Valamiért sikerült mostanában bevonzanom az időutazást, amellett, hogy végre nekiálltam a Doctor Who című csodasorozat végignézésének, a napokban végeztem ki a Vissza a jövőbe filmtrilógiát illetve olvastam el Az időutazó felesége című könyvet, így teljesen időutazás-lázban élek, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy megpróbáltam magamban összegyűjteni, hogy ha én választhatnék, hova tennék hosszabb-rövidebb kitérőket a múltban. Szóval, biztonsági öveket becsatolni, történelemkönyvek, itt jövök. 

• 1964. Valahol Nagy-Britanniában. 

Nem akarok hazudni, a leginkább azért utaznék vissza az egyébként is varázslatos hatvanas évekbe, hogy egy rövid, de annál velősebb bepillantást nyerhessek a Beatles uralta zenei világra. Egyszerűen rengeteg mindent odaadnék azért, hogy lássam a fiatal, rajongók által körülzsongott Johnt, Pault, George-ot és Ringot, és talán, ha a sors is kegyes lenne hozzám, még egy koncertre is besurranhatnék. Na, az maga lenne a mennyország, hatvanas kiadásban. Jajj, és ha már itt tartunk, azért a Stones első albumát is megszerezném, csodás relikvia lenne. 

• 1910. Budapest

Ha már a zene ennyire meghatározza a választásomat, azért nem feledkezek meg az irodalomról sem. Elsőre talán meghökkentőnek is tűnhetne, hogy magyar helyszínt választottam, de a dátumokban és századokban nálam sokkal jobban képben lévők már rátapinthattak, hogy 1910-ben már javában dübörgött a Nyugat, és a pesit kávéházakban és fürdőkben még akár arra is lehetőségem lett volna, hogy összefussak Adyval, végignézzem, ahogy Krúdy magába lapátolja azt a rengeteg finomabbnál finomabb ételt, vagy, ami még ennél is csábítóbb, valahol elkaphattam volna egy-két mondatra Kosztolányit. Nagyon megnézném az ekkori Pestet, úgy egyébként is. 

• 1871. Franciaország

Le sem tagadhatnám, hogy leginkább a művészet és a kultúra az, ami a múltban érdekel, és amit szeretnék az ottani valójában látni. Hogy mi történik az  70-es években? Az impresszionizmus, az történik. Mindig is vonzott ez a korszak, és a legcsodásabb az lenne, hogy 71-ben még Monet is csak 31 éves, épp, hogy első sikerein és problémáin túljutott. Párizs akármikor gyönyörű, és nagyon szívesen elidőznék a Szajna partján is egy rövid időre. De a legtöbb időmet biztosan azzal tölteném, hogy random festők után kutatnék, akármerre járok. 

• 1925. Az amerikai álom vagy valahol Európában

Tulajdonképpen bármelyik megoldás megfelel igényeimnek, a lényeg, hogy belecsöppenhessek egy kicsit a mostanábann méltán oly népszerű dzsezzkorszakba, belepillanthassak abba a fényűzésbe és pompába, és egy kicsit úgy járhassak, mint Owen Wilson az Éjfélkor Párizsban-ban, azaz random bekerülhessek a legnagyobbak közé, együtt iszogathassak Hemingway-jel, Fitzgeralddal, meg persze Dalíval és Picassoval is. Mennyei lenne, de tényleg. 

• 1881. Budapest

Nem értek a fizikához, és soha nem is szerettem, és az egyetlen ember, aki megragadt bennem az elmúlt négy évben, az Nikola Tesla volt, aki valami elképesztő koponya lehetett, és 1881-ben történetesen pont Magyarországon volt. Kaptam volna az alkalmon, és megkértem volna, hogy magyarázza el nekem a dolgokat, és még az is megeshetett volna, hogy utána igazi fizikazseni legyek. Meg ha már így 81, akkor a Telefonközpont átadóján is ott lettem volna, mint büszke magyar. 

• 1986. Európa

Egyszerűen odavagyok a nyolcvanas évek mainstream zenéiért, így konkrétan akárhol is lyukadnék ki, az lenne az első, hogy megrohamoznék egy szórakozóhelyet, és addig buliznék a karma chameleonra és társaira, amíg halálosan el nem fáradok. Ráadásul a nyolcvanas években már a szüleim is élnek, és épp az egyetemi éveiket tapossák, szóval lehet, hogy ha csak egy gyors pillantás erejére is, de rájuk is ránéznék, biztos, ami biztos.

• i.e. 490, Görögország

Pusztuljon a férgese, én akkor is imádom az ókori görögöket, és nagy kalandvágyásomban elutaznék szépen a marathoni csata évébe, hogy lássak egy kis ősrégi csihi-puhit. Meg ha már ott vagyok, akkor természetesen alaposan körülnéznék, mert el nem tudom képzelni, hogy ennyire régen már volt élet és kultúra, és minden ilyesmi, szóval ez valami csoda lehet. Amellett meg ellátogatnék egy-két isten templomjába is, mert egyszerűen imádom az ókori görögök vallási kultúráját. 

Valószínűleg még rengeteg hely és ember lenne a múltban, akit szívesen meglátogatnék, vegyétek ezeket inkább ilyen első ötleteknek. Jó kérdés persze az is, hogy mi a helyzet a jövőnkkel, megnézném-e, mi történik majd velünk 30, 50, 100 év múlva... Nem garantálom viszont, hogy erre most egyértelmű választ tudnék adni. Majd még gondolkodom rajta és...az idő eldönti, akármennyire klisés is ezt most idebiggyeszteni.