Alcímnek mehetne akár a "koncert amiről mindenki titkon álmodik" címke is.

Szóval remélem nem okozok azzal meglepetést senkinek, hogy az Intim Torna Illegál számomra A MAGYAR ZENEKAR, és igen, szerintem a mai hazai könnyűzenei palettán nincs jobban hozzámillő együttes. Kb. a hipnotizőr király és a vágjál lyukat a kádba sikerei óta figyelemmel követek mindent, ami a zenekarral történik, ennek ellenére a koncertekkel kapcsolatban eddig nagyon peches voltam: zsinórban három győri koncertet kellett kihagynom azért, mert épp külföldön tartózkodtam - magyarul sokkal jobb dolgom volt. A sors iróniája így, hogy az első Intim Torna Illegál koncertemre Zamárdiban került sor idén augusztusban, ahol ugye a Fall Out Boy-ra váró tömegben én jól végigtomboltam minden dalt. Szép volt, jó volt, de elégnek azért nem mondhattam volna. Reménykedtem persze valami jó kis győri  dzsumbujban, de a sors úgy hozta, hogy még addig sem kellett elmennem.

Tegnap ugyanis az Intim Torna Illegál Mosonmagyaróváron adott koncertet, ami kivételesen TÉNYLEG közel van hozzánk, úgyhogy természetesen semmi pénzért nem hagytam volna ki.Mivel viszont nem szoktam óváron partizni, nem nagyon tudtam, mire készüljek helyszínileg, meg úgy minden. Tízre írták a koncert kezdést, ennek megfelelően mi olyan negyed 11-kor meg is érkeztünk oda öcsémmel. Nem árulok el nagy titkot, ez a Faház nevű hely egy viszonylag kicsi romkocsma. Konkrétan annyira, hogy színpad sincs, szóval a zenekar konkrétan egy magasságban volt velünk meg minden. Elég nagy volt még a csönd, mi leültünk meg elkezdtünk sörözni. Nagyban isszuk a kis sörünket, erre öcsém a sarokban meglát egy egyedül lézengő setlistet, ami látszólag már senkinek sem kellett, hát mi ezt nagy cselesen eltulajdonítottuk, muhahah. Úgyhogy van setlistem, hát már csak emiatt is megérte elmennem úristen. VÁÁÁ. na mindegy, a fangirlködést későbbre hagyom. Szóval fél tizenegy körül befutottak a srácok, benéztek a kocsmába, beszélgettek mögöttünk a technikusokkal aztán elzúztak átöltözni. Mi ugye konkrétba a technika előtt ültünk ilyenkor, így háromnegyedkor pont elkaptuk azt a mondatot, amikor az együttes egyik tagja bejelentette, hogy 11-kor kezdenek.

11-kor kezdtek is amúgy. Annyit az elhelyezkedésről, hogy az első sort már olyan este 8 óta - ahogy így kihallottam - hat nagyon durván rajongó lány foglalta, akik végigsikítozták az egész koncertet meg ott sipítoztak, néha leütöttem volna őket. Mindegy, mi szépen beálltunk a második sor legközepére, pont az énekessel, Petivel szemben, ami azt eredményezte, hogy hát milliószor rámnézett, meg mosolygott, meg kb. az egész Eva Mendest meg Nézz rám a buszont nekem énekelte miközben max. egy méterre állt tőlem, szóval ha ez nem koncertélmény, akkor mi az? Mivel van setlistem, kivételesen azt sem felejtettem el, milyen számokat ordibáltam végig. Nagyjából minden kedvencemet játszották a másfél óra alatt, végig szuperprofin, nagyon kedvesen és annyira közvetlenül édes istenem. Egyszer még az egyébként a koncert első felében magába fordulónak és mogorvának tűnő dobos, Ádám is rámkacsintott - mármint komolyan - na azóta ő is életem még nagyobb szerelme. De hát akkor ért a legnagyobb szívinfarktus, mikor a koncert vége után bejelentették, hogy várjuk meg, amíg átöltöznek, aztán jönnek vissza bulizni. Én meg így röhögtem, hogy ááá, ilyen úgysincs. DE VAN. Szóval mi már így épp készülődtünk öcsémmel, megittuk az utolsó korty sörünket, amikor Peti elment mellettünk, és ahogy arra néztem, visszamosolygott rám meg megsimogatta a vállam, ami mozdulatot azóta sem tudok hovátenni, na mindegy. Utána tényleg visszajöttek amúgy, és Petit sikerült elkapnom pár pillanatra, mondtam neki, hogy milyen szuper volt a koncert, mondta, hogy jaaa, látta hogy élveztem (na mindegy), meg beszélgettünk még pár percig illetve próbáltunk fotót készíteni de ehhez sötét volt, szóval kb. semmi nem látszik, mindegy, a lényeg, hogy én tudom, hogy mi van rajta :D Aztán őt letámadtak a fenti kis leányzók, úgyhogy én még gyors megpróbáltam levadászni Ádámot, ami szintén összejött, és megölelt. jujj. Zárásképp még a másik két zenekartaggal, Sanyival és Janival is sikerült lepacsiznom, na ez már csak hab volt a tortán. Utána gyors hazajöttünk de hát azóta több értelemben is totálisan a koncert hatása alatt vagyok. Mert egyrészt fáj a nyakam meg a kezeim a tombolástól, másrészt azóta sem jött vissza, harmadrészt meg hát a koncert utáni depresszió minden jelét mutatom, mert élményszintileg tényleg ez volt életem koncertje és annyira közvetlenek voltak és úúúúristen, hát én kész vagyok. Úgyhogy öcsém - aki egyébként Zamárdiban szerette meg őket - már itt nyafog nekem, hogy decemberben menjünk el a veszprémi koncertre is. Hogy is mondjam.... nem rajtam fog múlni.