Ahogy említettem, az előző dallista közel sem volt teljes, hiszen rengeteg olyan nem kislemezes/videós/menőséges dal is beférkőzött a szívembe, ami abba a felsorolásba egyszerűen nem kerülhetett bele. Most jöjjenek tehát azok a kedvenceim, amik még nem kapták meg a nekik megfelelő figyelmet a zenepiactól, de ez nem jelenti azt, hogy nem tökéletesek. (Néha csaltam, mert volt olyan dal, ami végülis kislemezesnek is vehető, de igazából nem kapott nagy hype-ot, szóval inkább idetettem. Such a rebel)

50. Brandon Flowers - Diggin' Up The Heart
49. One Direction - Temporary Fix
48. Halsey - Drive
47. Fall Out Boy - Jet Pack Blues
46. Twenty One Pilots - The Judge
45. Little Mix - Weird People
44. Imagine Dragons - Hopeless Opus
43. Fifth Harmony - Top Down
42. Nick Jonas - Wilderness
41. Catfish And The Bottlemen - Business

Nem mondom, azért egy kicsit nehezebb volt nem kislemezes dalokból összegyűjtenem ötvenet úgy, hogy visszafogjam magam, és ne pakoljam rá az egész Made In The A.M.-et úgy, ahogy van, de összességében meglepően gyorsan végeztem vele. Brandon albumáról első hallgatás után is kiemelkedett már számomra ez a dal, a Temporary Fixről pedig már zengtem ódákat nem egyszer, Niall Horan you naughty boy. (Ki kellett törölnöm egy dalt, hogy valahogy ez mégis ráférjen). A Drive refrénje aranyat ér és mindig jópár otp-met eszembe juttatja, ezért került ide is. A Jet Pack Blues nagyon popos-lightos lehet azoknak, akik a kétezres évek végén hallottak utoljára FOB-dalokat, de én (lehet pont ezért is) nagyon megszerettem. A twenty one pilotsról sem nagyon tudok már újat mondani, a The Judge szövegét is imádom, mint mindig. A Weird People a Little Mix lemezének címadó dala, és szerintem elég jó ars poeticája is lehetne a lányoknak. Vagy nekem, ami azt illeti. A Hopeless Opus csak szimplán cuki, a Top Down viszont az egyik legalulértékeltebb dal a Fifth Harmony debütáló lemezéről, szerintem zseniális. Nick Jonas nem kislemezes dalai is nagyot tudnak ütni, ez a Wilderness például nagyon kedves kis dal lett hallgathatóság szempontjából. Cafishéket már említettem az albumlistán is, a The Balcony minden szempontból figyelemreméltó, ezt a Businesst meg külön szerettem.

40. Shawn Mendes - Kid In Love
39. DNCE - Pay My Rent
38. Bastille - Hangin
37. Demi Lovato - Old Ways
36. Troye Sivan feat. Betty Who - Heaven
35. Halsey - Srange Love
34. Nick Jonas - Take Over
33. Adele - Send My Love
32. James Bay - Craving
31. One Direction - What A Feeling

Ez a Kid In Love egy olyan cuki szám, amitől a tizenöt éves énem konkrétan hátast dobott volna, és biztos, hogy akkor nem 1D poszterekkel lett volna telerakva a falam (de, azzal is). A Pay My Rent meg szerintem tök jól viszi tovább a DNCE stílusát a Cake By The Ocean után is, úgyhogy csak így tovább nekik. A Bastille nem kényeztetett el idén, de majd jövőre! Mi év lesz az is, te jó ég. Demi albumáról elsőre ez az Old Ways tetszett meg legjobban, így többet pörgött nálam, mint a többi dal a Confidentről.  A Heaven pedig annyira jó, főleg azért, mert Troye mellett Betty Who-t is egyre jobban szeretem mostanában. A Strange Love szerintem kiemelkedik a Badlandsről, amivel talán nem mindenki értene egyet, DE AZ A SZÖVEG. A Take Over szintén Nick Jonas szólóalbumáról jött, hiába, a Jonas tesók rendesen odarakták ezt az évet (kivéve Kevint, akinek egyetlen megjegyezhető dolga az volt, hogy valamelyik közösségi médián elkezdte követni trumpot és családját). Én végighallgattam a 25-t, igazából nem is volt rossz, de a balladákkal mindig hadilábon álltam, de ez a Send My Love ez hatalmas jamem lett, ha lenne spotify-on, még előrébb végzett volna. A Craving az egyik abszolútkedvencem James Baytől, nem csoda, hogy ide is felkerült, ahogy a What A Feeling is a 1D-től, mert mm... 70-es évek much? Abszolút nem várt stílus much?

30. Kasabian - Doomsday
29. Fall Out Boy - Novocaine
28. 5 Seconds Of Summer - Safety Pin
27. All Time Low - Dancing With A Wolf
26. One Direction - Wolves
25. Twenty One Pilots - Polarize
24. All Time Low - Bail Me Out
23. Fifth Harmony - Reflection
22. One Direction - Olivia
21. Muse - Reapers

Erről is írtam már, de a Kasabian albumáról teljesen elfeledkeztem tavaly, idén viszont a Szigetes koncertjük miatt újra visszatértem hozzájuk, és nagyon megszerettem ezt a pink csodát. A Doomsday pedig rohadtul bentragadt a fejemben, volt, hogy napokig ezt énekeltem. A Novocaine az AB/AP egyik csúcspontja ennél sokkal többet most nem is tudnék róla mondani. A Safety Pin is azok közé tartozott a Sounds Good, Feels Good-on, amiket elsőre is megjegyeztem és dúdoltam magamban. A Dancing With A Wolfnak már a címe is kiváló, és a Bail Me Out-tal nálam vitték a pálmát, ha a Future Heartsról van szó. Ha meg már farkasok, akkor a 1D Wolves című dala nálam telitalálat volt, annyira királyságos a szövege, meg az egész költői kép, amire felépítették. A Polarize mindent tud, amit minden jó twenty one pilots dalnak tudnia kell, a Fifth Harmony albumának címadó dala meg mindent tartalmaz, amit én egy girlpower számtól elvárok, Az Olivia azért is csodálatos, mert Harry Styles tud dalt írni, meg mert THE BEATLES FEELINGS, oh god. A Reapers meg valamiért megragadt a Muse albumról, pedig azért nem hallgattam agyon a Dronest. Majd jövőre.

Nagyon sokat szenvedtem a legjobb dalok összeszedésénél, mert túl sok jelölt volt a listára, és az istennek sem tudtam eldönteni, melyiket szerettem jobban a másiknál, ezért a saját magam gyötrésére meg a ti kínzásotokra kettészedtem a listát, így most csak azok a dalok jönnek, amik ebben az évben kislemezek voltak/videóklip készült hozzájuk, szóval tudjátok, nem ilyen elrejtett dalocskák random albumokon. És ha azt hiszitek, így sokkal egyszerűbb volt döntenem, azért maradjunk annyiban, hogy nincs igazatok. A nem kislemezes lista meg a napokban érkezik. Az előző évek listáit pedig itt elérhetitek: 2014 2013 2012 2012B 2011

50. Simple Plan - Boom
49. Drake - Hotline Bling
48. Muse - Dead Inside
47. Florence And The Machine - Ship To Wreck
46. Fleur East - Sax
45. The Weeknd - Can't Feel My Face
44. Brandon Flowers - Still Want You
43. Olly Murs - Kiss Me
42. Demi Lovato - Confident
41. Selena Gomez - Same Old Love

Alapvetően ide szoktak kerülni azok a dalok, amik a listaírás végén jutnak eszembe, hogy "úúúrég még ezt sem raktam bele", és akkor egyes elemeket ki kell törölnöm, hogy ezeknek jusson hely. A Simple Plan nyári koncertjére ugyan nem jutottam el, de ez a Boom tökéletes hangulatot teremtett nekem itthon is. A Hotline Blinget pedig egyszerűen nem tudtam kihagyni, márcsak Drake cuki táncmozdulatai miatt sem. A Dead Inside nem a kedvenc Muse singlem, az biztos, de a listára kerüléshez ez is elég volt. Florence szigetes koncertjén sem voltam a változatosság kedvéért, és annyira nem is tartom magam nagy rajongónak, sőt, az új albumot nem is hallottam még, de a ship to wreck meggyőzött azért. Fleur Eastnek NEM szurkoltam az X-Factor alatt tavaly, de a debütáló dala meglepően dallamos lett. A The Weeknd slágerét sem szerettem volna elhagyni, mert partiképessé tette a nyaram meg hát nem érzem az arcom. Brandon Flowersről már regéltem eleget, cuki a dal, na. Olly Murs szerintem jó volt műsorvezetőnek, de erről a daláról sem szerettem volna megfeledkezni, a Confident és a Same Old Love pedig Demi és Selena remek választásai, mindkettőt imádom.

40. Who Is Fancy - Boys Like You
39. Rudimental - Lay It All On Me
38. X Ambassadors - Renegades
37. Years & Years - King
36. Major Lazer - Lean On
35. Walk The Moon - Shut Up And Dance
34. Nico & Vinz - That's How You Know
33. 5 Seconds Of Summer - She's Kinda Hot
32. Bebe Rexha - I'm Gonna Show You Crazy
31. Elle King - Ex's and Oh's
30. Loic Nottet - Rhythm Inside

Ariana Grande és Meghan Trainor sem került volna fel a listára Who Is Fancy nélkül, de ez a boys like you elképesztő fülbemászó dal és élőben olyan cukin adják elő. A Rudimental is csak Ed Sheerannek köszönheti a helyét a listán, itt emlékeznék meg arra, Ednek milyen elege volt a konfettiből az X-Factoros fellépésén. A Renegades elméletileg egyáltalán nem vág az ízlésembe, gyakorlatilag meg imádom. A Kinggel kezdődött közelebbi kapcsolatom Olly Alexanderékkel, úgyhogy sokat köszönhetek ennek a dalnak. A Lean Ont akkor kezdtem el hallgatni, amikor még nem volt menő (poor me) és döbbenve nézem, hogy már majdnem 1 milliárd megtekintésnél jár. A Shut Up And Dace-ről viszont lemaradtam és későn találtam rá, azért is szerepel az idei listán. A Tha's How You Know szerintem olyan perfekt nyári dal és NORVÉGOK. A She's Kinda Hot tökéletes promó volt a 5SOS új albumához, Bebe Rexha pedig nálam az év egyik nagy felfedezettje. Elle King dala annyira király, hogy túl menő hozzám, Loic Nottet pedig az egyetlen, akinek a dala befért a válogatásomba az idei Eurovízióból.

29. Little Mix - Black Magic
28. All Time Low - Something's Gotta Give
27. Ellie Goulding - On My Mind
26. Troye Sivan - Youth
25. Little Mix - Love Me Like You
24. Panic! At The Disco - Hallelujah
23. Kygo feat. Ella Henderson - Here For You
22. Aurora - Running With The Wolves
21. Hayley Kiyoko - Girls Like Girls

A Little Mix első két kislemeze az új albumról jól belandolt a középmezőnybe, igazából mindkettőt imádtam, de a Love Me Like You teljesen levett a lábamról ezzel a doo-wop beütéssel, amire nem igazán számítottam a lányoktól. A Something's Gotta Give amúgy is az egyik kedvencem volt a Future Hearts albumról, az On My Mind pedig szerintem Ellie egyik legjobb eddigi dala és mmm tudom, hogy elméletileg nem Edről szól, de azért gyanús. A Youth az új kislemez Troye albumáról és ez mindenképp A+ döntés, mert imádom a dalt. A P!ATD új albumát nagyon-nagyon várom, a Hallelujah pedig igazi megváltásként jött tőlük. Kygoról (NEM KÁJGÓ, oké???) csak annyit, hogy NORVÉG (tehát NEM KÁJGÓ), Ella Henderson meg az egyik kedvenc ex faktorosom, szóval ez egy tökéletes kombináció volt. Aurora pedig szintén NORVÉG, most van befutóban, a running with the wolves pedig a skandináv könnyűzene magasiskolája. Hayley Kiyoko-val random sodort össze a sors youtube-on, de nem bántam meg, ez a girls like girls pl. rengeteget forgott nálam. Ó és igen, direkt szórakoztam a számokkal, nem véletlenül volt ebben a szakaszban 9, az előzőben 11 dal.

1. Azért, mert egy nagyon király album.

Azok számára, akiknek csak a mára négytagúra csökkenő, de még mindig brit-ír fiúbanda kislemezeihez volt szerencséjük, furcsa lehet, hogy a négy albumon milyen mélységekbe és magasságokba kalandoztak a One Direction tagjai. Most olyan dalokat próbáltam összeszedni, amikre abszolút nem számítani a Steal my girl és a Best Song Ever elképesztő sablonossága mellett, vagy ahol egy minimális kísérletet láttam kitörni a csodálatos skandipop alapokból. Magyarul olyan dalok, amiket azoknak ajánlanék, akik tényleg abban a tévhitben élnek, hogy a One Direction rajongók (ahonnan egyre biztosabban tudom magam végre kihúzni) hetven ugyanolyan dalt hallgatnak egyfolytában.

Stockholm Syndrome (FOUR)
Tulajdonképpen azon kevés dal közé tartozik, ami kihúzza az utolsó albumot a teljes jellegtelenségből és valószínűleg az egyetlen szám, aminél több kritikus is felkapta a fejét, hogy hoppá, itt még lehet valami (persze aztán ez el is múlt). Egyrészt, bár a Stockholm Syndrome is értelmezhető szerelmes dalnak, ha csak minimálisan is, de rétegeltebb a szövege, másrészt viszont a zene is jelentősen eltér a megszokottól, és valamiért a dallam is egészen máshogy fülbemászó, mint a többi. A dalhoz egyébként Harry Stylesnak volt a legtöbb köze szerzőileg, ami indikálja, hogy a gyermek tényleg érti egyébként ezt az egész populáris zenevilágot, csak viszonylag kevés lehetőséget kap kibontakozni.

Change Your Ticket (FOUR Deluxe)
Csak a deluxe dalok között kapott helyet ez a dal a 2014-es lemezen, pedig nálam több "standard" dalt is kenterbe ver. A sokak által csak a the 1975 és a One Direction szerelemgyerekének tartott számról nekem is először Matty Healy és bandája jutott eszembe, és valószínűleg ezért is került olyan kezül a szívemhez. Természetesen azért nem kell olyan minőséget elvárni sem szövegben, sem zenében, mint mondjuk a Girls-től vagy a Chocolate-től, de ez a slightly familiar dallamvilág is előrelépés a megszokottól. A szöveg viszont sajnos marad a szokásos szerelem témakörben, még ha nagy ritkán legalább elejtenek szexuális töltetű célzásokat, ezzel is összezavarva a tizenkét éves lánykákat, megijesztve viszont édesanyjukat. Fun fact: én is most tudtam meg, de a dalhoz a srácokon kívül annak a Sam Martinnak is köze van, aki mostanában David Guettával "zenélget" (feel the irony).

Act My Age (FOUR Deluxe)
Hangsúlyozni szeretném, hogy a lista nem a legjobb One Direction dalokat szedi össze, mivel az Act My Age a legnagyobb jóindulattal sem pakolható a leghallgathatóbb és legelviselhetőbb számok közé, viszont... iszonyatosan vicces. Konkrétan olyan, mintha a fiúk lennének az új részeg tengerészek, vagy valamilyen ír kocsmában ünnepelnének két pofa sör mellett. Abszolút elbírna egy videóklipet például, kifejezett felüdülés lenne. Biztos ilyen ajándéknak kapták a sok munka után.

Right Now (Midnight Memories)
Nem kisebb név jegyzi ezt a dalt, mint Ryan Tedder, akinek a OneRepublic összes slágerén kívül olyan dalokat köszönhetünk, mint a Bleeding Love, Beyoncé Halo-ja vagy Demi Neon Lights-a. Nem csoda tehát, hogy előbb-utóbb a One Direction is felkérte, így született meg a Right Now, aminek a producere ráadásul az a Jake Gosling, aki Ed Sheerannel dolgozik  már egy ideje. A Right Now egyébként egy középszerű Tedder dal, de még így is az egyik legerősebb One Direction dal. Az azóta normális huszonévesként tengődő Zayn Malik javára kell viszont írnom, hogy a refrén, és lényegében az egész dal miatta működik rendesen, talán az ő hangi adottságaihoz passzol a legjobban ez a dal Hogy nélküle milyen lesz, azt megtudják azok, akik pár héten belül ellátogatnak a bécsi koncertre. Bár fogalmam sincs, rajta van-e a setlisten.

Little Black Dress (Midnight Memories)
És itt jön Fanni kedvenc One Direction dala, amit valószínűleg azért szeretett meg ennyire, mert teljesen kilógónak és különlegesnek érezte a Midnight Memories albumon (meg mert Louis sokat énekel benne, de az ilyen gyenge pontokat nem illik nagy nyilvánosság előtt megvitatni). Kivételesen nem az az fő erőssége, hogy milyen rövid a dal (két és fél perc), és még csak nem is a hosszú gitárszóló miatt tetszett meg, hanem leginkább azért, mert teljesen olyan, mintha kereszteztük volna a Ramones-t a One Directiontől megszokott skandináv popzenével (ezzel a skandináv poppal tudom, hogy sokat jövök, de szerintem sokkal inkább arra hasonlít, mint a brit popra). Ez a szerelemgyermek pedig meglehetősen jól sikerült.

Rock Me (Take Me Home)
Fontos hozzávaló, hogy a Rock Me a második albumon jött ki, amikor a One Direction fiúk tényleg nagyon kisfiúsak voltak még, akkor épp a baby boy kinézet és image volt a divatban. Ezért is ért aztán meglepetésként, amikor kijöttek ezzel a fuck me-vel, pardon rock me-vel, ami ráadásul nyomokban tartalmazta a we will rock you tapsolós rendszerét is, meg egy egy kilencvenes évekbeli fiúbanda-érzetet is keltett az emberben. Én a mai napig a felnövési kísérletük egyik első állomásának tartom a dalt, ami egyébként egy Dr. Luke szerzemény. Hit the pedal, heavy metal,

Over Again (Take Me Home)
Azt talán többen is tudják, hogy Ed Sheeran több dalt is odaadományozott a világ kedvenceként kezelt fiúbandának, a Little Things-ből például kislemez is lett, az 18 pedig a FOUR egyik legszebb szerelmes dalának számít. Az Over Againről viszont sajnos hajlamosak elfeledkezni az emberek, pedig egyszerűen gyönyörű szövege van és a fiúk nagyon szépen, kimérten, finoman, nem túl nyálasan adják elő, és szerintem egyáltalán nem gyalázzák meg vele Ed munkásságát (nem egy ilyen kommentet olvastam, és még hatalmas Ed Sheeran rajongóként sem tudok vele egyetérteni).

Moments (Up All Night)
Ha már Ed Sheeran, emlékezzünk meg erre a dalra az első albumról, ami mindenkinek adott reményt azzal kapcsolatban, hogy a fiúk jó irányba haladnak majd. Nagyon egyszerű és visszafogott dal, és csodák csodájára mind az öten énekelnek benne (the good old days, amikor azon kellett izgulni, hogy az másfélórás lemezen Louis és Niall négy vagy ötpercnyi szólót kap összesen). Szóval egyértelműen a legszebb lassú dal az Up All Nightról, mérföldekkel veri nálam a Gotta Be You-t és mindig nosztalgikus hangulatba kerülök tőle, szóval engedjétek meg, hogy most átadjam magam ennek a csodának.

Nem tudom, biztos a fél világot kihagytam, de egyétek, fogyasszátok, hasonlók. Az első hely azért megtippelhető volt megint.

50 James Arthur – You’re Nobody Til Somebody Loves You
49 Icona Pop - I Love It
48 Natalia Kills - Problem
47 Anna Kendrick - Cups
46 Miley Cyrus - Wrecking Ball
45 Justin Timberlake - Mirrors
44 Passenger  - Let Her Go
43 Zedd feat. Foxes - Clarity
42 The Vamps - Can we dance
41 Jason Derulo - Talk Dirty
40 Little Mix  - Move
39 Glee Cast - Roar
38 One Direction - One Way Or Another (Teenage Kicks)
37 The Killers - Just Another Girl
36 Demi Lovato - Neon Lights
35 All Time Low - Backseat Serenade
34 Panic! At The Disco - This Is Gospel
33 Eminem feat. Rihanna - The Monster
32 Fergie - A Little Party Never Killed Nobody
31 Lady Gaga - Donatella
30 Paramore - Anklebiters
29 Foals - My Number
28 Ellie Goulding - Burn
27 Bruno Mars - Natalie
26 Arctic Monkeys - Why'd You Only Call Me When You're High
25 Little Mix - Salute
24 Capital Cities - Safe and Sound
23 Janet Devlin - Wonderful
22 One Direction - Midnight Memories
21 Fall Out Boy - My Songs Know What You Did In The Dark
20 Lea Michele - Cannonball
19 OneRepublic - Counting Stars
18 Avicii feat. Aloe Blacc - Wake Me Up
17 Macklemore - Can't Hold Us
16 Ylvis - The Fox
15 Imagine Dragons - Every Night
14 Imagine Dragons - Underdog
13 Bastille - Of The Night
12 Fall Out Boy - Alone Together
11 Paramore - Ain't It Fun

Kezdeném leginkább azzal, hogy az idei listám több szempontból is inkorrekt lesz. Először is, bár természetesen top 10-es listával szerettem volna lezárni zeneileg az idei évemet, kiderült, hogy nincs is tíz album, ami idei és sokat hallgattam volna. Nagy nehezen összekapartam tehát kilencet, így lett kilences az ügy. A történethez hozzátartozik, hogy időhiányra fogva rengeteg valószínűleg jó album kimaradt, mert lusta voltam letölteni és meghallgatni pl. Lorde Pure Heroine-ját vagy James Arthur debütáló lemezét. Ennél azonban még egy sokkal súlyosabb vétséget is elkövettem: bekerült egy-két olyan album is a listába, amik tulajdonképpen tavaly év végén jelentek meg, viszont akkor egyáltalán nem hallgattam őket, idén viszont sokat, és egyébként is, az említettek mind idén turnéztak az albummal szóval annyira talán nem is nagy kihágás, de gondoltam azért megemlítettem. Amúgy meg büszke vagyok magamra és megveregetem a vállamat, amiért az egész listára egyetlen, azaz csak egy guilty pleasure lemez került fel. Well done, jövőre talán már ez sem lesz. Jajjjj, izgultok? Én sem.

9. OneRepublic - Naive
Igazából egyszerűen tökéletes az a borító, az a borító kell nekem, annyira tökéletes. Magáról az albumról azért leginkább a kislemezes dalok fogtak meg, nekem a feel againnél meg a counting starsnál tökéletesebb nyár-van-és-autóban-utazunk szám nem is kell.
Miért? Feel Again, Counting Stars, Burning Bridges

8. Paramore - Paramore
Jézusúristen eleinte mennyire nem tetszett ez az album, végig sem tudtam hallgatni és egyszerűen annyira idegennek és selejtnek tűnt a régi Paramore anyagokhoz képest, aztán a nyár elején mégis adtam neki egy második esélyt, és tadamm, volt rajta jó pár dal, amit rendesen megszerettem. Annak ellenére, hogy összességében még mindig elmarad mondjuk a Riot!-tól vagy a Brand New Eyestól ,és hogy azért néhány szám hallgathatatlan, itt a helye a listán.
Miért? Ain't It Fun, Proof, Anklebiters, Be Alone, Fast In My Car

7. Bruno Mars - Unorthodox Jukebox
Na hát Bruno basszus olyan albumot tudott összehozni, hogy még az elsőt is überelni tudta, pedig ez nem volt egyszerű feladat. Még ha nem is jutottam el a pesti koncertre (na jó.. let's face it. ha nagyon akartam volna, ott tudtam volna lenni), azért az unorthodox jukeboxot tisztességesen agyonhallgattam, és olyan csodákat találtam rajta, mint pl. a Natalie ami messze a legjobb Bruno Mars szám ever.
Miért? Natalie, Money Make Her Smile, Treasure, LOOH

6. Panic! At The Disco - Too Weird To Live, Too Rare To Die!
Az év egyik kedvenc visszatérőinek számítanak nálam a P!ATD tagjai, lévén visszahozták a már régen elsiratott gyerekkorom zenei ízlésének egy jókora darabját. Mégsem állítanám, hogy ott folytatták, ahol anno abbahagyták, mert azért mégiscsak érezhető a változás az előző albumhoz képest, és nem árulom el, milyen irányban. Viszont... A Girls/Girls/Boys az év messze legszexuálisabb videóklipje, komolyan, az a klip így üvölti magáról, hogy SZEXI. mint az egész album amúgy.
Miért? Girls/Girls/Boys, This Is Gospel, Casual Affair

5. Imagine Dragons - Night Visions
Amikor a Radioactive befutott slágerként én nem vettem komolyan az Imagine Dragonst, mert nem szokásom egy szám után komolyan venni ilyen kis bandákat, úgy el tudnak tűnni, mint a sicc. Na de aztán egyszercsak, amikor a nestea reklámról kiderült, hogy ja voll, gesundheit, az on top of the world is az ő számuk, hát gondoltam teszek egy próbát a Night Visions albummal, és lássatok csodát, megszerettem őket, meg a dalokat is.
Miért? Amsterdam, Every Night, Bleeding Out, Underdog, Demons, It's Time

4. One Direction - Midnight Memories
A fejlődésemet jelzi, hogy nem került rögtön első helyre a MM, pedig 1, A One Direction valaha elkészített legérettebb és legjobb albuma, 2. POP-PUNK! POP-ROCK! FOLK! zenék vannak rajta, like what. 3, The Boys, though. Mindegy, meg sem próbálom elmagyarázni mennyire überfantasztikusak a fiúkák mert úgysem értitek meg, de hallgassatok bele egy-két dalukba, mert csak.
Miért? Little Black Dress (!!!), Midnight Memories, Better Than Words, Something Great, Happily

3. Bastille - Bad Blood
EZ AZ ALBUM EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS! És ezt kaptam meg az öcsémtől karácsonyra, ami extraszokatlan és figyelmes dolog tőle, tehát én teljesen el vagyok kábulva azóta is. A lemezről annyit, hogy eleinte természetesen a Pompeii miatt töltöttem le, ami még mindig az egyik legerősebb dal az egész albumról, de azóta szépen lassan megszerettem mindent, amihez a Bastillenak köze van, és pluszba még annyit, hogy az Of The Night meg úristen a legjobb feldolgozás ami idén történhetett velem.
Miért? Pompeii, Laura Palmer, Icarus, These Streets, Things We Lost In The Fire

2. Arctic Monkeys - AM
Jajj a szívem szakad meg, hogy Alex Turnerék csak a második helyig jutottak, de hát történt valami olyan esemény az idén, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. De nem ez a lényeg, hanem hogy ÚRISTEN EZ AZ ALBUM ANNNYIRA JÓÓÓ. Mármint...komolyan. Tudom, hogy jópáran csalódtak meg mittudomén, de nekem akkor is annyira tetszik, hogy szavakba sem tudom önteni, és már tökmindegy is, mert ez a poszt is átment ilyen fangirl-őrületbe szóval... HALLGASSÁTOK!!!!
Miért? Do I Wanna Know, Snap Out Of It, Arabella, Why'd You Only Call Me When You're High