fashion baby, I hate you.

Nem hiszek a divatban. De tényleg, a világ egyik legnagyobb őrülete az alapjáén öltözkedni, hogy nagyokosok, meg "jó divatérzékkel re...


Nem hiszek a divatban. De tényleg, a világ egyik legnagyobb őrülete az alapjáén öltözkedni, hogy nagyokosok, meg "jó divatérzékkel rendelkező emberek" miket mondanak, akiknek mellesleg tele az összes bankkártyájuk annyi pénzzel, amennyit én még elképzelni sem tudok, meg úgy egyébként is. Alapjáraton rosszban vagyok a legtöbb üzlettel meg divatházzal, vagy hogy is hívják őket, mert - és most figyelj - nincsenek pálcikalábaim, széles a csípőm, igen, van rajtam husi rendesen, és még magas is vagyok hozzá, azaz vállas is, magyarul annak az esélye, hogy normális ruhadarabokat találjak a méretemben, így egyre inkább közelít a nullához. Néha így meglátok ilyen harminckettes nadrágokat, és realizálom, hogy az nekem maximum a bokámig menne fel... Na az azért nem kellemes érzés. 

Rengetegszer éreztem magam csúnyának, kövérnek és esetlennek csak amiatt, mert nem fértem de ezekbe a cuccokba (a kínaiakról ne is beszéljünk...annak így az xxl-es az s-es méret kb.), és néha tényleg sírhatnékom lett volna, amikor bevittem az elméletileg méretben passzoló nadrágot a próbafülkébe, és hiába húzkodtam hosszú percekig, nem jött fel. Igen, persze legyek egészséges, mozogjak, fogyjak és minden rendben lesz, de drágáim, nem tudom mennyire vagytok biológiában járatosak, hiába fogyok akár húsz kilót is, a csipőcsontom nem lesz keskenyebb. Na mindegy, erről ennyit, az lenne a legkevesebb, hogy az idióta méretezéseken felhúzom magam. 

Ennél sokkal inkább idegesít az, ahogy mindennek megvan a szezonja, és te azt csak akkor kapod meg. Régóta rajongok már a norvégmintáért, és én  minden egyes télen norvégmintás dolgokat kerestem, már legalább hat éve, nem viccelek. Esküszöm, évekig jártam a boltokat, és sehol, de tényleg sehol nem jelentek meg azok a rohadt rénszarvasok (nem rohadtak, immádom őket, teljes szívemből) Erre egyik télen meg, akárhová néztem, RÉNSZARVASOK, RÉNSZARVASOK EVERYWHERE. Hát én úgy kiakadtam, hogy be is mentem a faszántos kis New Yorker, meg H&M ( seriously, mindenki háendemnek ejti, szóval amúgy ez most édzsendem vagy háundem vagy mi? Igen, ennyire tájékozatlan vagyok, válasz jöhet kommentben) meg ilyen jóság-boltokba, és ilyen dacból felvásároltam az egész készletet, ami így amúgy két éven belülre fel is szívódott, elnyelték a jó kis teletömött szekrények minden lányszobában, de én, de én még mindig kitartóan hordom a drágáimat, mert én szeretem a norvégmintát, és nem azért, mert most épp azt lehet kapni itt meg ott. Hanem mert kicseleztem mindenkit, és jól betankoltam, hahh. 

Ennek az irománynak eredetileg amúgy arról kellene szólnia, hogy én milyen ruhákat is hordok előszeretettel, de amint a mellékelt ábrák mutatják, imádok elkalandozni. Szóval aki esetleg ismerne a valós életben (LOL), az tudja, hogy kb. annyira össze-vissza az öltözködésem, mintha Voldemort és Dr. Szöszi próbálnának meg közösen karácsonyfát díszíteni (ezért a hasonlatért legalább valamilyen különdíj járna). Magyarán, sajnos képtelen vagyok órákig a szekrényem előtt áldogálni, pluszmínusz koleszos is vagyok, azaz limitált az, hogy mennyi ruha lehet egyszerre nálam, így azon szerény kisebbséghez tartozom, akik felkapnak majdnem mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Egyedül a narancs-piros-rózsaszín-lila gyengepontokra figyelek, ezek azért egyszerre erősek lennének.. De egyébként? Hát, van egy-két ilyen "bandás" pólóm, konkrétan két vagy három Beatleses, meg egy Ramones menő bordó ujjatlanom, ezeket akármeddig elhordanám. Meg imádom a csíkokat, tele vagyok különböző színű és sávvastagságú csíkos pólóval. Ja meg van egy menő Stewies pólóm, amit Angliából hoztam, és akárhányszor felveszem, egy csomó "jéé de menő pólód van!" felkiáltást bezsebelhetek. És imádom a lányos, de nem nőcis egyberuhákat, ebből is van most már tömérdek, azt sem tudom, mikor vegyem fel őket, mert egyébként meg nem vagyok szoknyás-lányos lány, if you know what I mean. Egyszer majd, ha egyetlen elcseszett lelket is érdekel, csinálok róluk menő fotókat, hogy még menőbb divatblogger legyek.Szoknyám meg össz-vissz van kb. három normális, egy norvégmintás, egy türkiz ilyen lengősbengős meg egy sima fekete. Ha szoknya nem is, akkor meg ugye nadrág... Amit elég nehéz találnom az elefántcombjaimra ugyebár. Mindegy, imádom az ilyen színes farmereket, van most egy ilyen drapp barnás, egy indigókék, egy kékeszöld, egy piros, egy bordó... ezeken élek, szó szerint. Vagyis ezekben. Illetve néha megengedek magamnak egy-két szürke vagy sima farmeres napot, de nadrágilag nem vagyok eleresztve. Jajj, még van egy fekete és egy türkiz rövidnadrágom, ezekben vészelem át a negyven fokokat. Mit hagytam még ki? Jajj, a pulcsik... Imádom az ilyen rohadt lezser, össze-vissza lógó kardigánokat, amiket be sem gombolok meg semmi, ilyen batmanként szárnyalok a tömegben. Sálak, azok viszont jöhetnek bármilyen formában, de azokat meg mindig elhagyom. Mondtam, hogy elcseszett az ízlésem... Meg van egy olyan menő egyetemi dzsekim vagy mim, az még a masszív Zayn-korszakom eredménye. Lefordítom nektek: Az átlagosnál is átlagosabb az ízlésem, de legalább az enyém, és nem ilyen kis más nyommancsoké. 

Kiegészítőket meg nem szeretek hordani, általában idegesítenek a nyakláncok és a karköttyők is, a gyűrűt soha fel nem venném, a fülem meg nincs kilyukasztva. Most ilyen menő kis fonott karkötőkkel próbálkozom, hátha azokat megszokom egy idő után. Cipellőkben meg még kaotikusabb az ízlésem, ugyanúgy imádok vans cipőket venni, mint balerinákat, van egy-két magassarkúm is, amit szeretek, meg az elmaradhatatlan tornacipőkből is van pár példány. 



Most persze szörnyülködhettek, de higgyétek el, sokkal jobb nekem így. Párszor így megpróbálom elolvasni, mennyi mindenre figyelnek az emberek öltözködéskor, meg a stílus így meg úgy, meg a mit vásároltam mennyiért, és rövidtávon leszek nagyon-nagyon rosszul és unom halálra magam. Emellett persze nem ítélek el senkit, aki mindig halál jól néz ki, sőt, inkább felnézek rá, de tudjátok, én csak túl lusta vagyok ehhez az állandó tortúrához. Komolyan, el sem tudjátok hinni, mennyi stresszt száműzök így az életemből. 

De! Ti  nehogy ezt tegyétek, maradjatok olyan csodaszépek és stílusosak, mint eddig, biztos kifizetődik, én meg elnyerem majd a büntetésem.

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Nekem 36-os a méretem, de SOHA SEMMIT nem találok ebben a méretben. A legtöbb embernek ez a mérete, és nagyon hamar elkapkodják a ruhákat, pláne ha akció van, és mire én odaérek, csak ennél nagyobbak vannak. Cipőnél is ez a helyzet, 37-es a lábam.(Gondolom, hogy ez most mennyire érdekelt :DDD)

    VálaszTörlés
  2. A H&M-el kapcsolatban.:D szerintem a legnagyobb hülyeség HáendM-nek mondani pff.:D a cég svéd, a svédek pedig Hóem-nek mondják... bonyolult dolgok ezek.:( de még a C&A is vicces ilyen téren. :D na nem filozófálok tovább :)) (aki pedig csak a divatot követi, annak nincs stílusa sem. és rengetegszer melléfognak, csak hogy divatosak legyenek, szerintem.:)

    VálaszTörlés

Flickr Images