy lehetetlenség legyen megjegyezni, mikor milyen óráink vannak éppen. 

A Hét (alias páratlan hét, alias mi a franc hét)

Hétfő: semmi semmi angol tesi matek bioszfakt bioszfakt (magyarul 10re megyek, angolon alszok mert nem haladunk semmit tesin szenvedek hacsak nem röpizünk matekot szeretem bioszfakt viszont rohadt fárasztó)

Kedd: matekfakt matekfakt német töri biosz angolfakt angolfakt (reggeli matekfakt mindig agyleszívás de élvezni fogom német az olyan német töri elmegy biosz is angolfakt szenvedős)

Szerda: angol töri folozófia magyar német rajz (AKA A HUMÁN NAP. MÁR MOST IMÁDOM FŐLEG A FILOZÓFIA MIATT. meg a rajz, aww)

Csütörtök: matek angol magyar magyar biosz ofői (nagyon lightos nap, még a duplamagyarral is)

Péntek: töri német magyar magyar tesi matek ( a két nap négy magyar óra azért erős de ez a nap is szimpi)

B Hét (alias páros hét, alias most ez a hét van vagy a másik)

Hétfő: angolfakt angolfakt angol töri matek (ÖT ÓRA. gyönyörű.)

Kedd: bioszfakt bioszfakt magyar rajz angol német tesi ( ez volt ma. tűrhető abszolút)

Szerda: semmi filozófia matek biosz töri magyar ( Nincs első órám örömtánc)

Csütörtök: tesi angol matek német info info ofői (az első óra tesinél nincs szörnyűbb)

Péntek: matekfakt matekfakt töri biosz magyar német (ez olyan nehéznek tűnik)

Na hát ennyi. Tömör gyönyör. Amúgy a tanárok mintha komolyan vennék ezt az egész érettségi mizériát, már most belekezdünk a tételezésbe, sőt, holnap magyarból már Kosztolányi életrajzból írunk(AWWW), töriből is írunk jövő hét elején, ennyit az év eleji rápihenésről... A másik meg, nagyon vicces, ahogy mindenkit felháborítottak a nagy oktatásátszervezési akciók, vannak azért nagyon furcsa és irreális dolgok, de hát mit tegyen ilyenkor az ember... 

Amúgy meg egész héten határidőnapló vadászatban vagyok, és azt hittem, találhatok majd normálisan kinézőt normális árban, de hát ez miért is lenne lehetséges? Úgyhogy ez lesz életem legdrágább ilyen sulis kiadása, de ha már lúd, legyen kövér alapon inkább egy szépet és praktikusat veszek akkor már meg holnap. Na, pontosan ez történik most az életemben, szokom még az új dolgokat, aztán majd lesz valahogy.