Itt jön az a rész, ahol mindenki úgy tesz, mintha soha semmilyen tehetségkutatót nem nézne és mélyen elítélne minden ilyen felszínes és sekélyes műsort. Na, ha ezen túltettük magunkat, akkor egy kis kedvcsinálót hoztam az eredeti, brit X Factorhoz, ami ugyan most már Uncle Simon nélkül, de egy évtizede üzemel, az új évad pedig holnapután indul. Én az előző három évadot követtem úgy-ahogy figyelemmel, de az előzőekből is vannak kedvenceim, így egy összesített Brit X Factor Top 10 következik, olyan fannisan. Magyarul 10 olyan karakter, akire érdemes volt figyelni, és amiért az egész hajcihő és a sok átélt borzalom is megérte. És nem, nem népszerűség alapján van, tudom én is nagyon  jól, hogy teszem azt, a JLS milyen sikereket ért el, még sem kerülhetett ide, mert csak. 

Nem tagadom, eleinte egyáltalán nem szerettem Rebeccát, aztán az is csak tovább szította a haragomat, hogy Zaynnel járt, meg hogy egészen a második helyig repült, mert kicsinyes és elvakult voltam, viszont mára be kellett látnom, hogy Rebecca egy hihetetlen egyéniség és igazi gyöngyszem volt a sok ugyanolyan nőszemély között, csodálatos hanggal és olyan stílussal, amit azóta abszolút irigylek tőle. Klasszikus, klasszikus, klasszikus. Azóta már természetesen jelent meg albuma is, amiről többek között a Glitter & Gold-ot melegen ajánlom, az X Factoros időszakból pedig mondjuk a Make You Feel My Love-ot szerettem. 

Nem is maga a One Direction sikerén felbuzduló fiúcsapat fogott meg a legutóbbi évadban, hanem annak is egy tagja, Jaymi. Ha megnéztek egy Union J videót, na ő az, akinek a négy közül van hangja, nem is akármilyen, és egyértelműen rajta múlik, hogy a dalok hangzása rendben legyen. Hangilag sokkal erősebb és jobb, mint bármelyik másik srác a csapatban, és mondanom sem kell, a 1D-s fiúkat is kenterbe veri, és igazából rohadtul megérdemelne valami szólólehetőséget is. Hallgassátok csodahangját mondjuk a Fix You-ban az X Factorból, és a Union J első kislemezében, a Carry You-ban

Sokáig nem is realizáltam, hogy Diana az X Factorból jött, hiszen őt még az Alexandra Burke és JLS neve által fémjelzett évadban ismerhették meg a britek. Én viszont először a csodás magyar zenecsatornákon találkoztam a The Boy, Who Murdered Love című dalával, és azóta teljesen oda-vissza vagyok érte, mert nagyon különleges hangszíne van, amit tud is, és rendesen használja is, valamint a stílusa sem az a tucatnyuszi. Az  X Factorban meg amúgy szuper dalokat választott, volt Patience meg With or Without You, de akkor legyen a választottam a Man in the mirror.

Ha akarnám, sem tudnám kihagyni Leonát a listámból, hiszen ő volt az első győztes, akire ténylegesen az egész világ felfigyelt, és a magyar közönség nagy része az ő neve kapcsán találkozott először az X Factorral, mint fogalommal. Szó se róla, Leonának már a showban is eszméletlen hangja volt, elég csak belehallgatni az I Have Nothing-ba, az utána következő sikereit, a Bleeding Love-ot vagy a Better in Time-ot pedig szerintem senkinek nem kell bemutatnom. 

Ha Leona kihagyhatatlan a listámról, akkor bizony a fiúk sem maradhatnak ki. Mondhattok akármit, dobálhattok rájuk annyi sarat, amennyit szeretnétek, az ötösnél, hála nagyrészt Uncle Simonnak nagyon összejött valami, Nicole Scherzinger is jól megérezte, mi kell a népnek, és szerintem azóta is áldják az eszüket, hogy Harryt, Lout, Liamet, Zaynt és Niallt összerakták. Persze, nem mondom, hangi gondok voltak itt is rendesen, de volt pár élvezetes fellépésük a műsor alatt, például a Torn a döntőben, utána pedig meneteltek előre, mintha muszáj lenne. Belinkelhetném a WMYB-t, vagy akármelyik slágerüket, de szerintem sok újdonságot nem mutatnék vele. 

Ella nagyon friss husi, a legutóbbi szériában tűnt fel, bosszantóan fiatalon, viszont annál tehetségesebben. Nagyon sok emlékezetes dalt köszönhettünk neki az év során, de ami számomra a legnagyobb megdöbbenéssel járt, az a táborban énekelt Believe - feldolgozása. Alapvetően nem szeretem az eredeti Cher számot, de ahogy ő elénekelte... mintha egy új dalt ismertem volna meg. Ha mást nem is, ezt hallgassátok meg.

My heart skips, skips a beat... Na Olly viszont nem ma került az iparba, az X Factorhoz viszont a második hely után is visszahúzott a szíve, az előző két évadban a műsor utáni aftershowt, az Xtra Factort vezette. Míg az X-ben nekem tőle leginkább a Twist and Shout tetszett tőle, az utána következő albumairól több dal is kedvencem lett, de akkor stílusosan a My Heart Skips a Beat-tel toldom meg a linkek számát. 

Nem hiszem, hogy Aiden nevét sokan hallottátok volna, pedig olyan nagy sztárok mellett tűnt fel ő az X Factorban, mint a One Direction, Cher Lloyd és Matt Cardle. Sokáig viszont nem menetelhetett, viszonylag hamar kiesett, de így is rengeteg isteni produkciót hagyott maga után, a Mad World például maga a csoda. Azóta megjelent már első albuma is, nagyon egyedi és különleges hangzással, le sem tudnám írni, hogy milyen, hallgassátok meg az Is this love?-ot. 

Az általam csak ikszifokszinak csúfolt műsor legutóbbi nyertese szerintem a valaha volt legjobb tényleges győztes. Egyszerűen hihetetlen karakteres hangja van, és azon kevesek közé tartozik, akik simán a hangjukkal érzelmeket, mindenekelőtt fájdalmat tudnak kifejezni. Teljesen mindegy, hogy az azóta facebook-számmá vált Impossible-ről beszélünk, vagy az eszméletlenül jól feldolgozott Sexy and I Know It-ról, egy biztos, James Arthur ZSENIÁLIS. 

Janet a tavalyi évadban jött, látott, és engem már elsőre is totálisan elvarázsolt. Végig neki szurkoltam, de sajnos ő túlságosan is kilógott már ebből az agyonpénzelt érdekbizniszből. A verseny végére elfáradt, nem tetszett neki a rendszer, így aztán nem is ő nyert, pedig nagyon jó produkciókat köszönhettünk neki. Azóta viszont megjelent az első albuma ennek a tündérlánynak, és hát például a Wonderful annyira kellemes dalocska lett, hogy nem bírom abbahgyni a hallgatását. 

Függök a tehetségkutatóktól. Egészen komolyan. Teljesen mindegy, hogy épp kik keserítik meg az életemet szombat esténként, én figyelek rájuk. Nemcsak itthon (sőt, itthon a legkevesebbet), hanem a szigetországban (egészen más élmény), sőt, a drága videómegosztónak köszönhetően nem egyszer rábukkanok európai, ausztrál és amerikai tehetségekre is. Nem mennék most abba bele, miért is éri meg nekem, hogy ilyenekre pazarolom a drága időmet, sokkal inkább arra koncentrálok, mi mindent éltem én meg ebben a pár évben. Higgyétek el, rengeteg ténylegesen nagy tehetséggel és érdekes emberrel "találkoztam",de sajnos nem volt mindig rózsás a helyzet, és nem is az előadók, hanem a dalok miatt. Egyszerűen van pár olyan szám, amit én szimplán betiltanék tehetségkutatós környezetben, mindegyiket más indokkal. Ezekből próbáltam szemezgetni nektek, a lista nem teljes, ha bármi kimaradt volna, írjátok meg kommentben (: 

John Lennon: Imagine

Vannak olyan dalok, amikhez szerintem alapjáraton teljesen felesleges bármilyen formában hozzányúlni, mert úgy tökéletesek, ahogy vannak, na az Imagine pont ezek közé tartozik. Ehhez képest, határokon innen és túl szinte minden évben úgy érzi valaki, hogy neki feltétlenül fel kell nőnie ehhez a dalhoz, megpróbálja átalakítani, meg a "sajátjára formálni", de a végeredményt az én gyomrom az esetek 90-95 százalékában képtelen befogadni. Teljesen mindegy, hogy a lépcsőn üldögélő Cher Lloyd verzióját, az idegesítő arcú amerikai csodakislány, Carly Rose komolykodását, a legújabb brit X második helyezettjének, Jahmene Douglas-nek a furcsa hangjait vagy a megasztáros Burgess Benji előadását hallgatjuk, érezni lehet, hogy valami nincs rendben. 

Rihanna: Only Girl

Én személy szerint egyetlen Rihanna dalt sem engednék énekelni, mert mindenki előszeretettel választja a barbadosi lány dalait, aztán a legtöbb esetben is maximum egy közepes feldolgozást kapunk, de az Only Girl az kifejezetten idegesít, mert szerintem alapjáraton a lehetetlent súrolja az, hogy tökéletesen tisztán el lehessen énekelni, lévén a refrént fejhangon végigordítani többször... nem kis munka. Tehát igazából belevágni is felesleges lenne, ennek ellenére itt is nagyon sok bátor vállalkozónk maradt... Talán említenem sem kell, hogy az összes közül a leghíresebb a One Direction verziója, ami nálam elsőre fullosan kiverte a biztosítékot. De próbálkoztak Rihannával a dán X-ben is, Line változata még talán a legjobb az összes közül. Az olaszok sem maradhatnak ki, Marina konkrétan még a produkciója felépítését és díszletét is az előtte egy évvel ezelőtt fellépő Rihannától szedte. 

Nina Simone: Feeling Good

Nem mondanám, hogy kifejezetten kedvencem lenne a dal, de sikerült az elmúlt időben kívülről megtanulnom, mivel mindenki, aki az első háromban szeretne végezni, előbb-utóbb előhúzta a nadrágzsebéből Nina Simone dalát. Általában ráadásul nagyon színvonalasak is ezek az előadások, de amikor nem tudsz úgy végignézni egy tehetségkutató évadot, hogy ne jönne elő a Feeling Good, akkor azért azt mondod, hogy oké, elég volt. Pedig születtek itt nagy dolgok, elég az American Idolos Adam Lambertre gondolni, vagy épp az amerikai X első nyertesére, Melaniere. De ugyanúgy hozzányúlt a dalhoz a friss brit X Factor győztes James Arthur, a 2010-es évad második helyezettje, Rebecca Ferguson, a csodagyerekek pedig előszeretettel választották válogató-dalnak a Feeling Good-ot, elég a Britain's Got Talent-es Ronan Parke, vagy a már emlegetett amerikai Carly Rose első bemutatkozására gondolnunk. Aztán, hogy teljes legyen a kép, az ausztrálok talán leghíresebb X-ese, Reece Mastin, sőt Stacey Solomon is megtette a maga körét, utóbbi ráadásul Bubléval énekelhette duettben a dalt. Kicsit bőven elég, nem?

Eric Carmen: All by myself

Alapjáraton nem vagyok kibékülve a balladákkal, és általában ezek azok a dalok, amiken elalszom egy-egy unalmasabb adás alatt. De hogy az All by myself-hez miért nyúlnak ennyire szívesen az emberek, azt nem tudtam megfejteni. Szerintem halálosan unalmas egy dal, és persze, el lehet nagyon szépen énekelni, de közben megalszik a tej az ember szájában. A legkarakteresebb előadás itt természetesen az első nagy X Factor sztárhoz, Leona Lewis-hoz tartozik, de az érdekesség kedvéért itt van még az amerikai CeCe Frey, a furcsa és megmagyarázhatatlan módon dobogóra kerülő brit Christopher, a még mindig ausztrál Reece Mastin, illetve az ezer éve megasztáros Bálint Ádám verziója is.

Nirvana: Smells Like Teen Spirit

Mielőtt felvonnátok a szemöldökötöket, hogy "létezik olyan idióta, aki ezt a dalt énekli egy tehetségkutatóban?", elmondanám, hogy igen, létezik, sőt, a világ több pontjáról is választották már ezt a dalt, mint lehetőséget. Mondanom sem kell, hogy a legtöbb változat csúfos bukásra ítéltetett már az első pillanatoktól. Csak erős idegzetűeknek ajánlom például ezt a görög, indonéz, valamint amerikai verziót. És sajnos az én egyik nagy kedvencem, a norvég Jenny Langlo is beválasztott ezzel a dallal, hiába formálta a sajátjára, nekem azért még mindig egy kicsit gyenge volt.  

Quimby: Most múlik pontosan

Hogy egy kis magyar vonatkozása is legyen a dolognak. Soha, semmi nem esett olyan rosszul a pici lelkemnek, mint amikor Janicsák Veca elénekelte a Most múlik pontosant, és mindenki az egekig marasztalta az egyébként toálisan félreértelmezett és érzelmileg/értelmileg brutálisan gyenguska előadását. Erre még mindig nagyon haragszom, és ha még egyszer valaki arra vetemedne, hogy ilyen csodadalokat ront el brutálisan, hát akkor nagyon ki fogok akadni. Ja, hogy Pál Dénes már meg is tette a Voice-ban. Hoppácska. 

Candy Station: You got the love

Ez is ilyen nyerő szisztémának tűnhet, hiszen több X Factor nyertes is választotta már a Candy Station dalt, amit a legtöbben a Florence and the machine feldolgozásában ismerünk. Viszont nem egyszerű választás, és még a legjobbaknak is könnyen beletörhet a bicskájuk. Szerintem viszonylag nehéz visszahozni az eredeti dal hangulatát és szépségeit, viszont átdolgozni sem egyszerű, ezért is kerülhetett a listámra. De, ha már a nyertesekről beszélünk, meg kell említeni a One Direction előtt végzett Matt Cardle verzióját, valamint a tavalyi brit nyertes lánycsapat, a Little Mix próbálkozását is ( itt említeném meg, hogy igen, mindenkinek akadhatnak nehézségei a dallal, tényleg). Aztán az idei brit kiscsillag, Ella Henderson változata nekem az egyik legnagyobb kedvencem, de a britek táborában többen is kipróbálhatták magukat a dalban, mint Jade Richards vagy Amelia Lily. És azt említettem már, hogy a kedvenc dán tehetségkutatósomnak, Ida-nak is megvan a saját You got the love-ja? 

Bármilyen dal Adele-től

Egyszerűen nem hagyhattam ki a listámról, de nem is mertem tőle egy számot kiemelni, mivel konkrétan boldog-boldogtalan minden Adele dalba belefog, amit meglát maga előtt. Nem is tudom felfogni, miért és hogyan, de valahogy ténylegesen mindenki úgy érzi, hogy nem múlhat el adás Adele nélkül. Ha a magyar viszonyokat nézzük, elég a szörnyű X Faktor válogatókra gondolnunk, vagy amikor az a mitugrász kiscsaj, azt hiszem, verának hívták, tönkrevágta az egyik Adele számot. Egyedül az ének iskolájás kis szandiban volt spiritusz meg tehetség ahhoz, hogy komolyan odategye a Skyfallt. De nem kell aggódni, külföldön is egymást érik az Adele-dalok minden egyes válogatáson és döntőn. Szerintem meg negyedennyi is elég lenne. Szerintem.

Adott a kérdés: Mit hagytam ki?