Pár éve már elkezdődött a listakészítési mániám, de mostanában már annyira ritkán találok más írnivalót, hogy a közeljövőben töménytelen mennyiségű olyan listára számíthattok, ahol megpróbálom egy-egy kedvenc előadóm számomra legfontosabb 10 dalát összeszedni.

Az Imagine Dragons a többséghez hasonlóan én is a radioactive-en keresztül ismertem meg, de nagyon sokáig nem vett rá a lélek, hogy meghallgassam debütáló albumukat,a Night Visions-t. Erre aztán csak 2014-ben került sor, amikor már a csapból is az On Top of The World folyt nestea helyett és a glee miatt megszerettem az It's Time-ot.  Onnan persze nem volt megállás, rongyosra hallgattam az első albumot és tavaly nyáron abban a szerencsében is részem lehetett, hogy előkelő helyről tombolhattam végig az ID Szigetes fellépését, sőt, felébresztve a bennem rejtőző tinilányt, még az énekes, Dan Reynolds kezét is sikerült megfognom, úgyhogy kimaxoltam az Imagine Dragons koncertélményt. Idén pedig végre megjelent a második album is, és bár eleinte fenntartásokkal kezeltem a Smoke+Mirrors dalait, mára rájöttem, hogy méltó utódja az első lemeznek, és legalább annyi kedvencem akad róla, mint elődjéről. Így természetesen nehéz volt csak 10 dalt kiválasztanom és közöttük a sorrendet megállapítanom, de tessék lássék módon olvashattok most a perpillanat kedvenc ID dalomról.

10. Hopeless Opus
A legelső dolog, ami megfogott ebben a dalban, természetesen a címe volt. Aztán első meghallgatásra még nagyon furcsának tartottam, főleg, hogy olyan volt, mintha az elején azt énekelgetnék, hogy scheiße, scheiße... Többszöri lejátszás után viszont beleszerettem a refrénbe és bár nem ezt tartom az új album legerősebb pontjának, megszoktam már annyira, hogy becsússzon a tizedik helyre.

9. I Bet My Life
Tudom, hogy sokaknak volt nagy csalódás az I Bet My Life, és a környezetem nagy része az egyik leggagyibb ID dalnak tartja a Smoke+Mirrors-t promózó kislemezt, de engem teljesen megfogott a világa, és még ha a refrén idegesít is egy kicsit, a verzékkel abszolút tudok azonosulni, ráadásként még a videót is szeretem, így aztán megérdemelte a helyet a listán. És valamiért a dallamnak napfény színe van.

8. Demons
A Demons volt az utolsó dal a Szigeten, így egy kicsit keserédes az emlék, hiszen akarta a fene, hogy abbamaradjon a koncert. Viszont minden kétséget kizáróan tökéletes választás zárásnak, hogy szép szavakkal éljek, ez a dal egyszerűen EPIKUS. Szerintem az ID egyik legnagyobb erőssége, hogy a Radioactive nagy sikere után is volt még mit előhúzni a tarsolyból, és a Demons nagy szerepet játszik abban, hogy így meg tudtak maradni.

7. Bleeding Out
Sok dal azért szerepel a listán, mert hallottam élőben, a Bleeding Outnak viszon direkt azért szorítottam helyet, mert nagy szívfájdalmamra nem játszották el Budapesten. Ha jól végignézem, ez az egyetlen lassabb hangvételű szám a listán, ami azért nem okoz meglepetést, mert Danéket mindig is inkább a vidám nyárias dallamaiért hallgattam. Hogy akkor a Bleeding Out miért került ilyen közel a szívemhez? Mert zseniális.

6. Fallen
Szövegileg talán nem a leglenyűgözőbb ID dal, és a Night Visions-ön is csak iTunes Bonus Ttrackként szerepelt, koncertet viszont remekül lehet vele indítani, és élőben tényleg nagyon nagy buli erre a számra ugrálni. Aztán persze talán azért is pakoltam ilyen előkelő helyre, mert így tiltakozom az ellen, hogy spotify-on nincs fenn a Fallen.

5. It's Time
Persze, szerettem én a Radioactive-et, de igazán csak az It's Time győzött meg arról, hogy az Imagine Dragonsnak van keresnivalója a telefonomon és a lejátszási listáimon. Nagyon szeretem a szövegét és szeretném azt is, hogy egyszer aktuális is legyen ez az érzés az életemben, aztán imádom a jellegzetes nyár hangulatát, a Glee-s feldolgozást, a dobokat, egyedül a klippel kapcsolatban vannak apró kifogásaim.

4. I'm So Sorry
És... elérkeztünk a kedvenc részemhez. Akkor győződtem meg arról, hogy a Smoke+Mirrors brutálisan jó album lett, amikon először meghallottam az I'm So Sorry-t. Valahogy teljesen eltért az eddigi számok hangulatától, de abszolút tökéletes irányban, tetszik ez a kicsit keményebb hangszerelés és a hangsúlyosabb basszus, és szerintem a zenekar legjobban eltalált refrénéről beszélhetünk.

3. Friction
Másik nagy kedvencem a Friction lett, lényegében teljesen hasonló okok miatt, mint az I'm So Sorry, de ennek a dalnak a hangzásvilága talán még különlegesebb és még eltérőbb, mint az előzőé. Nagyon-nagyon érdekel, hogy hangozna ez az egész téma élőben, így aztán természetesen nem utasítanék el egy újabb koncertet valahol a közelben, a mindenféle szervezőgárdák igazán összeszedhetnék magukat.

2. Tiptoe
Furcsa módon a Tiptoe sokáig abszolút nem tartozott a kedvenceim közé, aztán egyszer csak valamiért újra rátaláltam és onnantól kezdve egyértelmű volt a szerelem. Azért nem merném kijelenteni, hogy ez a legjobb dal a debütáló albumról, hozzám valamiért viszont mégis ez áll a legközelebb, persze emögött személyes okok is rejlenek. Mindenesetre fogyasztásra tudom ajánlani.

1. Shots
Szóval történt egyszer, hogy az Imagine Dragons névre hallgató zenekar írt egy dalt az életemről, és Shotsnak nevezte el, majd felpakolta a Smoke+Mirrorsra, hogy hozzám is eljusson és így egy életre beleírják magukat a szívembe. Hát sikerült nekik. Ennek a számnak minden sora aranyat ér (pun intended) és egyszerűen annyira megfogta ennek a "mindent elrontok" életérzésnek a lényegét, hogy még mindig fáj.

Sokadik éve vagyok Eurovízió-rajongó, blablabla. Már évek óta összeállítom a top tizes listás, blablabla. Idén pont érettségizni fogok, így nem várom annyira, blablabla.

Ennyit a szellemes bevezetőről. Andrást kivettem a listáról, mert természetesen elsősorban és mindenek felett neki szurkolok, és büszke vagyok rá, hogy ő képviseli az országot, valamint Magyarország választására az elmúlt három-négy évben, szerintem egyáltalán nincs semmi szégyelnivalónk. Na de. Egy kicsit a dalok minőségéről: Azt hittem, idén semmi jóra nem számíthatunk, erre meglepően sok szám elnyerte a tetszésem, még ha nem is tipikus ESC dalok. Így aztán a tíz kiválasztása is nehezemre esett. Egy valami azonban biztos: idén senki nem vádolhat azzal, hogy csak a skandinávok felé húz a szívem.

10. Hollandia: The Common Linnets - Calm After the Storm
Sajog a szívem Svájcért, mert ők voltak még nagyon esélyesek erre a tizedik helyre, és igazából, ha lehetne, megosztottan ők is ide kerülnének. Na de a hollandokról. Ha valami nagyon megfogott a dalukban, az a két énekes hangja együtt, meg a gitárok, és ez az eszméletlen nyugodtság. Mármint lehet, hogy egész Európa bealszik majd abban a három percben, de milyen édes álom lesz ez. A holland Kings of Convenience-re emlékeztetnek minimális szinten. Nem ESC-anyag, de én sokat fogom hallgatni.
9. Norvégia: Carl Espen - Silent Storm
Itt vegyük bele az elfogultságomat. Amennyire mondjuk a dánoknak és a svédeknek az elmúlt években összejött az élet, a norvégok néha úgy tudtak brutálisan mellényúlni. Idén sem mondanám, hogy a legszerencsésebb a választásuk, de még az én balladaellenes szívemet is meghatotta a Silent Storm. Sok jót nem jósolok Carlnak, de nekem tetszik.
8. Olaszország: Emma Marrone - La Mia Cittá
Az olasz nyelv egyszerűen annyira gyönyörű, hogy nekem zene sem kellene, elég lenne, ha szavalnának. Viccet félretéve, az olaszok sem a legerősebb oldalukat mutatják idén, pedig nagyon szívesen előrébb löktem volna őket a listámon. Így viszont bekerültek a közepes dal, de még mindig jobb, mint a többi kategóriába a dánokhoz és a norvégokhoz.
7. Fehéroroszország: TEO - Cheesecake
EZ UGYE VALAMI ROSSZ VICC? kérdezi mindenki. Igen, az. Vagyis, lehetne az is, de most kegyetlenül őszinte leszek: ez a dal a legfülbemászóbb dolog a világon és pont ezért imádom. Odavagyok az emberünk borzalmatos akcentusáért, az idióta dalszövegért, a hülye címért, egyszerűen mindenért. Gyanítom, hogy nem a fehéroroszok lesznek idén a befutók, de oda se neki. Megtaláltam az idei bűnös élvezetemet.
6. Egyesült Királyság: Molly - Children of the Universe
Na hát a britek annyira érthetetlenek és kb. biztos voltam benne, hogy idén sem fognak értelmes dalt kiküldeni, erre tessék, ők okozták a legpozitívabb csalódást az egész mezőnyben. A legjobban a kórus tetszik, nem is a csajszi maga, de összességében az egészben van valami furcsán megkapó. Végre a kis angolkák is megérdemelnének valami értelmesebb helyezést.
5. Németország: Elaiza - Is It Right
Na hát a németek a britek szöges ellentétei, szerintem Lena óta konkrétan minden évben beletaláltak az ízlésembe, egyedül a tavalyi Cascada-dal volt egy kisebb kilengés. Szóval Roman és Lena után ismét felfedezhettem magamnak valami szuper pontot a német könnyűzenében. Az Is It Right refrénje napok óta a fejemben jár és nagyon remélem, hogy a németek idén is a mezőny elején végeznek majd.
4. Finnország: Softengine - Something Better
A finn  ryan gosling és bandája nem maradhatott ki a listámról, szerintem ha valakinek tippelnie kellett volna, hogy kik lesznek a top 10emben, ez lett volna a legbiztosabb befutó. Minden, amire szükségem van a totális szerelemhez, a refrén ráadásul egyből beleragadt az agyamba, és bár a győzelemre őket sem igen tartom esélyesnek, azért egy-két szavazatot majd rááldozok a rokonokra.
3. Örményország: Aram MP3 - Not Alone
Annyira szkeptikusan álltam ehhez a dalhoz, hogy úúúristen, mindenkinek tetszik, akkor nekem biztos nem fog, és egy perc után majdnem be is zártam, hogy én ilyen lassú kis izéket nem fogok végighallgatni, de a dal második fele az egyszerűen zseniális, és nem sértődnék meg, ha a dobogón végezne az örmény dal, mert egyszerűen brutálisan jó, és le vagyok nyűgözve. Ha idén nem a vicces dalok nyerték meg volna a szívemet, simán megkapták volna az első helyet is.
2. Franciaország: Twin Twin - Moustache
Hát erre nem fogadtam volna, de ez a francia dal egy valami igenállat, én oda meg vissza vagyok, egyszerűen kéééész, nem bírom, annyira rohadt jó, nem tudom körülírni. Tök vicces, mert egy betűt nem tudok kiejteni franciául, és így csak dúdolom magamban, hogy zsövöszíííí, zsövöszááá, fogalmam sincs mit jelent, de megőrjit ez a zene, FANTASZTIKUS. Pedig a franciákat tényleg nem szoktam szeretni.
1. Görögország: Freaky Fortune feat. Riskykidd - Rise Up
A görögök a legnagyobb sunyik ám, mert minden évben annyira bőralámászós, de ezzel együtt nagyon görögös dalt választanak, és ez a furcsa kombó mindig bevonzza őket a legjobb tíz közé nálam. Eddig viszont még nem értek fel a csúcsra. De mindennek eljön az ideje. Szóval amellett, hogy tavaly után idén is sikerült olyan kis faszántos pasinénekest kiválasztani, ami vonzza a női szemeket, szerintem brutáljó partidalt hoztak össze. Nyerni nem hiszem, hogy fognak (bár adja isten), de én azért szurkolok nekik, meg szavazok.

A kimaradottakról annyit, hogy még viszonylag tetszik a svéd és a spanyol dal is, de azokat így magamtól nem hallgatnám agyon. Aztán a dán dal nagyon sokáig top 10es volt, de már most kezdem unni egy kicsit, májusig veszélyes, hogy totálisan megunnám. A szlovén dal került még pozitív kalapba nálam, de a fuvolával való tellegetést nem értem, a macedón és az ír dalban is van talán fantázia, és a lengyel dalt is szeretem. Igazából meglepően sok dalt szerettem meg. Jézus. Na remélem májusig visszatalálok a szkeptikus énemhez.

Sosem titkoltam hogy az Eurovíziós Dalfesztivál a rajongásom tárgyát képezi és már több éve nagyon aktívan figyelemmel követek mindent, ami a versennyel kapcsolatos. Így aztán a magyar válogatóműsor, A Dal lelkes nézőjévé is váltam az évek során és nagyon kíváncsian vártam az idei felhozatalt. ByeAlex tavalyi meglepően sikeres szereplése után szeretném, hogy idén biztosra menjünk, és valami olyan dallal állnánk Európa színe elé, amivel újra a döntőbe kerülhetünk.

A harmincas mezőny viszont erre nem sok esélyest kínál. Bár már a tavalyi válogatott-csapattal sem voltam teljesen megelégedve, idén is vannak olyanok, akiknek a dalát végig sem bírtam hallgatni és azóta is forgolódok álmomban, ha eszembe jut az a pár perces szenvedés. Aztán nem értem ezt a rengeteg mr2-kompatibilis előadót, akik az alter szférából felszivárogtak, ugyanis hiába szeretem a Belmondot és a HoneyBeast sem rossz, de NEM IDE VALÓ. Meg persze vannak olyanok is, akik szerintem messzemenően nagyobb médiafigyelmet kapnak mint megérdemelnék (hella Radics Gigi), és eszméletlenül pocsék daluk ellenére az élmezőnybe sorolják őket. Ezért aztán személyes top 10emet is csak nagy nehézségek árán hoztam össze, de reménykedjünk, hogy ugyanúgy, mint az elmúlt két évben, az első öt valamelyike jut majd el Koppenhágába. (vagyis leginkább az első. inkább mindenképp ő menjen ki. végre)

10. Extensive - Help Me
Vannak azok a dalok, amik annyira rosszak, hogy nagyon, na ez is ilyen, viszont értékelem a lelkesedést, meg hogy amúgy a zenéjük stílusát imádnám, ha és amennyiben tudna énekelni az énekes csávóka és az Eurovízió valaha is értékelte volna az együtteseket. Harmatgyengék, és az, hogy idekerültek, csak az bizonyítja, milyen a mezőny.
9. Pál Dénes - Brave New World
Mivel az elmúlt pár év nagyon csajosra sikeredett eurovízióilag, van egy olyan sejtésem, hogy idén az erősebb nem képviselői fognak újra nagyobb figyelmet kapni (remélhetőleg), és ilyen szempontból egy ilyen csillagszemű juhásszal előállni nem lenne rossz. A dal viszont jóindulattal is csak átlagos, de itthon tuti szeretni fogják, a magyar döntő szerintem szinte garantált. Nem tetszik amúgy.
8. Dér Heni - Ég Veled
Hahh tuti ez tetszik a legkevesebb embernek, de szerintem Heni dala fülbemászó és tipikus rádiósláger, pont ezért persze semmi esélye nem lenne vele kint Dániában, de jogosnak éreztem, hogy felkerüljön a listára, mert azon kevés dal közé tartozik, amit ténylegesen egynél többször hallottam már.
7. New Level Empire - The Last One
Nem tudom mit akar ez a magyar 30 Seconds To Mars, mert hogy szerintem - akármennyire tetszik is a dal a maga módján - tuti hogy meg sem közelítenék Alex eredményét, és csak ebben a közegben eshetett meg, hogy ilyen előre kerültek, mert amúgy közepes a dal, naaagyon átlagos. Még annál is kettővel átlagosabb. Lol lassan Byealexnek érzem magam kritikaírás közben, szerintem csak számára szomorú, hogy ő sem tudott értelmesebben fogalmazni pár szerzeménnyel kapcsolatban.
6. Bogi  - We All
Történet személyes vonatkozása: Bogika a sulinkba jár, tizedikes, idegesít, de mégiscsak öcsém évfolyamtársa és szobatársam osztálytársa. Szóval el sem tudom képzelni hogy libegne be a suliba, ha elérne valamit, de egyrészt az idei dala nem olyan rossz, mint amit tőle megszoktunk, másrészt élmény lenne megosztani a kompromittáló képeimet, amik jó mélyen el vannak rejtve az internet sötét bugyraiban.
5. Fool Moon - It can't be over
Hát amúgy tulajdonképpen ettől sem dobtam hátraszaltót, sőőőt, elsőre kifejezetten unalmasnak tűnt, de egy ilyen akapella gruppetto legalább különleges lenne, amivel lehet, hogy azt érnénk el, hogy utolsó helyen rúgnak seggbe minket, de legalább tudnánk, hogy megint nem álltunk be a sorba. Na mindegy.
4. Joni - Waterfall
Ez a dal szerintem kifejezetten az, ami ha nem magyar színekben indulna, tetszene, sőt, talán a top 10be is beférne egy gyengébb évbe, de ezer százalék, hogy nem szavaznék rá, és szerintem pont ez lehet Joni buktatója, amellett, hogy ha Európa nem tanul a tavalyiból, egymást fogják leénekelni a különböző nőcik  a színpadról (adja az ég hogy ne ez legyen)
3. Knoll Gabi - Sweet Memories
Nem tudom kinek kell fizetni, hogy ne öltöztessék Lana Del Reynek a csajt, ha esetleg őt küldjük ki, mert akkor a fejemet fogom a falba verni. Szóval a dal amúgy talán unalmas meg felejtős elsőre, meg másodszorra, de harmadszorra megragad, és minőségben meg messze minden felett áll idén, ráadásul Gabi nagy pártfogoltja Alexnek, úgyhogy az ő hátvizén eljuthat egy darabig.
2. Király Viktor - Running Out Of Time
Tudom, hogy Viktorral sok embernek baja van. Nekem speciel nem, az egész Király familiából őt találom  a legszimpatikusabbnak, ráadásul végre, ha már van két olyan előadónk, akik tudnak rendesen angolul, használjuk már ki. A dal meg naaagyon fülbemászó,  a fülbemászó-kört nálam mindenképp ez nyerte idén, és bár lenne még hova fejlődni, meg sok függ majd az élő szerepléstől, én sokkal inkább adnék neki esélyt, mint bárki másnak a listáról... Kivéve...
1. Kállay Saunders András - Running
Igen, Andrist. Mert szerintem harmadik éve ő hozza a legjobb, legaladhatóbb dalt a versenyre, borzasztóan tetszik ez a Running is, egyszerűen benne látom idén egyedül a potenciált, hogy valamit is elérjen, és nagyon remélem, hogy végre eléri, amit egyébként már tavaly és tavalyelőtt is megérdemelt volna, és kijut Koppenhágába. Könyörgöm legyen már esze ennek az országnak egyszer.