Már ezer éve terveztem egy ilyen bejegyzést, de most, hogy hazatértem a nagy családi szegedi nyaralásunkról, hatványozottan be kellett látnom, hogy bizony rengeteg idegesítő szokásom, valamint be nem vallott bűnöm van, amit általában nem hangoztatok. Viszont mikor máskor, mint ma este, itt az ideje egy kis gyónásnak is. 

~ Borzalmasak a Facebookos üzenetküldési/olvasási szokásaim. Sokszor vagyok úgy, hogy látom, hogy valakitől üzenetet kaptam, de nem nyitom meg (mert akkor ugye látná, hogy láttam, azt meg nem szeretném), és úgy teszek, mintha napokig nem lennék fb közelben, csak hogy el ne kelljen olvasnom az adott üzenetet,. Az meg a másik, hogy ha évente egyszer chatelek valakivel, rendszeresen  elfelejtek elköszönni, és random félbemarad a beszélgetés. 

~ Elalszom tanórákon. Bár kifejezetten bunkóságnak tartom, és az emberek 99 százaléka nem nézné ki belőlem sem az alapvető jókislány-magatartásom, sem a jegyeim alapján, de rengeteget szoktam aludni a suliban. Hiába akarom, egyszerűen a folytonos fáradtság-unalmas töri/biosz óra kombóból nem tudok győztesen kijönni. 

~ Rengeteg 1D-s fanfictiont olvastam régebben angolul, de nem ilyen ártatlan kis egy lány- valamelyik fiú dolgokat, hanem bele a közepébe, amikor két fiút összepattintottak. Jeez, már most ég az arcom, pedig csak írnom kell róla. De ha már így kibukott, a Zayn-Louis párosítás volt a kedvencem, és a Zayn-Harry párost pedig nem szerettem, egyáltalán nem. 

~ Simán eszek úgy, hogy közben könyv van a kezemben, ezért jópár kezembe kerülő kötet csokifoltos/epres, és hasonló lesz, és a legrosszabb, hogy az esetek többségében nem is érzem miatta magam bűnösnek. 

~ Nem tudok rendet tartani a ruhásszekrényemben. Tulajdonképpen sehol nem tudok rendet tartani, de anyu szerint ez a legrosszabb és legkevésbé nőies tulajdonságom. 

~ Nincs hangom, ennek ellenére rendszeresen éneklek és táncolok (táncolni sem tudok) az utcán, éttermekben, meg úgy konkrétan mindenhol, ahol rámjön. Rosszabb esetben még csettintgetek és tapsolgatok is hozzá.

~ Legtöbbször hülyének tettetem magam, ha valakivel először találkozom, és brutál élvezetes olyan tudattal élni, hogy azt hiszik életképtelen vagy, mikor közben épp az ellenkezője. Jajj és ezt ördögi módon imádom elkövetni, tényleg. 

~ Imádom az  I want it that wayt. bővebb magyarázatot nem hiszem, hogy igényel. 

~ A nagy közönségkedvenc színészekkel kapcsolatban képtelen vagyok fangirl-reakciókkal reagálni, és csak, mint színészt tudom eszméletlenül tisztelni mondjuk Johnny Deppet. És ha már Depp, egyetlen karib tenger filmet nem láttam, de nem is vonzanak.

~ Ha fehér kutyát vagy macskát látok, hajlamos vagyok azt hinni, hogy rasszisták . (well ok, ez igazából Brittany bűnös szenvedélye, de muszáj volt. ) Ha már állatok, így anblock nem szeretem az állatokat, és nem akarom, hogy a közelembe kerüljenek, ezért nem szeretek olyan emberekhez menni, akiknél állatok vannak.

folytatás még jön, addig meg egyezéseket, szörnyű elrettenéseket minden dolgomtól kommentben fogadok (: