Sokat gondolkodtam azon, milyen sorozatba is kezdhetnék. Az új blog, új remények címszó alatt végre sikerült arra az elhatározásra jutnom, hogy igenis bevezetek úgymond "állandó rovatokat". Eddig féltem belevágni az ilyenekbe, mert az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy képtelen vagyok bármit is befejezni, és megragadok valahol még a félúttól is kilométerekre. Mindezek ellenére nagy okosan kitaláltam magamnak az egyetlen témát, amiről minden valószínűség szerint bármelyik uborkaszezonban írni tudok majd: SAJÁT MAGAMAT. Igen, tudom, nevetségesen hangzik, de ténylegesen ez az egyetlen téma, ami viszonylag állandó az életemben. Aztán itt van mellette az is, hogy engem mindig rohadtul érdekeltek mások kedvencei, így aztán gondoltam, nem lehetek egyedül ezzel a szenvedélyeimmel, és különböző kategóriákban a legnagyobb kedvenceimet fogom összegyűjtögetni. 

Jostein Gaarder: Egyszerre vagyok mérges és tökéletesen elégedett, hogy életem írójának még magyar wikipédia oldala sincs. Meglepetések nincsenek, Jostein Gaarder norvég, és igen, erőteljesen hozzájárult a skandináv kultúra iránti vonzódásomhoz. Amennyire felkapottak most a skandináv krimik, annyira érdemelné meg Gaarder is, hogy a filozófiai és ifjúsági regényeit egyre többen és többen olvassák. Sajnos manapság az embereknek a filozófiai regényekről mindig a szörnyűségesen klisés és közhelyes Coelho jut eszükbe, pedig vannak itt olyan elrejtett tehetségek, mint amilyen Gaarder is. Temérdekszer az egekig magasztaltam már A narancsos lányt, így most a többi regényét említeném meg röviden. A kártya titka például nálam történet-szinten magasan veri az Alice csodaországbant, A történetárus elgondolkodtat, a Sofie világa pedig még engem is rávett arra, hogy érdeklődjek a töri és a filozófia iránt. Nem mellesleg pedig Gaardernek olyan idézeteket köszönhetünk, mint: 

( Olyan nemzedékhez tartozunk, amely csak úgy dobálózik a szavakkal. Több kultúrát termelünk, mint amit meg tudunk emészteni )

( Amikor a „mi” névmást használjuk, olyan cselekvésekről beszélünk, amelyek mögött két ember összetett lényének közös akarata rejlik. A legtöbb nyelvben külön névmás van erre. Azt hiszem, ez rendkívül fontos. Varázslatos dolgok történnek, ha két ember egyszerre így kezd gondolkodni. „Vacsorát főzünk.” „Bontsunk ki egy üveg bort?” „Menjünk aludni.” stb. Különös. Mindenesetre más, mintha azt kellene mondanunk, hogy: „Most már menj haza, mert fáradt vagyok.”)

Daniel Keyes: Ha Gaarder a norvég kultúra iránti vonzódásomat segítette, akkor Keyes viszont abban segített sokat, hogy ennyire érdeklődjek a pszichológia és az emberek iránt. Először természetesen a Virágot Algernonnak került a kezembe, valamikor 12-13 éves koromban, és teljesen elvarázsolt, így aztán utána már nagyon gyorsan rákaptam Az ötödik Sally-re, és a Billy Milliganről szóló könyveire is. A legzseniálisabb talán az Keyes írásaiban, hogy teljesen közel tudja hozzánk hozni a különböző mentális problémákkal küzdő embereket, és hihetetlen, ahogy belelát és átélis mondjuk Sally életét és történetét. Engem speciel minden regénye teljesen lenyűgözött, és ha tehetitek, ha mást nem is, a Virágot Algernonnak-ot és Az ötödik Sally-t olvassátok el egyszer. 

Robert Merle: Bár a legtöbbször a Mesterségem a halál kapcsán hallhattuk és hallhatjuk Merle nevét, nekem mégsem ez volt a legmélyebb benyomásom, ha a francia íróról beszélünk. És nem is az Állati elmék, pedig először az került a kezembe, és ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekelnek alapjáraton az állatok, egész jól elszórakoztam vele. De akkor mi volt az, amiért Merle felkerült a listámra? A Madrapur miatt. Egyszerűen fantasztikus a történet, a karakterek, az egész lélektana a sztorinak, és nem is értem, hogy-hogy nem kapott legalább akkora figyelmet, mint az előbb említett két könyv. Ó, és természetesen az egész Francia História a bakancslistámon van, bár valószínűnek tartom, hogy soha nem fogom végigrágni magam rajta. 

Agatha Christie: Mániákusan rajongtam egy időben a krimikért, és még mindig megmozgatja a fantáziámat minden ilyen film és sorozat, de a könyveknél egyértelműen Agatha Christie A KRIMI, és erről nem is nagyon nyitnék vitát. Egyszerűen zseniális, amit ez a nőszemély véghezvitt, a mai napig emlékszem arra a katartikus pillanatra, amikor tizenegy-két évesen a Gyilkosság Mezopotámiában utolsó oldalaihoz értem. Azóta persze rengeteg új kedvencem is akadt, messze vitt mindent a Tíz kicsi néger, de ugyanúgy említést érdemel a Nyílt kártyákkal, az Öt kismalac, a Nyaraló gyilkosok, vagy épp az ABC gyilkosságok és a Gyilkosság az Orient Expresszen. 

Anthony Burgess: Nincs lista britek nélkül ugyebár, és különben is , teljesen lehetetlen lenne Burgess nélkül hagyni ezt az egyet is. Igen, a Gépnarancs volt az első könyv, amit tőle olvastam, de már ezzel az eggyel is olyan szinten lenyűgözött, hogy az első olvasás után egyből nekivágtam még egyszer. A Gépnarancs egyszerűen fantasztikus és rohadtul elgondolkodtató, ugye kicsi drúgjaim, de Burgess is sokkal több, mint ez az egy könyv. Ott van például az Egy tenyér, ha csattan, ami számomra szintén hatalmas élmény volt, de a Beteg a doktor is megérne egy misét. És még mennyi mennyi történetét nem olvastam... 

Jane Austen: Egy kicsit engedjétek meg, hogy a lányos-romantikus énemnek is hódolhassak. Soha, senki nem tudott még nekem olyan tisztán gyönyörű és romantikus történetet mutatni, mint a Büszkeség és Balítélet. Tudom, hogy sok embernek ez csak egy nyálas lányregény, de számomra ennél sokkal többről van szó. Egyrészt imádom Lizzy karakterét, másrészt pedig mutassatok nekem egy olyan embert, mint Mr. Darcy, és fejet hajtok előttetek. Austen persze az Értelem és Érzelemben, A klastrom titkában vagy épp a Mansfield-parkban (ahoj FANNY, jó a neved) is elvarázsolt, úgyhogy mindenképp kibérelte megának ezt a helyet. 

George Orwell: Orwell bácsiról meg biztosan az 1984 az első, ami beugrik, és egyáltalán nem érdemtelenül, mivel az 1984 nekem is az egyik legmeghatározóbb olvasmányom volt eddigi életemben. Ami viszont legalább ekkora figyelmet érdemel, és ami az első Orwell-könyvem volt, az az Állatfarm, ami sajnos ma ugyanúgy aktuális lehet, mint amikor Orwell megírta azt. Engem nagyon érdekel még egyébként a Légszomj és Csavargóként Párizsban, Londonban is, ezek is listások természetesen.

J.K. Rowling: Ne is reménykedjetek abban, hogy Rowling lemarad a listáról. Elvégre sok-sok társammal együtt én is a Harry Potteren nőttem fel, és áldom a könyvtárosnőt, aki anno odaadta a kezembe az első kötetet. Szóval a Harry Potter minden, ami a gyerek- és tinédzserkorom, az Átmeneti üresedés pedig szintén egy fantasztikus könyv a maga módján, Rowling pedig Rowling, tovább nem is ragoznám a témát. 

A lista természetesen nem minden és nem teljes, csak próbáltam olyan írókat válogatni, akiknek már több írásával is találkoztam, mivel nem érezném túlzottan megalapozottnak, hogy úgy idepakoljam az egyébként szeretett.-imádott Salingert vagy Fitzgeraldot, úgy, hogy egyelőre még csak a Zabhegyezőt valamint A nagy Gatsbyt olvastam. De ugyanebből a megfontolásból nem került még ide Bulgakov és Thomas Mann. Nektek kik az abszolút favoritok, ha olvasásról van szó?