Tulajdonképpen mindenféle elvárás és előzetes tudás nélkül vágtam bele a nyári szünetem kitörésével Ryan Murphy-ék horrorsorozatába. A szerzőpáros ugyan jó jelnek mutatkozott, de eddig elég messziről elkerültem a horrort, egyedül a Stephen King könyvek tudtak lekötni a maguk borzongató történeteivel. És mint kiderült, pont ez hiányzott nekem az eddig nagy nehezen leerőltetett horrorokból: a túl sok vér és ijesztően megvágott zene elvette annak a lehetőségét, hogy a tényleges lelki terror-horror kibontakozhasson.


Így aztán eleinte erősen tartottam attól, hogy az American Horror Story is beleesik ebbe a hibába. Mert legyen bár akármilyen újszerű egy történet, engem ez a mostanában népszerű halálraijesztegetősdealélekrenemható horror-áradat teljesen elkeserít. A sorozat első évadában viszont pontosan az ellenkezőjét kaptam ennek.

Minek kerülgetni a forró kását? Maga a történetet, amit az írók a 12 rész során elénk rajzolnak, nehezebben lehetett volna több klisével teletömködni. Tulajdonképpen minden megvan benne, ami egy klasszikus horrortörténetben: elátkozott ház, szellemek, gyilkosságok, ijesztő jelek mindenhol, és természetesen egy már széthullóban lévő család. Ténylegesen kliséhalmaznak hangzik ez elsőre, másodszorra és sokadszorra is, ennek ellenére a sorozat végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, és Stephen King regényei óta ez volt az első olyan történet, ami képes volt elnyerni az elismerésemet.

Hogy történhetett ez egy több száz méter mély klisétengerben? Könnyen és egyszerűen: A sorozat bámulatos karaktereket és lelki elemeket prezentált, és bár néha előtérbe kerültek a véres jelenetek, ennél végig sokkal fontosabb volt, ahogy a szereplők elvesztik az uralmat saját maguk felett, és a megőrülésüket elképesztő volt végigkövetni. Ehhez természetesen kellett a színészek brilliáns játéka, mind a főszereplők, mind a mellékszereplők fantasztikusat nyújtottak a kamera előtt. Kellett még az a sokszínűség, amivel a karaktereket felruházták. Imádtam, hogy az első, leáltalánosított képet, amit leszűrtem a szereplőkről, mindig egyre színesebbre és színesebbre varázsolták a negyvenperces epizódok.



Muszáj kiemelnem egy kicsit a párbeszédeket is, ugyanis szerintem a sorozat egyik legnagyobb különlegességéről beszélünk. Egyszerűen szinte minden szavát szívtam a történetnek, a kidolgozott dialógusok igazi felüdülésnek tűntek mondjuk a mostanában egyre borzalmasabbá váló Glee-s beszélgetéseknél. És természetesen a felszínesnek tűnő alaptörténetbe azért az idők során bekerültek olyan fordulatok és meglepetések, amiktől borzódzott a hátam.

Az American Horror Story első évada eszméletlen kellemes meglepetés volt számomra, és ezek után nagyon kiváncsi lettem arra, hogy a második évad mit tartogathat még. Nagyon bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki eddig valamilyen indok miatt nem kezdett még bele, szerintem nem fog csalódni.

A tovább után pedig a szokásos spoileres értékelés sokkal fannisabban

Elég gyakran előfordult velem az elmúlt tizenkét évben, hogy bosszankodtam a kötelező olvasmányaim miatt. Pedig nem is igazán azzal volt problémám, hogy olvasnom kell: ötéves korom óta önszántamból falom a könyveket, és sajnos hiába veszünk egyre nagyobb könyvespolcokat, újra és újra sikerül őket feltöltenem a kedvenceimmel. Még csak nem is ott van a hiba, hogy a szépirodalmat unalmasnak és érthetetlennek találom. Nagyon sok kötelezőmet idő előtt kiolvastam, és Bulgakov A Mester és Margaritája vagy Ibsen drámái a mai napig a kedvenceim közé tartoznak. Ezért aztán minden magyar tanár álma is lehetnék. Rajongok az olvasásért, és a korosztályomhoz képest feltűnően nagy érdeklődést mutatok a klasszikusok iránt.

Ennek ellenére szerintem sokkal több elégedettlenséggel átfűzött mondatcsokor hagyta el a számat az irodalom oktatásával kapcsolatban, mint méltató szöveg. Könnyű lenne persze arra fogni, hogy peches voltam, és rossz tanárokat fogtam ki, de az az igazság, hogy az elmúlt 12 évben mindhárom magyar tanárom nagyon különleges személyiség volt és nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy ennyire megszeressem az olvasást. Ami viszont egyáltalán nem nyűgözött le, az a kötelező olvasmányok listája volt. Azért is gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést még most, mert jelen pillanatban még aktuális a kérdés. Nem akarok abba a hibába beleesni, mint annyi kedves és aranyos felnőtt "ismerősünk", akik kilépve az életbe, eljutva bizonyos pozíciókba, úgy döntöttek, hogy "nekem is ezt kellett elolvasnom, a gyereknek is jó lesz ez". Hát nem az. Több szempontból sem.

A MENNYISÉG
Kezdjük akkor ezzel. Aki szerint attól a gyerek meg fogja szeretni az olvasást. és örömmel vesz a kezébe könyvet, hogy évente 10-11 klasszikust lenyomatnak a torkán, az teljesen el van tévedve. Sok szempontból lehet szidni az amerikai oktatást, és nagyon sok kritika jogos, ezt aláírom, de nekem például sokkal elfogadhatóbb az a módszer, ahogy ők feldolgozzák a kötelező olvasmányokat. Mert lehetne arról beszélni, hogy melyik ér többet: Ha a gyerek rövidítve elolvas 15 könyvet egy évben, de ezáltal tulajdonképpen egyiket sem olvassa el, vagy ha fél évig rágunk egyetlen könyvet, de ennyi idő alatt minden egyes szenvedő alany ténylegesen végigrágja magát az említett olvasmányon? Érdekes kérdés, ugye?

AZ AKTUALITÁS
Először is szeretnék elkerülni egy nagyon lényeges félreértést. Nem azt mondom, hogy a Légy jó mindhalálig, vagy a Kincskereső kisködmön nem értékes alkotások. Nem állítom, hogy a maguk idejében nagyon fontos olvasmányok voltak a fiataloknak, és nagyon szépen kifejezték az akkori problémákat. Na de itt jön a kulcsmondat: az  AKKORI dolgokat. Nem hiszem, hogy a fiatalokat azzal lehetne megfogni, hogy egy olyan világ lenyomatát adjuk a kezükbe, amit sosem tapasztaltak, és épp ezért nem is tudnak a fent említett történetekkel együtt élni (Tiszetelet a kivételnek. Nekem például a Légy jó mindhalálig még tetszett is, de a környezetemben nem ezt tapasztaltam). A legbosszantóbb persze az egészben, hogy igenis vannak mai, kortárs, fiataloknak szóló regények, amik szerintem sokkal aktuálisabb mondandókat tárnának a gyerekek és tinik elé és irodalmi értékük is van. Nem véletlen, hogy Janne Teller Semmije Finnországban mára kötelező olvasmánnyá vált, és még abban sem látok semmi kivetnivalót, hogy pár amerikai középiskolában az Egy különc srác feljegyzései került fel a kötelezők listájára. Ez a két köny nálam ugyanis tökéletesen megtestesíti, amit fontosnak tartok egy irodalom órán vett könyvben: engem is érintő problémáról beszél úgy, hogy közben értékeket közvetít, rászoktat az olvasásra, és bevezet az irodalom világába.

A KORTÁRSOK HIÁNYA
Az előzővel szervesen összekapcsolódó probléma az, hogy milyen kevés kortárs irodalmat tanítanak nekünk ténylegesen. Pedig pont ezt lenne a legfontosabb megértenünk. Az lenne valahol az irodalom óra lényege is, hogy ha a kezünkbe kapunk egy könyvet majd felnőtt életünkben, el tudjuk róla dönteni, értékes-e vagy sem. S amíg ezt a klasszikusoknál az idő ezt már eldöntötte, a kortársaknál sokkal veszélyesebb vizeken lavírozunk. Talán épp ezért nyúlnak a tanárok is a biztoshoz. Pedig, hangsúlyoznám újra, az irodalom óráink egyik fontos céljának kellene lennie, hogy egy kicsit jobban megismerkedjünk ezzel az irodalommal, hiszen pont ez az, ami körülvesz minket és a legkönnyebben becsap minket. Nem is értem, miért csodálkoznak a szülők, hogy a generációnk falja a Szürke 50 árnyalatát és a Szent Johanna Gimit. Most komolyan, kaptak ezek a fiatalok rendes alternatívákat? Vagy komolyan azt várnák el egy 14-15 éves kislánytól, hogy a Hamlet és az Antigoné legyen a kedvenc olvasmánya?

Az IDŐZÍTÉS
Itt érkeztünk el a következő nagy gondhoz. Annyira ragaszkodunk ahhoz, hogy időrendben száguldjunk végig az irodalmon, hogy borzalmas nagy akadályokat gördítünk a fiatalok elé pont a kezdetekkor. A gimnáziumba bekerülve elindulunk szépen a kezdetektől, és ami kilencedikben következik, az nagyjából a tömör szenvedés. A homéroszi eposzok nehéz nyelvezete, az antik drámák stílusa, de még a shakespeari kifejezések sem segítenek túlzottan abban, hogy rajongani kezdjünk az olvasásért. Nem állítom, hogy nincs logikája ennek az időrendi sorrendnek, de néha úgy érzem, sokkal többet érnénk vele, ha a gyerekek ilyen korban azokat a könyveket kapnák kezükbe, amiket talán tudnak is értelmezni, és nem veszi el a kedvüket még jobban az irodalomtól. Csak hogy egy példával éljek: Mi hetedikben (hatosztályos gimibe járok/jártam) 19. századi és kortárs novellákkal ismerkedtünk először, és Örkény Leltárja  például azóta is a kedvenceim között van. Ezek a történetek sokkal inkább közel álltak hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy itt is visszakanyarodhatunk ahhoz, hogy szegény gyermek így milyen későn találkozik a kortársakkal, ha egyáltalán találkozik velük.

HOL VANNAK A REGÉNYEK?
SZögezzük le: drámákat olvasni nem egyszerű. Soha nem is volt az, és a jövőben sem hiszem, hogy sok ember fog rákapni arra, hogy szabadidejében drámákat olvasgasson. Ennek ellenére gimnáziumi éveink meghatározó elemei ezek a drámák. Mindez szép és jó, és én tényleg nem akarok elvenni az értékükből, de néha úgy érzem, hogy a regények háttérbe szorulnak. Pedig, ismételten a későbbiekre gondolva, a legtöbb ember a gimnázium után nagy valószínűséggel már csak regényeket és novellásköteteket fog rendszeresen a kezébe venni. Én viszont igazán jó, izgalmas regényt csak tizenkettedikben olvastam. Persze, átszenvedtem magam Jókai Köszívűjén meg Aranyemberén, de finoman szólva sem lettek a kedvenceim, ahogy az Arany virágcserép és a Robinson sem késztetett arra, hogy dobjak egy hátast. Pedig a 19-20. században már rengeteg olyan regény született, ami olvasható lenne.

MERJÜNK VÁLTOZTATNI!
Összességében szerintem egyetlen, hatalmas problémája van az oktatásnak, amit eddig nagyon ügyesen pontokba szedegettem. Ez pedig a következő: Ugyanazokat a könyveket olvassuk, mint a szüleink, de még a nagyszüleinkkel is rengeteg az egyezés. Pedig azalatt változott rengeteg minden. Egyrészt felgyorsult a világ. Bár a Szigeti veszedelem Zrínyi korában biztos nagyon izgalmas történet lehetett, mára tömör szenvedés maradt. Másrészt ma már sokkal összetettebb szerepe is lehetne a kötelezőknek, mint régen. Hallgatjuk, hallgatjuk, ahogy az idősebb generációk arról panaszkodnak, hogy a mai fiatalok nem olvasnak eleget, de a fenti példák alapján én nem látom, hogy ennek megváltoztatásán sürgölődnének. Szerintem a mai fiatalok igenis érdeklődőek és nyitottak, igen, akár a könyvek iránt is, csak fontos lenne egyeztetni az ő igényeiket és az irodalmi értékeket, és ez alapján kötelezőket választani.

Végezetül itt egy egyáltalán nem teljes, de elég színes lista könyvekről, amik megállnák a helyüket a kötelező olvasmányok között:
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Janne Teller: Semmi
Salinger: Zabhegyező
William Golding:  A legyek ura
Orwell: Állatfarm
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Huxley: Szép új világ
Burgess: Gépnarancs
Robert Merle: Madrapur
Oscar Wilde: Dorian Gray
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Erin Morgenstern: Az éjszakai cirkusz
John Green: Csillagainkban a hiba (ez a gyenge pontom, ezt aláírom)

Nagyon régóta nem meséltem arról, hogy mi minden történik velem, és kivételesen nem azért, mert 0-24ben csak álmodoztam, és elszáguldott mellettem az élet. Inkább csak olyan fontosnak álcázott semmiségek történtek, amikről csak bizonyos távlatokból lehet mindenféle hülyeségtől mentesen beszélni, és ezt próbálnám meg most, a tőlem telhető legnagyobb lelkesedéssel teljesíteni.

Ha a bevezetőből semmit sem értettek meg, ne aggódjatok. Mostanában felszedtem egy ilyen különleges képességet, amivel úgy tudom szaporítani a szavakat, hogy közben tulajdonképpen nem is mondtam semmit. Ennek ellenére azért valahol mélyen biztos nagyon fontos igazságokat rejtek el a sorok mögött, úgyhogy érdemes minden szó mögött rejtett értelmet keresni.

Nem. Tényleg nem. Igazából nyílván arról szeretnék mesélni, hogy mi a helyzet továbbtanulás-érettségi-végzős lét fronton. Visszaolvasva a szeptemberi aggódásomat, fogalmam sem volt, mire vállalkoztam ezzel az évvel. Természetesen nem a tanulásba szakadtam bele, erről szó sem volt. De azért az állandó szervezkedés, az osztályban újra és újra fejét felütő és tomboló vitahullám, meg persze a rengeteg, így utólag feleslegesnek tűnő agyalás a jövőmmel kapcsolatban rendesen leszívta az energiámat, ezért is sikerült a blogot is rendesen elhanyagolnom és magára hagynom.

A döntés viszont úgy-ahogy megszületett, leadtam a jelentkezésemet, és az már szinte ezer százalékosan biztos, hogy egyetemre fogok járni, méghozzá itthon, Magyarországon. Bécs nagyon sokáig csábított, és természetesen sokkal nagyobb kihívás lenne, mint Budapest, de megpróbáltam tanulni a hibáimból. Az, hogy anno 12 évesen elkerültem itthonról és kollégistaként próbáltam boldogulni az ország egyik legerősebb gimijében, bár racionális szinten abszolút tökéletes döntésnek látszott, érzelmileg igenis megviselt. Így utólag visszanézve, biztosan túl korai volt, de az első hónapok kifejezett szenvedést jelentettek, és nagyon sok önbizalmam elveszett az első két évben. Érzelmileg igenis is túl nagy akadályokat görgettem magam elé, és hiába ment a tanulás, mint a karikacsapás, mire igazán elkezdtem élvezni az iskolát, a koleszt, egyáltalán a győri életet, már majdnem két év eltelt. És ezt nem szeretném megismételni. Szóval, még ha valószínűleg sokkal nagyobb kihívást is jelentene tanulmányilag Bécs, egyelőre maradok itthon mindenki örömére vagy bánatára.

A szakokkal kapcsolatban is kitisztult azért az ég, és viszonylag magabiztosan írtam be a jelöltjeimet, amik aztán szépen le is redukálódtak, és mostanra igazából csak és kizárólag egy cél lebeg a szemeim előtt. Ez pedig... drumroll... a Corvinus nemzetközi gazdálkodása. Sokan meglepődtek a döntésemen, úgyhogy egy kicsit részletezném. A pszichológiáról még januárban tettem le a pályaválasztási tanácsadó után (talán erről írtam is itt), és a fennmaradó lehetőségek közül mégis elvetettem a kommédiát, mert egy kicsit túl szabadnak és túl bölcsésznek éreztem a jelenlegi énemhez képest. Ez persze nem jelenti azt, hogy két félév után nem ott fogok kikötni, ugye. A skandinavisztikát, mint biztos pontot, beírtam harmadik helyre, de már régóta nem ez az életcélom. Az ng meg hát... barátságos középútnak tűnik, ahonnan még bármerre vihet az utam. Az egyetlen célom az volt a választásnál, hogy olyat keressek, ami nem korlátoz be teljesen, és ahonnan szerteágazóan lehet még továbbmenni, és ilyen szempontból szerintem keresve sem találtam volna jobban nekem valót, mint az ng. A nyelvek pedig továbbra is előnyt jelentenek így a két felsőfokú tudatában.

És egy kicsit a Corvinusról, mert már messziről hallom a BME-n tanulók elégedetlen mormogását. Mondjuk kezdjük ott, hogy ha valahol, akkor a műegyetemen nekem semmi keresnivalóm, mert a műszaki érzéke még egy szőke varangynak is jobb, mint nekem. Igen, valószínűleg nem fogom magam összetörni a tanulásban a Corvinuson sem, de ez elképzelhetetlen mennyiségű lehetőséget biztosít arra, hogy ezt megtegyem máshol. Vagy nem. Annyira nem kell engem félteni, na. Másrészt pedig az, hogy a Corvinuson kezdek el valamit, nem jelenti azt, hogy ott is fogom befejezni.

Aztán mi minden történt velem? Voltam német OKTV-n, amire természetesen semmit sem készültem, és még így is becsusszantam a 27. helyre. Milyen szerencse, hogy semmire sem tudom használni ezeket a pontokat, right? Megnyertünk egy országos csapatversenyt is, ezzel pedig kaptunk pár osztálytársammal egy nyári brüsszeli utat, ami azért akárhonnan nézzük, elég csábító. A színjátszó-business sem maradt tétlen, arany minősítést kapott a csapatunk a regionális fordulón, így áprilisban még országos találkozóra is megyünk. A változatosság kedvéért a német színjátszós csapatnak is besegítek egy kicsit, mert csak. Így szűk egy hónappal az érettségi előtt háromszor is eljutottam moziba, előbb a lánykákkal a Beavatottat néztük (kritika nemsokára), majd barátnőmmel beültünk a Grand Budapest Hotelre (jajj de jó volt), múlt héten pedig öcsémmel és szobatársával megnéztük a Noét(hoztál bogyót?).Elolvastam az Útvesztőt is, jártam színházban, egyszóval telik az élet erre felém is. Újra elkezdtem zumbázni is, hátha a testmozgás felfrissíti az agyam két tanulási periódus között, és igen, valamennyire már arra is rá tudtam venni magam, hogy nekiálljak tanulgatni. Májusra négy középszintű érettségim maradt csak, egy töri, amitől félek, egy magyar, amivel kapcsolatban tehetetlennek érzem magam, egy matek, amit 95 százalék körül kellene megírnom és egy angol, amire nem készülök. Szép az élet, az a lényeg.

Szerettem volna valami különlegességgel megünnepelni, hogy kevesebb mint egy év alatt 100 részt néztem meg az életemet ezer fokkal elfordító, különös módon kedvencemmé váló Glee sorozatból. Mert hát mégiscsak úgy illik, vagy valami ilyesmi. Ezért arra jutottam, hogy minden egyes részből, azaz a Pilottól a mostani 100-ig kiválasztom a kedvenc dalomat. Ez azért is nehéz lesz, mert valahol a bőség zavarában fogok szenvedni, valahol meg egyet is nehéz lesz találnom, de... kihívás elfogadva. Nem lesz egy rövid lejátszási lista, de... egye fene.
01.01. Pilot:
♫ Don't Stop Believin (New Directions)
Ahol minden elkezdődött... Valahogy ez a dal azóta ikonikusan eggyévált a sorozattal, úgyhogy képtelen is lennék mást elképzelni nyitódalként, ez úgy tökéletes, ahogy van.
01.02. Showmance:
♫ Take A Bow (Rachel)
Az a vicces, hogy régebben ugye kifejezetten nem szerettem Rachelt (visszanézve ez nevetséges, de na) és ez a dal mégis már akkor megfogott, persze ehhez annak is köze lehet, hogy az eredetit is nagyon szerettem már.
01.03. Acafellas:
♫ Mercy (Vocal Adrenaline)
Anno ezer éve a Vocal Adrenaline előadásait vártam a legjobban, és mindig is titkos kis kedvenceim voltak, és ez a rész amúgy sem bővelkedett még a nagyobbnál nagyobb slágerekben, a Mercy igazi felüdülés volt.
01.04. Preggers:
♫ Tonight (Tina)
Azon gondolkodom mit vagyok én elégedetlen azh ötödik évaddal, mikor ilyenkor még konkrét alig énekeltek valamit, ez a Tina féle Tonight legalább annyira semmilyen, hogy már jó.
01.05. The Rhodes Not Taken:
♫ Somebody To Love (New Directions)
Igeen, a Queen dalokat mintha ilyen kis kórusoknak írták volna, úgyhogy I can't help it, ha rajtam múlik, az összes itt fog szerepelni. A tökéletes eredeti dal teljesen korrekt feldolgozása, sokat hallgattam.
01.06. Vitamin D:
♫ It's My Life / Confessions Part II (New Directions Boys)
Ott kezdődtek csak a jó dolgok... Nincs jobb komolyan ezeknél a glee-s mashupoknál, néha annyira jól eltalálják őket. Mint például ezt is, meg amúgy ugyanebben a részben a lányok dalait is imádtam.
01.07. Throwdown:
♫ You Keep Me Hangin' On (Quinn)
Szerintem (de ne legyen igazam) az egyik legjobb Quinn  szólóról beszélünk az egész sorozatban, és csak a No Air tudott volna versenyre kelni ezzel a dallal ebből a részből.
01.08. Mash-Up:
♫ The Thong Song (Mr. Schu)
Istenem ez a rész is mennyire rossz volt, te jó ég... Komolyan, ez a dal maga egyébként jó, de amit a sorozatban leművelnek hozzá, én érzem magam rosszul tőle. Na. nem a kedvenc részem, az tuti.
01.09. Wheels
♫ Defying Gravity (Rachel és Kurt)
Messze az egyik legjobb dal az évadból, Berry és Hummel is odatették magukat, és istenem, amit Kurt csinál, oda meg visszahalok, ez a rész amúgy kiemelkedően jó dalokat tartalmazott az évadhoz képest.
01.10. Ballad:
♫ Lean On Me (New Directions)
Visszanézve mekkora drámák voltak ezekben az időszakokban, jeez. Mindenesetre messze ez a szám vitte a prímet, amúgy is szerettem már előtte is szóval. Viszonylag könnyű döntés volt.
01.11. Hairography:
♫ True Colors (New Directions)
Ez a szám nálam legalább olyan jelentőséggel bír, mint a Don't stop believin, mintha pontosan leírná, miről is szól az egész glee club. Meg imádom a színes pólóikat, meg nem tudom, az egész tökéletes.
01.12. Mattress:
♫ Smile (Rachel és Finn)
Kell egy Finchel duett mindenképpen, és még ha meg is szakad a szívem a matraconugrálós Jump feldolgozásért, azért döntöttem emellett, mert emlékszem, ez is azon ritka alkalmak közé tartozott, amikor bírtam Rachelt ebben az időszakban.
01.13. Sectionals:
♫ Don't Rain On My Parade (Rachel)
Vérzik a szívem a Can't Always Get What You Want-ért, ami apu egyik kedvenc száma és a halálba tudom kergetni ezzel a feldolgozással, de a Don't Rain On My Parade ANNNYIRA JÓ. hogy kell.
01.14. Hell-O:
♫ Hello, Goodbye (New Directions)
Ez az évad egyik legerősebb része, komolyan, alig tudtam dönteni mert a GIVES YOU HELL minden más részben messze vitte volna a prímet, itt viszont nem sikolhatok el afelett, hogy ez a sorozat első Beatles feldolgozása, és egész rendes iparosmunka. (GIVES YOU HELL, THOUGH. ez lesz a joker szám)
01.15. The Power Of Madonna:
♫ 4 Minutes (Kurt és Mercedes)
Nehéz döntés megint csak, mert a like a prayer a kedvenc Madonna dalom és kurt szólója OMFG, de a 4 Minutes meg szintén annyira jó dal, és tök jól megcsinálták, és imádom. De amúgy lehetett volna jobb ez a Madonna tribute #justsayin
01.16. Home:
♫ Beautiful (Mercedes)
Furcsa amúgy, mert Mercedes kifejezetten nem tartozik a kedvenc szereplőim közé, bár itt az első évadban még annyi gond nem volt vele (I ain't no kelly rowland), és ez meg jajj nagyon szép így is. Bár ez a dal mindenhogy szép.
01.17. Bad Reputation:
♫ Total Eclipse of the Heart (Rachel, Finn, Jesse, Puck)
Jajj megszakad a szívem a Can't touch this-ért, mert azt annyira édesen csinálják, de ebből a részből messze a kis Eclipse dal a legmeghatározóbb, bár nekem a Run Joey is kis guilty pleasure marad örökre.
01.18. Laryngitis:
♫ Jessie's Girl (Finn)
Most próbálom egy kicsit magam mögött hagyni, mi történt Coryval (bár nagyon nehéz), és elmondani, mennyire imádom Finn karakterét, és hogy az egyik kedvenc szólóm volt tőle a Jessie's Girl, és miatta imádom ezt az egész dalt és wow. (bár Kurt szólója ebben a részben + Mercedes és Santana. TÚL SOK JÓ DAL)
01.19. Dream On:
♫ The Safety Dance (Artie)
Ez a Glee-s koncertfilmből maradt meg nagyon, mert ott figyeltem fel Mike-ra meg a kis tánctudására, amúgy az előzőek után kicsit lightos ez a rész, de Neil Patrick Harris azért...megér egy misét, na.
01.20. Theatricality:
♫ Bad Romance (New Directions lánykák és Kurt)
Nem mondom, a Gaga feldolgozások mindig viccesek, mert a show készítői ilyenkor úgy érzik, elkölthetik az egész éves büdzséjük kétharmadát ezekre a göncökre, de végülis megéri, mert szerintem messze a legmutatósabb performansz lett és szerettem nézni és hallgatni is (Santana hangja jeez)
01.21. Funk:
♫ Give Up The Funk (New Directions)
Nem is szeretem ezt a stílust, a dal sem fogott volna meg annyira, és tényleg majdnem a Vocal Adrenaline került volna ide, DE KURT MÉLY HANGJAI ÚRISTEN. az de durva.
01.22. Journey To Regionals:
♫ Bohemian Rhapsody (Vocal Adrenaline)
Az évad legjobb dala szerintem, egyszerűen még Freddiék is büszkék lennének erre, engem ez beszélt rá, hogy a második évadnak is nekiálljak, és wowwww. Nagyon jó. Szép lezárása mindennek.
02.01. Audition:
♫ Empire State Of My Mind (New Directions)
Ezt a dalt egyébként szerintem a létező összes feldolgozásában szeretem, szóval ez sem maradhatott ki. Aztán olyan menő göncbe öltöznek, meg mégiscsak az udvar felavatása ez a dal, meg megjelenik Sam...csupa jó emlék.
02.02. Britney/Brittany:
♫ Toxic (New Directions)
Nem sok Britney dalt tudok elviselni, úgyhogy nehéz volt a választás, és annyira ezért a feldolgozásért sem rajongok, de a Toxic annyira jó dal (Britneyhez képest) hogy messze vitte a prímet.
02.03. Grilled Cheesus:
♫ I Wanna Hold Your Hand (Kurt)
Istenem. Amikor a kedvenc karaktered a kedvenc Beatles számodat énekli miközben az egész részben mintha a te gondolataid mondta volna ki hangosan, na az priceless moment. Az egyik legszebb feldolgozás a sorozat történelmében.
02.04. Duets:
♫ River Deep Mountain High (Santana és Mercedes)
Santana még nem kapott elég kreditet, pedig brutálisan elképesztően fantasztikus hangja van, Mercedesszel társulva meg romba döntik szerintem a fél világ önbizalmát. Ehh.
02.05. The Rocky Horror Glee Show:
♫ Time Warp (New Directions)
Imádtam minden Glee-s musicalt, szerintem nagyon jó feldolgozások születtek itt is, a Rocky Horror meg amúgy is nagy kedvencem, főleg a Time Warp, teljesen elégedett voltam.
02.06. Never Been Kissed:
♫ Teenage Dream (The Warblers)
Nem hiszem, hogy komolyabb magyarázatot érdemelne, de hát egyszerűen Darren Criss és Blaine volt az, aki miatt megadtam az utolsó utáni esélyt is a sorozatnak, enélkül a szám nélkül valószínűleg még mindig utálnám az egészet.
02.07. The Substitute:
♫ Singin In The Rain/Umbrella (New Directions)
Nem tudom, ez a rész sosem volt a kedvencem, mert nem bírtam ezt a nőt annyira, főleg nem az elején (néha tiszta Rachel Berry vagyok, whatever), de hát a sok izé közül még ez a legjobb.
02. 08. Furt:
♫ Just The Way You Are (Finn+New Directions)
Istenem Finn Hudson, let me love you. Komolyan, a napokban újranéztem ezt a részt, és a szívem megszakadt, egyszerűen annyira édes ez az egész jelenet, meg kell zabálni.
02.09. Special Education:
♫ Valerie (Santana)
Ez a rész is furcsán tele van jó számokkal, de viszonylag könnyű volt a Valerie mellett leadni a voksom, mivel Santana szerintem messze az egyik legjobb New Directions- hang és Mike és Brittany tánca A+.
02.10. A Very Glee Christmas:
♫ Baby It's Cold Outside (Blaine és Kurt)
Amikor anyukám megszólalt anno pár hónapja, hogy ez jobb, mint az eredeti, akkor majd kiugrottam a bőrömből, mert anyu nem szokott ilyeneket mondani. amúgy meg BEAUTIFUL WHAT'S YOUR HURRY.
02.11. The Sue Sylvester Shuffle:
♫ Thriller/Heads Will Roll (New Directions)
Nagyon nehéz volt, a szívem szakad meg a Bills, Bills, Billsért és azért a táncszólókért(NIIIICK), de ez az egyik kedvenc mashupom, és különben is, ez a rész csúcspontja, meg azok a zombicuccok wahh.
02.12. Silly Love Songs:
♫ When I Get You Alone (The Warblers)
Ismételten csak nehéz szívvel hagytam ki Puck számát és a Rachel-féle Firework-öt, de már két hete azon röhögök, hogy ez a dal eredetiben Robin Thicke, és hogy ez így mennyivel jobb. Meg Jeremiah XD meg az egész Gap attack igazából annyira szörnyű, de ez a dal jó.
02.13. Comeback:
♫ Take Me Or Leave Me (Mercedes és Rachel)
A Sing szép és jó, de hát a rent a világ legjobb musicale, amiből a take me or leave me az egyik legjobb dal, és amit CSODÁSAN dolgoztak fel és tényleg... az évad egyik fénypontja.
02.14. Blame It On The Alcohol:
♫ Don't You Want Me (Blaine és Rachel)
EZ A DUETT A LEGJOBB DUETT A GLEE TÖRTÉNELMÉBEN. Na mindegy, az egyik legjobb ,de hát úristen, imádtam az eredetit is, éljen a nyolcvanas évek, és ennek a kettőnek a hangja együtt...
02.15. Sexy:
♫ Animal (The Warblers)
Nem szándékoztam ennyi Warblers dalt belerakni, de ez a rész sosem tartozott a kedvenceim közé főleg a nőci miatt, és amúgy sem nyomták tele jó dalokkal úgyhogy...Kurt sexy face-i maradtak.
02.16. Original Song:
♫ Loser Like Me (New Directions)
Az epizódok epizódja ez a rész (obviously) úgyhogy a dalok is rendesen a szívemhez nőttek, mivel annyiszor láttam már, hogy nagyon sokszor, de a sok awesome szám közül a Loser Like Me a hab a tortán.
02.17. A Night Of Neglect:
♫ Turning Tables (Holly)
Holy Shit de nem bírtam ezt a karaktert, jéézus. Nem tudom miért, mindenesetre ez a turning tables nem volt rossz, a rész meg amúgy sem bővelkedett karakteres dalokban. egynek megteszi. (bár inkább bármelyik dal az Original Songból)
02.18. Born This Way:
♫ Born This Way (New Directions)
Illett beraknom, mert ez is összekapcsolódott már a sorozattal, pedig ebben a részben még két dal is megérdemelné a helyet, egyrészt Quinn és Rachel Unpretty-I Feel Pretty-je fantasztikus, másrészt a Somewhere Only We Know édes istenem.
02.19. Rumours:
♫ Don't Stop (New Directions)
Ez a rész zeneileg kb. semennyire nem hatott meg, ezért is volt nehéz választanom, és bár a Songbird nem volt rossz, kellett a végén ez a kis upbeat jókedv-dal, na.
02.20. Prom Queen:
♫ I'm Not Gonna Teach Your Boyfriend How To Dance With You (Blaine)
az az akusztikus Rolling in the deep is adta azért, de ez a kis Blaine szóló annyira értelmetlen ebben a részben, viszont annyira jó egyenruha nélkül énekelni látni, és különben is. Tetszik ez a dal.
02.21. Funeral:
♫ Some People (Kurt)
A Glee előtt nem igazán voltam oda a musicalekért így általában, és abban, hogy ez megváltozott, nagy szerepe volt mindennek, amit Kurt énekelt, így ennek a Some People-nek is, ami azóta kifejezett kedvencem lett.
02.22. New York:
♫ Light up the world (New Directions)
Nem tudom, évadzáróhoz képest ez a rész sem halmozott el jobbnál-jobb dalokkal, de ez az egy valamiért egyből megfogott és azóta is bennragadt a fejemben.
03.01. The Purple Piano Project:
♫ It's Not Unusual (Blaine)
Az egyik kedvenc számom ez a jó kis Tom Jones klasszikus és valamiért annyira passzolt egyrészt Darren hangjához, másrészt Blaine karakteréhet, ráadásul az a sárga napszemüveg jajj.
03.02. I Am Unicorn:
♫ Something's Coming (Blaine)
Jajj, kezdődik... Na szóval sokáig nem értettem mi a nagy hajtás a West Side Story körül, de tény, hogy nagyon jó musical és Blaine meg mintha kiköpött Tony lenne, és ez a feldolgozás veszettjó. Ugyanitt: kreditet érdemel Kurt, mert imádom a Funny Girlt és tööök jól megcsinálta.
03.03. Asian F:
♫ Spotlight (Mercedes)
Imádtam a rész nem zenei részét, a Fix You viszont még mindig a feketelistámon van, szörnyű volt. Ez amúgy a kedvenc Mercedes dalom egyébként úgyamúgy.
03.04. Pot o' Gold:
♫ Last Friday Night (Blaine)
Ígérem nem terveztem ilyen Blaine-kiadássá a harmadik évadot, csak egyszerűen itt felhalmozódtak a JóBlainedal-rossztöbbidal kombók, és ez sült ki belőle. TGIF és a kalap.
03.05. The First Time:
♫ Uptown Girl (The Warblers)
Annnyira nagyon jó az America is, főleg Santana és Puck miatt, de lévén hogy a kedvenc Pacsirtám első és egyetlen szólójáról van szó (hello Nick) és megjelenik our naugthy boy Sebastian, az Uptown Girl viszi a prímet.
03.06. Mash Off:
♫ One Way Or Another / Hit Me With Your Best Shot (New Directions, Troubletones)
IMÁÁÁDOM. Bár ugyanebben a részben van az egész sorozat másik legjobb mashupja is (hello Adele), de hát ez az egész kidobós cucc fantasztikus, plusz Santana+Finn, egyem a szívüket.
03.07. I Kissed A Girl:
♫ Girls Just Wanna Have Fun (Finn)
Szögezzük le: A Perfect az egyik legjobb duett az évadban és Klaine<33. Az I kissed a girl szintén zseniális. De A Finn-féle feldolgozás egyszerűen tökéletes, és említettem már, hogy imádom Finn és Santana barátságát?
03.08. Hold On To Sixteen:
♫ ABC (New Directions)
A legjobb verseny-összeállítása a srácoknak ever, mert a Man In The Mirror és a Control is tökéletes, de az ABC külön kedvencem, mert MIKE CHANG ÉNEKEL BITCHES, meg Kurt mozdulatai, meg Tina egyemmeg.
03.09. Extraordinary Merry Christmas:
♫ Santa Claus is Coming To Town ( Puck és Finn)
Bár persze oda meg vissza vagyok a Let It Snowért is, nálam ebben a részben az egyébként a listán eddig túl kevés szerepet kapó Puck és örök kedvencem Finn vitték, mert nagyon jó lett ez a dal is, ehh.
03.10. Yes/No:
♫ Moves Like Jagger/ Jumpin' jack Flash ( Artie és a fiúk)
Nem tudom, ezt a részt anno valamiért nagyon szerettem, pedig a we found love cover nem is lett olyan ütős mint lehetett volna, de kárpótoltak ezzel a mashuppal, ami igencsak epic.
03.11. Michael:
♫ Smooth Criminal (Santana és Sebastian)
Ez a kettő... hát imádom őket, egy alternatív univerzumban, ahol egyikük sem meleg, még össze is jöhettek volna. Mindegy, szóval ez a csellós cuccos nekem bejött, bár ebből a részből konkrétan minden dalt imádok. Eszméletlenül erős a harmadik évad.
03.12. The Spanish Teacher:
♫ Hero/Bamboleo (Sam)
SAM EVANS LET ME LOVE YOU. Mindegy, nem kenyerem ez a spanyolos-latinos zene, mint kiderült, de történt, hogy itt mindkét dalt szeretem és jól eltalálták szerintem az egészet.
03.13. Heart:
♫ Love Shack (Blaine, Kurt, és a lányok)
óóó ebből a részből is annyi, de annyi dalt szerettem, ez volt Teen Jesus debütje, és a Stereo Hearts mellett a Cherish is szíven talált, de ennek a Love Shack cuccnak nem tudtam ellenállni tbh.
03.14. On My Way:
♫ Cough Syrup (Blaine)
Egyszerűen mindig könnyeznem kell, ha meghallom a Blaine-féle Cough Syrupot, olyan gyönyörű- De a Fly mashup isannyira... nagy kedvencem, hogy elmondani nem tudom. Ráadásul Santana és Blaine rappelnek, istenem. Na, túl sok. Mindkettőnek itt lenne a helye.
03.15. Big Brother:
♫ Rio / Hungry Like a Wolf (Blaine és Cooper)
Jajj  a Rio/Hungry Like A Wolf-ot, mert hát MATT BOMER atyaúrég, de azért a Fighter-cover is tökéletesen betalált. Istenem ez is milyen jó rész volt. a harmadik évadot elnöknek. MATT BOMER, mondtam már?
03.16. Saturday Night Glee-ver:
♫ Stayin Alive (New Directions)
Nem tudom, szeretem a Bee Geest meg a Szombat Esti Lázat, szóval igazából legszívesebben az egész részt idepakolnám  a listára, de hát a királyok királya az a Stayin Alive, szóval... vita nincs.
03.17. Dance With Somebody:
♫ I Have Nothing (Kurt)
AZ EGYIK KEDVENC RÉÉÉSZEM. Minden dal fantasztikus, pedig nem szerettem annyira Whitneyt, de ez a rész kitett magáért. Imádom a How Will I Knowt, gyönyörű, aztán az It's Not Right, But It's Okay istenem, meg a So Emotional, de a korona az Kurt Hummelé, meg Chris Colfer hangjáé, mármint... wow.
03.18. Choke:
♫ Not The Boy Next Door (Kurt)
A Cell Block Tango is ütősre sikerült, de ez a dal mintha egy icipicit rólam is szólna, naaaagyon, mindegy, és hát tényleg, én megnéztem a Hugh Jackman féle verziót is, és amellett is vállalható, és szuper. (és a Shake It Out is mi jó már ebben a részben jeez)
03.19. Prom-asaurus:
♫ Big Girls Don't Cry (Rachel, Blaine és Kurt)
Ennek a háromnak örökre együtt kellene énekelnie, komolyan. Tudom, hogy sokan arra számítottatok, hogy a WMYB fog idekerülni, de hogy kicseleztelek titeket, hűűűha.
03.20. Props:
♫ What A Feeling ( Tina és Rachel)
Szerettem ezt a részt, mert nagyon vicces volt Tina képzelgése, meg úgy alapjáraton Tina itt kezdett el bitch lenni, és ez nekem egy icipicit tetszett és ez a duett meg tényleg tök jó, na.
03.21. Nationals:
♫ We Are The Champions (New Directions)
Ez olyan mint a saját ballagásom, hogy húúúú én nem fogok sírni, erős leszek..aha, aztán majd nézzétek meg, hogy elkenődik a sminkem ahogy kisírom a lelkem is. Na mindegy, szóval nehéz elengedni mindenkit, és jajj na. I'm so proud of these little bastards.
03.22. Goodbye:
♫ You Get What You Give (New Directions Seniors)
NEEEEEM BÍROM. Imádtam az eredeti bandát, és egyszerűen tényleg nem ugyanolyan nélkülük semmi és annyira jó ez a dal is és annyi emlék köt hozzá és MIÉRT?
04.01. The New Rachel:
♫ Americano / Dance Again (Cassandra)
Akármennyire vérzik a szívem az It's Time-ért, muszáj Kate hogyazistenbeilyentökéletes Hudsonnak adnom a részt, mivel megérdemli, és mivel hatalmas a karaktere.
04.02. Britney 2.0:
♫ 3 (Tina, Teen Jesus, Sam)
Annyira tökéletes ez a kis trió így, valami nagyon tetszett bennük, ráadásul az ausztikus feldolgozások még Britneyt is hallgathatóvá teszik, csak így előzhették meg a Guilty Pleasure kategóriám egyik nagy kedvencét, a Boys/Boyfriend mashupot.
04.03. Makeover:
♫ A Change Would Do You Good (Brody és Rachel)
Nem kifejezetten kedvencem már ez a rész sem (khmm khmmm what's next), ezért egy dal sem maradt meg bennem különösebben, de ez legalább elhallgatható
04.04. The Break Up:
♫ Teenage Dream (Blaine)
EZ A RÉSZ BAASSSZUS. ez nem létezik. A körülményektől eltekintve viszont ez a zongorás-lelassított Teenage Dream messze az évad egyik legnagyobb csúcspontja.
04.05. The Role You Were Born To Play:
♫ Everybody Talks (Kitty és Jake)
Jajj itt már elkezdődtek ugye a Grease cuccok is, szóval azért a Blaine-féle Hopelessly Devoted To You is nagyon tetszett, de itt csillant meg az első remény, ebben a dalban, hogy az új kölkök is jók lesznek valamire.
04.06. Glease:
♫ You're The One That I Want (New Directions)
Istenem itt is hogy elsírtam magam, mert annyira ugyanazt láttam magam előtt, mint Rachel, és amikor belegondoltál mennyi minden változott és jééézus. Imádom a Greaset, ezt  a dalt, mindent.
04.07. Dynamic Duets:
♫ Heroes (Sam és Blaine)
Nem kifejezetten kedvencem ez a rész sem, mondjuk ebben az időszakban egy rész sem tetszik, mert mindent tönkrevágtak a negyedikben, de mindegy, mert ez a Heroes ez végül is édes, meg én imádom Sam és Blaine barátságát, szóval ja.
04.08. Thanksgiving:
♫ Let's Have A Kiki / Turkey Lurkey Time (Rachel, Kurt, Isabelle)
Istenem ebben a dalban annyi swag van, hogy csak kiált érte. Nem, de komolyan, ez valami eszméletlenül jó, és Kurt hangja, és Sarah jééézus. (ugyanitt: ebben a részben az a telefonhívás.. ahh. szívem megszakad)
04.09. Swan Song:
♫ Don't Dream It's Over (Finn és a New Directions)
Nem sírok, nem sírok, én nem szoktam sírni, de amikor Cory meghalt, mindenhova ez került ki és jézusúristen, előtte is sírtam már rajta, azóta meg.... varázslatos dal.
04.10. Glee, Actually:
♫ White Christmas (Blaine és Kurt)
Ez a dal idén karácsonykor üldözött. Állítom nektek, az összes pláza csak a White Christmas eredetijét és feldolgozásait ismeri, mert ha ötvenszer nem hallottam,egyszer se. Na, nekem ez a kedvenc verzióm because of reasons.
04.11. Sadie Hawkins:
♫ No Scrubs (New Directions Boys)
Szerintem az egyik legjobb báli dal ever, pedig volt egy pár ilyen táncos mulatság a McKinley történelmében. Minden összeállt egy tökéletes fiúbandához, jöhetnek is hozzám, igeeen.
04.12. Naked:
♫ Lovesong ( Rachel, Quinn, Santana)
Olyan jó volt őket így hármasban látni, édes istenem. Pedig már a Torn is nagyon tetszett a rész elején, de ez feltette az i-re a pontot, elbírtam volna még pár dalt viselni ettől a triótól.
04.13. Diva:
♫ Don't Stop Me Now (Blaine)
Igazából ebben a részben mindhárom szólózó dívánk rendesen odatette magát, nagyon nehéz volt a Hung Up-ot Tinától és a Girl on Fire-t Santanáról letoszogatni az élről, de hát Mr. Divának ( természetesen Hummel után) sikerült.
04.14. I Do:
♫ Just Can't Get Enough ( Blaine és Kurt)
ezt a dalt konkrétan már rongyosra hallgattam, mert annyira fülbemászó és ennek a két idiótának a hangja annyi passzol is hozzá, meg ez az egész rész olyan pozitív az évad többi részéhez képest.
04.15. Girls (And Boys) On Film:
♫ Shout (Blaine és Brittany)
Jó, igen, eredetileg természetesen a Come What Mayt szántam ide, de én szeretném azt majd más körülmények között hallani, úgyhogy addig marad a Shout. Brit és Blainey párosa eleinte nekem elképzelhetetlen volt, de nem is rossz.
04.16. Feud:
♫ Bye Bye Bye / I Want It That Way (Mr. Schue és Finn)
Ez nagyon vicces, bűnös élvezet a köbön kb, mármint pont ez a két dal együtt és jeez, annyira passzolnak egymáshoz, és az évad egyik fénypontja lett így, és FINN :33
04.17. Guilty Pleasures:
♫ Mamma Mia (New Directions, Rachel, Kurt, Santana)
Egyes pont: Imádom a Wake me up before you go-got, IMÁDOM, de... a Gleere ráférne már egy ABBA rész, erre ez a szám a legnagyobb bizonyíték mert igennagyonjó lett. fact.
04.18. Shooting Star:
♫ Your Song (Ryder)
A Glee Projectben Blake volt a kedvencem, de eddig alig kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa mit tud, de legalább ez a Your Song ez olyan kis fogyasztható volt.
04.19. Sweet Dreams:
♫ Don't Stop Believin (Rachel)
Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatot érdemel, hogy miért pont ez a dal került ide, úgyhogy nem is mondok inkább semmit.
04.20. Lights Out
♫ At The Ballet (Kurt, Rachel, Santana, Isabelle)
Annyira semmilyen volt ez a rész és lassan kezdek ténylegesen kifogyni a mondanivalóból, maradjunk annyiban, hogy azért a harmadik évad ennél sokkal erősebb volt.
04.21. Wonder-ful
♫ Signed, Sealed, Delivered (Kitty)
Már ebben az évadban is Kittyben volt a legtöbb spiritusz az újak közül, és ezt a dalt meg amúgy is kifejezetten szeretem, és így pont összeállt a kép. Ezazzz.
04.22. All or Nothing
♫ Clarity ( Hoosierdaddies)
Jessica Sanchez, jééézus, na neki van hangja. Amúgy szerintem Regionalshez képest gyenge volt ez a rész, d eaz évadhoz értem, viszont a Clarity amúgy is jó szám , szóóóval. Jó volt ez így.
05.01. Love, love, love
♫ All you need is love (Blaine és a világ)
Nem kell meglepődni semmi esetre sem, mert bár imádom a Helpet is, mert egyszerűen fantasztikus azért, de az AYNIL mindent vitt, MINDENT. Imádtam a két Beatles részt btw.
05.02. Tina In The Sky With Diamonds
♫ Get Back (Rachel és Kurt)
Sokáig váratott magára egy igazán jó Kurt-Rachel duett, de éljen, megjött, ráadásul Beatles dal képében, úgyhogy nincs kifogásom. Ugyanitta Hey Jude is zseniális volt.
05.03. The Quarterback
♫ Seasons Of Love (New Directions)
Csak annyit, hogy természetesen a Make You Feel My Love is,meg minden igazából.
05.04. A Katy Or A Gaga
♫ Roar (New Directions + Pamela Lansbury)
Ad 1. JÉÉZUSOM ADAM LAMBERT MENNYIRE JÓ. Jajj meg Demi Lovato. Már csak miattuk megérte ez a rész. Meg tetszik ez az együttes téma. A Roarban meg a meztelen felsőtestek meg Adam hangja.
05.05. The End of Twerk
♫ If I Were A Boy (Wade vagy Unique vagy ki)
Nem kifejezetten a kedvenc szereplőm, sőőőt, és ezt a részt úgy ahogy van kidobtam volna a kukába, egyszerűen szörnyű volt, és nem is szeretnék beszélni róla.
05.06. Movin' Out
♫ Movin' Out (Blaine és Sam)
A Glee ráébresztett, hogy Billy Joelnek milyen jó dalai vannak, és nekem leginkább ez a kis címadó tetszett meg, annyira nagyon, hogy eszméletlenül. Bár azért a Piano Man sem rossz, na.
05.07. Puppet Master
♫ Nasty / Rythm Nation (Jake, Bree ésMarley)
Nem gondoltam volna hogy a remekbeszabott Into the groove-ot felül lehet múlni ebben a részben, de mivel sikerült megalkotni Jake valaha volt legjobb produkcióját, és amúgy is hiányoltam a mash-upokat az évadból és ja. Megérdemlik, na.
05.08. Previously Unaired Christmas
♫ Rockin Around The Christmas Tree (New Directions)
Nem tetszett ez a rész, nem tetszettek a dalok sem, de ennek legajább ismertem az eredetijét, szóval egye meg a fene, idekerül.
05.09. Frenemies
♫ I Believe In A Thing Called Love (Kurt és Elliott)
Annyi fantasztikus dal volt ebben a részben, de tényleg, a Rachel és Santana féle Brave, vagy a Breakaway, de még Santana Don't rain on my parade-je is, jajj. De meg kell becsülni Adam Lambert és Chris Colfer awesome duóját asszem.
05.10. Trio
♫ Gloria ( Rachel, Santana és Elliott
Bár minden erőmmel azon voltam, hogy valamelyik Blaine-Tina-Sam trió számot válasszam ide, mert imádom ezt a három idiótát, de a Gloria messze elvitte a showt ebben a részben.
05.11. City of Angels
♫ Mr. Roboto/ Counting Stars (Throat Explosion vagy kik)
csak annyit szeretnék mondani, hogy SKYLAR hölgyeim és uraim. Még ha meg is könnyeztem a finnre emlékező new directions dalokat, Skylar annyira fantasztikus volt, hogy ezt kellett választanom.
05.12. 100
♫ Happy ( Holly, Blaine, Mercedes és New Directions)
Az összes újrafeldolgozás melengette a szívemet természetesen, és a defying gravityt szántam volna ide, de Kurt olyan kevés szerepet kapott benne ( a magas hang azért hahh) de a happy karaokezálásától nagyon féltem, és ahhoz képest NAGYON SZÉPEN ÁTDOLGOZTÁK.

Sokadik éve vagyok Eurovízió-rajongó, blablabla. Már évek óta összeállítom a top tizes listás, blablabla. Idén pont érettségizni fogok, így nem várom annyira, blablabla.

Ennyit a szellemes bevezetőről. Andrást kivettem a listáról, mert természetesen elsősorban és mindenek felett neki szurkolok, és büszke vagyok rá, hogy ő képviseli az országot, valamint Magyarország választására az elmúlt három-négy évben, szerintem egyáltalán nincs semmi szégyelnivalónk. Na de. Egy kicsit a dalok minőségéről: Azt hittem, idén semmi jóra nem számíthatunk, erre meglepően sok szám elnyerte a tetszésem, még ha nem is tipikus ESC dalok. Így aztán a tíz kiválasztása is nehezemre esett. Egy valami azonban biztos: idén senki nem vádolhat azzal, hogy csak a skandinávok felé húz a szívem.

10. Hollandia: The Common Linnets - Calm After the Storm
Sajog a szívem Svájcért, mert ők voltak még nagyon esélyesek erre a tizedik helyre, és igazából, ha lehetne, megosztottan ők is ide kerülnének. Na de a hollandokról. Ha valami nagyon megfogott a dalukban, az a két énekes hangja együtt, meg a gitárok, és ez az eszméletlen nyugodtság. Mármint lehet, hogy egész Európa bealszik majd abban a három percben, de milyen édes álom lesz ez. A holland Kings of Convenience-re emlékeztetnek minimális szinten. Nem ESC-anyag, de én sokat fogom hallgatni.
9. Norvégia: Carl Espen - Silent Storm
Itt vegyük bele az elfogultságomat. Amennyire mondjuk a dánoknak és a svédeknek az elmúlt években összejött az élet, a norvégok néha úgy tudtak brutálisan mellényúlni. Idén sem mondanám, hogy a legszerencsésebb a választásuk, de még az én balladaellenes szívemet is meghatotta a Silent Storm. Sok jót nem jósolok Carlnak, de nekem tetszik.
8. Olaszország: Emma Marrone - La Mia Cittá
Az olasz nyelv egyszerűen annyira gyönyörű, hogy nekem zene sem kellene, elég lenne, ha szavalnának. Viccet félretéve, az olaszok sem a legerősebb oldalukat mutatják idén, pedig nagyon szívesen előrébb löktem volna őket a listámon. Így viszont bekerültek a közepes dal, de még mindig jobb, mint a többi kategóriába a dánokhoz és a norvégokhoz.
7. Fehéroroszország: TEO - Cheesecake
EZ UGYE VALAMI ROSSZ VICC? kérdezi mindenki. Igen, az. Vagyis, lehetne az is, de most kegyetlenül őszinte leszek: ez a dal a legfülbemászóbb dolog a világon és pont ezért imádom. Odavagyok az emberünk borzalmatos akcentusáért, az idióta dalszövegért, a hülye címért, egyszerűen mindenért. Gyanítom, hogy nem a fehéroroszok lesznek idén a befutók, de oda se neki. Megtaláltam az idei bűnös élvezetemet.
6. Egyesült Királyság: Molly - Children of the Universe
Na hát a britek annyira érthetetlenek és kb. biztos voltam benne, hogy idén sem fognak értelmes dalt kiküldeni, erre tessék, ők okozták a legpozitívabb csalódást az egész mezőnyben. A legjobban a kórus tetszik, nem is a csajszi maga, de összességében az egészben van valami furcsán megkapó. Végre a kis angolkák is megérdemelnének valami értelmesebb helyezést.
5. Németország: Elaiza - Is It Right
Na hát a németek a britek szöges ellentétei, szerintem Lena óta konkrétan minden évben beletaláltak az ízlésembe, egyedül a tavalyi Cascada-dal volt egy kisebb kilengés. Szóval Roman és Lena után ismét felfedezhettem magamnak valami szuper pontot a német könnyűzenében. Az Is It Right refrénje napok óta a fejemben jár és nagyon remélem, hogy a németek idén is a mezőny elején végeznek majd.
4. Finnország: Softengine - Something Better
A finn  ryan gosling és bandája nem maradhatott ki a listámról, szerintem ha valakinek tippelnie kellett volna, hogy kik lesznek a top 10emben, ez lett volna a legbiztosabb befutó. Minden, amire szükségem van a totális szerelemhez, a refrén ráadásul egyből beleragadt az agyamba, és bár a győzelemre őket sem igen tartom esélyesnek, azért egy-két szavazatot majd rááldozok a rokonokra.
3. Örményország: Aram MP3 - Not Alone
Annyira szkeptikusan álltam ehhez a dalhoz, hogy úúúristen, mindenkinek tetszik, akkor nekem biztos nem fog, és egy perc után majdnem be is zártam, hogy én ilyen lassú kis izéket nem fogok végighallgatni, de a dal második fele az egyszerűen zseniális, és nem sértődnék meg, ha a dobogón végezne az örmény dal, mert egyszerűen brutálisan jó, és le vagyok nyűgözve. Ha idén nem a vicces dalok nyerték meg volna a szívemet, simán megkapták volna az első helyet is.
2. Franciaország: Twin Twin - Moustache
Hát erre nem fogadtam volna, de ez a francia dal egy valami igenállat, én oda meg vissza vagyok, egyszerűen kéééész, nem bírom, annyira rohadt jó, nem tudom körülírni. Tök vicces, mert egy betűt nem tudok kiejteni franciául, és így csak dúdolom magamban, hogy zsövöszíííí, zsövöszááá, fogalmam sincs mit jelent, de megőrjit ez a zene, FANTASZTIKUS. Pedig a franciákat tényleg nem szoktam szeretni.
1. Görögország: Freaky Fortune feat. Riskykidd - Rise Up
A görögök a legnagyobb sunyik ám, mert minden évben annyira bőralámászós, de ezzel együtt nagyon görögös dalt választanak, és ez a furcsa kombó mindig bevonzza őket a legjobb tíz közé nálam. Eddig viszont még nem értek fel a csúcsra. De mindennek eljön az ideje. Szóval amellett, hogy tavaly után idén is sikerült olyan kis faszántos pasinénekest kiválasztani, ami vonzza a női szemeket, szerintem brutáljó partidalt hoztak össze. Nyerni nem hiszem, hogy fognak (bár adja isten), de én azért szurkolok nekik, meg szavazok.

A kimaradottakról annyit, hogy még viszonylag tetszik a svéd és a spanyol dal is, de azokat így magamtól nem hallgatnám agyon. Aztán a dán dal nagyon sokáig top 10es volt, de már most kezdem unni egy kicsit, májusig veszélyes, hogy totálisan megunnám. A szlovén dal került még pozitív kalapba nálam, de a fuvolával való tellegetést nem értem, a macedón és az ír dalban is van talán fantázia, és a lengyel dalt is szeretem. Igazából meglepően sok dalt szerettem meg. Jézus. Na remélem májusig visszatalálok a szkeptikus énemhez.