Nem véletlenül indítottam a blogot az egyetemes közvéleménykutatásommal, számítottam rá ugyanis, hogy ez egy olyan téma lesz, amiről mindenkinek megvan a saját véleménye, és ezt szívesen meg is osztja velem. ( Aki esetleg még nem szavazott arról, szerinte hova érdemes egyetemre menni, megteheti ITT) Nem is csalódtam, tényleg sok embernek megvoltak a saját tapasztalatai, kérdései a továbbtanulásommal kapcsolatban, sokaktól viszont azt is megkaptam, hogy ezt a döntést csak én hozhatom meg, és az egész szavazás teljesen felesleges.  Mindez persze szép és jó, meg teljes igazság, de a valóság ennél azért egy kicsit árnyaltabb, ezt bizonyítja talán az is,...

Read More

Itt jön az a rész, ahol mindenki úgy tesz, mintha soha semmilyen tehetségkutatót nem nézne és mélyen elítélne minden ilyen felszínes és sekélyes műsort. Na, ha ezen túltettük magunkat, akkor egy kis kedvcsinálót hoztam az eredeti, brit X Factorhoz, ami ugyan most már Uncle Simon nélkül, de egy évtizede üzemel, az új évad pedig holnapután indul. Én az előző három évadot követtem úgy-ahogy figyelemmel, de az előzőekből is vannak kedvenceim, így egy összesített Brit X Factor Top 10 következik, olyan fannisan. Magyarul 10 olyan karakter, akire érdemes volt figyelni, és amiért az egész hajcihő és a sok átélt...

Read More

Nem szoktam nagy dobra verni, de amúgy imádok a konyhában ügyködni, és bár még a főzésben annyira azért nem jeleskedek (bár borzasztóan jó vagyok már pucolásban és szeletelésben - ez szinte mindig az én dolgom), a sütés már több éve a ritkán, de annál nagyobb lelkesedéssel végzett hobbijaim közé tartozik. ( mondattani elemzésre ezt az előző csodát Önnek nem ajánlom) Általában azért megmaradok a komfortzónámban, a könnyen kivitelezhető muffinok és piskóta-alapú krémes sütik világában, de már igazi specialitásaim is vannak, a norvég mézeskalácsot, a norvég almatortát és a mascarponés répatortát például csak én sütöm az egész famíliánkban.  Még...

Read More

A kezdő, az jelen pillanatban én lennék. Életemben összesen ha egy ilyen videót láttam, viszont egyre inkább közeledik az idő, amikor rá kell vennem az angoltanulásra, és úgy éreztem, egy elég erős motiváció lenne, ha ilyen kis fess fiatalemberek juttatnának túl a kezdeti nehézségeken. A twitterem és tumblim tobzódik az ilyen kis önjelölt show-mesterektől, akik a lehető leglehetetlenebb random témában osztják meg véleményüket a világgal, így egyáltalán nem volt  nehéz dolgom kiválasztani három delikvenst.  Hogy mit tervezek e három szerencsétlennel? Megtudni róluk minél többet, a fantasztikszenzációs videóikon keresztül, ezzel is fejlesztve szégyenletes angoltudásom. Ti meg annyit fogtok az...

Read More

Nem, soha nem fogom megunni az ilyen kihívásokat, igen, ez most már biztos. Ezzel az együtteses kihívással meg már régóta szemeztem, plusz ugye annyira hiányoznak a képek a bejegyzésekből, gondoltam itt lenne az ideje egy kis ilyennek is. Nálam a "band" szóba konkrétan minden belefér, de vegyetek mély levegőt, nem lesz minden tele One Directionnel, akármennyire nehéz elhinni. Merném is megcsinálni, élve fejeznétek le, mi? 1. nap: Egy kép a kedvenc együttesedről. Igen, valójában csak és kizárólag azért álltam ennek a bejegyzésnek neki, hogy ez a négy bolond itt pózolhasson össze meg vissza és ide és oda. Szó...

Read More

Egy eléggé hektikusan praktikus bejegyzés lesz ez most tulajdonképpen mindenről, ami az elmúlt pár napban eszembe jutott, de nem volt benne annyi szufla, hogy egy egész posztot megtölthessek vele. Nem is tudom, miért cikáznak mostanában ennyit a gondolataim, de semmi mellett nem tudok megmaradni huzamosabb ideig. Borzalmas egy nőszemély lesz belőlem, már most látom. Kezdjük talán ott, hogy végre-valahára felkerült az új kinézet az oldalra, amivel, annak ellenére, hogy piszok egyszerűnek tűnik ,nagyon sokat dolgoztam, rengeteget tudok szenvedni a mocskos kis html kódokkal, nagyon nem nekem találták ki őket. Mindegy, tegnap éjjel végre sikerült ilyen elfogadható állapotba hoznom...

Read More

Igyekszem addig megemlékezni mindenről, amíg nem vész a feledésbe, viszont figyelembe kell vennetek, hogy a beszámolóm hemzsegni fog a hülyeségektől, mivel a vonaton be-beiktatott tízperces alvószünetektől eltekintve semmit nem aludtam, valamint roppantul elfogult leszek, mivel a rohadt életbe is, nekem a Fall Out Boy volt Az Első Zenekar, arról nem is beszélve, hogy Pete Wentz volt az első sztárszerelmem. Szóval nem tudok tárgyilagos maradni, hiába is próbálnám.  Magyarul itt jön a fanni-féle fangirl elemekkel tűzdelt beszámoló a Strand Fesztivál hétfői napjáról.  Kezdjük ott, hogy rettegve indultam el, olvasgatva, hogy vasárnap egyesek hét órán keresztül a bejutásra vártak. Nagyon...

Read More

Már ezer éve terveztem egy ilyen bejegyzést, de most, hogy hazatértem a nagy családi szegedi nyaralásunkról, hatványozottan be kellett látnom, hogy bizony rengeteg idegesítő szokásom, valamint be nem vallott bűnöm van, amit általában nem hangoztatok. Viszont mikor máskor, mint ma este, itt az ideje egy kis gyónásnak is.  ~ Borzalmasak a Facebookos üzenetküldési/olvasási szokásaim. Sokszor vagyok úgy, hogy látom, hogy valakitől üzenetet kaptam, de nem nyitom meg (mert akkor ugye látná, hogy láttam, azt meg nem szeretném), és úgy teszek, mintha napokig nem lennék fb közelben, csak hogy el ne kelljen olvasnom az adott üzenetet,. Az meg a...

Read More

Nem hiszek a divatban. De tényleg, a világ egyik legnagyobb őrülete az alapjáén öltözkedni, hogy nagyokosok, meg "jó divatérzékkel rendelkező emberek" miket mondanak, akiknek mellesleg tele az összes bankkártyájuk annyi pénzzel, amennyit én még elképzelni sem tudok, meg úgy egyébként is. Alapjáraton rosszban vagyok a legtöbb üzlettel meg divatházzal, vagy hogy is hívják őket, mert - és most figyelj - nincsenek pálcikalábaim, széles a csípőm, igen, van rajtam husi rendesen, és még magas is vagyok hozzá, azaz vállas is, magyarul annak az esélye, hogy normális ruhadarabokat találjak a méretemben, így egyre inkább közelít a nullához. Néha így meglátok...

Read More

Az a legjobb ebben a tumblr nevű csodaoldalban (amellett persze, hogy az ember lánya szabadon fangirlködhet tulajdonképpen minden és mindenki miatt, és még csak hülyének sem nézik érte), hogy bármikor beleütközhetünk különböző tagekbe, kihívásokba, akármilyen témában. Mivel a blog már össze-visszább nem is lehetne (megszegve ezzel a jó bloggerek kb. minden második szabályát, i feel so badass right now), gondoltam, hozok nektek pár ilyen finomságot is, egy zenés és egy gifes kihívás képében. Állítólag ez alapján úgyis sokkal inkább ki lehet ismerni mindenkit. Ám legyen, áldásom rá.  Az első, az a már rengeteg helyen látott/ismert, és általam is...

Read More

avagy miért ne nézzünk ilyen díjátadókat, hacsak nem Darren sexgod Criss az egyik házigazda, és ez az utolsó, hivatalosan is gyerekként átélt nyarunk. Miközben a Panic! At The Disco új dalát hallgatom ( és megpróbálok nem szétfangirlködni itt mindent), muszáj megemlékeznem életem egyik legfelelőtlenebb és idiótább döntéséről, miszerint tegnap éjjel fogtam magam, és úgy hajnali negyed egytől egészen négyig a Teen Choice Awards nevű szörnyedményt néztem, mondván, most aztán én tényleg nagyon nagyon tini leszek. Ne, ne tegyetek ilyet. Meg se forduljon a fejetekben. Teljesen felesleges. Az a legkevesebb, hogy ma délig aludtam, és amúgy is kb. annyira...

Read More

Félreértés ne essék, ez nem egy útleírás lesz, az megtörtént tavaly tavasszal, ha van rá érdeklődés, előkereshetem, de most más okból ültem le a billentyűzethez.  Tavaly tavasszal egy ilyen jó kis iskolai, nyelvtanfolyamnak álcázott kirándulás alatt röpke egy hetet tölthettem el Nagy-Britannia egyetlen és utánozhatatlan fővárosában, Londonban, és ahogy nosztalgiázós perceimben végigfutottam a tavaly készített képeimet, eszembe jutott, milyen ambivalens érzésekkel hagytam ott a várost, és egész Angliát. Kezdjük talán ott, hogy mint sok velem nagyjából egyidős fiatalnak, nekem is rettentő magas elvárásaim voltak Londonnal kapcsolatban. Valamiért egész életemben egy misztikumként lebegett felettem ez a város, egy olyan...

Read More

Valamiért sikerült mostanában bevonzanom az időutazást, amellett, hogy végre nekiálltam a Doctor Who című csodasorozat végignézésének, a napokban végeztem ki a Vissza a jövőbe filmtrilógiát illetve olvastam el Az időutazó felesége című könyvet, így teljesen időutazás-lázban élek, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy megpróbáltam magamban összegyűjteni, hogy ha én választhatnék, hova tennék hosszabb-rövidebb kitérőket a múltban. Szóval, biztonsági öveket becsatolni, történelemkönyvek, itt jövök.  • 1964. Valahol Nagy-Britanniában.  Nem akarok hazudni, a leginkább azért utaznék vissza az egyébként is varázslatos hatvanas évekbe, hogy egy rövid, de annál velősebb bepillantást nyerhessek a Beatles uralta zenei világra. Egyszerűen rengeteg mindent odaadnék...

Read More

001. Ama felettébb különös megállapításra jutottam, hogy a manapság a kereskedelmi tévék által előszeretettel sugárzott, amatőr "színészekkel" telepakolt "valóságos történeteket" elmesélő egyórás műsornak nevezett trágyadombok konkrétan még  a maunika shownál is értéktelenebbek, mivel mauninál legalább tényleg igaz cuccokról volt szó, míg ezek a borzalmak... hát ezekre a színészi játékokra meg sztorikra már nincs is szó.  002. Mivel egy nagyon boldog július kellős közepén ért el hozzám Cory halálának a híre, eddig megpróbáltam fel sem fogni, mi történt, viszont az utóbbi pár napban ténylegesen eljutott a tudatomig, hogy a legújabb rajongásig szeretett sorozatom egyik főszereplője meghalt, így teljesen összetört...

Read More

Sokat gondolkodtam azon, milyen sorozatba is kezdhetnék. Az új blog, új remények címszó alatt végre sikerült arra az elhatározásra jutnom, hogy igenis bevezetek úgymond "állandó rovatokat". Eddig féltem belevágni az ilyenekbe, mert az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy képtelen vagyok bármit is befejezni, és megragadok valahol még a félúttól is kilométerekre. Mindezek ellenére nagy okosan kitaláltam magamnak az egyetlen témát, amiről minden valószínűség szerint bármelyik uborkaszezonban írni tudok majd: SAJÁT MAGAMAT. Igen, tudom, nevetségesen hangzik, de ténylegesen ez az egyetlen téma, ami viszonylag állandó az életemben. Aztán itt van mellette az is, hogy engem mindig rohadtul érdekeltek mások kedvencei,...

Read More

Függök a tehetségkutatóktól. Egészen komolyan. Teljesen mindegy, hogy épp kik keserítik meg az életemet szombat esténként, én figyelek rájuk. Nemcsak itthon (sőt, itthon a legkevesebbet), hanem a szigetországban (egészen más élmény), sőt, a drága videómegosztónak köszönhetően nem egyszer rábukkanok európai, ausztrál és amerikai tehetségekre is. Nem mennék most abba bele, miért is éri meg nekem, hogy ilyenekre pazarolom a drága időmet, sokkal inkább arra koncentrálok, mi mindent éltem én meg ebben a pár évben. Higgyétek el, rengeteg ténylegesen nagy tehetséggel és érdekes emberrel "találkoztam",de sajnos nem volt mindig rózsás a helyzet, és nem is az előadók, hanem a...

Read More