Egy eléggé hektikusan praktikus bejegyzés lesz ez most tulajdonképpen mindenről, ami az elmúlt pár napban eszembe jutott, de nem volt benne annyi szufla, hogy egy egész posztot megtölthessek vele. Nem is tudom, miért cikáznak mostanában ennyit a gondolataim, de semmi mellett nem tudok megmaradni huzamosabb ideig. Borzalmas egy nőszemély lesz belőlem, már most látom.

Kezdjük talán ott, hogy végre-valahára felkerült az új kinézet az oldalra, amivel, annak ellenére, hogy piszok egyszerűnek tűnik ,nagyon sokat dolgoztam, rengeteget tudok szenvedni a mocskos kis html kódokkal, nagyon nem nekem találták ki őket. Mindegy, tegnap éjjel végre sikerült ilyen elfogadható állapotba hoznom az egészet, bár még mindig nem tökéletes, mert a scriptjeimmel sehogy sem boldogulok, így a két kis aprócska oldalt két blogbejegyzésből oldottam meg, ami csak közepesen bénán néz ki, és talán el sem kellett volna árulnom, de most már mindegy :D Nem tudom, sosem tudtam regényeket írni egy-egy designról, ez van most, ezt kell szeretni, aztán egyszer majd ez is eltűnik :D

Aztán kitaláltam azt is, hogy az idei évben hogyan fogom feldíszíteni a falamat a koleszban. Minden évben egy külön kihívás az, hogy hogyan rendezgessem el a különböző képeimet és posztereimet, de idén egy kicsit más irányba viszem el a történeteket, elvégre én is megkomolyodom, vagy mi a fene, meg mégiscsak ez lesz az utolsó évem. (ez még mindig megijeszt, igen). Szóval nagy vagányan arra a döntésre jutottam, hogy mivel a képnyomtatás és a posztervásárlás drága, és amúgy is annyi kedvencem van már mindenféle szinten, hogy el sem férnének a parányi falrészemen, hogy összeírogatok magamnak legalább egy 150-200 nevet, azokat ilyen kb. fél A/4 es papírcsíkokra egyesével felírogatom, mindegyiket más színnel és betűtípussal/mintával, és ezeket fogom feltenni a falra, középen pedig nagy betűkkel, fekete kartonból az lesz kirakva, hogy LIFE RUINERS. Az egészet még feldobhatom ilyen színes fecskékkel vagy csillagokkal, ezt még eldöntöm. Tudom, hogy vizuálisan ezt most nehéz elképzelnetek, a lényeg, hogy én már megálmodtam, és ha elkészül és van rá igény, esetleg képet is hozhatok róla.

Nem szeretnék hozzá külön haul meg hasonló posztot gyártani, mert kevés vagyok én ehhez, de útközben nagy nehezen megszereztem álmaim iskolatáskáját is. Idén szerettem volna visszatérni a hátizsákokhoz, mert a válltáskák teljesen és totálisan tönkretették a gerincemet meg a vállaimat is. Konkrét elképzelésem annyira nem is volt, de amikor megláttam a fekete alapon fehér pöttyös hátizsákot a Pull & Bearben, már tudtam, hogy az enyém lesz, ezért most örülhetek a fejemnek, hogy legalább ennyi megvan az iskolakezdéshez, mert egyébként még semmit nem vásároltam.

Olyan kedves voltam eddig, és ez nem jó, mert ahogy észrevettem, senki sem szeret itt kedves, vidám, elégedett és boldog emberek életével kapcsolatban olvasni, abban már nincs semmi sikk, kell a bunkó lázadó attitűd, különben senki vagy, barátom. Csak hogy egy kicsit belőlem is kijöjjön a bennemragadt mogorvaság, a magyar népnek így anblock megint sikerült felkattintania az agyam, az István, a királynak ( a továbbiakban csak Pityu) kapcsán. Azt eddig is tudtam, hogy mi aztán mindent fantasztikusan kritizálunk, ami elénk kerül, függetlenül attól, hogy van-e közünk hozzá vagy nincs, de hogy ezt még egy színházi előadással kapcsolatban is megtesszük... Én szégyellem magam azon újságírók ( merik még magukat annak nevezni) és kommentelők nevében, akik elfogadhatatlan, alpári stílusban nyilatkoztak az Alföldi-féle Pityuról, és olyan minősíthetetlen kritikákkal illették az előadást, hogy én éreztem rosszul magam helyettük. Azért, mert valamit nem értettünk meg, nem láttunk meg bizonyos gegeket, utalásokat és finom oldalbaszúrásokat, még nem kell egyből trágyát kiáltani egy egyébként meglehetősen egyedülálló és különleges előadásra. Ha engem kérdeztek, ebben az új Pityuban rengeteg fifika volt, és tömérdek olyan plusz poén, amit az eredeti előadás nem tartalmazott ( Az, hogy Gizella először németül szólal meg, például már nagyon erős, ahogy az is, ahogy a három talpnyaló pirosba, fehérbe és zöldbe van öltöztetve), és egy abszolút korrekt feldolgozása az eredeti műnek. Nem értem, miért olyan nehéz felfogni, hogy Alföldi nem is próbált ugyanolyat alkotni, mint anno az eredeti előadás. Mindegy is. Annyit még gyorsban, hogy személy szerint én leszarom, hogy Buci mennyit küzdött éneklés közben, soha egy Koppányt nem láttam még ilyen színészi játékkal és ennyi átéléssel színpadon mint ő, nincs miről beszélni. De ismételten lehet velem értelmesen és kultúráltan vitatkozni, ha valaki tényleges érvekkel alá tudja támasztani, hogy miért is kellene elásnia magát a föld alá szégyenében az egész társaságnak, azt meghallgatom.

Nem teljesen józanodtam ki még ebből az egész Fall Out Boyos mizériából, akárhányszor meghallom valamelyik dalukat, próbálom elhinni, hogy minden, amiről írtam, ténylegesen megtörtént, de úgysem fog sikerülni még egy jó darabig. Amúgy személyemben nem tisztelhetünk ám valami hatalmas koncertrejárót, mert egyszerűen nagyon kevés olyan előadó van, akire pénzt és időt és szívesen áldozok és még a közelemben is koncertezik. Mert hiába hangzik nagyon csábítóan mondjuk egy Arctic Monkeys vagy egy Coldplay koncert, amíg legalább Bécsig nem cipelik el a poszhadt kis feneküket, addig várhatnak csodás személyemre. Ha már így felmerült viszont, eddig a FOB-on kívül az egyetlen nagy koncert, amire eljutottam, az a tavaly októberi Muse volt, na az is egy külön kategóriás élménynek számít nálam. Ilyen kisebb magyar koncertekre meg azért járogattam régebben rendesen, minden 30Y egy külön buli mondjuk, de még azon szerencsések közé tartozom, akik Kispál és a Borz koncerten is kiélhették magukat. A közeljövőben sincs tervben nálam nagyon semmi, ami említést érdemelne, de ha esetleg jövőre valamelyik fesztivál megtisztelne olyan fellépőkkel, akikért még hajlandó is volnék kifizetni a belépőket, na azt megköszönném.

Lassan véget ér a mese mára, legalább is ezen bejegyzés erejéig, mert tervezek még jönni fantasztikusabbnál fantasztikusabb dolgokkal, csak várjátok ki a végét. Véleményeket az új designról, kommenteket minden  poszthoz szívesen  fogadok, meg nem tudom, írjátok meg, mit ettetek ebédre, még az is érdekel.