Sosem vettem komolyan az ilyen "végzősként úgysem lesz időd semmire" fenyegetéseket, és tényleg nem gondoltam úgy, hogy csak azért, mert ez az utolsó évem, bármivel is kevesebb szabadidőm lenne, mint eddig. Aztán most meg megnézhetem magam, lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy túl sok az, amit vállaltam. Egyrészt ott van ugye maga az iskola, de esküszöm, az lenne a legkevesebb, még az érettségi tételek kidolgozását is túlélem valahogy. De ami azon kívül rámszakadt... Egyrészt a feleslegesen bevállalt német emelt szintű érettségim, amire feleannyit sem készülök, mint amennyit kellene. Aztán a két színjátszó, amit idén először érzek ténylegesen tehernek és néha feleslegesnek, bármennyire nehéz is ezt bevallanom. Emellett jelentkeztünk egy ilyen csapatversenyre is, ahol szintén nagyon durvák az elvárások és néha úgy érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok ezzel kapcsolatban. És hogy emeljük a tétet, most pénteken volt az első angoltanfolyamos maratonom is. Élmény lesz a péntek délutánomból három órát angoltanulással töltenem. Ráadásul annyi leckét kaptunk, hogy egy hónap is kevés lenne megcsinálni.
Úgyhogy nem, nem mondhatnám, hogy minden rózsaszín felhőben úszik körülöttem. Pedig mindezen problémahalmaz ellenére azért általában jól viselem a mindennapjaimat, persze nem egyszer elegem van a környezetemből, de hát kinek nincs...
Annyi mindenről írni akartam persze, itt egy rövid zazzzanat: néztem tegnap ezt az  x fucktort, hát el vagyok ájulva, sokkal élvezhetőbbnek tűnt, mint a tavalyi mezőny, mind a zenei szerkesztők, mind az énekesek odatették magukat, és a dalválasztások néhány helyen szokatlanul MODERNEK voltak. A kedvenceimről eddig annyit, hogy az MDC teljesen belopta magát a szívembe azzal, hogy a kedvenc Beatles dalomat JÓL előadta, a ByTheWay a szörnyű dalválasztás ellenére is minőségi még mindig, Csordás Ákos és BLili pedig elképsztően tehetségesek és fiatalok. A többiek nálam még ilyen futottakmég kategória, egyedül a pornósnőt nem bírom, azért, mert rám erőlteti ő is, meg a műsor is, hogy csak a pornó jusson róla eszembe. Nem értem miért kell ötvenszer elmondani egy adás alatt, hogy jajj a múlt nem számít. Oké, pornózott, felfogtuk elsőre is, miért kell ebből sztorit csinálni? A mentorokkal viszont nagy bajom nincs, szerintem kellően nevetségesek ahhoz, hogy kiröhögjem őket, Alföldit meg imádom.
Végignéztem a Glee Finnre emlékező epizódját is, ti még engem így sírni nem láttatok, konkrétan az összes zsepit elfújtam a házban, az egész csalódom aggódott az ép elmém miatt és utána két napig be voltak dagadva a szemeim. De a célját elérte ez a roham, könnyített a lelkemen azért rendesen, és gyönyörű rész volt, nincs mit kifogásolnom.
Már befejeztem a Teen Wolf második évadát is, és sokkal jobban meggyőzött, mint az első, és most már hivatalosan a kedvenceim közé tartozik. Elképesztő, mennyi fordulat volt ebben a tizenkét részben, néha még meglepniük is sikerült, és hát szerintem mondanom sem kell, hogy Stiles az a pici szívem csücske lett.
Semmi nincs és minden van. Boldog vagyok meg nem is, de leginkább csak ilyen tinédzser-napjaim vannak. Most épp Bécsbe szeretnék menni.