Nem túlzok, csak úgy elrepült mellettem ez az év. Nem állítom, hogy olyan nagyon fantasztikus lett volna, mint mondjuk 2012, de azért ki tudtam élvezni minden egyes pillanatát, és így összességében elégedett vagyok a dolgok 2013-as állásával. Annak ellenére, hogy családi oldalról rengeteg problémával kellett szembenéznem, hogy nem halogathattam tovább az egyetemekről való eszelős gondolkodást és hogy még soha nem tanultam annyit, mint az elmúlt pár hónapban, mégis sikerült megtalálnom általában a pozitív oldalát a dolgoknak, személyiségügyileg is fejlődtem, és szereztem jópár felejthetetlen élményt és új ismerőst, úgyhogy nincs jogom utálni ezt az elmúlt egy évet. Így végső...

Read More

Nem tudom, biztos a fél világot kihagytam, de egyétek, fogyasszátok, hasonlók. Az első hely azért megtippelhető volt megint. 50 James Arthur – You’re Nobody Til Somebody Loves You 49 Icona Pop - I Love It48 Natalia Kills - Problem 47 Anna Kendrick - Cups 46 Miley Cyrus - Wrecking Ball 45 Justin Timberlake - Mirrors 44 Passenger  - Let Her Go 43 Zedd feat. Foxes - Clarity 42 The Vamps - Can we dance 41 Jason Derulo - Talk Dirty 40 Little Mix  - Move 39 Glee Cast - Roar 38 One Direction - One Way Or Another...

Read More

Kezdeném leginkább azzal, hogy az idei listám több szempontból is inkorrekt lesz. Először is, bár természetesen top 10-es listával szerettem volna lezárni zeneileg az idei évemet, kiderült, hogy nincs is tíz album, ami idei és sokat hallgattam volna. Nagy nehezen összekapartam tehát kilencet, így lett kilences az ügy. A történethez hozzátartozik, hogy időhiányra fogva rengeteg valószínűleg jó album kimaradt, mert lusta voltam letölteni és meghallgatni pl. Lorde Pure Heroine-ját vagy James Arthur debütáló lemezét. Ennél azonban még egy sokkal súlyosabb vétséget is elkövettem: bekerült egy-két olyan album is a listába, amik tulajdonképpen tavaly év végén jelentek meg, viszont...

Read More

Tudom, eltűntem mint a nyomorék szürke szamarak szoktak a ködben, és biztos lenne ezerféle jó indokom erre, de igazából rohadtul nincs kedvem elmagyarázni, hogy mi minden történt, hadd egyen titeket a fene és gondoljátok azt, hogy az életem még a szokásosnál is szánalmasabb gödörben folydogált. Pedig amúgy nem, mert hirtelen így felpörgött minden, és hát történt az is, hogy egyszerűen ha időm lett is volna idejönni írogatni, annyira lehúzta az agyam az iskola+nyelvvizsga+csapatverseny triász, hogy egyszerűen nem tudtam értelmes gondolatokat kierőszakolni magamból. Persze néhány kritikának nekiálltam, itt állnak félkész állapotban a piszkozatok között, de az mégsem az igazi...

Read More

Most, hogy végre az időjárás is az évszakhoz méltó mélységekbe süllyedt ( ki nem állhatom, ha októberben is még rövidujjúban kell rohangálnom iskolába, mert annyira meleg van), úgy döntöttem, rossz blogolási szokásaimnak hódolva kitöltök egy ilyen kis őszi kérdéssort, amit ebbe a buta tag kategóriába sorolnak, amit én nem szeretek használni, úgyhogy maradjon kérdőív vagy amit akartok. Gondolom már több blogger oldalán is találkoztatok vele, én speciel Nikinél olvastam először. De nem csigázom tovább mérhetetlenül nagyfokú kíváncsiságokat, ítt vannak az én "különleges és egyedi" válaszaim. Mit szeretsz a legjobban / legkevésbé az őszben?Régebben az ősz volt a kedvenc...

Read More

Ne higgyétek, hogy nagy filozófiai igazságokról lesz szó errefelé, arról rendesen leszoktattak mostanában, de úgy gondoltam, megpróbálom egy kicsit csillogtatni a nem létező humorérzékem. Nem értem miért van amúgy, hogy én zseniálisnak hiszem a poénjaimat, és a legtöbb ember még csak mosolyogni sem képes rajta, de nem baj, most legalább minden erre járó szenvedhet egy kicsit a nem létező viccektől. Az alapötlet tehát az lenne, hogy megpróbálom pár olyan film, sorozat és könyv történetét elmesélni, amiket még nem ismertem, és minden tudásom a tumblinak és random felszedett információknak köszönhetek, így valószínűleg totálisan félreértettem a dolgok lényegét. Na és...

Read More

Alcímnek mehetne akár a "koncert amiről mindenki titkon álmodik" címke is. Szóval remélem nem okozok azzal meglepetést senkinek, hogy az Intim Torna Illegál számomra A MAGYAR ZENEKAR, és igen, szerintem a mai hazai könnyűzenei palettán nincs jobban hozzámillő együttes. Kb. a hipnotizőr király és a vágjál lyukat a kádba sikerei óta figyelemmel követek mindent, ami a zenekarral történik, ennek ellenére a koncertekkel kapcsolatban eddig nagyon peches voltam: zsinórban három győri koncertet kellett kihagynom azért, mert épp külföldön tartózkodtam - magyarul sokkal jobb dolgom volt. A sors iróniája így, hogy az első Intim Torna Illegál koncertemre Zamárdiban került sor...

Read More

Már valamikor szeptember eleje óta tervezem megírni ezt a bejegyzést, amikor is először futottam bele a What does the fox say? - re a drága youtubeon, és hát rendesen magával rántott már elsőre is, a könnyeim folytak a nevetéstől, stb.  Viszont már ekkor észrevettem hogy a videót a tvnorge csatorna töltötte fel, amit fantasztikus norvégtudásomnak köszönhetően egyből azonosítani is tudtam a norvég tévével, innentől meg persze már egyenesen következett, hogy mindent megtettem, hogy jobban megismerjem a srácokat, meg szívükön viseljem a sorsomat, merthogy mégiscsak norvégok. Ezt egyébként azóta is bárkinek megjegyzem, aki szóba hozza az Ylvis - srácokat....

Read More

Sosem vettem komolyan az ilyen "végzősként úgysem lesz időd semmire" fenyegetéseket, és tényleg nem gondoltam úgy, hogy csak azért, mert ez az utolsó évem, bármivel is kevesebb szabadidőm lenne, mint eddig. Aztán most meg megnézhetem magam, lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy túl sok az, amit vállaltam. Egyrészt ott van ugye maga az iskola, de esküszöm, az lenne a legkevesebb, még az érettségi tételek kidolgozását is túlélem valahogy. De ami azon kívül rámszakadt... Egyrészt a feleslegesen bevállalt német emelt szintű érettségim, amire feleannyit sem készülök, mint amennyit kellene. Aztán a két színjátszó, amit idén először érzek ténylegesen tehernek...

Read More

Régebben úgy odavoltam ezekért a zenei listákért, éjt nappallá téve gyártottam őket, de mostanában úgy elhanyagoltam zenei ízlésem mondatokká való fordítását, hogy még ezekre a top 10-ekre sem maradt energiám. De ami késik, nem feltétlenül múlik, így a további közhelyeket elkerülve viszonylag gyorsan szeretnék belevágni a mai választottamba. A Queen számomra gyerekkorom óta egy nagyon biztos pontot jelentett. Teljesen mindegy, hogy tíz, öt vagy két éve találkoztatok volna össze velem, valószínűleg mindig tudtam volna legalább egy olyan Queen dalt mondani, amit adott pillanatban imádtam. Bele se mennék abba, hogy a könnyűzenei történelemben mekkora szerepe volt Freddie Mercury-éknek, vagy...

Read More

találtam egy ilyen harmicnapos kihívást/kérdéssort tumblin, és mivel az iskola jelen pillanatban totálisan elszívja az energiáimat (meg nem hagyja békén az idegrendszeremet) ezért egyelőre egy ilyennel jövök, de a már nem tudom mióta ígért dolgaimmal is készülök közben, ne ijedjetek meg. 1. Mi a középső neved? nincs. a szüleim nem szerették volna túlkomplikálni a dolgokat, azért is lettem fanni, hogy becézni se nagyon becézgessenek (ennek ellenére megteszik sokan, de akiket szeretek vagy akiktől félek, azoknak megengedem) 2. Van valami, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagy? Maga vagyok a szenvedély #se. Egyébként semmi olyan elfoglaltságom vagy hobbim nincs, amivel kapcsolatban ilyen...

Read More

Először is szeretnék már most elnézést kérni minden olyan tündéri olvasomtól, aki nem szereti, nem nézi/nézte a glee-t, és fogalma sincs, mi ejtett foglyul engem idén nyáron. Tudom, hogy túl gyakran árasztom el ezt a blogot csalódáskeltően glee-vel átitatott bejegyzésekkel, és túlzásba viszem. Igen, többek között ez is azért van, mert a szerelmünk viszonylag újkeletű. Anno dazuma a síugrásról is ennyit dumáltam, a One Direction - periódus is sokkal-sokkal borzalmasabb volt az elején, és abban is biztos vagyok, hogy ha egyszer ama megtiszteltetés ér engem, hogy szerelmes leszek, akkor sajnos arról is nullahuszonnégyben fogok ömlengeni.  Addig viszont maradt...

Read More

001. Keresve sem találnátok olyan embert, aki kevésbé szereti a futást, mint én. Tudom én, hogy mostanában marha menő futni meg fogyni meg egészségesen élni, de hát engem a futás felbosszant mert annyira céltalan és értelmetlen körbe-körbe rohangálni, ráadásul a bokasüllyedésem miatt kb. 5 perc lassú kocogás után is már úgy fáj a bokám, mint másnak így 1 óra után szokott, plusz hála a hófehér bőrömnek kb. ugyanennyi idő elég, hogy át is váltsak malackába, majd rák úrba színügyileg. Lényeg a lényeg, a futást nem nekem találták ki, hiába a legultraszuperebb sport. Plusz, ilyen szar szmogos győri levegőben...

Read More

Még idén áprilisban került először a kezembe John Green regénye, és már akkor is olyan szinten felbolygatta a lelki világomat, hogy viszonylag hosszan tudtam róla ömlengeni egy blogbejegyzés formájában. Azóta a napokban angolul is kiolvastam, de a varázsából semmit sem vesztett ez a könyv. Ugyanazt gondolom, ami pár hónappal ezelőtt is kialakult bennem: Úgy vezeti fel neked az élet nagy kérdéseit és válaszait, hogy észre sem veszed. Magával ránt, mint egy hurrikán, és egy egészen más világba visz. Nevetsz, sírsz, dühöngsz és legszívesebben magadra zárnád az ajtót és napokig csak csapkodnál, de szereted. Szereted, még ha szilánkraira zúzza...

Read More

Eszméletlenül régóta szemezgettem már az ilyen "Mi van a táskámban?" stílusú posztokkal, csak az a nagy és szomorú igazság, hogy az iskolán kívül nagyon össze-vissza vagyok táskailag, szinte semmi olyan nincs, ami állandóan velem lenne, így nem sok értelmét láttam a semmiről kisregényt írni. Most viszont, micsoda csoda, elkezdődött ez az iskolának hívott őrültekháza, és mint egy jókislány, én is telepakoltam mindenféle földi jóval a vadonatúj iskolatáskámat.  A füzetekről és könyvekről meg sem próbálok szót ejteni, mert kb. annyira lennék izgalmas, mint egy unatkozó lajhár (bár a lajhárok, ezt meg kell hagyni, sokkal cukibbak). Régebben mindig nagyon ügyeltem...

Read More

Fel nem tudom fogni, hogy voltam képes régebben annyit olvasni. Valamiért viszont az elmúlt egy évben nagyon elhanyagoltam az egyébként egyik kedvenc időtöltésemet, és ezt az őszt arra is szeretném szánni egy kicsit, hogy újra felfedezzem magamnak a könyvek csodáit. A történethez hozzátartozik, hogy mániákus könyvvásárló vagyok, és jelen pillanatban legalább húsz, még olvasatlan de már megvett könyv hever szétszórva a szobámban, ezekből próbáltam összegyűjteni a legfontosabbakat és egy kis bakancslistába rendezni.  Sophie Hannah: Idegen arcocska Még karácsonyra kaptam unokatestvéreimtől ezt a meglehetősen ijesztő borítójú könyvet, és talán emiatt, talán csak a lustaságom miatt, de a mai napig...

Read More

Valahogy amikor arról beszélnek, milyen extramenő is végzősnek lenni, úgy végigmenni a folyosón, hogy a kisebbek köszönnek neked (amúgy aha..köszönnek, persze. ez maximum a mi időnkben volt elvárható, köszönni az idősebbeknek, ma már... borzalom), valahogy azt mindig elfelejtik említeni, mekkora idegbaj az egész.  És most kivételesen nem is arról beszélek, hogy májusban-júniusban nekem itt mindenből le kellene éretségiznem, vagy hogy még mindig nem tudom, mit is kezdek magammal az érettségi után, nem, ennél sokkal konkrétabb és földhözragadtabb problémáim vannak. A ballagás, azon belül is a ballagási ruhánk, amely már most, szeptember elején olyan vitaáradatokat kevert az osztályban, hogy...

Read More

Nyitottam magamnak egy kis eldugott helyet, ahol nyafogok a mindennapjaimról, de tényleg nagyon személyesen, káromkodva, összeszedetlenül, felvállalhatatlanul, de mégis fannisan. ha valakit érdekel, annak nagyon szívesen megadom a címet, jelentkezni érte lehet facebookon, twitteren, személyesen, telefonon, e-mailben, smsben, és itt, KOMMENTBEN, egy darab e-mail címmel, ahova elküldöm a csodás pöcegödröt. Ami egyébként nagyon menő és már két egész poszt van rajta, nagyon személyes témákban. Ja. Szóval aki szükségét érzi az igazi fannisfannisnak, az írjon. Itt meg mindjárt lesz új poszt, sok mindennel vagyok adós, tudom. Amúgy ne érezzétek szükségnek a dolgot, ha egy ember olvas, az is jó,...

Read More

Annyiszor terveztem már, hogy írok arról, milyen is tulajdonképpen balkezesnek lenni, csak aztán mindig elkallódott ez a csodatéma a sok aktualitás között. Pedig annak, aki, mint az emberek többsége, jobbkezes, elképzelhetetlennek tűnhet, hogy a balkezesek még ma is mennyi hátránnyal szembesülnek. Akármennyire demokrácia, meg 21. század meg modernség, még mindig rengetegszer, de tényleg rengetegszer érzem úgy, hogy nem nekem találták ki ezt a világot.  Egyél, ahogy tudsz, csillagom Kiskoromban mindig hatalmas sértésnek vettem, hogy akárhova mentem, fordítva terítettek meg nekem, és mielőtt még nekiállhattam volna élvezni az ízeket, át kellett vennem a jobb oldalról a kanalamat. Apróságnak tűnhet,...

Read More