Oké, elméletileg ennek kellene a legkönnyebb posztnak lennie az eddigi három közül, merthogy semmi másról nem kell írnom, csak arról, kik a legújabb kedvenceim és miért szeretem őket. Sima liba, nem? Hát rohadtul nem. Annyira nem, hogy  minden csapatból (I'm having trouble with the magyar kifejezések you know) nem is tudtam csak egy-egy kedvencet választani, inkább alakítottam három kategóriát és ebben helyeztem el tíz embert. De mivel igazából a másik kilenc embert kb. ugyanannyira szeretem és csak ilyen full apróságok döntenek, természetesen róluk is írni fogok. Mert ahh olyan nehéz dönteni. Értitek? waah. Mom it's so hard. Oh man holy shit, vágjunk bele.

Jaj a három kategória:
- I got my eyes on you: akiken először megakadt a szemem, akik először elkezdtek érdekelni és akiket először megjegyeztem
- From hate to love: azok, akikről első látásra meg voltam győződve, hogy nem fogom szeretni, aztán valamiért meg mégis imádom őket és a legnagyobb kedvenceim
- Can't get you out of my head: azok, akik valamiért egy kicsit később férkőztek a szívembe, de mióta felfedeztem őket magamnak, iszonyatosan megszerettem őket, és ezért általában, ha nagyon-nagyon muszáj és fegyverrel kényszerítenek, talán őket mondanám kedvencemnek.

Oké, szóval tegnap pont a legizgalmasabb résznél hagytam abba, nem? Már amennyiben ezek a szösszenetek izgalmasak lehetnek. Mert most jön az a rész, ahol elárulom, hogy hogyan jutottam el onnan, hogy "hééé ezek ugyanúgy néznek ki" oda, hogy legszívesebben mindegyiket megölelgetném és nem tudok róluk nem csillogó szemekkel meg becéző szavakkal beszélni.

Well, elég gyorsan megtaláltam a Boy In Luv dance practice-hez "tartozó" videóklipet és nagy vagányan elhatároztam, hogy én most beazonosítom ki kicsoda. Először is, segítségül hívtam öreg barátomat, a guglit és rátaláltam g-portálos BTS rajongói oldalakra. Szerintem utoljára 11 évesen a Fall Out Boy tagjait azonosítottam be utoljára így, de valahol el kell kezdeni. Ezen a csodás és nagyon informatív lapon mind a hét fiúról volt egy-egy kép, ilyen alapvető információk, mint hogy mi a nevük és a becenevük és szerepük a csapatban (SZEREP? gec? ezek mik? Leader? heh? Maknae? HEH? Visual?) illetve olyan érdekességek, mint a vércsoportjuk és a kedvenc ételük. Mindez nagyon sokat segített abban, hogy legalább 2 percet nevessek Rap Monster nevén (tudom, hogy nehéz elhinni, de simán el lehet oda jutni, hogy mindenféle irónia nélkül mondod ki ezt a nevet), vagy hogy az egyiknek az a beceneve, hogy Pink Princess, egy srácot kajakra Suga névvel sikerült ellátni, és hogy van egy gyermek, aki fiatalabb nálam. Ez amúgy tök jó volt, de ránéztem arra az egy-egy kitett képre, összehasonlítottam a klipben látottakkal és szerintem talán Rap Mont ha sikerült beazonosítanom. Jó semmi baj, a google még mindig a barátunk, nagy okosan beírtam, hogy BTS boy in luv who's who. És lássatok csodát, léteznek oldalak olyan gyökereknek, mint én, találtam is egy helyet, ahol kb. minden klipből kivágtak egy-egy képet az emberkékről és így nagyjából be lehetett őket azonosítani. És igen, ezzel valamivel közelebb kerültem a célomhoz, csakhogy a legtöbben full különbözően néztek ki a videókban, vagy csak egy-egy klipben nagyon hasonlítottak egymásra és így csak még nagyobb lett a fejemben a káosz.

Oké, ki vagyok én, hogy csak így feladjak dolgokat? Akkor is meg fogom őket különböztetni, ha beleszakadok! Nagy drámára nem kell számítanotok, de sikerült elérnem megalázásország legalját akkor, amikor megnyitottam a tagok - jézus de nehéz ezt leírni - starity profilját. Jó, oké, kétségbeesett voltam, jó? Szóval a srácok starity profilja még rengeteg izgalmas "információval" látott el, csak már akkor gyanítottam, hogy ezek olyan szintű infók lehetnek, mint amikor a One Directionről olyanokat írnak, hogy Louis szereti az olyan lányokat, akik répát esznek, Liam meg fél a kanalaktól. Na, ennyi random információ és megnézett videó után úgy éreztem, lassan jó lenne első kedvencet választanom.

Első kedvencnek hívom mert visszautasítom, hogy egyetlen kedvenc tagot kelljen csak kiemelnem, azzal meg pláne nem fárasztanálak titeket, hogy olyan szakzsargont használjak, mint a bias és bias wrecker (ugyanitt megfontolandó lenne egy k-pop kezdőknek poszt, hogy ne kelljen olyan kínos kereséseken keresztülmennetek, mint nekem kellett). És most hirtelen rájöttem, hogy el sem fogom árulni, ki volt az, mert mm... lesz egy külön poszt csak arról, kit miért szeretek Örvendjetek, vagy sírjatok, csak rajtatok múlik. Lényeg a lényeg, beleszerettem a BTS jópár koreográfiájába és ezáltal a dalokba is: Ott volt az I Need U, aminek a videója egyszerűen gyönyörű, és így sokadszorra már jobban értékelem, mint először tettem, aztán a Boy In Luv, amit ma már sokszor emlegettem, de fontos szerepet játszott a történetben, és szépen lassan előtérbe került a Dope is, aminek a koreoját és a videóját is egyszerűen imádom, és akkor még nem említettem a War Of Hormone-t, ami valamilyen szempontból fontos szerepet kapott, de erről majd később.




Szóval oké, hallgattam a zenét, néztem a videókat, elájultam a táncoktól, de ez elég lett volna, hogy most már egy percet se bírjak ki anélkül, hogy megemlítsem valahogy a k-popot? Valószínűleg nem, sőt, szinte biztos vagyok benne. Na hát ugye interjúk, mint olyanok. Vagyis az ilyen talk show jellegű dolgok. És az egyéb random videók, amikben a világ legszórakoztatóbb játékait játszák, táncolnak, énekelnek, alszanak vagy csak úgy... esznek. IDK, elsőre furcsára tűnhet, hogy azt nézem tök nyugodtan fél óráig, ahogy egy koreai fiú zabál, de egyébként meglepően szórakoztató. Főleg ezek a kihívásaik meg challenge-k, amik alapján elég sok mindent megtudhatunk róluk, iszonyatosan szórakoztatóak, ötletesek, és konkrétan néha a földön fetrengek a röhögéstől miattuk. Már nem emlékszem, mi volt az első ilyen videó, amit megnéztem, talán EZ, ahol három tag sírja el bánatát egy dal tetején, de az egész annyira random, hogy egyből több ilyenre volt szükségem. Aztán újabb mérföldkőt jelentett EZ a videó, ahol a fiúk a jó öreg mutogatósdi kicsit felpörgetett verzióját játszák, és hát eszméletlen pillanatok vannak, az utolsó fél perc pedig külön közel áll a szívemhez, mert.. na.. sportok (különösen egy. ahhh itt kezdtem el szenvedni teljesen). De most nem fogok itt belinkelni minden videót, össze sem merem számolni, mennyi ilyet végignéztem már, érdemes ezeknek esélyt adni siralmasan haláliak. Valahogy így keveredtem bele az egész BTS bizniszbe, most már meg a csapból is ők folynak nálam, tele van képekkel a telefonom és a gépem, és a youtube videóik nézettségét sem eggyel növeltem az elmúlt két hétben.




Na de! ki vagyok én, hogy hét új kedvencnél megálljak, neeem, nekem tovább kellett rontanom az életem további 11-gyel (+3 és ez egyre csak növekszik). Következő áldozatom a GOT7 volt, akikhez eleinte mindig csak úgy jutottam el, hogy a sok BTS hallgatás közben kidobta egy-egy videójukat a youtube. Én meg szeretek kísérletezgetni, meg hát az If You Do dalt alapból is menőnek tartottam. Aztán egyszer-kétszer-sokszor rákattintottam a Just Rightra és utálom itt leírni, de egyből imádtam. Na most ha még soha nem láttatok egyetlen k-pop videót sem és vannak előítéleteitek, akkor kérlek titeket ne a just right legyen az első, amit megnéztek, mert könnyű rámondani, hogy ebben minden benne van, amit soha nem szeretnétek többé látni. DE! mindenki tudja (vagy legalábbis sokan), hogy i have a weak spot called BABY BOYS, azaz imádom a kisfiús fiúkat. És lenyűgöz, hogy azok a srácok, akik az if you do-ban szexik, itt úgy néznek ki, mint az ovisok, és mindkét stílus kegyetlenül jól áll nekik (like... literally mindenkinek. Még annak is, akiből nem néztem volna ki). És ez a Just Right egyszerűen annyira édes. Viszont csak a videó nem lett volna elég ahhoz, hogy olthatatlan vágyat érezzek az elkerülhetetlen gugli-csatákhoz, nem, ehhez kellett EZ a dance practice videó. Mert ennél cukibbat én még a világon nem láttam. Mármint komolyan, ez a négy perc engem bármikor felvidít. Maradjunk annyiban, hogy ezek után muszáj volt kiderítenem két srácról, hogy kicsodák, és ha már itt tartottam, lenyomoztam az egész csapatot. Már ügyesebb voltam, mint először, egyből segítségül hívtam a videós who1s who-kat, és így valamiért sokkal korábban sikerült megkülönböztetnem a tagokat egymástól. Jó, ebben lehet, hogy az is segített, hogy hárman a csapatból, Bambam, Mark és Jackson nem koreaiak (és emberibb nevük/becenevük van). Igazából itt is elkezdtem videókat és interjúkat nézni, olyan simán végigpörgettem egymás után három 40 perces interjút, hogy azt rossz volt nézni, és így a szerelem instant volt a GOT7-nel is. Az egyik kiemelendő videó volt a GOT7 történelemben EZ, ahol egyesek a hófehérkét játszák el csodálatos beleéléssel, öröm nézni. Jaj és muszáj megemlítenem, hogy elképesztő mennyiségű GOT7 kép került fel a gépemre. Egyszerűen ezek a gyermekek annyira fotogének, nem lehet velük mit kezdeni. És azt is szeretném megemlíteni, ha már itt tartunk, hogy napok óta a fiúk saját kis miniyoutubeshowját, a Real Got7-t nézem, és ez egyáltalán nem segített az ügyemen, hogy kedvencet válasszak közülük, mert lassan (igazából nagyon gyorsan) már ott tartok, hogy mind a hetüket túlságosan szeretem. Mármint komolyan, annyira csodálatos emberek. És olyan viccesek. Hajnalban is néha olyan hangosan nevettem miattuk itthon, hogy a ház másik végében élő szüleim felébredtek rá. Ugyanitt, már ezt a kedvenceimről szóló következő részben úgyis kifejtem majd: a girl group dancekben mind a BTS, mind a GOT7 produkált már gyönyörű dolgokat.




A BIGBANGgel kicsit több dolgom volt, vagy legalábbis talán egy picivel hosszabb időbe telt, hogy igazán megszeressem, bár ennek valószínűleg ahhoz is köze volt, hogy túl sok megnézetlen BTS és GOT7 videó várt még rám, így nem volt rá szükségem, hogy utánuk járjak. Végül mégis megtettem és milyen jól tettem! Említettem, hogy a Bang Bang Bang már elsőre is nagyon bejövős volt, sokat is hallgattam relatíve, aztán megtaláltam hozzá a dance practice-t is, és ez nagyban előrelendítette érdeklődésemet. De az igazi választóvizet nem ez jelentette, hanem egy élő fellépés egy ilyen zenei díjátadó történeten, egészen pontosan EZ. Kisregényeket tudnék arról írni, mennyire tökéletes ez az egész. Először is imádom az energiáikat: nagyon szeretek koncertekre járni és különböző előadók koncertfelvételeit nézegetni, de még így is meglepett, hogy ez az öt srác mennyi energiát képes felszabadítani a színpadon, egyszerűen minden mozdulatukon érződik, hogy mennyire fontos nekik ez az egész, hogy azért állnak színpadra, hogy átadhassanak valamit, és ez egy egészen varázslatos dolog. Konkrétan számítógép előtt ülve is táncolni támad kedvem. Aztán imádom benne a koreográfiákat, azt, hogy három kedvenc dalomat adják elő, az outfiteket, úrég, G-Dragon pink szőrös kabátja engem konkrétan levett a lábamról. Ránézel arra a darabra és biztos vagy benne, hogy nincs ember a földön, aki ezt hordani tudná, és akkor jön ez a srác, és idk kibaszott jól néz ki benne? És meg sem fordul a fejemben, hogy nevetséges lenne. Szóval ja, ez a fellépés a mindenem, és ennek segítségével jutottam el a bigbanghez. Azóta persze milliónyi hülye videót és interjút megnéztem, és furcsa módon itt is mindenkit megszerettem, és ha BIGBANG, akkor muszáj azt is megemlítenem, hogy végtelenül tisztelem is mind az ötüket. Elég epikus sztori, amit leraktak az asztalra, és mégis annyira tiszta emberek, én ezt nem is hiszem el. De emellett meg komplett idióták is, konkrétan hangosan szoktam visítani egy-egy megszólalásuktól, de hát ez már megszokottá vált az elmúlt két hétben.




Nem mondom azt, hogy itt teljesen megállt az élet, de maradjunk abban, hogy a BTS, a GOT7 és a BIGBANG életem Bermuda-háromszöge. Viszont! Ha már itt vagyok, gyorsan megemlítem, hogy nagyon szeretem még az EXO zenéjét és egyre jobban vonzanak maguk a fiúk is (csak félek a sok drámától... egy zayn elég volt nekem, az EXO meg már alapból három Zaynen túlvan). De az biztos, hogy az EXO egyszerűen remek rádiópopban utazik, konkrétan minden daluk már első hallgatás után belement a fejembe, és a koreoik is eléggé adják. Illetve pár interjú után megállapítottam, hogy nagyon tündéri emberek is, és lassan már mind a tizenkettejüket/tizüket/kilencüket meg tudom különböztetni. Külön kedvencem Lay, akinek a könyvébe is beleolvastam már, és lenyűgözött két oldal után is. Meg hát ENNEK a videónak ki tudna ellenállni? De Chent, Sehunt, D.O.-t, Chanyeolt és Baekhyunt is nagyon szeretem, meg vérzik a szívem Taoért, Krisért és Luhanért, akik mind nagyon tündérnek néztek ki. Aztán vannak még dalok, amiket megszerettem az elmúlt időszakban, de a fandomban még nem mélyültem el, ilyen pl. a Bad az Infinite-től, de hogy egy kicsit a női vonalat is erősítsem, jópár 2NE1 dal is megtetszett, CL Hello Bitches-e pedig a himnuszom, komolyan. A legbűnösebb élvezetem pedig az Ice Cream Cake címre hallgató dal, mert az I scream, you scream give me that give me that ice cream sor túl zseniális erre a világra.

Remélem alig várjátok a következő részt, ahol részletesen fogok ömlengeni vagy... tizenkilenc fiúról. Nagyon izgalmas lesz. Komolyan. Fúú. Elképesztő.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

Általában onnan lehet tudni, hogy valamit nagyon fogok szeretni, hogy amikor először (másodszor, harmadszor) ajánlja valaki, azt mondom, hogy DE nekem ez biztos nem fog tetszeni. Így volt ez anno a síugrással, a one directionnel, a gleevel halmozottan, de még a teen wolfra is igaz ez a tétel. Ezért aztán végülis annyira nem is lepődtem meg, hogy legújabb mániám ilyen gyorsan magával ragadott, mert az első reakcióm arra, hogy k-popot hallgassak, valami olyasmi volt, hogy "de hát én nem is szeretem az ázsiai embereket".

Ami egyrészt rude af, másrészt rasszista, felszínes és mindenekelőtt nagyon buta kijelentés volt tőlem, de sajnos nem újszerű. Hogy is mondjam? Nem kifejezetten érdekelt korábban, hogy mi történik Ázsiában. Középiskolában végiguntam a Japánról és Kínáról szóló föci és töriórákat, rohadtul idegesített, ha a síugróversenyeket Japánban rendezték, és összes kapcsolatom a kontinenssel abban merült ki, hogy néha "kínait" ettem, meg az amerikai sorozatokban fel-feltűnő ázsiai származású színészek közül párat megjegyeztem magamnak. Ami szánalmasan kevés, belátom, és tudom, hogy ez az én hibám. I was a mess. De! Mikor kezdjen el jobbá válni az ember, mint a huszadik születésnapja közelében?

Na jó, azt azért én sem gondoltam volna, hogy koreai fiúk fogják tönkretenni az életem és hogy egy hét alatt annyi információt és érzelmet halmozok fel magamban, ami egyszerűen kezelhetetlen. Úgyhogy most kicsit önző módon a blogot is arra fogom használni, hogy elárasszam legújabb mániámmal. Hogy a legelejéről kezdjük, mint minden, ez is a saját hibám volt. Illetve azé is, hogy a Gleenek vége, a One Direction szüneten van, Schlierenzauer sem versenyez, így igazából eléggé szűk vágányon volt azon dolgok száma, amiért nagyon aktívan rajonghatok. És ha ez eddig a blogból, a twitteremből és úgy az egész életemből nem lett volna eddig leszűrhető, az életem nagyon lényeges részét képezi, hogy rajongok dolgokért. Mert szeretni valakit a tehetségéért, azért, amit csinál, úgy, hogy nem is ismered az adott illetőt személyesen, tök király dolog. Próbáljátok ki, megéri. Szóval úgy állt a helyzet, hogy nem nagyon volt miért lelkesednem (kivéve a szokásos 1D drámát, de conchobar már nem okozott szívfájdalmakat, maradjunk őszinték). Ezért ártatlanul feltettem a kérdést twitteren, hogy mibe kellene időt és energiát invesztálnom. Tettem ezt azért, mert ha zenéről, filmekről, de főleg, ha sorozatokról van szó, általában a  twitteres követettjeimre és az öcsémre hallgatok. Utóbbira azért, mert nálam sokkal jobb ízlése van, a twitteren viszont inkább praktikus okai vannak ennek: így sokkal nagyobb százalékát értem meg a posztoknak, hozzá tudok szólni témákhoz és nem vagyok egyedül rajongásom tárgyával. Na jó, meg obvi tök sokra becsülöm azokat az embereket, akiket követek és abszolút adok a szavukra, mert nagyon sok jó dolgot köszönhetek nekik (ez volt az ultimate benyalás rész, aki csak ezért jött, megnyugodhat, mehet aludni). Lényeg a lényeg, hogy az első opció, amit my fellow sinnereim ajánlani tudtak, az a k-pop volt. És akkor jött a fenti mondat, majd egy nagyon gyors, de azért mutathattok pár videót válasz is, mert A) bár próbálok keménynek tűnni, mindenre nyitott vagyok B) meg akartam érteni, másokat hogy szippanthat be ez olyan gyorsan C) I trust you, fam.

Innentől kezdve meg minden viszonylag gyorsan történt?? Én sem értem, hogy lehet valamiben ennyire elmerülni másfél hét alatt, de biztosan segített, hogy a vizsgáimmal nagyjából végeztem már, így lényegében semmi más dolgom nem volt, mint videókat nézni. Szóval vegyük a bermuda-háromszöget, azaz az első három videót, amit kaptam:




Próbálom felidézni az első gondolataimat, valami ilyesmi játszódott le a fejemben, mikor megnéztem először az If You Do videót: okééé ez a fiú aranyos. wait, mennyien lesznek ezek? ohh ez hét. gecc. okééé, a rap hogy jön ide? I mean it's okay de nem számítottam rá .Ugyanitt: SZŐKE? hmm érdekes. A pöttyös ing király, outfit is on point. Meg ez a mély hang bejön.Okay wait a minute, ki ez a gyermek a borszínű öltönyben és csíkos pólóban? És ez az everydaay every night rész menő. Bár minek énekelnek random angol sorokat? ÚRISTEN MEKKORA KIRÁLY A KOREOGRÁFIA. úúú ez a srác is elég menőnek tűnik itt a refrén után. De a dal egy kicsit furcsa... és az még furcsább, hogy nem értek belőle semmit. What is happening? okay, I can deal with the every day, every night part.Nem de komolyan, a tánc mekkora királyság. this is some serious shit.húú de sok az érzelem itt valakikben. Okay, I'm not saying I'm a fan, de ez sokkal minőségibb volt, mint számítottam, a srácok cukik, bár meg nem tudnám őket különböztetni, a videó menő és a tánc nagyon király??? kb. ennyi.




Ezt követte a BTS videója, ami közben kb. ez játszódott le bennem: 2 seconds into "k-pop and chill" and somebody's already crying I didn't sign up for this... miért is gondoltam azt, hogy a k-pop valami olyasmi, mint avril hello kittyje? ja igen, mert egy előítéletes hülye barom vagyok, calm down fanni. Okéé, megint rap. I can deal with this. Ugyanitt: wow nagyon menő a gyermek haja. Vajon ők mennyien vannak? Imádom a liliomokat. Ezek a random angol sorok annyira catchyk.Okaay, these kids look cool. Megszámoltam. HÉT. ők is heten vannak. Coincidence? I  think not. Olyan furcsa, hogy nem is értem mit beszélnek, de a videón meg a dalon keresztül egy csomó érzelem átjön? ez hogy lehetséges? Ó nézd már, itt is van egy szőke. hmm. but stop crying pls. Azért ez a nyelv vicces. This is cool. It was cool. I'm not saying I'm a fan, de ez is sokkal menőbb volt, mint gondoltam.




És harmadik nagyágyúként jött a bang bang bang, kb. így kommenteltem magamnak: Wow this is something different. Jó ez a zene ember. Okééé, ez a rózsaszín haj nagyon menő. De nem biztos, hogy ez a csávó lesz a kedvencem, valamiért furcsa a feje. Azok a háttérben táncosok vagy a többi tag? (ez nálam örök kérdés, komolyan). Jön a rap, már meg sem lepődöm, de cowboyok az űrlények ellen? ÉÉÉS megvan a szőke tag is. Ő mondjuk cuki?? Meg ez a homokszórás meg a színek menők. Ó ők csak öten vannak. de ez a refrén rohadt jó. Már most gengszternek érzem magam. Hééé ennek nincs szeme. Okéé ez a csávó ezzel a pirosas-pinkes hajjal NAGYON MENŐ. like... nagyon. És make up is on point. OKééé, ezzel tudok együtt élni. BANG BANG BANG!!! And now the party scene. I'm ready, I'm so ready. Oké hát ez nagyon jó I wanna dance with somebody. Komolyan, én nagyon rég hallottam ilyen táncolható zenét. Bennem van a boogie. I'm not saying I'm a fan, de ez nagyon menő volt és abszolút nem erre számítottam.

De ha csak ezt a három videót nézem meg, valószínűleg több idő kellett volna, hogy ennyire érdekelni kezdjen a koreai popkultúra. A ráadás videó, ami aztán tulajdonképpen fordulópontnak vagy mérföldkőnek is nevezhető a k-poppal való kapcsolatomban, a következő volt:




Igeen, egy dance practice. Ha eddig nem hittem abban, hogy ezek az emberek tehetségesek, akkor ez a videó teljesen meggyőzött. Majdhogynem végig tátva volt a szám, és most ezt nem azért mondom, mert One Direction-ön nevelkedtem, akiknek a tánchoz finoman szólva sincs közük. De ez a koreográfia... ÁLLATI KIRÁLY. like... királyság on a whole new level. Ilyen nem is létezik. Mi ez a videó? Oké, miután megnéztem egymás után kb. négyszer ezt a videót, valahol félúton leesett, hogy ezek ugyanazok a fiúk, akik a második dalt énekelték... és itt kezdődtek az igazi problémáim, merthogy akkor meg voltam róla győződve, hogy teljesen máshogy néznek ki a két videóban és egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy hogyan lehetséges őket megkülönböztetni. Mármint komolyan. Hogy leszek én képes hét tök hasonló srácot megkülönböztetni???

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK (de tényleg, ne higgyétek, hogy megússzátok ennyivel)

Mert ugye mindig nagyon lelkesen megírogatod ezeket a kultúrösszefoglalókat az évedről, ami mind szép és jó, de akkor most úgy képzeljük el, hogy te egész nap a seggeden ülsz, zenét hallgatsz, filmet nézel meg könyvet olvasol?

Nem, azért nem erről van szó (csak majdnem). 2015. ismételten egy elég mozgalmas év lett számomra, számtalan új ismerőssel és talán baráttal, sok-sok kalanddal, és ha nem is feltétlenül nevezném ezt életem évének, összességében végig nagyon kiegyensúlyozottan boldog és elégedett voltam az életemmel, ami nem hiszem, hogy valaha is előfordult velem előtte, úgyhogy nagyon hálás vagyok ennek az évnek, és azoknak, akik közben az életem részei voltak (igen, ez az elérzékenyülős rész. Nem lesz több ilyen, ígérem). Szóval 2015. hatalmas zsírkirályság volt, és most megpróbálom összeszedni pontokban (mert a listaírás továbbra is a gyengém), hogy mik történtek velem kalandos utamon.

1. Ha jól emlékszem, a januáromat egy matekvizsgával kezdtem, amin nem buktam meg. Az újonnan érkezőknek súgom meg, hogy ez a vizsga volt a nagy mumus első félévben, és először nagyon örültem a hármasomnak.
2. Amíg ki nem derült, hogy amúgy csak 2 pont kellett volna a négyeshez, és a tanárnő külön megkért, hogy menjek el javítani, így szervezhettem át a vizsgaidőszakom fennmaradó részét.
3. Az első film, amit 2015-ben moziban láttam, az Into The Woods volt, és csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy AGOOONY.
4. Januárban egy nagy álmom vált valóra azzal, hogy a tág családdal elutaztunk Zakopanébe és megnéztük a síugró világkupa aktuális állomását. Életem egyik legjobb hétvégéje volt és soha nem fogom elfelejteni.
5. Az ezt követő héten végeztem is a vizsgáimmal, sikerült tehát az első egyetemi félévemet teljesítenem.
6. A második félévemet pedig úgy kezdtem, hogy már az első napomon bezárkóztam a szobába, nem mentem be egy órámra se, helyette rajzolgattam.
7. Nem tudom, időrendben mikor volt, de megnéztem öcsémmel és a legjobb barátjával a Superbowlt, amihez nem értek, de izgalmasnak tűnt, és még Katy Perryt is végigtomboltam.
8. Szintén február elején találkoztam a volt osztályom egy részével és csaptunk egy jó kis csajos traccspartit egy kocsmában. Ahol véletlenül épp a gólyatáboros csoportom is ott volt, szóval két legyet ütöttem egy csapásra.
9. Láttam a tvben, ahogy Anders Fannemel világrekordot ugrik, és ahogy mindenki legnagyobb meglepetésére Schlierenzauer újra világbajnoki dobogóra áll.
10. Részt vettem egy a koli által szervezett táborban is, aminek két ma már jó barátomat is köszönhetem.
11. Plusz a tábor előkészületeként órákig szardíniásdobozokat nyitogattam, nagyon megviselt ez az élmény és azóta teljesen másképp tekinted a szardíniára.
12. Februárban elkezdődtek a keringőpróbáink, ahol legnagyobb örömömre többször is sikerült halálra idegesítenünk a tánctanárt.
13. Úristen februárban elmentünk moziba megnézni a szürke ötven árnyalatát is, kitörölhetetlen élmény marad.
14. Életemben először sütöttem amerikai palacsintát.
15. Véget ért a Glee, és ezzel megszűnt az egyetlen olyan sorozat, amit folyamatosan néztem.
16. Március elején szervezőként vehettem részt a bálon, ami nagyon király volt, mert árulhattam tombolát, ruhatárazhattam -  és most jön az igazi királyság - állhattam a pultban is.
17. Ja és persze itt adtuk elő a csodás keringőnket, szóval már ezt kihúzhattam volna a bakancslistámról, ha lenne bakancslistám, és ha szerepelne rajta ez a sor.
18. Valamikor március közepén öcsémmel és osztálytársnőivel buliztunk végig egy 30Y koncertet.
19. Egy nagyon jó barátnőmmel pedig elmentünk a Liza, a rókatündérre, évek óta ez volt az első magyar film, amit moziban láttam. Bár lehet ez volt életem első magyar filmje moziban.
20. Pár kolistársammal részt vettünk egy zseniális projektben, melynek során fadíszítő versenyhez készítettünk akciótervet a Városligetben.
21. Ehhez pedig járkálhattunk fancy irodákban, ahol volt pogácsa és menő kávégép. Meg szép volt a kilátás.
22. Szobatársam születésnapját mozizással kezdtük, aztán a Corvinus Caféban kötöttünk ki, ahol megismerkedhettünk szobatársam elbűvölő mérnökbarátaival.
23. Akik közül az egyiknek az első mondata az volt hozzám, miután megtudta, hogy a Corvinusra járok: Ha nem lennél lány, most megütnélek #okbye
24. Minden furcsaságuk ellenére amúgy egy nagyon király estét töltöttünk velük együtt, és még a Szabadság hídra is felmásztunk hajnali négykor, és ha ez nem menő, akkor semmi.
25. Uhh valamikor volt névnapom is, annyira nem emlékszem rá, mert nem itthon voltam, és csak egy kupac ajándék várt, mikor hazaértem.
26. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit csináltam áprilisban, mert semmilyen érdemleges feljegyzést nem találok róla. Valószínűleg éltem a kis megszokott életemet.
27. Bezzeg a hónap végét úgy kezdtem, hogy elutaztam egy három napos biciklitúrára a Balatonra.
28. És túléltem. De sokat szenvedtem. De közben jó is volt. Így utólag már nagyon szép emléknek tűnik.
29. Egyébként útközben ünnepeltem a 19. születésnapomat. És sok-sok balatoni bort ittam, és így jóval jobban éreztem magam, mint a hullafáradt nagy átlag. De megérte.
30. Aztán hazaérve itthon is ünnepeltem egy kicsit a családdal, annak örömére, hogy így megöregedtem.
31. Ó és öcsémmel voltunk Intim Torna Illegál koncerten is, ahol nem voltak sokan, így az első sorban mi csaptuk a legnagyobb bulit és ezt Petiék is értékelték.
32. Elfelejtettem említeni, de Zayn márciusban elhagyta a One Directiont, és ez kinda visszahozott engem a fiúkhoz, pedig már épp kezdtem őket elhanyagolni.
33. Májusban elkezdődtek a vizsgáim is, amikkel nagyon sokat szenvedtem és nem is sikerültek a legfényesebben.
34. De meglett minden, így június negyedikén hivatalosan is két félévet végeztem már el az egyetemből.
35. Szenvedéseimnek azonban nem volt vége, fel kellett készülnöm a koli szakirányos felvételijére is, amihez esszét kellett írnom.
36. Közben azért a családdal párszor elmentünk epret szedni, ami furcsa mód az egyik kedvenc kikapcsólodásommá vált.
37. Az alumninak is szerveztünk egy koktélpartit, amin fancy ruhákba öltözhettünk és a muzsika tv-s koktélkeverő bácsitól tanulhattunk el trükköket.
38. A változatosság kedvéért volt még egy szülinapi a Corvinus Caféban, ami szintén jól sikerült.
39. Plusz a kedvenc kolis emberkéimmel kimentünk a Normafához is tábortüzezni, ami valószínűleg szintén ez az örök élmény kategória marad nálam, mert na.
40. Ezek után pedig páran elutaztunk Pannonhalmára kirándulni, ahol bejártuk az Apátságot, kóstoltunk bort, meg karaoke is történt a helyi kocsmában, plusz megmásztuk a hegyet is.
41. Ilyen élmények után mentem el a szakirányos felvételire, de szerencsére sikerrel vettem az akadályokat, szóval felvettek média és kommunikáció szakirányra. Éljen!
42. Most már tényleg elkezdődhetett a nyári szünetem, szóval ki is költöztem a koliból.
43. Az Eurovízión egyébként a belga srácnak szurkoltam, csak ezt májusnál kifelejtettem.
44. Sütöttem nagyon cuki, görögdinnyének kinéző sütikét.
45. Megkaptam az új telefonom, akinek azóta sem sikerült rendes nevet találnom.
46. Július elején öcsémmel elutaztunk Sopronba, bejártuk az egész várost, de minderre csak azért volt szükség, mert...
47. Másodszor is láthattam élőben a Bastille-t a VOLT Fesztiválon.
48. Ezt követően a kiscsaláddal elutaztunk Szegedre, ahol egy hotelben szálltunk meg Szinetár Dórával és családjával (három napig nonstop celebspotting volt, igen):
49. Azért tettük mindezt, mert megnéztük a Mamma Mia! szabadtéri változatát a Szegedi Szabadtéri Színpadon.
50. Ez alkalomból pedig még egy kalapot is vettem, ami azért elég menő, de csak úgy utcára nem mennék ki benne. Bár lehet.
51. Visszafelé megálltunk valami nagyon überkirály fagyizóban, ahol a világ legfinomabb epershake-je került a gyomromba.
52. Megvettem a Titkos kertet és teljesen magával ragadt a színezés világa.
53. Konkrétan napokig csak színeztem és sorozatoztam.
54. Nem tudom, hogy felejthettem ki, de nyári kalandjaim során ellátogattam Kecskemétre és Bajára is, nagyon cuki kis városok.
55. Az idei családi nyaralást Lengyelországba terveztük, így egy éven belül kétszer is eljutottam lengyel barátainkhoz.
56. És ha már így alakult, megnéztük Wislaban a Summer Grand Prix épp aktuális állomását.
57. Ami azt jelenti, hogy igen, most már láttam nyári síugrást is élőben, ráadásul annyi cuki kis síugróba is belebotlottunk!
58. Plusz keresztül-kasul bejártuk Krakkót, a legjobban talán a Zsidó negyed tetszett, de az egész várost imádtam.
59. És abban a hotelben szálltunk meg, ahol anno az EB alatt az olasz válogatott focicsapat.
60. Ezt még nem vallottam be, de kb. a második napon kitört a fogam, ráadásul a felső bal hármas, gy lengyel fogorvosnál is voltam már.
61. Aki nem tudott vele semmit kezdeni, így egy hétig fogatlanul mászkáltam külföldön.
62. A nyaralást ismét sporttal zártuk: a lengyel kerékpáros körverseny zárónapját néztük végig a helyszínen, a kedvenc kerékpárosom egy méterre tekert el mellettem és begyűjtöttünk egy csomó reklámanyagot is.
63. A következő hetet szinte végig a fogorvosnál töltöttem, de végre hozzászoktam, hogy egyedül járjak ide (pedig félek az asszisztenscsajtól mert szőke és antipatikus. Mármint a szőkeséges nem tudom, miért fontos. )
64. Azért is volt ilyen sürgős, hogy legyen fogam (:D), mert öcsémmel a Sziget egy napjára is szándékunkban állt ellátogatni.
65. El is jutottunk persze, elölről tomboltam végig a Marina and The Diamonds koncertet.
66. Aztán nem úsztuk meg a colorpartyt, ami idén sem volt kellemesebb élmény, mint tavaly, de legalább utána menőn néztük ki.
67. Az este legemlékezetesebb pontja a Kasabian koncert volt, azt nagyon éltük mindketten.
68. Aztán amikor leültük megenni a homemade szendvicseinket, összetalálkoztunk KAP-pal a Showder Klubból.
69. De az est fénypontja az volt, amikor a svédavicsi helyett a magyar színpadnál tobzódtunk, és belebotlottunk az Ivan and The Parazol tagjaiba, beszélgettünk egy kicsit, meg kiéltem a fangirl énem és lett közös fotó.
70. Az egész azért vicces, mert a Sziget előtt egy nappal pont azon nyafogtam, hogy én soha semmilyen celebbe nem botlok bele.
71. Mondjuk erről jut eszembe, hogy egyszer a MOM parkban láttam.... várjatok rá... Hajdú Pétert.
72. Augusztus végén még mindig nem volt elég a fesztiválozásból, szóval ismételten öcsémmel elutaztunk Zamárdiba, a Strand Fesztiválra.
73. Ahol részt vettünk életünk első Middlemist Red koncertjén, életünk eddigi legjobb Mary Popkids koncertjén, találkoztunk a The Biebers tagjaival és Járai Márkkal full random.
74. De természetesen az All Time Low miatt mentünk, szóval végre láthattam élőben Alexéket is, kösz élet.
75. Hajnali egykor pedig megnéztük a Kiscsillag koncertjét is, ami csak azért volt vicces...
76. Mert ugyanaznap este Mosonmagyaróváron játszottak és mi arra is elmentünk, első sorban tomboltunk, és Lovasinak mi voltunk a kedvencei, mert csak mi röhögtünk a poénjain.
77. Majdnem kifelejtettem ezt is, de részt vettem életem első osztálytalálkozóján: az ötéves általános iskolai osztálytalálkozóm egy helyi kocsmában tartottuk, és bár nagyon féltem elmenni, végül eszméletlenül jól sikerült, és hajnali ötkor értem haza.
78. Azon gondolkodtam, mivel ment el az időm a nyáron, de rájöttem, hogy kifestettük az egész házat kívülről-belülről, így hetekig bútorokat tologattam, szekrényeket cipeltem és iszonyat időt töltöttem takarítással. De tényleg rettentő sokat.
79. Augusztus végén ideje volt visszaköltöznöm a kollégiumba, ahol az új szobán rengeteget kellett még rendezkedni, így lényegében itt is bútorokat pakoltam egy napig. De megérte.
80. Közben gólyatáborszervező is lettem a koliban, így az első hét nagyjából azzal telt, hogy próbáltuk tető alá hozni a GT-t.
81. És el is utaztunk a hétvégére Ceglédre, ahol szerintem egy elég király star wars témájú gólyatábort sikerült szerveznünk, én legalábbis nagyon élveztem, és annyi-annyi embert megismertem/megszerettem, hogy az elképesztő.
82. Ráadásul mi írtuk a gólyatábor esküjét is, ami szintén sikeres lett.
83. A kiscsoportom pedig megnyerte a nekik megrendezett versenysorozatot, szóval végre átérezhettem a saját kis proud mom momentjeim.
84. Valamikor elkezdődött az egyetem is, de akkor ez olyan kis semmiségnek tűnt, nem aggódtam túl a dolgokat, és annyira az órára járásban sem jeleskedtem.
85. Ilyen pont tavaly is volt, de történtek ilyen bulikák. És milyen jó bulikák voltak ezek!
86. Sikerült találkoznom egy csomó barátkámmal az őszi hónapokban, akiket nagyon szeretek.
87. Sőt, volt osztálytársaimmal is sikerült egy találkát összeszerveznünk a Wikingerben, hogy a kulináris élvezet se maradjon el.
88. A kis gólyáinkkal is szerveztünk egy szuper kis iszogatást a könyvtárban. Nagyon classy volt.
89. Október elején pedig elutaztunk Tokajba, hogy részt vegyünk életem első borkóstoló-túráján, vagy min.
90. Életemben nem ittam ennyi tokaji bort egyszerre, és finoman fogalmazva is remekbeszabott estéken vehettem részt.
91. Ahol a tokaji szüreti napok keretein belül a legmenőbb nyolcvanas és kilencvenes években divatos számokra tomboltunk, egyszerűen zseniális volt.
92. Volt szakirányos mozizás is, egyszer pedig pizzázni és activityzni ültünk össze, hogy aztán az este végén egy kocsmában kössünk ki.
93. Elmentünk a rajk bálra is, ami szintén király élmény volt, bár talán nem annyira emlékezetes, mint a tavalyi.
94. Valamikor az ősszel megbetegedtem, amire már régóta nem volt példa, de most jó másfél hétig köhögtem, taknyom-nyálam egybefolyt helyzet volt.
95. Elméleti síkon filmklubot vezetek a koliban, gyakorlatban eddig egy film volt, de majd idén!
96. Plusz jelentkeztem a bál és a nyári egyetem szervezéséhez is, meg a kolis újság egyik főszerkesztője is lettem.
97. Életemben először beerpongoztam (ne kérdezzétek, ez eddig hogy maradt ki).
98. És szintén először ittem Pumpkin Spice Lattet a Starbucksban. De ennek örömére sütöttem is pumpkin pie-t itthon, amit még azok is imádtak, akik nem szeretik a sütőtököt.
99. A szobatársam készített rólam normális képeket. Wow. Magic.
100. Eljutottam a Zoo Caféba is, ahol végre megfoghattam egy kaméleont, de egyáltalán nem volt életem élménye, szóval letettem róla, hogy legyen egy sajátom.
101. ó és ugyanitt, a hülye arapapagáj, ami tudjátok, az a nagy piros, színes farktollakkal, valamiért nagyon szimpatikusnak talált és egy teljesen váratlan pillanatban hátulról rámszállt, én meg persze halálra ijedtem mert higgyétek el kurvaijesztő, de aztán harcos amazon módba kapcsoltam és elüldöztem, a bácsi meg rám volt mérges, nem a szemtelen papagájára.
102. Voltunk valamikor még az ősszel Kispál és Quimby koncerten Bécsben.
103. Az egyetemen amúgy ebben a félévben az volt a legjobb, hogy elkezdtem olaszul tanulni.
104. Plusz a koliban folytattam a spanyoltanulást is.
105. A szakirányos óráink nagyon királyok voltak, és ezekből december elején már nagyjából le is vizsgáztunk.
106. Ezzel kapcsolatban először kellett egyedül összeállítanom egy kérdőívet, kitöltetnem és kielemeznem, de sikerült leküzdenem az akadályt.
107. Az nyerte a brit X Factort, akinek szurkoltam az elejétől kezdve, ilyen is csak szökőévente egyszer fordul elő.
108. Ősszel nagyon király emberekkel jutottam el mozikába, hands down a kedvenceimmel.
109. Megvettem a One Direction új albumát, ráadásul deluxe kiadásban és egyáltalán nem bántam meg.
110. Elkezdtem a #100happydays projektet instagramon, egyelőre pont a negyedénél tartok, remélem sikerül befejeznem.
111. Voltam kint volt szobatársam de még mindig nagyon jó barátnőmnél Bécsben, megnéztük a karácsonyi vásárt, ettünk kínaiban és felvásároltuk a fél claire's-t.
112. És ez volt az első alkalom, hogy egyedül külföldre utaztam busszal. WOW.
113. Kb. másfél év után eljutottam fodrászhoz, de nagy változásokra nem érdemes számítani.
114. Decemberben letudtam két vizsgát, huszonegyedikén és huszonkettedikén.
115. És végre hazajöhettem egy hónap után, és együtt ünnepeltem a családdal a karácsonyt.
116. Megsütöttem életem első red velvet cake-ét, és ha még nem is tökéletes a recept, a családnak nagyon ízlett.
117. Végre a két kedvenc színemben, türkizben és rózsaszínben pompázott a karácsonyfánk.
118. Kaptam Kindle-t karácsonyra, akit Williamnek neveztem el.
119. Sikerült teljesítenem a könyves kihívást és elolvastam negyven könyvet.
120. Plusz lecsúszott a torkomon 198 film is, ami nem kevés, higgyétek el nekem.
121. Az év utolsó napjaiban még elkaptam egy szörnyű gyomorrontást is, 10 éves korom óta először voltam lázas, így szilveszterkor is itthon voltam és tanultam, de nem bántam, mert öcsémmel nagyon jól elszórakoztunk közben mindenen.

Az év végére azért beerősödött a vizsgaidőszak miatti instant pánikom, így nem nagyon jutott már arra energiám, hogy a tavaly megnézett sorozataimról és elolvasott könyveimről is írjak nektek, de itt az ideje, hogy bepótoljam ezt a lemaradásom. Tudom, hogy senki nem kérdezte, de legalább a vizsgákkal ebben a félévben elég jól haladok, már csak három van hátra, úgyhogy szűk két hét és fellélegezhetek.

Ami a könyveket illeti, a tavalyinál mindenképp sikeresebb évet zártam. Bár az ötven könyvet tartalmazó reading challenge nem jött össze (mondjuk erre nem is nagyon számítottam), azért 40 darabot lehúzhattam a listáról és ezzel egyben teljesítettem a goodreads kihívást is. Tavaly összesen 26 könyvet olvastam, úgyhogy mindenképp örültem az idei eredménynek, mégis van ezeknek a hülye kihívásoknak valami ösztönző erejük, és sok olyan könyv a kezembe került, ami azóta kedvencemmé vált. Mindenfajta rangsorolás nélkül összeszedtem az idei legnagyobb kedvenceimet, amik közül párat talán már említettem, de sosem lehet elégszer hangsúlyozni nagyszerűségüket.

James Frey: Endgame
Nem tagadom, a borítója miatt vettem meg James Frey regényét, szerintem ti is találkoztatok már vele könyvesboltokban, egyszerűen kiszúrja az ember szemét ez a tömény csillogó arany borítás. A könyv egyébként nagyjából annyit tartalmaz, amit egy sokszereplős, tinikről szóló disztópiától elvár az ember, kellően megcsavart a sztori és elkülöníthetőek a karakterek (bár hirtelen most egyikőjük nevét sem tudnám elmondani), és gyorsan olvasható, könnyed olvasmány volt, ami miatt izgulhattam is, de közben rettentően szórakoztatott és ennél nem is vártam többet. Messze nem tökéletes könyv, de várom a folytatást.

David Nicholls: Starter For Ten
Egy alexandrás akcióban jutottam hozzá A nagy kvízválasztóhoz, ami méltánytalanul csúnyácska borítót kapott ahhoz képest, hogy mennyire jó könyv. Mindig is szerettem az ilyen random műveltségi vetélkedőket, a regény főszereplője ráadásul pont akkor kezdte az egyetemet, és olyan pontosan megfogalmazta mindenféle érzésemet az egyetemi élettel kapcsolatban, hogy ha jól emlékszem, még itt a blogban is idéztem a könyvből. Amiből egyébként film is készült, James McAvoy főszereplésével, amit szintén csak ajánlani tudok.

Ernest Cline: Ready Player One
Megint egy olyan könyv, amiről soha nem is képzeltem, hogy tetszeni fog, mivel olyan messze állok a videójátékoktól, mint... ööö úgyis mindenkinek Makó és Jeruzsálem jut eszébe, szóval mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek ellenére ez a könyv engem rettentően lekötött és elszórakoztatott, lenyűgöztek a nyolcvanas évek popkultúrájára tett utalások és damn it még ahhoz is kedvet kaptam, hogy egyszer-egyszer majd odaüljek öcsém ps konzolához. És halálra idegesítsem a bénaságommal, de ez megint másik kérdés.

Ned Vizzini: It's Kind Of A Funny Story
Már régebben megrendeltem bookdepóról ezt a könyvet, de csak 2015 elején volt alkalmam elolvasni. Nem is emlékszem, hogy anno mi fogott meg a leírásában, de a könyv őszintesége és az, amit képviselt így utólag abszolút meggyőzött arról, hogy jó vásárt csináltam. Imádtam azt a hangot, amivel a főszereplő megszólalt, imádtam, ahogy történetet mesélt, és sokkal-sokkal jobban tetszett a könyv, mint a film, szóval ha valaki Craig sztorijával csak a vásznon találkozott volna, azért adjon esélyt az eredeti történetnek is, megéri.

Joe Dunthorne: Submarine
Egy nemrégi posztban már kifejtettem, mennyire szerettem Dunthorne regényét, de úgy látszik, ismétlés a tudás anyja, én meg még mindig túl sok felesleges szólás-közmondást építek bele a bejegyzéseimbe. Mindegy, jó pap holtig tanul, előbb-utóbb én is leszokok erről. És különben is, jobb később, mint soha. Na, ígérem, abbahagytam. Szóval a Submarine-t én filmként ismertem meg először, és már úgyis az egyik kedvencem volt, de ez a könyv legalább annyira beférkőzött a szívembe. Imádtam a stílusát, imádtam a tempóját, minden sorát csak úgy szívtam magamba és még egy csomó új szót is tanultam közben.

J.D.Sallinger: Franny and Zooey
Még januárban vettem meg Sallinger regényét, mert igen, már nagyon égett az arcom, hogy csak a Zabhegyezőt olvastam, de a Franny és Zooey talán egy picivel jobban is tetszett, mint Holden kalandjai. Nem állítom azt, hogy szívesen ajánlanám minden olyan ismerősömnek, akik hipszterbüszke módon fanyalognak a Zabhegyezőtől (why am I still friends with these people? I don't know), de szerintem egy remek könyv, nagyon különleges karakterekkel, eszmefuttatásokkal és párbeszédekkel, és különleges élmény lehet sokak számára.

Bill Konigsberg: Openly Straight
Az első könyv volt, amit a karácsonyra kapott, azóta William névre keresztelt Kindle e-book olvasómon olvastam, és milyen jó döntésnek bizonyult ez az egyébként teljesen random választás! Bill Konigsberg regénye egy gimis fiú életébe kalauzol el minket, aki új bentlakásos iskolába megy, ahol nem vállalja fel melegségét, hogy ne csak úgy ismerjék, mint "a meleg srácot". Szerintem egy nagyon érdekes felvetés és egy király alapszituáció, amivel az író ráadásul remekül játszott tovább, nagyon szerethető karaktereket és érdekes problémákat hozott fel és egy elgondolkodtató, de szórakoztató könyv kerekedett belőle.

Szabó Magda: Abigél
Már meg nem mondom nektek, miért emeltem le újra a könyvespolcról Szabó Magda regényét, de eszméletlenül örülök, hogy sok-sok évvel az első élmények után újraolvashattam, mert egy egészen új történet bontakozott ki előttem is. Sokkal kevésbé értettem meg a főszereplő Gina most már kislányosnak tűnő hisztijeit, viszont sokkal többet tudtam figyelni a felnőtt karakterekre, az ő indítékaikra és viselkedésükre, és nagyon régen sírtam annyit könyvön, mint idén az Abigél végén. Ezek után persze újranéztem a sorozatot is, szerencsére pont adták a részeket a tvben, és abban sem csalódtam.

Andy Weir: The Martian
A marsi még azelőtt került a kezembe, hogy megtudtam volna, hogy film készül belőle, így csakis azért olvastam el, mert az egész családom áradozott róla és utáltam, hogy nem tudtam részt venni a beszélgetésekben ebéd közben. És ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekel a sci-fi, az űrutazás, a fizika és a kémia, és úgy összességében ez az egész humbug, hát én iszonyatosan élveztem ezt a könyvet. Konkrétan nem tettem le a kezemből hosszú-hosszú órákon keresztül és imádtam azt a stílust, amit Weir Watney szájába adott, igazi élmény volt.Ahogy a film is, de azt a filmes összefoglalóban már említettem.

Piper Kerman: Orange Is The New Black
Nem láttam még a sorozatot furimuci módon, a könyv viszont már régóta várólistás volt. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de megfogott a Kerman által megütött hang, az őszinteség és az, hogy valamilyen szinten bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Sok minden tetszett ebben a könyvben, olvasmányos volt, izgalmas, és alig vártam, hogy a végére érjek, de azért egy-két hiányosságot éreztem. Ennek ellenére azért kedvet adott a sorozathoz, amit így lehet hogy bepréselek majd a következő évembe.

A tovább alatt jönnek a sorozatok, tudom, hogy sokan csak azért jöttetek, de nehogy csalódjatok!